Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-01 / 205. szám
Folytatjuk azt a beszélgetéssorozatot, amelynek fizikai doP gozók a főszereplői. Első ízben a Dombóvári Kesztyűgyár egyik munkásnőjével, utána a bátai November 7 Tsz egyik tagjával készítettünk interjút. Ezúttal a Tamási Erdőgazdaság fagyártmány- termelő üzemében jártunk, ahol Hermann Ádám, fafeldolgozó munkással beszélgettünk. Interjú A termelés, a kereset, a jövő — Azt mondják Hermann elvtárs, hogy ebben az üzemben maga á legrégibb ember. — 1949 óta dolgozom ezen a helyen. Akkor még nem volt itt tulajdonképpen semmi. Mindössze egy kalyibából állt az egész. A fűrésztelep nem létezett. Én, rakodómunkásként dolgoztam. Négyen voltunk rakodómunkások, s időnként abba a kalyibába húzódtunk be, amelyik már nem is létezik. Ez bizony rég volt. Azóta itt minden megváltozott. 1956-ban létesült a fafeldolgozó. Fűrészeket hoztak ide és én kitanultam a fafeldolgozást. Szalagfűrész-kezelő vagyok, immár tizenkét éve. — Gondolom, néhány fűrészt elkoptatott. — Sokat. Van amelyik egy hét alatt tönkremegy. Ez főleg a fától függ. És attól, hogyan vigyáz az ember. — Mi foglalkoztatja magát Hermann elvtárs legjobban? — A termelés, a kereset, a jövő és az a szellős műhely, ahol dolgozunk. Havonta 5—600 köbméter faanyagot dolgozunk fel, két műszakban. Az idén eddig 1100 vagon papírfát exportáltunk. A minőség kifogástalan, mert eddig még nem reklamáltak. Jól megy a belföldi szállítás is, úgy hiszem, a termelés körül nincs hiba. — A jövő milyen szempontból foglalkoztatja? — Kezdetben napszámos voltam, most tizenkét év óta szalagfűrész-kezelő vagyok és úgy érzem, nem sokáig bírom ezt a nehéz munkát. Elmondom, miből áll. Munkakezdéskor naponta másodmagammal három köbméter rönkfát cipelünk be a fűrészhez. Nem nagy a távolság, de harminc mázsát vállon behordani mégis csak valami. Fogalmam sincs róla, hogy mi lesz velem öt év múlva, amikor már ezt a nehéz fizikai munkát nem bírom. Remélem, találnak majd az én számomra is könnyebb munkát. Higgye el, nem gyerekjáték, amit mi csinálunk. Behordjuk a nehéz rönkfát, s munka közben nyomban osztályozzuk is az anyagot. Nincs mese, minden percet ki kell használni. A fűrészelés ‘idegmunka. Füle, szeme, minden porci- kája „jár” az embernek. Nyolc órát ledolgozni éppen elég. Állandóan, figyelni kell, hogy pontosan vágjuk-e a méretet. Elgondolhatja: két méter hosszú tölgyet úgy kell végigtolni a fűrészen, hogy az elején, a végén, a közepén, mindenütt csak 27 milliméter vastag lehet. — És megtalálják a számításukat? — Szeretem ezt a munkát. A számításunkat is megtaláljuk, hiszen a fizetésen felül kapunk illetményföldet, és illetményfát. A fát hazaszállítják Páriba, mert én ott lakom. Reggelenként Páriból járok be Tamásiba, amikor délelőttös vagyok, akkor hajnalban három órakor kelek. A fizetés kielégítő. Kétezer-hatszáz forint volt júliusban. Előfordul azonban, hogy csak ezerhétszáz forintot keresek. Azon múlik, hogy miből, milyen minőséget termelünk. Az anyagon múlik. — Megbecsült embernek érzi magát Hermann elvtárs a fagyártmánytermelő üzemben? — Néhány vezetőt én már kiszolgáltam. Nem panaszkodom. Tulajdonképpen a pári erdészethez tartozunk és úgy érzem, hogy a vezetők megbecsülnek úgy is mint embert, úgy is mint munkást. Én erre természetesen rászolgáltam. Hogy mást ne mondjak, az erdészet vezetőjével igazán jó barátságban vagyok. De ilyen szempontból a társaim sem panaszkodhatnak. A megbecsülés szerintem abban is kifejezésre jut, hogy a jó munkát még külön elismerik, premizálják. Most mi parkettát vágunk, és minden exportra alkalmas köbméter után 50 forint prémiumot kapunk akkor, amikor megtermeltük, és újabb ötven forintot akkor, amikor exportra az árut átveszik. Ezzel én meg vagyok elégedve. — Említette a szellős műhelyt. — Ez az egyetlen panaszom. Az elmúlt évek során sokat változott itt minden, a munka- körülmények nagymértékben javultak, most már van öltöző, mosdó, de ott ahol dolgozunk, ott a csarnok egyik oldala nyitott. Télen ez nagyon kellemetlen, s ezen bizony változtatni kellene. Egy életre szóló betegséget szerezhet ebben a szellős csarnokban az ember. Az viszont már sokat számít, hogy_ nemrég hoztak egy rönkfeldolgozó gépet. Eddig hárommázsás rönkökkel cipekedtünk, most a rönkfeldolgozó gép Segítségével javult a helyzet. — Mit éreznek maguk ebben az üzemben az új gazdasági mechanizmusból? — Hogyan mondjam? Megkísérlem a saját szavaimmal elmondani. Azt tapasztaljuk, hogy javult az anyagellátás, gyakrabban ellenőrzik a minőséget. Én ezt a magam részéről helyesnek tartom. Az elmúlt években sok vita folyt a bérezés körül. Ez most megszűnt. Egyszerű, es könnyen áttekinthető a bérezés. Elsősorban a minőségre, ezen belül a mennyiségre van alapozva. Mi, fizikai dolgozók műszak végén mindennap ki tudjuk számolni, hogy mennyit kerestünk. Sőt, munka közben is. Én a magam részéről még azt veszem észre, hogy nincs any- nyi kapkodás, mint más években. Ráálltunk a parkettatermelésre, és most ezt csináljuk, hosz- szu idő óta. A folyamatos munka rengeteget számít, hiszen be van állítva a gép, mi magunk is ra vagyunk állva, és ez minden szempontból jo. , — Az erdőgazdaság vezetőit ismeri? — Tudom, hogy ki az erdőgazdaság igazgatója, de még nem találkoztam vele. A párt- titkárt ismerem, A szakszervezeti titkárt is A szakszervezet jóvoltából egyszer már külföldi utazáson is részt vettem. — Az üzemen kívül mit vesz észre az új mechanizmusból ? — Otthon, nálunk Pártban olyan jó kenyeret árulnak a boltokban, hogy nem lehet megkülönböztetni a házikenyértől. — Köszönjük a beszélgetést Hermann elviárs. Sz. P. Amatőrök Kisülni Tolna megyéről - Szakkörvezetők tanfolyama A két hónapig tartó nyári szünet után újból megkezdi munkáját a Tolna megyei fotó- és filmklub. A klub szervezeti élete megszilárdult, s a hosszú gyengélkedés után most látnak igazán munkához. A vezetők elsősorban azt szeretnék elérni, hogy újból sikerüljön azt a mozgalmas fotóéletet megteremteni, ami korábban megyénket jellemezte. Terveik szerint havonta egy-egy alkalommal vasárnap tartanak összejövetelt, ahol neves előadóktól hallhatnak filmesztétikai, filmtechnikai tanácsokat, megbírálják egymás munkáit. A rendszeres vasárnapomként! összejöveteleken kívül hétfőnként kptetlen foglalkozást tartanak a népművelődési tanácsadó helyiségében. Eddig végzett munkájukról szeretnének a nyilvánosság előtt is számot adni: októberben klubkiállítást rendednek, ahol a rangsorolás igénye nélkül, a klub tagjai mutatják be legjobban sikerült felvételeiket. A közeljövőben nagy munka vár a fotó- és filmklub tagjaira: az 6 közreműködésükkel szakmai segítségükkel kerül megrendezésre a szekszárdi szüreti napok idején a „szüret" címmel meghirdetett fotópályázat anyagából válogatott kiállítás. Terveik között szerepel az is, hogy a város és a megye jelentősebb létesítményeiről, jellegzetességeiről dia- és fotósorozatot készítenek. Az amatőrfilmesek pedig kisfilmen mutatják be Tolna megyét, hogy az idevetődő idegent így !s tájékoztathassák megyénkről. Az országban először nálunk rendezik meg a filmszakkör- vezetők tanfolyamát. Eddig a filmszakkörvezetést nem kötötték semmiféle képesítéshez, mindig a legjobban dolgozó tagokból „verbuválódtak” a- vezetők. Az elképzelés szerint havonta egy-két alkalommal vennének részt előadáson a leendő film- szakkörvezetők, akik egy év elteltével képesítést kapnának. A Népművelési , Intézetben már dolgoznak a kísérleti tankönyveken, amelyet először nálunk próbálnak ki. A Tolna megyei kezdeményezést a szomszédos megyék is szívesen fogadták, így a közeljövőben induló vezetőképző tanfolyamra szinte az egész Dunántúlról érkeznek hallgatók. A Tolna megyei amatőrfilmstúdió pillanatnyilag „emberhiánnyal küzd”, főként a fiatalok köréből szeretnének tagokat toborozni. A munka a kis létszám ellenére sem állt meg: je lenleg három kisfilm utómunkálatai