Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-20 / 247. szám
Megnezdüdött az olimpia. Egymás után dőlnek a világcsúcsok, születnek újabb és újabb, csodálatosabbnál csodálatosabb világrekordok. Ezek között is a leg szédületesebi világrekordot Varga Zoltán, a kis Varga Zolika érte el, a.ki Mexikóból átugrott az Egyesült Államokba, egyesek szerint azért, hogy ott vegyen fel kamatot aranylábai után, mások szerint i'iszont gyógyíttatni ment magát, mert itthon sokan enyhén szólva nyelvükkel érintették azt a testrészét, ami nem szokás azzal érinteni, és az ettől kisebesedett... A többit már érti a szerkesztő úr? Amerikában jobbak az orvosok, ott ha behintőporozzák a sebet, nem nyalja le senki róla a hintőport. Ami a sebészeket illeti, tanúsíthatom én magam is, hogy kitűnőek. Még a memóriájuk is kitűnő. Egyszer bent voltam egy orvosi rendelőben, ahol megjelent egy hölgy. Az orvos mindjárt mondta neki: — Asszonyom, az ön arca ismerősnek tűnik! — Nincs benne semmi meglepő. Ezer dollárt fizettem érte önnek. Hát így emlékezik ott az orvos a betegére és a beteg az orvosára. Az egyik nem felejti a munkáját, a másik a pénzét. Persze könnyű nekik, ök nem szenvedtek agyrázkódást, mint Civita Vecchiában egy úr. aláről egy olasz rendőr a következő jelentést adta a parancsaidnak: „Civita Vecchiában egy autóbaleset alkalmából X úr súlyos agyrázkódást szenvedett. Szerencsére létfontosságú testrészei nem sérültek meg.’’ Nem tudom miért, de erről a jelentésről nekem mindjárt az a beszélgetés jutott az eszembe, amit egy öreg római bíborossal folytattam. — Természetesen egyetértek a pápai enciklikával, — mondta a bíboros — csak egy dolgot nem látok elég világosan a pirulával kapcsolatban: étkezés után, vagy előtt kell beadni a bébinek? Hát ez bizony fogas kérdés. Legalább olyan fogas, mint amikor kint álltam a tengerparton egy fiatalasszonnyal — el ne árulja a szerkesztő úr a feleségemnek, mert az olyan ribilliót csinál, hogy azt ki sem merem mondani — és a holdvilágos estén azt magyaráztam neki: „Látja, itt megy át a tenger alatti kábel, ez köti össze az Egyesült Államokat Európával.” A fiatalasszony bólogatott: érti, érti, csak egyet nem ért. így fordult hozzám:-ű. Drága Johannes, mindent megértettem, csak egy dolgot nem. Mondja meg nekem, hogyan maradhatnak szárazok a táviratok, amíg Európából Amerikába érnek? Erre csak a posta tudna válaszolni. A magyar posta talán nem, de az olasz az igen. Mert az olasz postának mindenre kiterjed a figyelme. Ezt onnan tudom, hogy a napokban egy olasz postás ismerősöm — nem magyar, a világért sem, a magyar ilyent nem tenne! — mutatott nekem egy körlevelet, amely így hangzott: „Postásokhoz! Az üres levélszekrényt is ki kell üriteni.” Itt a levélszekrényeket kell kiüríteni, más országokban pedig a tereket. Kitaláltak erre sokféle módszert, de a legolcsóbbnak Bobby McLintock aberdeni rendőr módszere bizonyult. Háromszor tüntették ki. Harmadszori kitüntetése alkalmával megkérdezte tőle a parancsnok: „Mondja, hogyan csinálja?” „Egyszerűen uram — magyarázta a rendőr. — Leveszem a sapkámat és pénzt kezdek gyűjteni az emberek között." Jó módszer. Esténként kipróbálhatnák Hamburgban is a rendőrök. De a hamburgi rendőröknek eszük ágában sincs ilyet tenniök. Inkább felhívással fordultak a lakossághoz: este, kilenc óra után nők egyedül ne járjanak az utcán. Egy ; iatalemberekből álló csoport nem nyugodott ebbe bele. Férfipecázásra kiültek a parkba, csaléteknek kiültettek egy nőt a park egyik padjára és várták a pedzést. Pedzették is.. Haraptak a nőre, mire azokat, akik haraptak a nőre, megharapták azok, akik kitették a csalit. Az olasz hatóságok is bekapták a horgot. Nemrég engedélyezték erről én ts írtam már — egy tanítónőnek, hogy házasságra lépjen egy rabbal, akit életfogytiglani börtönre ítéltek. Engedélyezték a házasságot. Egy