Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-20 / 247. szám

TOI VO LYY: Csányi László: I UTA 2. járható hegy lábánál épült nagy mely a tagadáson túl nem tudott KŐSZEG TANULSÁGA vár, melynek fala terjedelmes, a léleknek táplálékot adni. Ez Történelmi babona kísért ben- mint az egész viláS> levegőbe a magatartás hárította el a török nünket Kőszegen a romantikus nyúl° bástyái magasabbak az barátságot is, s ennek kell be­®.. ..t , ? ’ - viC7rvU>ái- égi Hal csillagzatnál és olyan tudnunk, hogy ez a másfél ev­yn VédőkP nátoszával erösek> hogy nem lehetne le- század ma is bizonytalanul le­tatottsagat a Védők pátoszává! „ Persz<? azért nem szabad beg múltunk fölött. Csak Ba­£ behelyettesíteni, s így szó szerint vennünk, ahogy a lassi példázza az elveszített szép született meg a Nyugat, a Ke- ;„i.si* __. _ r eszténység védőbástyájának ér­telmetlen dicsősége. Ez lett vol­na szerepünk? Természetesen derék Dseláldze Musztafa jelzőit lehetőséget, a lélek tájékozódásé is fenntartással fogadjuk, még- nak példáját, mely fenntartás sem vállalva a „tévhitben élő, nélkül fel tudta fogni a négy ég­rf hvlfere?feslett erkölcsű gyaurok” jelző- táj fényjeleit. Mert a régi magyar Hebbel otromba epigrammajat bőségét költészet legszebb verse, Balassi sem fogadjuk el. mert a torok- _ Töröknek lenni sem volt Júliája, „az török gäräknäz dünja ,ne,I^iáftur°^ valami na^y megtiszteltetés, — sánsüz nótájára” készült, s a ku­SfuSíí ör^váír aevetünk Palkó Pistával, aki az tatók el tudják képzelni azt is, szőrűt sem), itt az öreg árfa- Életünk kitűnő szerkesztője, s hogy egv török vers szabad át­iStár íSuett ^á^kérdé^?^ ezúttai kőszegi kalauzunk. Per- költése, amit a nótajelző török hatar mellett, más keretesre ke- sze végvari vitéznek lenni sem sor is sejtet: Nem kell a világ restink választ. volt életbiztosítás: hallgassuk nálad nélkül, ami Balassinál A hajdani es a történelem ko- csak meg Dseláldze költői meg- így hangzik: Ez világ sem kell d?b? v^zo Castellum Guntionis, fogalmazását: „A hit harcosai már nekem... Rimay Jánostól mikent Einhard nevezi csak ke- a felséges Isten oltalma alatt tudjuk, hogy Balassi, akinek vol- sőn, voltaképp a XIII. szazad- köröskörül rohamot intéztek a taképp meg kellett volna szab- ban lep_ be a történelembe: a Ke- vár ellen. A halált okozó nyi- nia irodalmunk fejlődését, a let felöl erkező tatárok hírére lak vashegye az emberi testben törököt is kitűnően bírta, oly­megjelenik a nyugati hódító is és választott magának helyet, a annyira, hogy „mindenki, aki nagy sietve elfoglalja Kőszeget, testet pusztító lándzsa a gyá- ebben a nyelvben járatos, ál­melyet Osli Herbord szerez visz- moltalan ellenség vérére szom- lította, hogy nála annak a leg-| sza, s IV. Bélától, jutalmul, meg jazván, most kiöltötte nyelvét és magasabb művészete és dísze kü­is kapja a várat. Mai neve is a hitszegő ellenségnek pokolra- lönös mértékben megvolt”. De | ekkor bukkan fel először: Ku- való testét a rostához hasonlóvá nemcsak a török irodalmi kap- szugh. majd egy 1263-as okmány- téve, jóllakott vérrel. A végzet csőlátókat kereste. A nótajelző ban novum castrum Kyzug. bazári borbélya az éles kard instrukciók egész Európa szel­^ A tatárjárás utáni években borotvájával megborotválta a iemi vonzásáról beszélnek, török, folyton gazdát cserél, kiváltsd- fejeket és elvagdalta a gégéket”, lengyel, latin, német ihletés egy- gokat kap és veszít el, s ha A huszonöt napos ostrom alatt formán jellemző Balassi útjá- védőbástya, hát egyformán az a védők 415 embert vesztettek, ra, melyben természetesen ott kelet, nyugat és a kapzsi főurak „homályosan látó szemeik előtt van a magyar hagyomány ösz- ellen. 