folynak. Hamarosan el készül a Duna menti falusi fiatalok találkozóján, Pakson for gatott kisfilm, és a Sárközi napokon készült színes összeállítás. Hamarosan bemutatják az érintett iskolákban a honismereti szakkörök ásatótá boráról készült filmet is. Film készül a „Tolna megye ipari termékei” című kiállításról, s ezt az alkalmat . felhasználva az amatőrfilm-stúdió tagjai bemutatják Tolna megye jelentősebb üzemeinek munkáját is. A stúdió kollektívája sokat hallat magáról. Részt vesznek majd minden országos fesztiválon, bemutatón, sok jelentős díj, oklevél, elismerés fémjelzi munkájukat. (d. k. j.) FÓKUSZ mii uhu mii ini inni mi Szemelvények külföldi Halál az országúton 1966-ban Európában és az Egyesült Államokban 127 000 ember vesztette életét közúti balesetek következtében. 1958-ban 87 000-ren, a két dátum közötti időben azonban a járművek és a megtett kilométerek száma annyira megszaporodott hogy a halálesetek száma viszonylag kisebbnek mondható. A legutóbbi időkig elfogadtuk azt a megállapítást, hogy ez a fejlődés — több haláleset, de ugyanakkor mégis kevesebb, mint amit a forgalom növekedése alapján feltételezünk — a legjobb, amit — tekintettel az utak nagy forgalmára — remélni lehet. És akkor Angliában bevezették a leheletvizsgálatot. Kísérletet tettek arra. hogy kövessék a skandinávok példáját, támadást intézve az olyan vezető ellen, akinek vérében bizonyos szintet meghaladó alkohol van. Az intézkedés bevezetése (1967.) óta a havi közúti halálesetek száma 9—33 százalékkal csökkent: a legszembetűnőbben természetesen a karácsonyi ünnepek alatt: Londonban a karácsonyi csökkenés elérte a 40 százalékot. Az eredmény a közúti balesetek egyik fontos előidézőjének kiiktatásából adódott. Hála a sajtó munkásainak, . fokozódott az ivás és a szórakozás utáni vezetés veszélyének közös felismerése és megjelent a leheletvizsgálatra vonatkozó törvény, amellyel kapcsolatban még vannak nehézségek, mivel a vett vérminta egymagában túl kevésnek bizonyul. A rendőrök saját jelenlétükben és tapintatos udvarias kérdéseikben (Kissé fáradt uram? Nem akarja, hogy a felesége vezessen?) rendszerint jobban bíznak, mint a hivatalom eljárásban. Ha a helyzet továbbra is javuló tendenciát mutat. évente 1000 életet menthetünk meg. Az ilyen drámai változás azonban ritka dolog. A közúti baleseti helyzet három eleme: gépkocsi, gépkocsivezető, út rendkívül ösz- szefonódik egymással. De még ha ez a három elem külön is választható egymástól, a törvénynek a közvélemény megértése (ez az egyetlen eset. amikor a törvény önkéntes elfogadása elengedhetetlen feltétele a törvény alkalmazásának) és megbízható kényszerítő eszközök nélkül akkor sem lehet érvényt szerezni. Ez alapvetően fontos. Útkereszteződéseknél, ha rendőr látható, a balesetek száma egy nyolcadára csökken. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a rendőrség aktívan ellenőrzi a sebességkorlátozás betartását. (The Economist, július 6.) Mennyibe kerül az olimpia ? Nem sok idő van hátra a XIX. Olimpiai Játékok megnyitásáig, de a mexikóiak már tudják: szép sikert értek el — a versenyeken részt venni szándékozó országok számát tekintve a mexikói olimpia minden rekordot megdöntött. Mexikó ezekben a napokban lélegzetvételnyi szünet nélkül, lázasan készülődik a nemzetközi sportvetélkedésre. Nem csupán a sportversenyek jelentik majd az egyetlen „látványosságot” Mexikó vendégei számára. Ez a latin-amerikai ország méltán büszke történelmi múltjára. Mexikó területén az ősi múlt 11 000 értékes emlékét őrzik, amelyek az itt élő népek hajdani nagyságának tanúi. Az aztékok és más népek régi építményein kívül 15 000 olyan vallásos épületet őriznek, amelyeket már azután építettek, hogy a spanyolok partra szálltak Amerikában. Mexikónak már szép számmal vannak sportlétesítményei a fővárosban. például a 105 000 embert befogadó ..Azték” stadion vagy a 80 000 férőhelyes olimpiai stadion az egyetemi városrészben. Az olimpiai játékok megnyitásáig elkészül a sportpalota (22 000 férőhellyel). Épül a 6000 nézőt befogadó olimpiai kerékpár-versenypálya és egy csatorna az evezős- és úszóversenyek számára (hossza 2200 méter, szélessége 125 méter). Ez a legnagyobb mesterséges sportmedence a világon, tribünjein 5700 néző foglalhat helyet. Ezek a létesítmények, valamint az utak. a parkírozóhelyek stb. építése több, mint 40 millió dolláros beruházást jelentett Mexikó számára. A versenyek megszervezése, a propagandára és más elő* készületekre 44 millió dollárt fordítanak. A mexikóiak remélik, hogy a mérkőzésekre szóló jegyek eladása (20 millió dollár) és a televíziós közvetítés jogdíjai, valamint az emléktárgyak árusítása révén részben majd megtérülnek az olimpiai játékok megrendezésének költségei (összesen 84 millió dollár). A turisták és a sportolók is tekintélyes összeget hagynak majd Mexikóban. Japán 3 milliárd dollárt költött az előző, 1964, évi olimpiai játékok megrendezésére (a japánok még új vasútvonalat is építettek az olimpia alkalmából.) Mexikó kiadásaiban azonban nem szerepelnek például a 9900 embert befogadó olimpiai falu építésének költségei. (A Vision című mexikói lapból.) Mali korszerűsíteni akarja szövetkezeteit Mali mezőgazdaságának szocialista átalakítását és modern szövetkezetek létesítését határozta el az a szeminárium, amely Modibo Keita elnökletével Bamakóban zajlott le. A szudáni szövetség, valamint a tömegszervezetek és az államapparátus pártfunkcionáriusai levonták a tanulságokat az ország eddigi fejlődéséből. A szeminárium többek között elhatározta, hogy a függetlenség óta a mali falvakban létesült termelési és kölcsönös segítségi közösségeket, mint a szövetkezést megelőző szervezeti formát továbbra is fenntartják, de ezeket igyekeznek minél gyorsabban szocialista jellegű mezőgazdasági termelőszövetkezetekké fejleszteni. A falu lakói által közösen megmunkált földeket, amelyeket eddig többnyire csak kísérleti parcelláknak tekintettek kiszélesítik és a termelőszövetkezetek magjává építik ki. A szeminárium számos gyakorlati intézkedést hozott, ezek "segítségével céltudatosabbá akarják tenni a mezőgazdaság szövetkezeti fejlődését. így például állami gazdaságok létesítését is előirányozták. ezek hivatottak arra, hogy a modem mezőgazdaság fölényét bebizonyítsák. és tehetséges kádereket képezzenek ki a szövetkezetek számára. Továbbá tervbe vették, hogy gép- és trak tor állomásokat létesítenek. (Die Wirtschaft) Pápák külföldön A hiányos feljegyzések és a gyenge képességű történetírók irományai alapján meglehetősen nehéz pontosan megmondani, hány P^pa tett külföldi utat. Napjaink történészei a Péter óta megválasztott 263 pápa közül mindössze harmincnyolcra teszik ezeknek a számát A harmincnyolc közül hét a „babiloni fogság” 65 éve alatt töltötte be az egyházfői tiS2tet. A ..fogság” idején a pápai székhelyet a franciaországi Avignonba tették át. A XVI. századot követően a pápák mintegy 200 éven át kizárólag Olaszországra korlátozták Utazásaikat egészen addig, míg 1728- ban VI. Pius Bécsbe ment* remélve, hogy rábírja II. József egászárt az egyházi ügyekbe való beavatkozási szándékainak mérséklésére. Piua 30 nap múlva hazatért: II. József csupán egyszer fogadta, amikor is közölte a pápával hogy véleménye szerint túl nagy hatalmat élvez. A legmegalázóbb utazások VII. Piusnak jutottak osztályrészül részben talán azért, mert egybeestek a modem katolicizmus korszakának kezdetével. 1804-ben Párizsba utazott, hogy Francia- ország császárává koronázza Bonaparte Napoleon!, négy hónapig nem tért haza, s a kis császár még akkor sem vette szívesen: ..Találtam egy papot, aki hatalmasabb. mint én” — mondta Napoleon — ,,ő a lelkek felett uralkodik, míg én csak az ügyeket intézem.” 1812-ben egy tábornokot küldtek érte, aki ismét Párizsba vitte, ahol azonnal börtönbe vetették s csak két évvel később szabadult. Visszatérve Rómába és megkezdődött a pápai ..otthonülés” hosszú korszaka (UPI)
