Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-17 / 244. szám
Ssehssúrdon élni [ VETNEK a húsiasssonyoh issemével Az utóbbi években érthető okok miatt lapunkban egyre több olyan írást jelentetünk meg, melyek témája a városiasodás. Az építészeti jellegű viták, a köz- biztonság kérdései mind-mind helyet kaptak lapunkban. Elmondták a város fejlődésével kapcsolatban véleményüket a város vezetői, szóltak a megye- székhelyről fiatal mérnökök is. Most a háziasszonyokon a sor. * A városi nőtanács helyiségébe tizenhat háziasszony jött el arra a beszélgetésre, ahol szerkesztőségünk munkatársa volt a „vitavezető”. Mindenekelőtt arra voltunk kíváncsiak, hogy a városban a háziasszonyok hogyan látják a megélhetés kérdéseit, milyen vélemények, javaslatok vannak a kereskedelem munkájával, a piaccal kapcsolatban. Kezdjük a kereskedelemmel — A háziasszonyokat nem lehet megérteni. Az újvárosi hentesüzlet előtt soha nem állnak sorban. A vásárcsarnokban fél órát is kell ácsorogni, mire az embert kiszolgálják — mondotta az egyik háziasszony. Mások meg is magyarázták a sorban állás okát. A csarnoki hentes udvarias, figyelmes, s ezért vásárolnak nála, pedig itt sincs több, szebb hús, mint másutt. — Nehéz Szekszárdon háztartást vezetni, öttagú családra főzök mindennap. Száz forintért nem lehet fejedelmi ellátást biztosítani. A nyersanyag beszerzése eléggé körülményes. A hentesüzletben belsőséget ritkán lehet vásárolni, előfordul, hogy napokig nincs csirkeaprólék stb. Tizenhat asszony természetesen nem tud egyetérteni mindenben, mert ahány ház, annyiféle szokás, igény. Egyben megegyeznek, hogy a szekszárdi élet meglehetősen nehéz. Az egyik asszony szerint a szekszárdi piac harminc százalékkal drágább, mint a budapesti. A Jóreménység Termelőszövetkezet Budapesten 25 forintért adta a csirkét. Ez a szövetkezet itt 30-at kért a csirke kilójáért. Persze, ha valaki arról beszél, hogy Szekszárdon hogyan lehet élni, nemcsak az élelmiszerre gondol, bár ez áll első helyen. Hisz a jelenlévők valamennyien bérből, fizetésből élnek. Nem mindegy, hogy egy szombati bevásárláskor mennyit költenek el a piacon, vagy fizetéskor milyen választékból tudják a havi mennyiséget tésztából, lisztből, konzervből stb. kiválasztani, megvásárolni. Egyformán dicsérték valamennyien a kórházikis Népbolt vezetőit, eladóit: ott sokkal nagyobb áruválaszték van mindenből. A városi nagy üzletekben nem is látni olyan felvágottat például, amit itt árulnak. Az öltözködés: A 16 asszony közül tízen a fon- , tosabb, jelentősebb vásárlásaidat nem a megyeszékhelyen végzik el. Elsősorban Baján költik el a pénzüket. „Ott nagyobb a választék, divatos, szépen bemutatott áruk között segítenek az eladók vásárolni”. A szekszárdi üzletekben a bakfismé- retű ruhákból nincs választék. Nem is lehet sem a lányoknak, sem a fiúknak vásárolni. „Majd talán az új gyermekruházati boltban!” Gond, különösen a sokgyermekes családoknál, hogy a gyermekruházat meglehetősen drága. Szinte bűvésznek kell lenni a családanyának, hogy két- három gyermeket a tél előtt felöltöztessen. S milyen képtelen dolgok történnek meg? íme a példa: két éve az iskolakezdés előtt Szekszárdon nem lehetett rajztáblát kapni, Bajáról hoztak a gyerekeknek. Sajnos a háziasszonyok nem elégedettek a szekszárdi kereskedők munkájával. Az Otthon Áruház megnyitásától mindenki sokat vár. A bútorforgalom, a készlet már jelzi, hogy valami történik Szek- szárd kereskedelmi életében. Ugyancsak elismeréssel adóznak a háziasszonyok a Bizományi Áruház megnyitásának, bár elmondják, hogy igen sok holmit nem tudnak beadni, nyilván azért, mert a vállalat nem lát benne üzletet. A városban működő kölcsönzőszolgálattal mindenki elégedett. Megfelelő választék áll a háziasszonyok rendelkezésére: gépek, egyéb felszerelések jó állapotban kerülhetnek kölcsönzésre. Hiányolták viszont, hogy zománcozott lábasok, fazekak 40—50 literes nagyságban, nincsenek. Az alumínium fazekakat, lábasokat paradicsomfőzésre például nem tudják használni. A piac: Mint mondottuk már fentebb, a piaccal a háziasszonyok nincsenek megelégedve. „A termelőszövetkezetek nem használják ki a városban lévő lehetőségeket. Egyre több ember él a piacból, mégsincs kellő mennyiségben élő baromfi, zöldáru és gyümölcs. Az ősz folyamán kevés volt a szőlő is.” így lehet összegezni az asszonyok véleményét a piacról. Szerencsére, mint mondották, a MÉK új üzlete valamit segít a háziasszonyok gondján. Az új i2ek, a friss áruk igénylése szinte általános. Mégis érdekes volt tapasztalni, hogy a háziasszonyok többsége kedveli a mirelit árut, főképpen a gyümölcsöket. Ök is, mint mi fogyasztók, nem értik meg, miért olyan kemény a borsó. A mirelit félkésztermékek azonban nem a nagycsaládosok körében kedveltek. Csak egy-két személynek kifizetődő és praktikus a mirelit áru vásárlása. A háziasszonystátusz: Sokáig azt mondták, hogy a háziasszony nem dolgozó nő. Mióta mind több háziasszony helyezkedik el hivatalban, gyárban, a legfontosabb mértékadók — a férjek — egyre Inkább elismerik a háziasszonyi műnk» egyenrangúságát a hivatali, vagy más munkával. Elmondották, hogy egy négygyerekes anya naponta több időt fordít a család fenntartására, ellátására, mintha hivatali munkát végezne. A bejárónőkről a városi nőtanács háziasszonyok klubjában nem esett szó. Mert egy sokgyerekes családban a háziasszony rákényszerül arra. hogy délijen és este is főzzön, mert olcsóbb, mintha hideg étellel elégíti ki a családot. „Egy kiló virsli 42 forintba kerül. Három gyerek szinte percek alatt „bekapja” kenyér nélkül, aztán egy óra múlva sivalkod- nak, hogy éhesek.” Elmondották a háziasszonyok, hogy szerencsés dolognak tartják a Garay-étterem kezdeményezését: előfizetéses alapon el lehet vinni a vacsorát. A kenyér: savanyú, szalonnás, vagy kitűnő. A vélemények megoszlanak. Érdekes, hogy a beszélgetésben jelenlévő háziasszonyok nincsenek elragadtatva a sütőipari vállalat „házikenyerével”. A veknikenyér jobban eláll, nem morzsálódik és nem szárad annyira. És kicsi a kifli. A háziasszonyok figyelmébe ajánlják népi ellenőröknek, ÁKF- ellenőröknek a szekszárdi péksüteményeket. Amikor a gyerek megy vásárolni: rendszerint becsapják őket. A felvágotthoz négy-öt véget is belekevernek, nem a friss kenyérből adnak, másnapos kiflit nyomnak a kezébe stb. A háziasszonyok sem tündérek. Amikor vásárolnak, válogatnak — érthető okokból — elvárják, hogy pénzükért a legjobb árut kapják. Van olyan háziasszony is, aki szinte csapás a boltosra. Lehet, hogy ilyen meggondolás miatt sok a panasz a Béke utcai hentesüzlet vezetőjére is. „Csak a szedelék húst darálja le, a combhúsra azt mondja, ezt kár ledarálni.” De a vevő, ha kívánja, még ezt is le kell darálni. Közbeszól egy másik asszony: „Először kérem a húst, aztán daráltatom le”. A nyitva tartás: A városban lévő üzletek nyitva tartása a háziasszonyok szerint jó. Egyetlen kifogás merült csupán fel, hogy a vásárcsarnoki húsüzlet miért zár le délben? A varrónők és a háziasszonyok: „Nagyon drága a ktsz.” „Nekem tetszik, ahogyan ott varrnak”. „Amelyik családban sok a nő, legjobb, ha valaki megtanul varrni”. A szabó ktsz alkalmaz egy asszonyt, akit száz forintért naponta ki lehet bérelni. Sajnos csak egy ilyen asszonyt tart a ktsz. Legalább tízre volna igény. Természetesen ennek az asszonynak segítenek, így gyorsan tud dolgozni, több ruhát kiszab, ösz- szeállít, amit aztán már segítség nélkül is meg tudnak varrni a ház ügyes asszonyai. Mindenképpen meg kellene oldani, hogy a ktsz-nek több ilyen házhoz járó varrónője legyen, mert asszonyaink a negyvenöt év táján már nem tudnak az üzletben konfekcionált ruhát vásárolni. A kertszövetkezet: „Házunkhoz 200 