Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-20 / 247. szám

Egyedülálló Kereken egy évig készült vállalko­zására Egon Schleinitz újságíró, amely abból állt, hogy lakókocsijá­val j— ha nem is világ körüli útra L- elindul a „fekete földrész” déli csücs­kére. Az európai utak természetesén nem jelentettek különösebb feladatot sem Schleinitznek, sem a Diesel-motorral meghajtott Mercedes 200 kocsijának. A problémákat az úttalan utak, no meg az egyéb, élőre nem látott aka­dályok okozták. Ilyen volt például a Vörös--!engeren lejátszódott közjáték, amikor- is az a kis teherhajó, ame­lyik m basába szállította, viharba került. Napokkal később tudta meg teljesítmény a jeles utazó kollégánk, hogy a hajó gyomrában három tonna bombát tá­roltak. De az sem járt kevesebb iz­galommal, amikor társát a jordániai határon letartóztatták és AmmantóJ 600 kilométerre hurcolták. Nem kis fáradságot jelentett a kiszabadítása (nem is szólva az 1200 kilométeres út- többletről). Útközben ellopták kocsijának tarta­lék kerekeit, a fényképezőgépeket, Ugandában egy olyan faluba kerül­tek, ahol éppen a törzsfő halotti to­rát ünnepelték és a tánctól transzba esett bennszülöttek magatartása már- már életveszélyessé vált, (Megmene­kültek a gyors visszavonulás révén.) Nem sokkal volt kedélyesebb találko­zásuk az elefántokkal, amikor éj­szaka a csendes táborhelyükre té­vedt egy ormányos a lakókocsi olda­lán vakarta hátát, kis híján felborult a „lakásuk”. (Az ijedelmen kívül egyéb bajuk nem esett.) Keréken 27 ezer kilométert hagytak maguk mögött a karaván-szafari résztvevői, amikor a Jóreménység fo­kához. az Atlanti-tenger pariján, il­letve Fokvárosba érkeztek. Hadd álljon még itt néhány tétel a leltárukból: a kocsit trópusállóvá módosították, azaz a fenéklemezt megfelelő vegyianyaggal vonták be, belül légkondicionáló berendezéssel látták el, különleges akkumulátort csináltattak, a lakókocsi tengelyéi megerősítették, megoldották a szel­lőztetését, hűtőszekrénnyel látták el. Az csak természetes, hogy moszkitö- hálókkal sem takarékoskodtak. A mentődobozban vittek magukkal kí- gyómarás elleni szérumot, vérplazmát, törött végtagok biztosítására kötöző- síneket, morfiumot és hasonló nél­külözhetetlen cikkeket. (Szerencséjük volt. még ragtapaszra sem volt szük­ségüké Helyenként keserves, 27 ezer lefutott kilométer után célba ért a karaván-szafári, és az Atlanti-tenger partján megcsodálják a fokvárosi Táblahegyet, a bátor kempingezők KR1JDY 90 éve született Krúdy Gyula, a magyar széppróza egyik kie­melkedő, egyéni stílusú alakja. Ebből az alkalomból műveinek címét rejtettük el keresztrejtvényünk vízszintes 1., 79., valamint függőleges 1., 27. számú soraiban. VÍZSZINTES: 1. az író egyik legnépszerűbb regénye, melyből rádiójátékot * is készítettek. !£•.. Személyes névmás. 13. Rész-érte­sülés. 14. A Sajó mellékvize. 15. Személyes névmás. 16. Portéka. 17. Török méltóság. 19. Száj — költőiesen. 21. Ünnepi dísz. 23. Egykori iskolatípus. 25Í. Él ósdi. 28. Az Operaház építőjének csa­ládneve. 29. Nem történt semmi baja. 30. Személyes névmás. 32 Apró szemét. 33. Egyforma betűk. 34. Elevátor. 38. Szolmizációs hang. 39. Após. 40. Javadalmaz. 