Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-21 / 222. szám
Lesz-e klub az emeleten ? „Nem »zabad megszűnnie !” Öt levél 280 fiatal ügyében A KÖZELMÚLTBAN foglalkoztunk a szekszárdi új ifjúsftgi klub ügyével. A város egyetlen ifjúsági klubja — amely a dolgozó fiatalok részére is szórakozási lehetőséget biztosít — a Garay-szálló nagytermében működik, —‘ ha éppen más célra nem foglalt a helyiség. Beszámoltunk arról, hogy kezdeti eredményei biztatóak, s arra engednek következtetni, hogy végre megoldódik a megyeszékhely fiataljainak kulturált, igényes szórakoztatása. Csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű. A városi szövetkezeti bizottság — amely életre hívta és finanszírozza a klubot — egymagában már képtelen vállalni a megnövekedett anyagi terheket. Az összejöveteleken nemcsak a szövetkezeti fiatalok vesznek részt, városivá szélesült a klub — talán indokolatlan is lenne egy „cégre"’ hárítani a költségeket. írásunk megjelenése után több fiatal fordult levéllel a szerkesztőséghez, azzal a kéréssel, hogy hozzuk nyilvánosságra soraikat, tegyük lehetővé, hogy ők maguk „szólhassanak” a város Üzemeihez, vállalataihoz, s kérjenek segítséget a klub eredményes működése érdekében. Főglein József festő arról ír, hogy néhány évvel korábban már működött ifjúsági klub a Városban, a művelődési ház alagsori helyiségében, de azt később ifjúsági diákklubbá alakították át, így a fiatal szakmunkásoknak újból csak a presszó vagy az utca maradt. A Garay feletti klubban jól érzik magukat, megtalálják a társaságukat. de egy vendéglátóipari helyiség véglegesen semmiképpen sem felel meg ilyen célra: ..Kérésünk csak annyi lenne: legyen megfelelő helyünk, egy, vagy két terem, amit mi társadalmi munkával rendbe hoznánk, és legalább érezhetnénk, hogy az a mienk. Nem kellene attól tartani, hogy a Garay- szálló terme foglalt, és nem mehetünk a klubba. Szeretnénk azt is elérni, hogy a zenekarnak elfogadható felszerelése legyen, s ha tudunk, ebben is segítünk társadalmi munkában. Csak induljon már meg az élet... Nem kell, hogy hetenként több alkalommal legyen összejövetel, de szombaton feltétlenül, mert akkor van egy kis időnk a szórakozásra.” „Nem szabad megszűnnie ennek a klubnak, az ifjúságiak szüksége van rá! Ha mégis megszűnik, megint saját magunk kereshetjük szórakozásunkat... Szeretnénk, ha az üzemek, vállalatok támogatnának bennünket, hiszen elsősorban munkás fiatalokról van szó..." — írja Kingl Beáta, a Tolna megyei Tanács Tervező Vállalat dolgozója. A „FIATALOK ÜZEMÉBŐL”, a Mechanikai Mérőműszergyárból két levél is érkezett hozzánk. Pilisi Éva szakmunkás- tanuló arról számol be. hogy a szekszárdi fiatalok többsége sokáig csak csellengett a városban — egyéb lehetőség híján. ..A városi művelődési házban csak a középiskolás diákok szórakozását biztosítottak. A dolgozó fiatalok a Mechanikai Mérőműszergyár klubjába jártak, ami nagyon kicsinek bizonyult. De ez a klub is megszűnt, s a dolgozó diákok ismét kiszorultak az utcára. Legfeljebb moziba járhatnak, mert a szórakozóhelyek látogatását tiltják az iskola szabályai. Végre megalakult a klub. ahol úgy érezzük, megtaláltuk a megfelelő szórakozást. Irodalmi színpad alakult, s a táncon kívül mással is szívesen foglalkoznánk — ha lehetőség nyílna rá .. .* Tokai István elsősorban a klub zenekarának hiányos felszerelését kifogásolja, s arról ír, hogy sokszor már a tervezett időnél jóval korábban be kellett zárni a klubot, mert a zenekar „maga bütykölte” felszerelése felmondta a szolgálatot. A klub megalakulásának körülményeit ismerteti levelében Hazafi József, a klub vezetője. Először csak kisipari szövetkezetekben dolgozó fiatalok szórakoztatását biztosította klub a Szakály Testvérek Építőipari Ktsz ' egyik helyiségében. Hamarosan annyira megnőtt az érdeklődés — sokan jöttek kívülállók is —, hogy a helyiség kicsinek bizonyult, s ekkor határozták el, hogy a Garay-szálló nagytermében tartják meg foglalkozásaikat. Már ez is nagy segítség volt, hiszen a 280 tagot számláló ifjúsági klub összejöveteleit máshol nem tudták volna megoldani. Kényszerű okok miatt — a terem foglaltsága — pillanatnyilag szünetel a klub. És az is kétséges, hagy megfelelő segítség nélkül tovább tudnak lépni... A LEVELEKBŐL KITŰNIK, de a klub látogatottsága, népszerűsége is azt igazolja, hogy szükség van rá, igénylik és ragaszkodnak hozzá a fiatalok. Nem könnyű megoldást találni, főként a megyeszékhely jelenlegi — amúgy is helyiséghiánnyal küszködő — helyzetében. Mégis, közös összefogással lehet és kell tenni valamit annak érdekében, hogy véglegesen és megnyugtatóan rendeződjék a szekszárdi ifjúsági klub ügye. fd. konya) 50 forintért ÉV GARANCIA Minden olyan VIDEOTON rádió- és televízió tulajdonos, aki készülékét 1968. január 1. és június 30, között vásárolta, egy évi garanciát válthat. A VIDEOTON RADIO- ÉS TELEVÍZIÓGYÁR ugyanis július 1-től két évre emelte fel készülé kei garanciális idejét. Az új gazdasági mechanizmus rugalmasabb üzletpolitikájának megfelelően a gyár gondolt azokra is, akik rádiójukat és televíziójukat ez év első felében vették. A garanciavásár a Budapesti Őszi Vásár megnyitásával egy időben, szeptember 6-tól kezdődik az illetékes GELKA- és VIDEOTON-szervi- zekben. A garanciajegy bemutatásával befizethető az ötven forint a Budapesti Össi Vásár VIDEOTON-pavilonjában is. A VIDEOTON-garanciavásár 1968. december 15-ig tart. Jelentkezzen őn is és ötven forintért váltsa meg az egyéves plusz garanciát. 054) VIDEOTON RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ Iregszemcsei Kísérleti Gazdaság eladásra felkínál EGÉSZSÉGES 15—25 DEKÁS KÉTNYARAS tenyészpontyot Ár megegyezés szerint. __________(261) A PAMUTTEXTILMŰVEK FROTTTRGYÁRA Budapest. XIII. Fáy u. 81—83. felvesz 16 éven felüli nőket SZÖVŐ betonúiénak. LÁNCCSÉVÉLŐ betanulónak. 3 műszakos munkára. Betanulási idő alatt napi 1,— Ft-ért étkezést, szükség esetén ágybérletet biztosítunk. Betanulási idő után 1200— 2000 Ft-ig terjedő kereseti lehetőség. (70) Népújság 4 1968. szeptember 21. — Isten bocsássa meg bűnüket — mormogta Wilson. Engem pillanatnyilag az érdekel a leginkábh, hogy ki tehette a perselybe a húszdollárost. — Ezt igazán nem tudom. — Sokan voltak vasárnap a templomban? — Az én templomomban mindig sokan vannak — válaszolta Graham Bryan nem minden büszkeség