1445-ben III. Frigyes csá- szűkké tették a világ tágasságát” tönzése is. Teljes világ, amely szár, miután lerohanta Kőszeget, — hogy ismét törökünket idéz- sokat ígérőén villan fel a nyolcvan polgárt minden ítélet zük. Közben pedig Bécsújhely XVI. század színes forgatagában, nélkül felköttetett, s majd csak alatt 80 000 német várta tétle- hogy aztán csak az eljövendő Mátyás foglalta vissza, hogy ha- nül a csata kimenetelét, azzal a századok feladatát növelje, lála után ismét osztrák birtok sötét számítással, hogy a török­legyen. kel együtt a magyar is pusztul. Valami kimaradt világképünk­Az újjáépített torony legfel- Itt állunk hát a vár fokán, mi bői, s ha a „két pogány közt” ső emeletéről gyönyörködünk a „mogorva tekintetű gyaúrok”, s erősödött is a lélek, ellenállóbbá tájban, s nem kell nagy kép- arra gondolunk. Jurisics öncélú vált, s ezzel fogékonyabbá is a zelőerő hozzá, hogy a békés hősiessége helyett mit tett vol- szabadságra, a világirodalmi tá- vidékben a hajdani harcok szin- na az erdélvi ügyesség, diplo- jékozódás a német ^ közvetítésre terét lássuk. Mert ma is itt áll máciai fortélv. melyet ugyancsak szűkült, s a szellemi világtájak a vár, az elmaradhatatlan „ven- a metmaradás parancsa fűtött, egybemosódtak Bécs hatalmi tö- déglátóipari egységekkel” ugvan, de áldozat helyet menteni akart rekvésében. Bécs úgy élt a ne- rie ez volt ama hely, melyről az és megőrizni? A magára ha- mesi lelkek áhítatában, mint 1532-es ostrom török krónikása, gyatott Jurisics történelmi sor- Európa fővárosa, a fény és pom- a szépszavú Dseláldze ezt irta: sót példáz, ahosv Vörösmarty pa hazája, a bölcsesség kútfeje. „A nevezett erősség egy nehezen fogalmazta meg Zrínyijében: A felvilágosodást is Bécs szűrte meg, II. József személyében csá- Néz Nyugatra, borús szemmel néz vissza Keletre szári segédlettel, s voltaképp csak A magyar, elszakadott test vértelen ága nemének; a XIX. század második fele előtt A könyörű eget, a földet vizsgálja hiába... nyíltak messzebb vezető utak. Az sí tásflbb szellemi vilás Mert az ostrom ez sem, a töb- igyekezetét nem váltotta fel a amelynek a szomszédnépekkei bi sem, nem váltott meg sem- céltalanság fokozotío zavara: csak val6 konfraternitásból kiindulva mit, az érdekek hálójában ver- mi tudjuk, hogy a Lenora gyatra kellett volna mind távolabbi te­gődő nép a győzelem és vere- strófái Kölcseyben válhattak vi- rületeket meghódítani vágy ma- ség után egyaránt ki volt szol- lágirodalommá. S a diákköri ag- radt és ábrálid vagy’ az sem. gáltatva a telhetetlen hatalom- godalom csak növekedett az évek j^ert a Bécsen átszűrt Európá­nak, s századok frázisai, mint a során: mit adtunk oda az egy- bűvölet csak versenyre sarkallt, hit védelmezői, vagy Europa oldalú német érdeklődésért? A folyton azt kereste, miben ha­bastyaja, mit sem érték. középkor latin vonzalmát foltét- sonlítunk, s miben kell azono­„Mennyi minden megmaradt, lenül, Európa nagyobbik részét, suinunk, saját értékeinket pedig — csodálkozik utitarsnom, a var a szomszéd népek sorsközösség- nem egySzer a feledés pora lep­alatt, a XVII. századot idéző há- bői fakadó rokonérzését, s el- be mint népköltészetünk, ze- zak között. De mennyi minden adtuk a megtermékenyítő keleti ntink jelentős részét elpusztult! — s ami maradt, azt orientáció lehetőségét is. , , .. .