41. Egy­mást követő betűk az ABC-ben. 43. Sz. Sz. Köztársaság fővárosa. *3. Fortély. 47. Divatját múlt. 48. Kettőzve: Heyerdahl világhírű * könyvének címe. 50. Érzékszerv. 51. Névmás. 53. Neves portugál labdarúgócsapat. 56. Folyadék. 57. Zug. 59. Rangjelző. 60. Igen — oroszul. 61. Igen — angolul. 62. Román aprópénz. 64. Egyszerű gép. 67. Mutatószó. 68. Tejter­mék. 70 Svájci kanton. 71. Ha­rag — latinul. 72. Asszonynév képző. 74. Keleti méltóság. 76. Mesterséges gumi. 78. Igevégző­dés' 79. 1901-ben megjelent karri- erf-regényes (figyelembe veendő a függőleges 78.) FÜGGŐLEGES: 1. 1910-ben meg­jelent Martinovics-regénye. 2. A Ludolf-féle szám. 3. Gríz. 4. Mint vízszintes 57. számú. 5. Skála­hang. 6. Innivaló. 7. Tempó. 8. Kérdőnévmás. 9. Fohász. 10. Tej­termék. 11. Tőkés vállalati forma. 16. Koponya része. 18. Turfa (ford.) 20. Ujjnélküli köpeny. 22. Durva pamutkelme (+’). 23. Mint függőleges 34. számú (+’). 24. Gépkocsitípus. 26. Lakoma. 27. Első novellás kötete (1897). 29. Egyik minisztériumunk névjele. 31. Európai nép. 34. Derékalj-már­ka. 35. Énekel — népiesen (ford.) 36. Keltezés. 37. Mosószer. 39. Mint vízszintes 68. számú. 42. Bé­ke — oroszul. 44. Becézett női név. 46. Anyadisznó. 49. Elegyít. 52. Női név. 54. Angol sör. 55. Fizikai alapfogalom. 56. Női név. 58. Szóösszetételeknél a szó ele­jén egyet jelent. 61. ... Sumac, neves perui énekesnő. 63. A füg­gőleges 31. többesszámban. 65. A Dráva mellékvize. 66. Lúd. 67. Afrikai nép. 69. Alma — népiesen. 71. Foghús. 73. Kötőszó. 75. Za­mat. 77. Elege van belőle (—’)• 78. Mint függőleges 71. számú (a második kockában kettős betű). Beküldendő: a vízszintes 1., 79., valamint a függőleges 1., 27. szá­mú sorok megfejtése. Beküldési határidő: 1968. októ­ber 24., déli 12 óra. Kérjük a borítékra ráírni: „Keresztrejt­vény”. A helyes megfejtők között öt szépirodalmi könyvet sorsolunk ki. Október 13-i keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Vízszintes 1: „Szöllők sárgásra érett fürtjével”; (Radnóti Miklós: Őszi vers); füg­gőleges 13: (S a szőlőfürt a csend­ben énekel”); (Tóth Árpád: A vén magyar hegy). Könyvjutalmat nyertek a követ­kezők: Szilasi Klára Paks, Paál • gnes Szeged, Molnár Jánosné Hzekszárd, Balogh Imre Dombóvár, Győríi Imre Szekszárd. A megfej­tőknek a könyvet postán küldjük el. Nem tudom, fogadhatlak-e. Hamarosan megbeszé­lésem lesz. — Mondd le a megbeszélést. Segítened kell rajtam. Fred! — Elkövettél valamit, és a nyomodban vannak? — Nem. Sokkal rosszabb annál. — Mikorára érhetsz Ide? — Tizenöt perc múlva ott leszek. Gaines visszáakasztotta a hallgatót, gyorsan megivott még egy kávét, fizetett és felment hivatalába. Behívatta a gyorsírót és így szólt: — Bili, ma túlóráznia kell. Nagyon sajnálom, de itt kell tartanom. Anthony Pinót várom, lehetséges, hogy a beszél­getés után hajlandó lesz vallani. Ezért legyen készenlétben, hogy bármikor behívhassam. Pino hamarosan megérkezett. — A Brink’s rablásról akarsz vallani? — kérdezte Gaines. Pino rosszallóan rázta a fejét. — Nyakig vagyok a pácban, s te ezzel 9 régi üggyel nyaggatsz! — mondta elkeseredetten. Gaines intésére leült az íróasztallal szemben. — 235 — — Nos, mi a baj? — Délelőtt a bevándorlási hivatalban