Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-29 / 229. szám
R eflektorfényben Irodalmi múzeum a Károlyi-palotában A Károlyi-kert öreg vadgesz- Ez a nagy múltú palota ad mi Múzeum a magyar irodalom tenyefái talán még látták Vö- szállást az első magyar irodai- legméltóbb hajléka, rösmarty Mihályt befordulni ab- mi múzeumnak, mely Petőfi A meglevő értékes kéziratba a becses barokk palotába, Sándor nevét viseli. kincs napról napra növekszik, melyben egy jeles magyar li- Az ötvenes években a Petőfi Ma már egyre gyakoubb, ogy terary gentleman, Bártfay László —-Jókai-anyag kiegészült Ady, teljes írói hagyatékokat maguk irodalmi szalonja csalogatta Móricz és József Attila irodalmi az írók vagy örököseik juttat- együvé a reformkori Pest-Buda hagyatékával és a Petőfi-kiállí- nak el a múzeumnak, mert ez az íróit, irodalmárait. Aztán meg- tás mellett az ő munkássága- egyedül megnyugtató módja an- fordult a század, és ugyanaz a kat illusztráló kiállítás is meg- nak hogy a becses hagyaték ne . . , , nyílt. Azóta állandóan gyarap- kallódjon szét. palota sokszorosan átalakítva es szik a múzeum és ma már mind A kéziratokon kívül jelentős kiegészítve Károlyi Mihálynak jobban meggyökerezett a köz- írói fényképgyűjteménye is van Szolgált lakásul. tudatban, hogy a Petőfi Irodai- a múzeumnak. Ide kerülnek mindazok a régi fényképek, me______ lyek tulajdonosaik birtokában c sak fakuló családi vagy baráti Egy elfelejtett évforduló Stefan George (1868—1933) George és Rilke századunk né- hág: az életet a művészet eremet lírájának két nagy diosz- jével átformálni, szakrális érté- kurosza, vitatlanul övék az első kűvé emelni kíúánja. A költő hely, mint egykor Goethéé és „az örök tűz őrizöje”, — pappá Schilleré volt. Ugyanakkor ne- válik tehát, istene a szépség, ki héz elképzelni nagyobb különb- megtestesülve is leszáll hozzá séget ember és ember, költő és egy angyali tisztaságú, ephebosz költő között, mint amilyen őket szépségű tizenöt éves ifjú, Maxielválasztja. A német glóbus két min alakjában, c a legmagasabb pereméről jönnek, George a igazságokat r&ielálja előtte. (Der Rajna, Rilke a Moldva mellől, Stern des Bundes, 1913). Ez az az akkor még osztrák Prágából, élmény elvezeti öt a görög esz- amaz félig francia származásút, menyhez: „a test az isten”, a emez félig szláv; amaz latin tökéletes harmónia hordozója, örökségének megfelelően kiasz- ennek földi országát kell meg- szicitásra tör, arisztokratikus, teremteni. Költői lá tomásban tá- zárkózott, férfias egyéniség, a nő rul eléje „az új Birodalom”, egy alig tűnik fel lírájában, udvara újraszületett klasszikus görögség, férfiakból áll, s halálával fel- „harmadik humanizmus”, Goe- oszlik; emez impresszionisztikus, the cs Hölderlin valóra vált re- lágy, oldódó, nőies természet, rtw ye, az új Hellásszá nemesült társaságot kedvelő, nők rajong- szellemi Germania, (Das neue ják körül, jó ideig még halála Reich. 1929). után is. Csák egy közös ben- Megvalósítóitól, az ezoterikus niik: a költészet szentségi fokra tátiok beavatottjaitól magasabb- emelt tisztelete. rendit, hősi életet követel, előGeorge száz esztendeje szüle- kelő zárkózottságot, az elit szertett, rajnai szőlőtníívelő ősök zetes fegyelmét, a Rend méltóivadéka, magánéletében ezek ságának őrzését. Nietzsche esz- életformáját követi, a puritánsá- máit gyakorlatba viszi át, végig egyszerűsítve, durván szőtt zérli a követőiből alakult költői- vincellérruhában, bakancsban művészi George Kört, mely egy jár, megveti a kényelmet, ele- időre valóban