„ mégis csak a veszteséghez kell Balassi meg „két pogány közt mérni. Nemzedékek szorgalmát . szarovetesbol azt sem hagy- ís teli tüdővel szívta be négy vi- söpörte el a hadi szerencse, ide- hatjuk ki, hogy ez az egyoldalú- lagtáj levegőjét, de aztán egy­ken martalócok mohósága vagy rendszerint a másodrendűnek szerre beszűkült az elet, s a ne- a hivatalosan kirótt sarc. Tulaj- szólt: Bürger, Körner, Kotzebue mesi extra Hungáriám ostoba- donképpen minden nemzedék m‘att, nemcsak Dante hullt ki ságán túl csak Bécs fényeit lat­megvívta a maga harcát s a múlt világképünkből, hanem Goethe es tűk meg. A babona ma is kisert. mélyéről füstölgő romok pernvé- Saller is, Herdernek csak egy Mert izgatott aggodalommal les­iet 'hozza a vzói a mecalázot- rank vonatkozó mellékmondata sük Európát, pontosabban azt, tak ésfkardélre hányt ártatla- borzongatta meg a lelkeket, s a amit annak hiszünk, s egy félre- nők jajszavát hallani. Csoda hát, *avo*abbi Nyugat, Shakespeare, értett modernség kényszerkép- hogy ennyi is megmaradt, csoda, l?*’* a íra ^cia klasszicizmus^ a zetében másod-, harmadrendű vág akár "utcasor^méi^setn' vált álmodta QipkeS ™ csillagok útját figyeljük, jobb a lehetetlen történelem mortal“ mint Dante vagy Cervantes. Mo- ügyhöz méltó izgalommal kává. Ez a kis sgraffitódíszes “ c?ak a rendkívül ér- Franciaorszagba, vagy Angliába ház is, itt a főtéren, tulajdon- íf e1?^, Kazinczy fedezte fel, de vetődő magyar ma is pontosan képpen nem is szép tagolásával, amiét már hozza is csak rossz számot tud adni a legújabb nemes ékítményeivel hat, hisz nen?e.t atkoltes révén jutott el, s . .. k legdivatosabb csak a Felvidéken százával ta- f felvillanó érdeklődésből nem könyvsikerekről, a legdivatosabb lálni nagvobbat és szebbet, ha- lett.,gaz> vonzalom; inkább Gess- szerzőkről, mert műveltségűnk nem puszta létével, s azzal a hit- ®n.e“ult. s a fahangú még mindig egy- képzelt esz­tel, amit névtelen építői és újra- , yrkerert lelkesedett, nem is ménvhez igazodik, olyannyira, ip« ,u„u„.k „„ is. sarffifÄriü «**■*•* >• —-*•» AZ TÖRÖK GÄRÄKMÄZ nem érte be a területi hódítás- egy-egv véletlen es váratlan DÜNJA SXNSUZ NOTÍJADA- gÄ ^ Régi emlék, egy berlini este nagylelkűséggel bánt a meghódí- jut eszembe: vendéglátóim nő- tóttal, s szövetsége — példa rá Mindezt itt gondolom végig, a vekvő álmélkodással vizsgáztat- £ független Erdély — szabadsá- kőszegi várfal alatt, az egymást tak harmadrangú német költők- got, s amennyire a kor engedte. , , . , ’ ._______ b ői, akiknek gyakran a nevét is békés fejlődést is jelentett. A valto .. gondolatok izgalmában pontatlanul őrizte meg emlékeze- történelem áramlása Bécs érdek- >-az török gäräkmäz dünja sän- tük. Bist untreu Wilhelm, oder körébe hajtott bennünket, élesen süz nótájára”, todt — szavaltam a jó tanuló elhatárolva behódolást és való­buzgalmával Bürgert, míg az jában terméketlen ellenállást, (Folytatjuk) Kincses világ Mint gyermek, ó hányszor csiszoltam nyílhegyet s hajlékony íjat százszor is faragtam, nyír és fenyő adta hozzá a fát. S folyóban gázoltam, éjfélig is tán, lestem: horgon ficánkol-é a pisztráng. Csatangoltam tovább, erdős szigetek mély sűrűjén vágtam én át, s hol part ölébe bújt a megriadt berek: megidéztem a zuhatag-királyt. Örömben, gondban kísérnek e titkok, bennem zsibongnak e merész, vad vágyó séták, dús kincseim, miket látok, tapintok. .Távoli szigetek tűnnek fel száz alakban mint délibáb — s a nyílt víz csillog gyöngyösen. Ügetek lángolnak az ősz színeiben, vörösfenyőn ezüst köd fátyla libben itt-ott. Pisztrángos ár zúdul, szétporlik és a fényben szivárványként ragyog a könnyű permeteg. Megyek, szertelen álmot kergetek: látom a hó-sármányt a pelyhes tiszta hóban, ég boltívén északi fény lengő csóvája lobban s égnek a csillagok mint messze őrtüzek. Képes Géza fordítása finn eredetiből As újságíró Krúdy Gyula Édesapámnak alig 13 esztendős korában jelenik meg első írása nyomtatásban, s ettől kezdve rendszeresen és szenvedélyesen ír. Az ország szinte valamennyi lap­ját megkeresi munkáival, ame­lyeket szívesen közölnek. A