börtönőr jelenlétében a fiatal pár két órát egy fedél alatt tölthetett. Igen- ám, de milyenek a nők. Nem elég az egy fedél! Most a tanítónő azzal a kéréssel fordult a római börtönigazgatósághoz: engedélyezzék, hogy férjétől gyereke legyen, mert neki joga van ahhoz, hogy a férje legyen a gyereke apja. Most ,'ohet a fejük az olasz jogászoknak. Megbüntette őket egy asszony. Mint az én drága jó barátomat. Tudja, mit csinált az én drága jó barátommal a feleségé? Leszoktatta az ivásról. hs mit gondol, hogyan? Nem küldte elvonókúrára, nem is pörlekedett vele. Rájött, hogy az új mechanizmusban bevezették az anyagi érdekeltség elvét. Gondolt egy nagyot: •niért ne vezethetné be ö is ezt az ebvet? És sikeresen belezette. Leszokott a barátom az ivóéról, mert ahányszor ’azament részegen, a felesége a zsebpén óvására annyiszor úlyos pénzbüntetésre ítélte. A módszer bevezetését mns feleségének is szívből ajánn. Tisztelettel: Hagyjuk magunkat becsapni! Bűvészek és szemfényvesztők í. Szeptember első felében Párizst ellepték a varázslók. A bámészkodó járókelők a legforgalmasabb utcákon és tereken is hátborzongató jeleneteknek lehettek tanúi: darabokra fűrészelt nő, két, egymással ellentétes irányban száguló motor- kerékpárostól eltaposott gyalogos, tűzön járó nő, lángoló kötélen kényszerzubbonyban függő akasztott ember ^stb., stb. — s ráadásul mindez hepjenddel végződött. Páfizst választották ugyanis a „varázslók”, hogy zárt ajtók mögött és legteljesebb titoktartás jegyében megtartsák világkongresszusukat. Az öt világrészből 500 mágus gyűlt egybe, megvitatták szakmai problémáikat. egyeztették az új technikákat — amelynek megnyilvánulásain a párizsiak az utcán el- borzonghattak — tanulmányozták a szállítóiktól kidolgozott ultramodern kellékeket. A kongresszus végén került sor a Mágia-világ Oscar-díjának odaítélésére. Ugyanakkor a párizsi Olympya Színházban bűvészeti világfesztivált rendeztek, amelyet a nagy- közönség élénk érdeklődéssel kísért. kicsoda a mágia ? A mágia vagy bűvészkedés a színművészet egyik sajátos módja, amelyet a szakemberek két nagy ágazatra osztanak: — a fehér mágiához tartozik a bűvészkedés, a szemfényvesztés, a láthatatlanná válás, vagy változtatás, a zsebtolvajlás művészete (mint fölöttébb becsületes és szórakoztató látványosság.) — A fekete mágiához tartozik az ál-hipnotizálás, a szellemidézés, a fakírság stb. E két szakterületet azonban további szakmákra oszthatjuk, így a szoros értelemben vett „szemfényvesztést” feloszthat j uk „mikro szemfényvesztésre” (apró tárgyak átváltoztatására, kártya- trükkök, pénzzel, órával, cigarettával, gyűszűvel stb-vel végzett bűvészkedések), „közepes szemfényvesztésre” (például egy golyó helyváltoztatása a levegőben szemmel látható tartószál nélkül, kendőből elővarázsolt galambok repülése stb.) és „nagy szemfényfesztésre” (emberek, vagy nagy termetű állatok eltüntetése, vagy — látszólagos — feldarabolása stb.) Kézenfekvő, hogy minél nagyobb a szemfényvesztés „tárgya”, annál jelentősebb és sokoldalúbb kellékekre van szüksége a varázslónak. A legbonyolultabb kártyatrükkhöz is végül is csak speciális kártyák, jól elhelyezett zsebek vagy láthatatlan madzagók kellenek és soksok ügyesség. Ahhoz azonban, hogy egy zsákba, vagy átkötött bóröndbe zárt embert átvarázsoljon vagy, egy nőt darabokra vágjon, a varázslónak bonyolultabb kellékekre és segédekre, kollégákra van szüksége. Végső soron a szemfényvesztő egész művészete abból áll, hogy félrevezeti a közönséget: hamis nyomon vezeti a gondolkodást, a szemmel látható műveletek egész során át megerősíti a közönséget tévedésében, mindaddig, amíg tökéletesen és félreérthetetlenül hamis helyzetbe hozza, amely abszurd voltánál fogva megdöbbenti a nézőt, és képtelenné teszi rá, hogy rekonstruálja (legalábbis, azonnal rekonstruálja), ami történt. «* / *»' Amikor a varázsló