szellemi hatalom- délül megelégszik kenyérrel és má válik. (Tagjai: Hoffmannborral. Ám a költő rangját fő- sthal. Dauthendey, Vollmöller, papi méltósággal viseli, ha „fel- Klages. Gundclf, Wolfskell, Bert- lép", szigorú szertartásrendet ram, Derleth von Heiseler, Wol- állít: a falakat sötét drapériával ters, stb., — exkluzív társaság; vonatja be, a megválogatott hall- m<,rt Őeorge közönséges hálan- gatóságnak pisszennie sem sza- dókkal nem érintkezik; lapjuk bad, a tetszésnyilvánítás is tilos, a Blätter für die Kunst), maga talárt öltve lépdel a pul- Arisztokravíkmusa. s „az új piius mögé, s a kinyilatkoztatás Birodalom”, a Rend eszméjének hangján zsoltározza igéit. Versei- hirdetése lett okává, hogy a hez különleges betűket öntet, „Harmadik Birodalom”, a hitle írásjeleket, nagybetűket nem rizmus szálláscsinálói igyekez- használ, könyveit külön fajta fejc prófétájukká megtenni, de papirosra nyomva, különleges minthogy evvel a csürhével formátumban adja ki, ez is sew.mi közössége nem volt, még a szertartás függvénye, kiegészí- Hitler hatalomátvétele előtt tő jé. Arcának markó,ns, Dante- Svájcba emigrált, s ott halt meg szerű vonásait tudatos szigorral igsz-ban. őrzi a hasonló fentebbrendű ség jeleiként: ő is missziót és felelősséget hordoz, mint a kérlelhetetlen olasz. A küldetés tudata elejétől fogva áthatja, de a Tan, a Rend, melyet hirdetni és megteremteni jött, csak fokról fokra alakul ki benne. A századvég dekadens irodalmi légkörében indul, a kor természettudományos, pozitivista, anyagelvű szellemével szemben a költészet érintetlen, exkluzív elvét és szolgálatod állítja, Nietzsche Übermensch-tana nyomán az erkölcs fölé emelkedik „túl jón és rosszán”, s ele- fáncsont-toronyba zárkózva, a l’art pour Vart-nak hódol, a francia szimbolisták, Baudelaire, Mallarmé nem tagadott hatása alatt. Művészetfelfogásába bele- szövödik az angol preraffaeliták, Rossetti és Morris szépségkultusza, a gyönyörködés a pompás ornamentikában. De már ekkor megmutatkozik egyéniségének maradandó alapvonása: az arisztokratikus életeszmény, a szigorú mértéktartó.s és puritán fegyelem, s megkezdi saját formanyelvének kialakítását. (Algabal, 1392, Teppich des Lebens 1899). Ezután egy fokkal magasabbra VÁRKONY1 NÁNDOR emléket őriznek, az irodalmi múzeumban azonban a legbecsesebb hagyományok felidézőivé válnak. Nemcsak kézirataikat és fényképeiket, hanem emlékeiket is egyre többen adják át a múzeumnak az elszállt idők tanúi. Újabban ugyanis lelkes kollektíva gyűjti a Petőfi Irodalmi Múzeumban az irodalmi emlékezéseket, írók, költők, emlékezők hangját rögzítve magnetofonszalagra. Az életre keltett múlt mozgalmas képe fogad bennünket a múzeum kiállítási termeiben, ahol már áll a reformkori kiállítás, mely Kölcseytől Aranyig viszi végig a látogatót a magyar irodalom útján. A legközelebbi években megvalósul az az impozáns terv, hogy a múzeum összes termein átfutó egyetlen nagy kiállítás mutassa be az 'egész magyar irodalom fejlődését. A Petőfi Múzeumhoz hasonlóan nagyszabású központi irodalmi múzeum világszerte kevés van. A legtöbb országban csak írói emlékházak őrzik egy-egy nagy író emlékét. Emlékházak Magyarországon is szép szám mai vannak: mind a Petőfi Irodalmi Múzeum gondozásában. Az emlékházaknak és a központi kiállításnak más-más a funkciója. Azt a hangulatot, melyet az emlékházak őriznek, a központi kiállítás sohasem tudja felidézni. Csehov moszkvai lakásának névtábláját vagy Victor Hugo szobájából nyíló kilátást bizony nagyon nehéz elfelejteni. De