szer- kesztők, nem is sejtik, hogy szor­galmas szerzőjük, még gimnazis­ta. A 17 éves Krúdyt levélben hív­ja meg a Debreceni Ellenőrhöz munkatársnak Gáspár Imre köl­tő. Ö válasz gyanánt könnyű szívvel szökik Debrecenbe, ahol az ország legfiatalabb rzíniltri- tikusa lesz. Csak a szülői erély- nek engedve tér vissza Nyíregy­házára. leérettségizni. Érettségi után újra „Debrő”- ben, majd Nagyváradon újság- íróskodik, de nem sokáig, mert 1896-ban felutazik a fővárosba. — Itt azonnal munkához Iát, s a szakma hamarosan kénytelen tu­domásul venni, hogy ifjú társuk meg akarja hódítani a „világot”, olyan lendülettel indul harcba a sikerért. Ez azonban még sok­sok kitartó és fáradságos mun­kát igényel. Egyszerre szépíró és publicis­ta, » naponta jelennek meg írá­sai az ország különböző újságjai­ban. Puhlicisztikai működése 1916- tól válik jelentőssé. Az I. világ­háború szenvedései, borzalmai ki­nyitják szemet, s új, szebb igaz­ságosabb világ után vágyik. így találja őt az 1917-es forradalom, amelyet lelkesen fogad. — 1917__ 1 8—19-es cikkeiben bátran kiáll a Tanácsköztársaság mellett, ami­ért is élete végéig fizetni kényte­len. Sok írasa közül idézzünk az egyikből, amely a „Magyaror- szág”-ban jelent meg 1919, ápri­lisában, Űj történelmet kell írni címmel. . .írni kell végre egy könyvet a proletárügyésznek is, akit eddig tömlőébe vetet­tek, ha ki merte nyitni a szá­ját. Hadd halljuk az ö igaz­ságát, amelyet börtönök falára volt kénytelen írni, mert más­képpen nem mondhatta el. Nem kell attól félni, hogy nemzeti katasztrófa lesz be­lőle. Az új magyar úgyis ki­ábrándult legközvetlenebb ősei­ből, akik egy fél század óta vezették, nevelték, végül rom. lásba taszították a könnyel­mű ifjút. Alig van név har­minc esztendeje a magyar tör­ténelmi horizonton, amelyet tisztelt volna e nemzedék. Az új történelemből legfeljebb azt is megtudja, hogy már az ük­apja elhibázta a dolgot. Kinek fájhat az új emberi szellem szerint, hogy azok az arc­képek, köbe és bronzba örö­kített ösök, akik a kastélyok galériáit és a történelem kar­zatait díszítették: hitvány em- bérék váltak. Szent Ágoston fiatal korában útonáUásból élt, és nem szégyeUte bevalla­ni, midőn a javulás útjára lé­pett, Shakespeare, gyilkos ki­rályait a rokoni királynő pá­holyából mustrálja a Globe- színházban. A trónjuktól meg­fosztott fejedelmek nevét az utca sarkára szegezték, bukóin államférfiakat arcul köptek a piaci árusok... Nem kell félni az új törté­nelemtől, az új Magyarország­tól, a forradalmi szilajságú. emberi akarások és ideálok: robbanásától. Csak pusztuljon, omoljon, vesszen el a régi vi­lág. Már a szájunkig ért a trágyagödör léje, amelybe bele­zuhantunk. Cyötrelmesebb nem lehet az élet, mint volt. A vi­szontagságok, amelyeken az új ember keresztülvergődik az erdők sűrűjén, majd egykor emlékké válnak. A vándor csodálkozva néz vissza a hegycsúcsról a meredélyre, amelyen felhatölt. Az írók mu­tatták meg neki történelmi könyvekből, hogy mily vészes volt a haramiával teli erdő­ség, amelyből menekült. A népnek, sokáig bolondí­tom, jelszavakkal vágóhídra, vagy követválasztásokra vitt népnek kell legelőször felnyit­ni a szemét, megmutatni ne­kik a történelmi hazugságokat. A parasztbutító kalendárium­nak, a ponyva hangzatos rém- regényének és históriás bo­londságainak: legyen mind­örökre vége. Meg kell tiltani a régi világ betű-pálinkásai­nak, hogy ismét kalendáriu­mot, gazságot, agyvelörontást áruljanak. Régen fel kellett, volna akasztani a ponyvanap­tárak kiadóit. Az új, emberi szellemben írott nemes és szép könyveket, hazugságmentes történelmet kell még ma Írat­ni a népnek KRÚDY ZSUZSA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom