Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-16 / 243. szám
Vállaljuk gyerekünknek... A mentőautó szirénázva fordult be az őcsényi utcán. Megállt a kis ház előtt, a szomszédok ösz- szegyűltek. — Viszik a kórházba a nénit... Sárgasággal... Négy nap után a mezőőr kereste özvegy Gózon Józsefnét, a termelőszövetkezetből hozott üzenetet. Otthon csak az unokát találta. ö vitte a hírt a Hámán Kató szocialista brigádnak, és az irodán dolgozóknak. A brigád vezetője, Kiss János- né azonnal felkereste Jancsit. A ragyogó szemű, nyúlánk fiú meg- görbedve ült a széken. Egy szögön régi ruha lógott, élelemnek nyoma sé az üres lakásban. Mindjárt faggatni kezdte a vékonyan öltözött gyereket: — Mit ettél négy napja? — Ebédet a gimnáziumban, Tolnán... — És még? — Volt egy májkonzervem... Gyerektartást sehonnan özvegy Gózon Józsefné kétéves kora óta nevelj az unokáját. A szülők holléte ismeretlen, gyerektartást nem kap sehonnan. Abból élnek, amit ő keres a termelőszövetkezetben. Most ez a váratlan megbetegedés a legrosz- szabb helyzetbe hozta a gyereket. Értelmes, szerény fiú. Nem ment panaszkodni. Talán senki nem tudta volna meg, hogy nincs gondozója, ha a mezőőr nem kopogtat be hozzájuk... A BOLT MINDIG NYITVA Félreértés ne essék, nem éjjelnappal közértről van szó — ez felesleges is lenne Szekszárdon —, hanem „csupán” egy jó ötletről. A város szóién, a perifériákon élő emberek nincsenek túlzottan elkényeztetve a szolgáltatásokkal, s még mindig sok olyan peremkerülete van a megyeszékhelynek, ahol még a legalapvetőbb szolgáltatásokat is nélkülözni kell. A Bartina utcában jó forgalmú vegyesbolt működik. Léte a környéken lakóknak életszükséglet, mert innen igazán messze esik a városközpont üzletsora. Vonzási köre nagy, s annak, aki a Remete utca végén lakik, még mindig tekintélyes sétát jelent a bevásárlás. A brigád gyorsan határozott: vállaljuk gyerekünknek. Az elhatározást tettek követték. Elmondani nehezebb Tizennégyen vannak, és legtöbbjüknek nem is egy gyereke van otthon. Szükség van tehát a kereset minden forintjára. Mégis, közel ezer forintot gyűjtöttek össze Jánosnak, és ezzel egyidő- ben megkezdték a kollégiumi felvételének intézését. Nézem a vásárlási jegyzéket: cipő, ing, törülköző, pulóver. .. Reggelit mindennap más hozott, és ezt már családi körben, Piri néniéknél fogyasztotta. Volt aki vállalta, hogy hozzájuk költözhet véglegesen, ha nem sikerül a kollégium. Mindjárt akadt, aki téli tüzelőt ajánlott. Megmozdultak a tsz-iroda dolgozói is, egy emberként a brigáddal. Orkánkabátot adott az egyikük, fia télikabátját hozta a másik, de nem írhatjuk le a neveket, mert aki csak egyetlen inget hozhatott, annak az ajándéka pontosan olyan drága, mert szeretettel adta, amit adhatott. Szükség volt az új holmikra: az idős, beteges nagymama nem láthatta el úgy a fiút, hogy a tél ne érte volna készületlenül. Addig jártak az ügyében, amíg az illetékesek, a tömegszervezetek segítségével ilyen késői időpontban is meg tudták oldani a kollégiumi elhelyezést: felvették Bonyhádra, bennlakónak. A bőröndbe csomagolt új darabok előtt csak álldogált Jancsi, nem szólt egy szót sem. Aztán felemelt egyenként mindent, Nemrégiben ezen egy ügyes ötlettel. segített az általános fogyasztási- és értékesítő szövetkezet. A Remete utca 8-as számú ház kapuján tábla hirdeti, hogy gyümölcsöt, zöldséget, trafikárut, palackozóit italokat itt is beszerezhet a vásárló. A házigazda — Tóth István — annak ellenére, hogy vasárnap van, készségesen invitál bennünket befelé, az udvari épületben kiképzett kis bolthelyiségbe. — Nálunk nincs nyitva tartási idő, mindenki akkor jön, amikor éppen ráér. Az üzletet a feleségem vezeti, a háztartás mellett, s ő mindig itthon van. Rend, tisztaság ízlésesen tárolt áruk. A készleten természetesen meglátszik, hogy a bolt „kisegítő” jelleggel működik, csak azokat az árucikkeket tartják, amelyek valóban nélkülözhetetlenek. — Milyen a forgalom? — Nem panaszkodhatunk, hamar megismerték a környéken, elég sok vásárlónk van. Egy hónapja foglalkozunk véle, tízezernél több volt a bevétel. — Gyümölcsöt, zöldséget is árulnak, illetve főként azt árulnak. Igénylik ezt itt, ahol jóformán minden házhoz kert is tartozik? — Szükség van rá, mert nagyon sok fiatal költözött az utóbbi években ebbe a városrészbe. s magához szorította ... Az asz- szonyok szeme egyformán csillogott, a gyerekkel: beszélni ezekről a dolgokról nehezebb. Kifestett lakással várták , A történet könnyen hasonlíthat egy heppienddel végződő filmhez. Mire a nagymama megjött a szekszárdi kórházból, kifestett, patyolat tiszta lakás várta. A kert végében egy méter fa. téli tüzelőnek. A kamraszerű, csöpp konyhában élelem . .. Az unoka eközben a brigád gyereke lett. Ketten is elkísérték Bonyhádra. Év eleje van, még könnyebben megszokja az új iskolát. Most a tankönyveire gyűjtenek az asszonyok. A megyei nőtanács segítségével keresik az édesapa tartózkodási helyét is, az anyáé minden valószínűség szerint kideríthetetlen. Messzemenően kiterjed a figyelmük a gyerek további sorsára, még a nagymama fiának is írtak levelet, aki nem támogatja idős szülőjét, pedig jó az anyagi helyzete ... Megnőtt a családja a hallgatag, komoly fiúnak, akiért eddig csak a nagymama érzett felelősséget. Talán egyetért velem, aki úgy érzem, nem árt ha az új „szülőkről” a nyilvánosság is tudomást szerez ... MOLDOVAN IBOLYA Tóth István az „üzletvezetőhelyettes". (Foto: Vesztergombi) Legtöbbjük albérlő, s nekik nagyon jól jön, hogy a közelben vásárolhatnak. Különösen azok a fiatal házasok örülnek, ahol gyerek is van, s nem kell a gyerek mellett még a gyümölcsöt, zöldséget is a városból cipelni. Mintha Tóth István szavait akarná igazolni, fiatalasszony jön a boltba, almát kér. Két-három darabot vesz, csak azért, mert nagyon megkívánta a kisgyerek. Kezdő háziasszonynál még az is gyakrabban előfordul, hogy szombaton elfelejt valamit megvenni, ami nélkülözhetetlen a vasárnapi ebédhez. Most csak átszalad a szomszédba, s máris megoldódott a gond. Tóth István már a bolt csinosítását, bővítését tervezi. Ha egyszer egy üzlet elindul... AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK: kőműves, ács, vízvezeték-szerelő, központifűtés-szerelő, lakatos szakmunkásokat, kubikosokat és segédmunkásokat. Munka télen is biztosítva! Bérezés teljesítmény szerint! Szállást, étkezést biztosítunk. Hazautazási költséghozzájárulást jogosultság szerint fizetünk. Felvétel esetén az utazási költséget térítjük. Fejér megyei Állami Épí öipari Vállalat Székesfehérvár Ady Endre utca 13. (23) Trigger kétszer nagyot nyelt, mielőtt válaszolt. — Először vagyok Bostonban. Most hallom először Charles O’Brian nevét, és McGinnis nevét is. — Szóval nem akarsz vallani? — Azon felül amit mondtam, nincs mit mondanom. — Rendben van — mondta Wilson fenyegetően. — Majd meglátjuk, ki bírja tovább. Azt hiszem, még lesz alkalmunk beszélni. Te fogsz jelentkezni. Maid ha elúntad magad Walpole-ban, a börtönben. • * Miközben Elmer Burke-Trigger a walpolei börtönben várta, hogy bíróság elé állítsák, a rendőrség lázas nyomozást indított Joseph O’Keefe, Pápaszemes Joe kézre kerítésére. Minden rendőrállomás falán ott függött az ellene kiadott fényképes körözvény. Ugyanis az utcai lövöldözésben való részvétel miatt feltételes szabadlábra helyezése hatályát vesztette, és vissza kellett szállítani a bradfordi börtönbe, büntetése hátralévő részének letöltése végett. De O’Keefe úgy eltűnt, mintha a föld elnyelte volna. Vele együtt nyoma veszett barátjának, John Carlsonnak is. Az utcai lövöldözést követő hat héten O’Keefe nem mutatkozott sem feleségénél, Boston Stougton nevű külvárosában, — 223 — sem szeretőjénél, Helen Pokusnál, sem testvérénél, Mary Hooleynél. Ezúttal azonban nemcsak a rendőrség és az FBI elől bújkált, hanem elsősorban és legfőképpen McGinnis és bandája elől, mert nem kételkedett abban, hogy McGinnis nem nyugszik addig, amíg nem tette ártalmatlanná. Hat hétig New Yorkban, ottani barátainál húzódott meg, hogy előkészítse a legközelebbi csapást halálos ellenségére, McGinnisre. Mert természetesen még a történtek után sem adta fel a harcot zsákmányrészéért. Közben az FBI Bostonban szigorúan megfigyelt minden helyet, ahol O’Keefe Bostonban felbukkanhatott. Mindenekelőtt állandóan szemmel tartotta szeretője, Helen Pokus lakását, a Nightingale Streeten. Július 30-án este hét óra tájban Helen Pokus elment otthonról. Taxiba ült és aNeponset River elhagyatott partja mentén a távoli Riverdale Roadra vitette magát. Egy nyomozó, az FBI embere, egy pillanatig sem tévesztette szem elől. Nyomon követte és mintegy 150 méternyi távolságból észrevette, hogy a taxi egy pillanatra megáll, s egy férfi száll be. A Blue Hill sugárúton a nyomozó előzte a taxit. Elegendő volt, hogy egy pillantást vessen a kocsiba. A férfi utasban rögtön felismerte O’Keefet, aki hadonászva magyarázott valamit szeretőjének. Úgy látszott, hevesen vitatkoznak valamiről. A nyomozó rádión érintkezésbe lépett az FBI- különítmény parancsnokával és rövidesen még két kocsi csatlakozott hozzá, három-három nyomozóval. A Columbia Road sarkán a tilos jelzés miatt a taxi kénytelen volt megállni. A nyomozók melléfurakodtak, ketten feltépték az ajtaját, leteperték és bilincsbe verték a gengsztert, még mielőtt egyáltalán felfogta a helyzetet. O'Keefe dühösen sziszegve odavetette szeretőjének: — Beköptél, te rühes kutya! Helen Pokus kétségbeesetten a karjába csimpaszkodott. — 224 — — Joseph, soha még nem adtam okot, hogy kételkedj bennem — védekezett a gyanúsítás ellen. Még mielőtt tovább mentegetőzhetett volna, erőszakkal leválasztották szeretőjéről. A távolodó gépkocsi motorzúgása elnyomta Helen Pokus szavait. Hosszú meddő kihallgatás után a Boston melletti Springfield börtönbe szállították O’Keefet. A kerületi bíróság hatálytalanította a feltételes szabadlábra helyezést és régi büntetése mellé még 27 hónapi börtönt sózott a nyakába utcai lövöldözésben való részvétel miatt. O’Keefe barátját és bizalmasát, John Carlsont azonban az FBI-nek nem sikerült előkeríteni. Soha többé nem került elő ... * Burke-Trigger tölcsért formált a tenyeréből, cellájának falához szorította a fülét és feszülten hallgatózott. Kopogtatására nem érkezett válasz. Cipője sarkával, szabálytalan időközökben újra megkopogtatta a falat. Korábbi börtönéveiben megtanulta a fe- gyencek titkos jelbeszédét, a kopogtatást, az egyetlen lehetséges közlési módot a vastag börtönfalak között. Nemegyszer elbüszkélkedett azzal, hogy jobban ismeri a Morse- jeleket, mint a közönséges betűket. „Értesítsd McGinnist. Szabadítson ki innen, akkor hallgatok. Mondd meg neki, fizessen neked a híradásért kétszáz dollárt.” Ezúttal nem hallgatózott hiába. Válasz érkezett. — „Fizet-e McGinnis?” Trigger visszakopogtatott: „Ha rám hivatkozol, biztosan”. Néhány másodpercig néma maradt a fal, azután megjött a válasz: „Okay. Felkeresem McGinnist”. — 225 —
