Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-27 / 253. szám

, Kissé szokatlan, hogy korunkban szalmával kitömött emberfejet látni szobadíszként. És nem valahol a dzsungel szívében, hanem a modern fehérember csu- pafény országában.

Node mit jelent az, hogy szokatlan?

A rengeteg villanyfény mellett az emberek ma nyakra-főre veszik a petróleumlámpát. Nem is kis pénzért. Nem mintha létszükséglet volna, hanem egyszerűen azért, mert újra divatba jött. Olyannyira, hogy nyugodtan beszélhetünk az áramosított modern ember fokozott petróleumlámpaigényéről, mert különben mi a csudának gyűjtené olyan lázasan az efféle kacatot.

Nos, ezek után miért is maradna az emberfej mint trófea csupán jellegzetes kőkorszakbeli lelet, a primitivizmus, vagy a dühöngő vad éhség ismérve alkalmasint egy hajótörést követő korszakban? Ellenkezőleg: ilyen tróLjuhisa Manojlovic: ÄS1 ftCTdett— Kin nevetsz? — lepődött meg a Trófea.

— Rajtad! — mondta a vadász.

— Nem helyes — mondta a Trófea —, nem máson kell nevetni; mindenekelőtt magán nevessen az ember. Ez az egészség telje. Aki erre képtelen, az beteg és el fog sorvadni.

Judgebook úr rohamosan kezdett sorvadni.

— Nevessen, uram, nevessen önmagán — sietett segítségére

A trófea

az. hogy a vadászt dicsőítsük.

— Ö, de hiszen az teljesen szokványos lenne!

— Tessék, parancsoljanak uraim, — mondta zavartan Jack Black és nyújtotta a kristálypoharakkal csillogó tálcát.

— Takarodjanak, de tüstént! — förmedt látogatóira Judgebook

teára szert tenni manapság bizo- úr. nyára roppant előkelő vagy7 fe- — Mars ki innen, bitangok!

lette sikkes dolognak számít. Mint fordulat és forma ez meÉkes bizonyítékául szolgálhat an- rőben új volt. nak, hogy tulajdonosa korántsem Judgebook úr kikapta Jack valamiféle újgazdag, hanem sze- Black kezéből a tálcát és az utol- mélyiség, akinek családfája a só pohárig mind felhajtotta a legmélyebb mélységekbe nyúlik vendégeknek szánt whiskyt. És vissza, és olyan ősökkel dicse- ez, mint forma, még újabb volt. kedhet, akik a dzsungel legtekin * -- 1

Judgebook remegett a dühtől.

— Uraim — fordult suttogó hangon a látogatókhoz Jack Black —, önök a trófeáról beszél- Jack Black, a hűséges szolga. — nek... Márpedig nem az a cél, Nevessen az egészsége kedvéért, hogy a Trófeát ünnepeljük, a cél mert különben nem a vadászoké.

hanem a trófeáké lesz a jövő, uram!

— Bölcselkedel? Még te is?! Judgebook úr a vadász elkékült a kínoktól, és felkapta a puskát.

Jack Black, a szolga, keresztet vetett.

télyesebb fejvadászai voltak.

És most, pizsamában és papucsban, elnyúlva a pontosan a Trófea alá helyezett karosszékében, Judgebook úr, a tekintélyes kortárs, pöffetegen szívja az illatos dorongját, a tompuszt. A szalon tele van látogatókkal: lázas kíváncsisággal mind ott tolong körülötte; a Trófea hallgat, a vadász beszél:

— Ha úgy véletlenül mesterére nem talál, bizonyára elvitte volna ez is az irháját, mint a többi. Ez azonban beszorult a sűrűbe, holmi ellentmondások áthatolhatatlan bozótjába.

— Mármint az önébe?

— A saját zagyva ellentmondáSzerencséjére a vadász a Trófeába eresztette a golyót.

— Telitalálat, akár az első! — állapította meg elégedetten Judgebook úr.

Jack Black, a szolga még mindig hányta magára a keresztet, és végképp letett arról, hogy tovább is fennhangon bölcselked- jék. mert esetleg ilyet találna mondani:

— Nem, ez éppoly baklövés volt, mint az első.

vadász azonban anélkül roppant dühbe gurult ismét, mert hogy a szétfröccsent Trófea alatt

A Trófea furcsán imbolygóit a helyén, ide-oda himbált a fal is, rengett tőle az egész épület.

Judgebook úr szeppenten belekuporodott a karosszékébe. Majd feltámolygott és bizonytalanul

ugyan, de talpra állt. Egy vadász ez "állt: „Ez a Trófea az állam csak nem fog megijedni a Tro- védelme alatt áll feától!

— Mit nevetsz? Rajtam ugyan nem fogsz nevetni — ripakodott rá Judgebook úr, a vadász. — Majd ellátom én a bajodat!

Minden bajok közt a nevetés az ritkább.

— Talán a vadász?! — guvasz- totta még nagyobbra a szemét Judgebook úr.

— A Trófea! Mert vadász az mindig akad bőven, de a Trófea

a legártatlanabb — szólalt meg a Trófea imbolyogva.

— Még rámesik.. J Még a fejemre zuhansz! — hátrált egészen a szalon közepéig Judge- “sztet Jaík iück;"ä" szolia.

Judgebook úr megcélozta

Judgebook úr megint a ravaszra tette az ujját.

— Ki mondta ezt?

— Nem én voltam, uram, — hányta még szaporábban a keÉs mivel kedvenc álma volt az uralkodás a világon, Judgebook

Pósfai H. János:

sainak a bozótjába, uraim. Hogy book úr, ahol^ egyedül csak a rajtaüthessek, kénytelen voltam roppant előkelő és felette sikkes hadicselhez folyamodni. Hűséges kristálycsillár eshet a fejére.

szolgámnak. Jack Blacknek el- __ Kell nevetni, mert a nevetés

k

ezdtem beszélni a saját ember- m;ndig is uralkodni fog a vilá- szeretetemről, ami önöknek, mint gon — mondta a Trófea, konszernlapjaim olvasóinak minden bizonnyal ismeretes. Tudtam, hogy a Trófea elmaradha- tatlanul köhögni fog. Ezt csinálta máshol is, valahányszor a tulajdon emberszeretetemre hi-1 vatkoztam. Ezúttal azonban a fejébe került. Pontosan oda céloztam, ahonnan a köhögés hallatszott. Hallhatták is a dörrenést.

— Csak a jajdulást nem, — jegyezték meg a látogatók. —

Uram, ez valóban káprázatos. Lenyűgöző. És képet kaphatnánk róla?

— Készséggel, uraim, — emelkedett fel karosszékéből Judgebook úr, a vadász, és kinyitotta faragott íróasztala fiókját.

— Helló, Jack, whiskyt az uraknak! — szólt szolgájának, majd a vendégeihez fordult: —

Tessék; válasszanak az urak!

Valószínűleg érdekelni fogja önöket, hogy hogyan veszem célba

— tessék, ez itt az egyik vadászruhás képem.

— Bocsánat, Judgebook úr. de ön félreértett minket. Az ön képét napról napra látjuk a speciálisan e célt szolgáló „Judgebook and Company” konszern minden lapjában.

Jack Black szaporán töltögette a whiskyt.

— Ne siess úgy! — szólt rá Judgebook úr.

— És hogy mi mindent mondott ez az ember a szeretetről, a gyűlöletről, az életről és a halálról! — jegyezte meg óvatlanul hangosan az egyik látogató.

— Idézhetem is önnek ...

— De csak pontosan, uram! figyelmeztette az illetőt Jack Black, az éber szolga. — Judgebook úr ugyanis roppant zokon veszi, ha pontatlanul idézik.

— Ne aggódjék, Judgebook úr nem önt akartam idézni. Róla beszélünk.

És mivel a holtakról vagy jót, vagy semmit, a látogatók annyi jót mondtak a Trófeáról, hogy nemcsak az erényeit hangoztatták, hanem szinte dicsőítették őt mint az emberi szellem felsőségét a butaságon és a nyers erőn.

is

LOVÁSZ PÁL:

A mecseki kilátótoronyban

Észak kelet Arany hull égből kék kérdőjel ível a mélyből Nyugat ott lenn párába veszve a Balaton ezüstlemezke Dél lápiszkő-szín Fruska Gora láncát a tájék díszként hordja Oldódó testtel szárnyra várva állok a világ ablakába

BÉNYEI JÓZSEF:

„Vita“

Mint a folyók nagy medrük csupa bánat viszik a csöndet a fákat partmenti tarka tanyákat így élek én

s a csillagok néha rámtalálnak

ür

mét a Trófeát.

Elsüsse vagy sem? Mindenesetre nem ártana legalább addig várnia, amíg elpárolog fejéből a whisky.

DUDÁS KÁLMÁN fordítása.

Tízéves gyümölcsöző együttműködés

Az idei a tizedik- év a Kárpát- kárpátaljaiakat magyar nyelvű áljai „Kárpáti” és a négy buda- irodalommal, pesti kiadó, az Európa, a Mag- A „Kárpáti” eddig 129 művet vető, a Kossuth és a Móra tér- adott ki magyar nyelven, össze - mékeny együttműködésében. Ezek sen mintegy négymillió példány a könyvkiadók, figyelembe véve ban. Közöttük Tolsztoj, Doszto az olvasók érdeklődését, a ma- jevszkij Gorkij, Solohov, Gon- gyar és az ukrán klasszikusok és csár és mások műveit. Nagyér- a szovjet írók művei iránt, a deklődéssel fogadták Magyarközös kiadások eredeti formáját országon és Ukrajnában is az dolgozták ki. Együtt készítik a ukrán—magyar és a magyar— kiadványok terveit, közösen dől- orosz szótárt.

goznak a fordításokon és a kéz- Az egy évvel ezelőtt Uzsgorod- iratok szerkesztésén. E célból a ban magyarul kiadott Lenin- „Karpati”-ban speciális Szer- életrajzot a magyar könyvkiadók kesztőcsoportot hoztak létre a csaknem teljes példányszámban magyar, ukrán és orosz nyelv átvették. A kárpátaljai könyvkiváló ismerőiből. A matricák kiadók a magyarokkal együtt- összeállítását és készítését a működve, most olyan sorozaton budapesti kiadók végzik, a nyom- dolgoznak, melyet a forradalom dai munkákat pedig a% ukraj- vezérének 100. születésnapjára nai nyomdák. bocsátanak közre.

Az együttműködés mindkét Az utóbbi években az ukrán félnek előnyös. A magyar kin olvasók magyar szerzőktől 48 adók képviselői szerint javult a jriűvet kaptak kézhez, mintegy fordítások és a nyomdai kivite- másfél milliós példány számban, lezés minősége, az ukrán szak- Köztük Petőfi, Ady, József At- értök pedig kiemelik: ily módon tita és más klasszikus és modem különösebb kiadások nélkül tát- magyar írók és költők műveit, hatják el a magyarul beszélő V. Popov

Egy marék pénz

Az öregasszony a konyhaköté- dermagos rücskös lábaival szét- - .

nyében kivitte a kiscsibéket az kaparta a darat. Kity, koty, koty _______ „„«.ru

dvarra. Egyenként berakosgatta — fuvolázott a kicsiknek, enni * amiben

borító alá. Sovány kezét be- tanította őket. Az apróságok ke- deluk° ^ f

uralkodott, a spalettákat még Napba és folytak, folytak a köny- nem nyitotta ld. Az ágy is S2a- nyel

naszéjjel volt még, vetetlenül, — Kiraboltak, kiraboltak, ja- ahogyan reggel kilépett belőle, jaj — tört fel belőle szaggatot- Dél körül szokta rendbe tenni a tan a sírás. — Ki tehette, ó, jaj. lakást. Odament a szekrényhez ki tehette?

és sokáig matatott benne. A ru- Kötényével meg töröl te az ar- hák közé nyúlkált, s egyre ide- cát, visszabotorkált a szobába, gesebb lett. Keze sehogyan sem tovább kutatni, hátha... Air.

* ' kalendá- hiába volt minden, se kalendá- H pénz. Nincs, mintha

a regi ------ .

v

askos, szakadozott fe- rium, lse

nénzét soha nem is lett volna, mintha ^ - egészet csak úgy, beképzelne- megany kezét be- tanította outet, az apróságon, ne------- ------ ,

d

ugta a rácson, ujjai szétnyíltak, mény kis csapásokkal kopogtat- őrizte. Ezer forintot dugott ide az kipattant belőlük egy-egy sárga- ták a földet, ettek. Tegnap reg- nem régen, apránként rakosgat- no vait,

pelyhes jószág. Halkan beszél- gél még tojásban meredtek a ta össze, hogy majd süldöcskét T

getett a fcitscsibéknek, együgyű, kendermagos alatt. vesz rajta. ^

értelmetlen szavakat döngicsélt A néne vizet is öntött az ita- — Uramisten — rebegte fél- n -.n.

nekik, mint a gyermekeknek. A tóba, vigyázva, nehogy leöntse a hangosain. — Csak nem? cjí ntónvasszonv lánva. akit

kiscsibék csipogtak, puha cső- kiscsibéket A pohár alját meg- Remegni kezdett az epéje, szé- Lgitenihított a minap ö vitte rukkel kopogtatták a borító lé- törölte a köténye sarkában és dülés fogta el, s azt hitte, men- Jn ,, Mikor’ Hiszen egy

ceft, meg-megkoppintották a gyönyörködött a kis jószágokban, ten megáll a szívverése. Kiemel- 3em haevta magára, itt

földet is, ossze-vissza szaladgál- Egyedül volt. A kiscsibék moz. te a kockás nagykeszkenőt, az vele mindí& együtt súroltak a bon to alatt Utóbb a néne gást, elevenséget hoztak a házba. aSztal közepére tette, majd kap- padlót takarították a szóbement a hazba, kotyogo kender- Felverték az alvadt csöndöt, esd- kodó mozdulatokkal szétbontó- 5á.t A lány nem nyúlhatott a