bejelenti, hogy mi következik, („most pedig ezt és ezt fogom csinálni.. .”) az esetek legtöbbjében mér kész is a bűvészmutatvány. A közönség azonban azt hiszi, hogy még semmi lényeges nem kezdődött, és ettől a pillanattól fogva erősen figyel. Mindent ellenőriz, de ez már teljesen hiábavaló: s az ő elkésett ébersége dacára véghezvitt mutatvány döbbent lelkesedést vált ki benne. Ezért egy-egy mutatvány értékét elsősorban az adja meg, hogy hogyan „adják be” a közönségnek, ez a szemfényvesztés alapigazsága. komoly úriemberek szervezett társasága A bűvészvilágnak őriznie kell a szakmai titkokat. Nyilvánvaló, hogy ha valaki is megismeri egy mutatvány trükkjét, az ismertetheti a nagyközönséggel is. A bűvészeknek tehát védekezniük kell és ezért szervezettségre van szükségük. Az Egyesült Államokban csaknem 12 000 bűvészt tartanak számon, ezek mindnyájan tagjai az International Brotherhood of Magicians-nek. Angliában 1500 mágus lapot ad ki: az Abraca- dabra-t. Ez a világ egyetlen bűvészhetilapja. Franciaországban a szemfényvesztők országos szak- szervezete foglalja magában a hivatásos bűvészeket: a francia szemfényvesztő bűvészek társasága pedig amatőröket és hivatásosokat egyaránt. Az utóbbinak címere is van: homokszínű alapon, egymás fölött három bűvészserleg, amelyet átlósan varázspálca szel át. A frapcia bűvészeknek három negyedévi folyóirata van, ezekhez kizárólag a társulatok tagjai juthatnak. A szemfényvesztő bűvészek társulatában olyan amatőrök nevével is találkozunk, akik a közéletben jól ismertek. Tagja volt például életében egy volt rendőrfőnök; Sacha Guitry filmszínész: sőt még egy püspök is, Monsignore Bárét, aki 1948ban hunyt el Nizzában. Ez az egyházi férfiú, aki misszionárius volt Óceániában, a térítés céljaira nem átallott a „fehér mágia” eszközeihez nyúlni, amiért sürgősen nyugdíjazták. Nyugdíjasán írta meg „Mágus” álnéven két népszerű tudományos munkáját: „Fehér mágia a családban” és „Az amatőr mágus”. Az Egyesült Államokban egy protestáns lelkész, T. Voekees liszteletes, szorosan vegyíti a két műfajt, prédikációit „csodálatos” mutatványokkal szakítva félbe: — Ha nekem, szegény bűnösnek — mondja, miközben eltüntet egy golyót — megvan ez a gyönge hatalmam, képzeljétek el, mire képes Isten a maga mindenhatóságában... — Nagy sikere van. Ahhoz, hogy Franciaországban valaki bejusson a szemfényvesztők szakszervezetébe vagy társaságába, szigorú vizsgát kell letennie, amelynek során a jelöltnek egy hagyományos és egy újonnan kitalált mutatványt kell produkálnia, három kérdésre keli válaszolnia a varázslás tudományából és esküt kell tennie, hogy sohasem árulja el a szakmai trükköket. A jelentkezőt ezután a zsűri titkos szavazással veszi fel, vagy utasítja el. A mesterség olyan régi, mint maga az emberiség Az első ember, aki tárgyakat elővarázsolni, vagy eltüntetni tudott, megismerte a hatalom egyik formáját, s tüstént a maga hasznára is fordította. ősi szövegek és tárgyi emlékek mutatják, hogy varázslók és mágusok már akkor is éltek. Legtöbbjük egyszerű bűvész volt. Az egyiptomi piramisok mélyén trükk-kellékek is vannak. Maga a Biblia is elbeszél egy „mutatványt”, amelyet mindmáig gyakorolnak. (Mózes II. Könyve, 7. fejezet, 8—12. vers): a kígyóvá varázsolt pálca mutatványa ez: „És szóla az Ur Mózesnek - és Áronnak mondván: ha szól hozzátok a fáraó mondván: tegyetek csudát; akkor mondd Áronnak: vedd a te vessződet és vesd a fáraó elé; kígyóvá lesz. Beméne azért Mózes és Áron a fáraóhoz, és úgy cselekedének, mint az Ur parancsolta vala, veté Áron az vesszejét a fáraó elé és az ő szolgái elé, és kígyóvá lön. És előhívá a fáraó is a bölcseket és varázslókat, és azok is, Egyiptom írástudói, úgy cselekedének az ő titkos mesterségükkel. Elvété ugyanis mindenik az ő vesszejét és kígyókká lőnek; de az Áron vesszeje elnvelé azok vesszejét (Folytatjuk.)