voltam. Idézést kaptam. — Miért? — Kiutasítanak! — tört ki Pinóból. — Adj valamit inni! Gaines whiskyt vett elő a faliszekrényből, s töltött. — Nyugodj meg, Tonny. Hiszen nem utasíthatnak ki. — Én is azt hittem. De most mégis találtak ürügyet. — Ezt nem értem. — mondta Gaines tanácstalanul. — Hiszen amerikai állampolgár vagy. — Éppen ez a baj, hogy nem vagyok, Palermóban szü­lettem, Szicílián. Szüleim hathónapos koromban kivándo­roltak Amerikába. Mindig az hittem, amerikai állampolgár vagyok, huszonegy éves koromban szereztem tudomást az ellenkezőjéről, amikor kértem, vegyenek fel a választók névjegyzékébe. Megmagyarázták, mivel nem születtem az Egyesült Államokban, külön kell kérnem az állampolgár­ságot. Annak idején ezt elmulasztottam, s többé nem tö­rődtem vele. — És most. Jnrtelenében felfedezték, hogy nem is vagy amerikai állampolgár — folytatta a gondolatmenetét Gaines. — Lám milyen ostobaságot csináltál? Az ilyesmit, az állam- polgárság rendezését nem szabad félvállról venni! De ilyen sok év után mégsem utasíthatnak ki alapos, nyomós ok nélkül. — Csakhogy találtak rá okot. A McCarnan törvénye alapján. — Milyen törvény ez? — Pokoli! Úgy rendelkezik, hogy akit kétszer elítéltek súlyosabb bűncselekményért, minden további nélkül ki­utasítható. — Rendben van. Jól tudom, hogy nem vagy éppen ár­tatlan bárányka, de büntetéseidet már régesrég törölték. Tíz évvel ezelőtt amnesztiát kaptál, ami annyit jelent, hogy addigi bűntetteidet átadták a feledésnek. Azóta pedig, mint tudom, nem voltál büntetve... — 236 — — Én is abban a hitben éltem, hogy bűnlajstromomat törölték, minden bűnömet megbocsátották. Ebben a hitben éltem, mind a mai napig. Erre kiástak két régi büntetést, két ősrégi dolgot, amelyekre már alig-alig emlékszem. Egy 23 év előtti ügyet egy leánnyal, aki ellen állítólag erősza­kot kíséreltem meg. Te is jól tudod, hogy ez nem igaz, nem én erőszakoskodtam vele, de egy rendőr elkapott a közelben, sötét volt, s a leány énrám mutatott, azt mondta, én támad­tam meg. Közben nem én, hanem Costa volt a támadó. Annak idején nem árultam el, habár éktelenül dühős vol­tam rá, meg tudtam volna ölni. — És a másik eset? — Az röviddel később történt. Valaki a bandából, ma­gam sem tudom, hogy ki, egy tucat lopott golflabdát tett az autómba. Ostoba tréfa volt pusztán, a bíróság mégis el­ítélt lopás miatt, mert a golflabdákat az én kocsimban ta­lálták. Mintha valaha is annyira megszorultam volna, hogy labdákat lopjak. Az egyetlen sport, ami érdekel, a lóver­seny, s az is csak fogadás szempontjából... — Azt hiszem, ebből a két esetből nem fonhatnak hurkot a nyakad köré. Amnesztiát kaptál, s ezzel a dolog el van intézve! — Nem úgy áll a dolog! A baj ott van, hogy amikor az amnesztia előtt összeállították büntetéseim listáját, ezt a két esetet nem mondtam el. Vagy puszta feledékenységből, de azt hiszem, inkább azért, mert ezekben az esetekben nem éreztem bűnösnek magam. Úgy jártam el, mint gyónáskor, csak azt mondtam el, amit valóban elkövettem ... — Rossz viccnek hangzik! Tizenkét lopott golflabda és egy finnyás leány...! Egészen biztos, hogy nincs más a terheden? — 237 —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom