Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-05 / 208. szám

Három forduló — három költő

Babits Mihály ifjúsági versmondóverseny

N

agy sikere volt az elmúlt esztendőben1 először meghirdetett, Babits Mihály ifjúsági versmondóversenynek, a megye ifjúsága, különösen a diákok körében. A tavalyi rendezvény még erősen magán viselte a premier jegyeit, de a szervezési, rendezési hiányosságok ellenére is, értékesnek, hasznosnak bizonyult a megyei szintű versmondóverseny.

A rendező szervek úgy döntöttek, hogy Szekszárdi nagy szülöttének tiszteletére indított, és róla elnevezett versenyt az idén is megrendezik, — a korábbi elképzelésekkel ellentétben, a lehetőségekhez ir | :odva —, ismét megyei szinten. A versmondóverseny három fordulójának időpontja a tavalyihoz hasonlóan az iskolai évhez igazodik, tehát november és április között kerül lebonyolításra.

A résztvevők egy-egy fordulóban csak a rendezőbizottság által meghatározott költők verseivel szerepelhetnek. Minden alkalommal egy kötelező és egy szabadon választott költeményt kell elmon- daniok a versenyzőknek. A korábbi gyakorlat szerint a kötelező verset csak a bíráló, bizottság hallgatja meg, a szabadon választott költemények elmondására pedig a közönség előtt kerül sor. A versenyen vaíp részvételt csupán egyetlen feltételhez kötötték: minden fiatal nevezhet a megyéből, alii a 15. életévét betöltötte. Természetesen azok, akik már tavaly is versenyeztek, csak olyan verset választhatnak, amellyel az elmúlt évben nem szerepeltek.

A bíráló bizottság három szempontból értékeli majd a vers- ** mondók produkcióját. Értékelik azt, hogy a versenyző milyen verset választott, hogyan értelmezte és építette fel előadásában a költeményt, az előadás módját, az átélést, és végül az előadó beszédtechnikáját.

Az eredmények végső értékelése, a sorrend meghatározása a három fordulóban elért, összesített pontszámok alapján történik. A versenyszellem, élénkítése, az ambíciókeltés érdekében a bíráló bizottság az egyes fordulókban gyújtott kimagasló teljesítményt külön díjjal is jutalmazza. A verseny befejeztével a legjobb hat versmondó között — arányosan — ötezer forint értékű jutalmat osztanak ki.

Az első forduló megrendezésére november 24-én kerül sor. Ez alkalommal a kötelező verset Babits Mihály három költeményéből választhatják ki a résztvevők: Május 23 Rákospalotán, Advent; köd. Édes az otthon. A szabadon választott versek témája a kiírás szerint: a „Nyugatosok” és a Tanácsköztársaság költészete.

A második fordulóban — amelyet januárban tartanak —, Arany János: V. László, A méh románca és Zách Klára című költeménye szerepel a kötelező versek között.

A harmadik fordulót Ady Endre költészetének szentelték a rendezők. Ady Endre: Uj tavaszi seregszemle, Álmodik a nyomor, És mégis megvártalak című verseiből választanak egyet — tetszés szerint — a versmondók. Ezúttal a második téma is Ady Endre költészete lesz.

A gálaesttel egybekötött, ünnepélyes eredményhirdetésre .1969- % ben, a költészet napján kerül sor. Addig is egy közelebbi időpont: a Babits Mihály ifjúsági versmorídóversenyre szentember 30-ig jelentkezhetnek a fiatalok, a szekszárdi művelődési központban és a járási művelődési házakban.

Szekszárdon a régi megyeháza udvarán előtűnik a földből I. Béla által alapított apátság romjai.

________________________________________________Foto: Vesztergombi

I

j%y s

ne tu iessnek nyugdíjasok

Miért nem teljes jogúak a kalaznói asszonyok ?

A mezei munkák zömét ők végzik, mégis kevés asszony kéri tagfelvételét az 1100 hold szántón gazdálkodó kalaznói Petőfi Termelőszövetkezetbe. Visszarettenti őket, hogy nemrégiben két asz- szony tagfelvételi kérelmét úgy utasította el a vezetőség, hogy felvételük nem is került a döntésre hivatott közgyűlés elé. A kérelmezők egyike hét esztendeje bedolgozója a szövetkezetnek, a másik asszony pedig előző lakóhelyén volt tagja az ottani termelőszövetkezetnek. Ezenkívül arra is volt példa — Várda Ala- dárnéval történt —, hogy a közel tíz éve dolgozó tsz-tag asszonyt ki akarták léptetni a szövetkezetből. Vele szemben úgy indokoltak. „nem szükséges, hogy férje és ő is tsz-tagok legyenek".

Kimaradnak a kedvezményekből

Rendhagyó eset, a kalaznói

asszonyok helyzete lényegesen eltér a többitől. Meglehetősen kettéválnak náluk a jogok és a kötelességek.

Mint másutt, a kalaznói Petőfi Tsz-ben is a fehérnép végzi a derekat fájdító répaegyelést, a kapálások zömét. Nem kevés ebben a községben az olyan asz- szony, aki egymaga 5—6 holdnyi kukoricát, napraforgót kapál meg.

Mégis, a 149 tsz-tag közül csupán kilenc, az egész tagság öt százalék^ tartozik a női nemhez. A rendszeresen „bedolgozók” között vannak a baromfitelepen 12 órányi munkaidőben szolgálatot teljesítő asszonyok, az évente 120- tól 150 munkanapot elért többi nő.

A harmados kukoricát naphosszat kapáló asszonyok és a bedolgozók nem teljes jogú emberek. Nem tagjai a tsz-nek. Végzett munkájuk ellenére nekik nem jár háztáji, kimaradnak a fuvarozási és egyéb kedvezményekből. Legnagyobb hátrányuk azonban abban van, hogy ezek az asszonyok így soha nem lesznek nyugdíjasok. Talán a többségük ma még fel sem méri, nem is látja kellően hátrányát. Csak aztán nehogy úgy járjanak, hogy pótolhatatlanul későn tegyenek szemrehányást, mondván ..miért nem szóltatok időben".

Panaszkodik az asszonybrigád

Háromtagú asszonybrigádra találunk. Berétiné, Szegváriné és Nagyné most közösen dolgoznak. Az előbbi kettő tsz-tag, társuk pedig csak bedolgozó. A beszélgetés során nem látszik a különbség köztük, egy nyelven beszélnek, hangvételük, panaszaik ha- sortlóak.

— Mi a véleményük, van-e megkülönböztetés az asszonyok hátrányára?

Kertelés nélkül, szinte egyszerre felelnek:

— Ki vagyunk nullázva.

— Nálunk elnyomják az asz- szonyokat.

T- Bizony, nincsenek jogaink.

Egyszuszra, szinte egymás szavába vágnak, mondják, hogy itt hiába vállalnának mást is, az asz- szonyoknak csak másodrendű munka Jut. De még ha mindig

jutna... Az asszony tsz-tagok még a háztáji földet is a rosszabb

minőségűből kapják, „nem ott kapjuk, ahol az emberek, hanem a gyöngébb minőségű parcellákból jut, ott, ahol a nyugdíjasoknak adnak”.

Ez év márciusában Berétiné és Nagyné részt vettek a járási nőtanács1 által Bonyhádon rendezett asszonygyűlésen. Ott hallották, javasolták nekik, hogy akik még nem léptek be, saját érdekükben kérjék tagfelvételüket.

— Én hiába próbálkoztam. Az elnökünk azt mondta, hogy későn jelentkeztem, előbb kellett volna, és emiatt nem vesznek fel — mondja Nagyné, a bedolgozó, akinek tavaly 135 munkanap volt a teljesítménye a szövetkezetben.

— Nem akarásnak nyögés a vége — jegyzi meg rezignáltan a tsz-tag, Szegváriné.

— Mondtam én neked, hogy minél előbb kérjed, a régi elnök idején felvettek volna — emlékezteti Berétiné a visszautasított Nagynét.

Miért panaszkodnak még a tsz- tag asszonyok is? Nincs elég munka az asszonyok számára, reggelente leginkább hazaküldenék a női tsz-tagokat is, de ők nem mennek. Éleződnek a viták, rájuk irigykednek, ez pedig nem használ az együttműködésnek. Mondogatják nekik, hogy tartsa el őket a férjük, ők azonban dolgozni akarnak, mert kell a kereset. Épkézláb* egészséges emberek és Kalaznón hova mehetnek?

— Szinte könyörögni kell a munkáért, — hangzik.

— Nem gondolják, hogy ebben ludas a részes művelés is. Ha közösen dolgoznák meg a földeket, jutna munka az asszonyoknak, és munkaegységre teljesíthetnének a közös gazdaságban, így viszont kimaradnak a kedvezményekből. noha elvégzik a dolgukat, — teszem szóvá ezt a gondolatot.

Tudják és kifogásolják is, hogy a „kívülállók” elesnek a ma és holnapután még inkább hiányzó kedvezményektől, főként a nyugdíjtól. Úgy látják, azt érzik, hogy híján vannak pártfogóknak. Még erőtlenek. A két tsz-tag asszony is tart attól, ha naponta vitáz- niok kell a munkáért, nekik sem lesz meg a nyugdíjalaphoz szükséges idejük. De kiderül, hogy ezen a megoldáson, a részes művelést felváltó közös munkán még nem sokat gondolkoztak.

— Téli foglalkoztatás is kellene.

— Innen nem mehetünk a városba, itt kéne munkát kapjunk.

— Hiszen, ha lenne valaki a vezetőségben a nők közül is, — óhaitiák, sóhajtják.