aki a Petőfi Irodalmi Múzeumban a Himnusz kéziratát, Perczel Etelka korabeli képét, az első szabad sajtót, a Pilvax kávéház közvéleményasztalát, Ady fejfáját vagy József Attila írógépét látja, azt is óhatatlanul megejti a magyar irodalom géniuszának varázsa. íme, egy múzeum, mely nem temető, hanem a halott anyag életre keltője, mely az irodalmi hagyományt élő irodalmunkba és kultúránkba oltja. VEZÉR ERZSÉBET HANNS CIBULKA: A müncheni Boldogasszony-dóm Isten, több mint hazatérés. „Uram irgalmazz, Krisztus kegyelmezd! Dicsőség a magasságban Istenné'. Repedések az Apsis ívén: relativitás-elmélet, napfolt-tevékenység, s a Világmindenség csupán parány sziget az Ür tengerén. „Hiszem, hiszem az ég Ur Bent a kóruson ujjongó harsonák, de kint az utcán űzés, fizetés és üzekedés, és a zsinagógák falán az ősi megfertőztetés. „Udvözlégy Mária, malaszttal tel\ e. áldott a te méhednek gyümölcse" Jeges hidegség lehelli a falakon át Európa „integrációját’*; a Röchlingek-visszatértek. a tőke nő, s kövér. „Szent, szent az Ur, az egeknek hozsanna" Átlőtt sisak acélján szivárog némán a vér. „Oh, Isten Báránya.” Németből fordította: Palkó István HEGEDŰS LÁSZLÓ: Regölyi krónika NYÁRFASOR Az út két felén magas nyárfasor, melynek híre sem volt tíz éve még. Majd szétnéz az utas emlékezőn: hová lettek a délceg jegenyék? Itt-ott őrt állt egy a völgyben, s amott egész csapatnyi, tán száz éve már. Csak a dombsor a régi, itt körül megváltozott az ismerős határ. Eltűnt a sudár malomkémény, róla nem száll méltósággal a büszke gólya. De egyre zúgnak a nyárfák a szélben: — Te magad sem vagy a régi egészen. — A KÖKUTYÄ MESÉJE Legenda lenne? Elhunyt nagyap ám nemrég mesélte. Hogy ő látta még. igaz, gyerekfővel, de nyomtatott vele ő is, boronanehezék volt itt Somoly táján e furcsa kő. S jött egy napon egy szakállas török, széttörte a kőkutyát s színarany ömlött belőle. Meséje örök. Mondják, ott hányódott a földeken, kincset rejtett, míg jött egy török úr. Nagyapáin még látta. S egy napon eltűnt örökre és nyomtalanul. FOGYÓ ZSUPPFEDELEK A zsupptetőjfi, meszelt falú házak elfogynak lassan, már két kezemen megszámolhatom őket. Jó, de kár is. küzd egymással bennem két érzelem. — Laknál bennük? — Szegez gúnyt önmagámnak józan énem. — A törpe ablakon alig lopódzik fény. A vén tetőn ál beszivárog az eső. A falon a nedvesség-folt mindfeljebb nyomulva, tüdőbajt érlel s tán ragályt vele. — A másik védekezik: — Múzeumba való mindahány, a múlt élete maholnap velük pusztul, hogy ne lássuk: miből lett a jelen s lesz majd jövőnk. £ deszkahomlokzatot nézd. s kiugró ietőjével amazt, és odafönt azt a gólyafészkes kéményt, barokkos elejével amott a másikat, oszlopos pitvarával, s kiskapuknak díszes, vert kilincsét. Szebb a divat? — Majd pirostetős házak, csinos kertek maibb látványa fog. Egy-egy tetőn antenna áll. S felém az éter zengi, mit itt daloltam utat-keresőn. A REGÖLYI TEMETŐBEN Rohanó, vad századunk elején, egy ismeretlen mester gótikát, esúcsívvel ékes kápolnát emelt ide a csöndes halotti világ elé. Köréje régen-holt kezek hűsége fenyőt, cédrust ültetett, s akácot beljebb a sírok közé. Már egyre több a fúvel-nőtt halom. / dúlt és süppedt kő. Itt-ott korhadó fakercsztecskék, majd csak fű s a gyom. Emilt az álló sírkövek között megdöbbenve állok meg s hallgatok: Sok nagybátyám, néném, hány távoli. \ s nagyszülő, rokon majdnem mind halott Hány, kivel együtt éltem évekig, lent pihen, mint az ismeretlen ős, füves, vagy virágos sírdomb alatt. Itt fönt kevesebb már az ismerős.