négyszögöles ' kert tartozik. Egész évben ebből éltünk. Egyszer levittem a piacra 10 kiló zöldbabot, 14 forintért megvették kilóját. Szégyelltem magamat — mondja az egyik asszony, s mindenki úgy vélekedik, hogy kellene kert. Különösen a nagy családokat segítenék a 200—300 öles kertek. A vidámpark: Szinte felesleges is leírni, hogy a háziasszonyok valamennyien lelkes támogatói a Népújság Szerkesztősége által indított kezdeményezésnek, a vidámpark létesítésének. „A Mészáros Lázár utcai lakótelepen nincs egy tenyérnyi játszótér, a gyerekek az országútra szorultak. Isteni csoda, hogy nem történt itt még baleset.” Szóval az a véleményük az asszonyoknak, hogy először a játszótereket kellene kiépíteni és azután a nagyobb dolgokkal foglalkozni. Ranga Jánosné, a nőtanács városi titkára átadott egy levelet, amelyet a kórházi asszonyok, mintegy harmincán írtak. A szekszárdi háziasszonyok problémáira hívták fel a városi tanács figyelmét. A nőtanács segítségét kérték. A háziasszonyok gondjának enyhítéséhez, úgy hisszük, a háziasszonyok klubjában tartott beszélgetés és ez az írás is hozzásegít. PÁLKOVÁCS JENŐ Népújság 1368. október 1". A nagykónyi Haladás Termelőszövetkezetben szeptember közepe óta egyfolytában folyik a vetés. 1010 holdon vetnek búzát, amelynek már nagy része földben van. Felvételünkön két gép látható, közvetlenül indulás előtt, (Foto: Bakó Jenő) Az ígéret szép szó... Mi lesz a Török-toronnyal ? Év elején Dunaföldvárról kapott panaszos levelet a Magyar Rádió. Az átalakításra váró Török-torony mellett lakók egyike írta; őket ugyan kiköltöztették otthonukból, de az átalakítási munkákhoz nem kezdett senki. Akkor miért? — kérdezte, rövidesen megkapta a feleletet is, 1968. március 22- én, 15,15 órakor, a Válaszolunk hallgatóinknak című műsorban: ,,Az Országos Műemlék- védelmi Felügyelőség a nyár folyamán megkezdi ott a munkálhat. Csak a dunaföldváriák költöztessék ki az összes ott lakó családokat'’. Egy évvel ezelőtt, az OMF szakembereivel, a megyei idegenforgalmi hivatal és a helyi községi tanács illetékeseivel együtt magam is ott jártam, mikor megtekintettük a Török, tornyot és ismertették a terveket. Az optimista elképzeléseknek együtt örültem velük, halászati és börtönmúzeumot, akartak itt kialakítani, hogy csak az érdekesebbeket említsem, Lapunkban Imzöltünk is erről hírt. Azóta befejeződtek a. környékbeli ásatások, elvégezték a ciánozást, az ott lakókat 'kiköltöztették és várták az OMF Ígéretének teljesítését. A községi tanács házilagos brigádja még a kaput is helyreállíttatta, eredeti formájában. A nyáron az történt, hogy két turista eltörte a lábát a felásott környéken. Hiába tették ki az „Idegeneknek belépni tilos!” táblát, a messziről érkező kíváncsi emberek csak beszöktek, és a hajdani vészkijárat-közeli pincébe zuhant egyikük. Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőségnek valószínűleg bőven van az ország más részében is tennivalója. A nyár mégis elmúlt, s ők a rádió sok ezres nyilvánossága előtt tettek ígéretet, hogy az idén nyáron, meglcezdik a munkákat, Most október van, de. ríis, kellemes ősz. Mivel egyszer már közmondáshoz folyamodtam az írás címében, most ismét egy régi szólásunkat idézem: „Jobb későn, mint soha.. .” — elkezdeni a Tőrök-torony környékén a munkákat, mielőtt a kiürült lakások régi lakói ismét nem méltatlankodnak. . . M. í. AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK: kőműves, ács, vízvezeték-szerelő, központifűtés-szerelő, lakatos szakmunkásokat, kubikosokat és segédmunkásokat. t Munka télen is biztosítva! Bérezés teljesítmény szerint: Szállást, étkezést biztosítunk. Hazautazási költséghozzájárulást jogosultság szerint fizetünk. Felvétel esetén az utazási költséget térítjük. Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat Székesfehérvár. Ady Endre utca 13. , . (23)