Nézzenek és lássanak messzebb

Kalaznó községben vannak támogatói a régi, ma már visszahúzó hagyományoknak, az elavult módszereknek. A tsz ágazati gazdálkodása is ezt tükrözi.

Egyelőre hiába sajnálkoznak az asszonyok, a nyugdíjalapból máris kiesett jó pár éves munkájuk elveszítése felett. Kalaznón ma a helyben topogásból csak úgy tudnának továbbjutni, ha messzebb^

néznek és tovább látnak a szövetkezet politikai és szakmai vezetői.

Segítséget kaptak és kapnak is ehhez. Idén februárban, a Jfcási pártbizottság vb-ülésének napirendjén a kalaznói Petőfi Tsz tevékenysége szerepelt. Akkor és ott kötelezték a pártszervezetet arra, hogy tárgyalja meg az asz- szonyok helyzetét, indítson küzdelmet érdekeik érvényesítéséért a járásban szokatlan helyzet, a helytelen szemlélet, az elzárkózás ellen.

Barabás Lajosné, a tsz kommunista főkönyvelője szintén ott volt a számára nagyon emlékezetes vb-ülésen. Hivatalból vesz részt a vezetőségi üléseken, a vezetőségnek nem, de a termelőszövetkezetnek tagja. A főkönyvelőasszony jóban-rosszban együtt él a lakossággal, kilenc esztendeje dolgozik a kalaznói mezőgazdasági nagyüzemben. Mint mondják, ő és Jankó József községi tanácselnök azok, akik leginkább szót emeltek a változtatás szükségessége mellett. (Jankó József községi vb-elnök megerősíti, hogy a tsz vezetősége elzárkózik az asz- szonyok felvétele elől és van bizony hiba különböző embereknél a szemlélettel.)

Mivel sem a tsz-elnök, sem a párttitkár nem található, Barabás Lajosné főkönyvelőtől érdeklődünk, mi az ő véleménye?

— Tény és valóság, hogy nálunk még hat a férfitagság körében a nőkkel szembeni konzervativizmus. Sajnos, a tagság nyomása is erre készteti a vezetőséget. így aztán hiába dolgoznak egyénileg sokat a harmadosban az asszonyok, ha megöregszenek, nem lesz nyugdíjuk. A mostani idős asszonyok vagy a nyugdíjat, vagy a 260 forintos járadékot kapják, de nekik még az sem lesz, mert nem tagjai a tsz-nek.

— Tárgyalták-e már a párttaggyűlésen a kalaznói asíftonyok helyzetét, a változtatás igényével? Megindult-e az a bizonyos küzdelem?

— Sajnos, nem. Az emlékezetes járási vb-ülés óta nem volt taggyűlésünk, nem került még napirendre ez a téma — feleli.

— Mint régi vezetőnek, mi a véleménye Barabás elvtársnőnek a munka biztosítását akadályozó mai részes művelésről?

— Nálunk régóta dívik a részes művelés, de a végtelenségig nem tartható. Amellett, hogy nem erősíti a közös vonásokat, egyéb hátránya is van. Mióta alkalmazzuk, évente 7—8 vagon takarmányhiánya van a közösnek, amit vásárlással kell pótolni. Kiegészítő üzemágak híján, ilyen körülmények között folyamatos munkát sem tudnak adni a nőknek.

— Lenne-e elegendő munkaerő, ha a változásokkal számolva, a részes helyett 'fokozatosan bevezetnék a közős művelést?

— Újszerű a kérdés, mert nálunk ez ma még nincs napirenden. Mégis, a munkafegyelem terén végbement változások alapján határozottan állítom, hogy ma már nem okozna gondot a munkaerő biztosítása — válaszolja Barabás Lajosné.

Ha máról holnapra nem is, de hosszabb távon megoldható a kalaznói asszonyok problémái, ha együtt kezelik a szemléleti változtatásokkal és a termelőszövetkezeti gazdálkodás korszerűsítésével.

Segítséggel, vagy anélkül, de mindenképpen nekik kell szakítani a konzervatív felfogással, az elzárkózással. A régies, hibás szemlélet, a maradiság. a kicsinyes irigykedés elleni küzdelemben döntő szerepet vállalhat és vihet a 30 tagú pártszervezet. Merjenek, akarjanak szakítani a régivel, és együttesen, összefogással kezdjenek hozzá az érdekekkel is egybevágó politikai tevékenységhez.

Ha a termelőszövetkezet gazdasági és politikai vezetői, a nagy erőt képező párttagság közösen hozzáfog, biztosan meg tudják oldani a dolgos asszonyok csorbult jogainak helyreállítását úgy, hogy annak a közös gazdaság, az erősödő vezetés és a kalaznói asszonytársadalom egyaránt hasznát látja.

SOMI BENJAMINNÉ