2*^ sikongattak a néne pe- gatta. A kalendárium nem jött szekrénybe, az kizárt dolog, észre- nal fogva A tyuk. rugkapait, kra. dig egesz nap beszélgetett nekik. elő, pedig határozottan emléke- vette Voina, mikor nyikorog az

togott, dühös hangokat adott, — Nem mész, te büdös macska zett, hogy ide dugta. Két hete ajtd sári' lánya ugyan nem

„7? k°tkodacsolassal nyoszor- — mondta a cirmosnak. — Ne- sincs, hogy a postás meghozta a mert a szekrénybe nyúlni, gott a csibéi után. hogy hozzányúlj az aranyosaim- nyugdíjat. Akkor még nyolc da- _ Ki hát, jóisten? — zokogta.

A nene felnyitotta a kis ajtót hoz! rab százas volt. akkor kerekí.

becsúsztatta

a borító tetején, rajta a kotlót.

— Ne anyja, ne, ne — mondta rekedtes hangon, majd a lapos tetejű ólról leemelt egy tálacs- kát, valamit behintett a csibéknek.

rab százas volt, akkor

Remélte, hogy a csirkékből húz tette ki tízre. A nagykeszkenő

mneixe, nogy a duó ----- —e

gy kis hasznot, valamicske pót- üresen ásított az asztal közepén.

lást a tsz-keresethez. Mert azért _ Uramisten — lihegte a né- eljárogatott a közösbe, ha öreg nj> ekkor már a hangja is volt is, ha nem is húzták a remegett, sírás fojtogatta. Esz- szoknyáját iszajtáti, evő gyere- tendeje kuporgatta a pénzt a Sütött a nap, langyos délelőt- kek,.A sj>mszédasszOTlya 3x1 süldőre, ne kelljen a gyerekeire ti sugarak melegítették az ud- mondta nela: szorulnia, inkább ő küld majd

vart. Jó idő volt a kiscsábéknek. — Mári, minek dolgozik maga nekik kóstolót, ha leöleti a híSzellő nem mozdult, időnként

Nem kellene magának zót.

Ki hát, jóisten?

— Ki vihette el?

Lesújtva állt a szoba közepén, hüppögötí, folytak a könnyei. S egy szer csak, mintha áramütés

érte volna. Beleremegett a gondolatba.

— Atyaúristen, Lina! — nyöszörögte.

Lina tegnapelőtt utazott visz- sza a gyerekekkel. Az idősebb lánya volt itthon a csemetéivel, látogatóban. Azért is takarítotbódító virágillat hullámzott át eljárni a mezőre. Kinek gyűjt? Kipakolta a szekrényt, a pad- tak a minap. Három napig volt

bOU e* ____ ... ijfm „(ftron HnflTf ^ Moffhsll" i1.o ,, Unlmit /icrvpnWpnt Í..v.. — r ; — n oworatplílípl

H

m Ugyan W! MughaH- ’dubálU, . Mmjt ‘»““"í*. ‘'Stf’Sk W«,

Sí SS 7^?V‘SSn88S! rÄ”», - W nem v„1, mamUé.a, az udvaron, a kert felől. A kéri- ílrn- ugyan kukh : Meghall

tés mentén virágoztak az cák, méhek ezrei rajzottak a terhes ágakon.

A néne nem látta a virágos ------------- f

ákat, elfoglalták a kiscsibék, a dolgot a tsz-ben. nem? — kér- tott ruhákat is, de mindhiába. A tegnap kelt aprócska jószágok, dezte. — A fiatalja úgy se na- fejét fogta, tarkójára szorította

az aranyos, sárga-pihés csipogók, gvon megy... a kezét, le-fel járkált a szobawot.Alrlrd.1 o Kor* o-rl m^P’ÖWil Utóbb

mondotta: beszéljetek csak. forintnak hült helye volt.

— Valakinek meg kell tenni a Eszelősen dobálta ki az akaisz— A

r— - ._ • a kezét.

— Ne anyja, ne, ne — mon- Dobott még egy marékkai a ban. azt hitte, megőrül, dogatta, s újabb kukoricadarát csibéknek, aztán be ballagott a kiszaladt •*•?. udvarra, megállt az. dobott a asibék közé. A ken- házba. A szobában félhomály eperfa alatt, belehunyorgott a

udvarra, a kertbe, tépte, szaggatta a lelkét a felismerés, azt hitte, mentem lerogy, megsemmisül.

— ö volt. ő volt — zakatolt benne, s ködös rémképek jelentek meg gondolataiban, Linát látta, amint kutat a szekrényben, ki-