Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-26 / 226. szám
A népművelés időszerű kérdéseiről Az emberiség szellemi kincseinek megbecsüléséért Megkezdődött az új tanév. Megkezdődtek a tanítás, a nevelés gondjai az iskolákban. És megkezdődnek az iskolásokkal való foglalkozás gondjai a népművelési intézményekben. Természetesen, ha akarjuk, ezek a gondok — már a népművelés gondjai — könnyen figyelmen kívül hagyhatók. Annál is inkább, mert eddig sem jelentettek túl nagy gondot. Ugyanis a kultúrotthonok és az iskolák kapcsolata —_egy-két kivételtől eltekintve — jó. Ha tovább akarunk menni ezen az úton, néhány probléma azért akad Inspirálni az önművelésre Nézzük meg a társadalmi és nemzeti ünnepeken szereplők arányát. Igen testvériesen számolva is 80 százalékban általános iskolások (ott, ahol középiskola van, középiskolások is), a fennmaradó 20 százalék csak iskolán kívül szereplő. Nehogy azt higgye valaki is, hogy ez a szám az iskolákra nézve hízelgő. Távolról sem. Csupán azt mutatja ez a szám, hogy a gyerekek igen-igen nagy hányada nem tanulta meg átmenteni tanulási, művelődési kedvét az iskolán túli időkre. Nem tanulták meg színvonalasan, a munkaköri, foglalkozási, termelési tevékenységben is hasznosítható iskolán túli tanulási és művelődési lehetőségeket értékelni és használni. A szám azt mutatja, hogy a jó mennyiségi kapcsolat és együttműködés minőségileg alacsony színvonalú, nem teremt alapot az iskolán túli idők művelődéséhez, önműveléséhez. Fölösleges volna azt firtatni, hogy ki a hibás. A pedagógus, a népművelő, vagy kedvenc bűnbakunk: a társadalom? Egyet kell megállapítanunk: minden olyan oktató, művelő, nevelő tevékenység értelmét veszti, amely nem inspirál további tanulásra, az önművelésre, új meg új ismeretek megszerzésére; amely nem teremt potenciális alapot a művelődési lehetőségek megkeresésére, az ismeretek befogadására; amely nem teszi érdeklődővé alanyait, az emberiség szellemi kincsei iránt, az emberiség törekvései iránt. Véleményem szerint a kultúrházi, könyvtári statisztikák általában véve is megerősítik, hogy ezen a téren nincsenek rendben dolgaink. Még akkor sem, ha a tv-t ideszámítjuk. Az Iskolás önművelők és a felnőtt önművelők között nem lehetne ekkora aránybeli különbség, ha minden rendben volna. Oz anyagiak fontossága A leginkább szem előtt lévő hiba az, hogy nincsenek tisztában az emberek, illetve téves nézeteik, ismereteik vannak a népművelési intézmények feladatairól, magukról a népművelőkről. Mindenekelőtt meg kell ismertetnünk a műveltséget közvetítő fórumokat, meg kell tanítani azok használatára az embereket, és meg kell tanítani az általuk közvetített ismeretanyag sajátos közlési nyelvére, formanyelvére. Különösen áll ez a művészetekre. Ami a legfontosabb: meg kell tanítani mindenkit az emberiség szellemi kincseinek megbecsülésére, a gazdasági, társadalmi, etikai, erkölcsi életben realizálódó, azt emelő, előrevivő tudati tényező megbecsülésére. A tárgyi hordozók, a közvetítők megbecsülésére. A könyvtár nemcsak a könyvek tára, mint ahogy a szoboi sem csak faragott kő. A kul- túrház nemcsak nagytermes épület. A művelődés olyan objektumai ezek az intézmények, amelyekben az önművelésnek adva vannak akár a szellemi, akár a manuális feltételei. Az emberiség kultúrájának közvetítői, az azzal való találkozások előkészítői, segítői, a tanulás, a munka segítői. És lehetne sorolni a színes, érdekes leletősé- gek hosszú sorát. Természetesen az ilyen feladatok ellátására alkalmassá kell válnunk. Az alkalmassá válás — minden értelemben — bizonyos részben következmény is. Gazdasági hasonlattal élve a kereslet-kínálat alakulásának következménye. Ha arra igény van, kell a jobb minőség. Ha nincs, akkor akár úgy'is jó, hogy semmi sincs. Az anyagi bázis igen fontos a működéshez. Ha a könyvtár, a kultúrház, a mozi által közvetített dolgoknak nincs tudati rangja, akkor nincs az azokat követítőknek sem. Ebben látom problémáink egyik legnagyobb okát. A faluközösségek tudati, szellemi igénybázisa, a műveltség megbecsülése, rangja nem akkora, nem olyan, vagyis olyan, mint a kultúrhá- zuk, könyvtáruk, mozijuk, illetve a benne folyó élet. De van tv, rádió, házikönyvtár, újság stb., ami megadja a szükséges ismereteket — mondhatja x valaki. Igen, van. És ez nagyon jó. De az a közösség, amely nem hoz létre kultúrát, illetve nem teremt megfelelő légkört — tudati légkört — a kulturálódás- hoz. amelyből nem kívánkozik ki társas művelődési cselekvés, azonkívül, hogy a szó nemes értelmében nem is közösség, a művelődést sem becsüli. Az az ellentmondásos helyzet alakult ki jó néhány községünkben, hogy létrehozta a közösség a maga művelődési objektumait, szellemi, ideológiai kőbázisait, de ugyanakkor ő maga nem követeli, igényli azok szellemi, ideológiai közvetítő szerepét. Illetve nem teremti meg a mindig fejlődő, alakuló körülményekkel együtt fejlődő, alakuló, újabb és újabb közvetítő feltételeket és a megfelelő tudati légkört. Ilyen körülmények között a népművelési objektumok és az együttműködésre hivatott szervek, intézmények közötti kapcsolat és az így létrejövő kulturális tevékenység formális, adminisztratív jellegű. Élénkséget, életteljességet nélkülöző. Mindaddig tehát, amíg nincs meg a művelődésnek a tudati bázisa, az őt megillető rangja, addig nincs folytatása — vagy legalábbis csak kis mértékben — az iskola- rendszerű tanulásnalc az iskolán túli művelődési intézményekben. Különösen így van ez falun, és különösen elszomorító ez falun, ahol tudjuk, igen szűkre szabottak a lehetőségek. Természetes az is, hogy törekednie kell mindenkinek a folyamatos, rendszeres művelődés biztosítására, a falvakban adott lehetőségek maximális kihasználására. fltestvérintézménvek együttműködése Folytatva a már megkezdett gondolatokat: egy községben — akarva nem akarva — az iskolás találkozik a községben jelenlévő más kulturális hatásokkal is. A mozi, a könyvtár, a kultúrház stb. hatnak a tanulókra. Közömbös lehet-e egy tudatos, tervszerű nevelési folyamatot irányító intézmény számára, hogy ezek a művelődési hatások tá- mogatják-e vagy gyengítik, de akár lerontják törekvéseiket. Bizonyos, hogy nem. Tehát: el kell tiltani a gyerekeket a mozitól, a könyvtártól, a kultúrház- tól stb. Ez persze csak rossz vicc. A rosszabb szemlélet oldaláról közelítve: ha már itt vannak. — akkor valamilyen úton-módon összhangot kell teremteni szolgáltatásaik és az iskolai feladatok között. Nem kétséges, hogy ennek elmulasztása az oktatói, nevelői munka indirekt oldalának leszűkítését eredményezi. Korlátozza a gyerekeket a tanultak elmélyítését segítő és a tanultakat kiegészítő ismeretekkel való találkozásban, egyben az azokat közvetítő kulturális intézmények megismerésében, használatuknak megtanulásában, így az iskolán túli önművelés előkészítésében. Summázva; hiányos az a pedagógiai munka, amely nem törekszik a népművelési testvérintézményekkel való tervszerű együttműködésre oktató, nevélő célkitűzéseinek elérésében. Hiányos, mert ezzel saját eszközeit, azon keresztül tevékenységének hatását korlátozza és hiányos, mert nem alapozza meg kellően az iskolán túli művelődést, önművelést. „Interkontinentális” Sorunkban senki nem maradhat már saját körében. Kapcsolatok, hatások, megszámlálhatatlan sokasága alakít, formál mindent, mindenkit. Uralkodnunk kell ezeken, fel kell használnunk őket munkánk hasznosabb, teljesebb volta érdekében. Távol áfi tőlem az a szándék, hogy pedagógiai leckét adjak, vagy a pedagógusok hibájának minősítsem a népművelés gondjait. Csupán Gárdonyi szavai jutottak eszembe — ezeket magamra nézve is kötelezőnek tartom — a tanító, de lehet pedagógus, lehet mindenki, aki tanít, nevel, művel — a tanító olyan, mint a lámpás, mennél jobban ég. annál messzebb világít, Czakő Sándor szekszárdi járási művelődési ház igazgatója H angját tizenegy napon át le- hetett hallani a vásár 29-es pavilonjában. „...Fűtse lakását H—68-as olajkályhával... a hőcsöves olajkályha hatásfoka 88 százalék... dupla fűtőfelület, fele fogyasztás...*” Néha leállt a magnetofon, ilyenkor az érdeklődők kérdéseire válaszolt. — Egy fogással leemelhető a köpeny, ha a kályha beporo'sodott, pillanatok alatt meg lehet tisztítani Tessék, így néz ki a szerkezet. Ezek a hőcsövek, amelyekben intenzív légáramlással melegedik fel a szoba levegője. Valaki megkérdezte: — Hol lehet kapni? — Hol tetszik lakni? — Jászberényben. — Akkor itt tessék megvásárolni, a szomszéd pavilonban, mert Jászberényben egyelőre nem lehet kapni ezt a kályhát. Az ottani nagyker nem rendelt, De most tessék sietni, mert már fogytán van a készlet. Utána Budapesten sem lesz egy ideig, mert már lekötötték más megyék az idei termelést... Egy érát töltöttem a Szekszárdi Vasipari Vállalat vásári „kirendeltségén** de talán egy perc sem telt el úgy, hogy ne lett volna nézője, érdeklődője a szekszárdi olajkályhának. Bodrogi János üzletkötőnek és két társának, Liebmann Györgyi és Granowitter Pál műszaki szakembereknek sok volt a dolguk e tizenegy nap alatt. Ki tudja hányszor kellett elmagyarázni a kályha működését, jellemző jótulajdonságait. Vi világítótesteket helyeatek el Szekszárdon a Felszabadulás téren. A felvételen ezek szerelése folyik. Jogtalan ipargyakorlókat vontak felelősségre A Tamási Járási Tanács a napokban ipari szabálysértőket, jogtalan ipargyakorlókat vont felelősségre és a következő határozatokat hozta: Szabó József nagyszokolyi lakost ipari szabálysértésért 160 forint pénzbüntetésre vagy 8 napi elzárásra, Vadovics Károly ireg- szemcsei lakost jogtalan ipargyakorlás miatt 200 forint pénzbüntetésre vagy 10 napi elzárásra. Ábrahám Lajos né született Ma- róczi Piroska értényi lakost jogtalan ipargyakorlás miatt 400 forint pénzbüntetésre, vagy 2.0 napi elzárásra, Vörös József iregszem- csei lakost pedig jogtalan ipargyakorlásért 500 forint pénzbüntetésre vagy 25 napi elzárásra ítélték. Az elzárást a kiszabott pénzbírság megfizetésének elmulasztása esetén rendelik ei. Vándorol az A Idor-emléktárlat Áldor János László festőművész emléktárlatát, amelyet a szekszárdi Balogh Ádám múzeumban majdnem másfél ezren tekintettek meg, vándorol tatja a megyei tanács művelődési osztálya a bonyhádi járásban. A ritka alkalomból összegyűjtött festményeket bemutatják majd Váralján is, ahol sokat festett a tragikus sorsú művész. Most a vásár eredményéről beszélgetünk Bodrogi Jánossal. — Érdemes volt. Kilencezer-hétszáz röplapot osztottunk ssíét, de az utolsó két napban már ebből sem jutott minden érdeklődőnek. A vásár tizenegy napja alatt sikerült eladni száz- uegyvénkilenc kályhát. Még a kiállított ötből is négy elkelt. Bogy miért maradt meg az ötödik? — Nos, ez „üzleti ütök", ds elárulhatom, hogy az ok a gyártókra tartozik. A szekszárdi oiajkályha régi „Ismerősünk”, egy-két évvel ezelőtt sokat foglalkoztak vele a lapok. Mégpedig nem dicsérték, hanem kritizálták . Megbízhatatlan volt az adagolója, rosszak voltak a tömítések. A vállalat annak idején nemigen sietett a hibákat kijavítani, sok bosszúságot okozott a vevőknek, hogy akadozott a garanciális javítás is. Ilyen előzmények után nem könnyű újra bevezetni egy terméket. Még ha időközben ki is küszöbölik * hibákat. De most már úgy látszik, sikerült. A szekszárdi olajkályha, a korszerűsített, megbízható adagolóval ellátott H—68-as keresett cikk lett. — Amikor, három hónapja a vállalathoz kerültem, éppen a győri nagytér stornírozott egy 400 darabos megrendelést. Nem tudja eladni. Nos, vállalkoztam rá, hogy megpróbálom visz- szaf ordítani a dolgot. Hangszóróval, erősítővel szereltük fel a vállalat egyik Pick-up kocsiját, nyomattunk párezer röplapot és irány: Nyugat-Magyaror- szág. Először Sopronban tartottunk bemutatót. A magunkkal vitt tíz kályhából kilenc elkelt. Az utolsót is csak azért tartottuk meg, hogy légyen mit bemutatni Győrben, ha esetleg oda még nem érkezett meg a szállítmány, A győri eredmény: két nap alatt negyvenegy kályha. Júliusban, amikor köztudomású, hogy nem kell fűteni. Sokan mosolyogtak akkor, hogy a mi bemutatónk valamiféle vásári cirkusz-módszer. Dekát, az nevet, aki utoljára nevet. A módszer bevált, Pannonhalmán is, Veszprémben is, Pápán is, Kapuváron is, sikerült az ottani kereskedőket megtanítani a H—68-as eladására. A győri nagyker ma már nem storníroz, hanem kér. Az eredeti kétezreu felül újabb kétezret. Itthon az a legfőbb gondunk, hogyan tudjuk az igényeket kielégíteni. . • A legfontosabb, hog> jó legyen a bor. De azért a cégéren is sok múlik. W