nélkül. — Egyre nehezebb az eset — dünnyögte Gaines félhangosan. — Mit mondott kérem? — Azt mondtam, örülök, hogy ilyen buzgó, áhrtatos. hívei vannak. Wilson ismét magához ragadta a beszélgetés fonalát,- mielőtt még Gaines megjegyzéseivel bajt és kellemetlenséget okozhatott. — Nagy az egyházközsége atyám? — kérdezte. — Mintegy háromszáz lejekre teszem. — Hányán voltak közülük a vasárnapi misén? — Kétszáznál is többen. — Idegenek is voltak közöttük? — Igen. Mindig akad egy-két idegen. Nagyon örülök ha idegenek is jönnek a templomba. — 160 — — Van-e névjegyzéke az egyházközséghez tartozó hívekről ? — Nincs. Csak születési, házassági és halotti anya- könyvet vezetek. — Ismeri név szerint híveinek egy részét? — Nagyon keveset ismerek közülük, legfeljebb negyvenet. A legtöbbjét csak az arcáról ismerem. — Tiszteletlenségnek venné, ha megkérném, kísérjen el bennünket a rendőrfőnökségre? — Voltaképpen most aligha érek rá. — Mégis kérem, tegye meg ezt a szívességet. Nagy szolgálatot tesz vele az államnak. — Akkor természetesen rendelkezésükre állok — mondta Graham Bryan méltóságteljesen. A rendőrségen egyenesen a bűnügyi nyilvántartóba vezeték a plébánost, és hatalmas köteteket cipeltek elébe. Boston bűnözőinek fényképalbumait. — Kérem, szíveskedjen figyelmesen megnézni ezeket a képeket — szólította fel Wilson udvariasan. — Lehetséges, hogy ismerős arcot fedez feL Talán felismeri valamelyik hívét. Graham atya zavartan cibálta reverendáját. — Híveim között vannak ugyan igazak és nem igazak, de bűnöző nincs — mondta fagyos méltósággal. — Ezt kész örömmel elhiszem — biztosította Wilson. — Jó magam is hajlamos vagyok elhinni, hogy a húszdollárost egy ártatlan, becsületes polgár tette a perselybe, azonban meg kell tennem a kötelességemet, s kötelességem azt parancsolja, hogy minden lehetőséget kihasználjak a bankrablók kézre kerítésére. A pap előbb körülményesen megtörölgette szemüvegét, rosszallóan összeráncolta homlokát, végül lapozni kezdett" az első kötetben és a gengszterarcképek szemlélésébe merült. Egész délutánja ezzel telt el. Wilson magára hagyta, de többször benyitott hozzá a dohos helyiségbe, hogy megérdeklődje az eredményt. Este — 161 — hat óra tájban egy csésze forró kávét vitt neki. Miközben Graham atya a kávéját kavargatta, tekihte- tét lekötötte egy fénykép. Képtelen volt a szemét levenni róla. összeráncolta homlokát, s ujjával a képre; mutatott — Ez a férfi a híveim közé tartozik — mondta. — Biztos benne? — kérdezte Wilson leplezett izgalommal. Ugyanis, ha igaz, amit a pap mond, akkor á Brinks bankház kirablása óta a legizgalmasabb felfedezést tette. • > — Egészén biztos vagyok benne, hiszen évek óta látom a templomban. Mindig a negyedik sorban ül a fele-, ségével. — Tudja a nevét? — Nem, hiszen megmondtam, hogy alig néhány hívemet ismerem név szerint. Wilson a nyilvántartó tisztviselőjéhez fordult. — Kérem hívja ide Gaines felügyelőt. Mondja meg neki, sürgős ügyben kéretem, s hacsak lehetséges, azonnal jöjjön. Közölte Gainesszal a pap felfedezését. — Számunkra szerfölött fontos, hogy teljes bizonyságot szerezzünk — mondta azután Graham atyához fordulva.\ — Gaines felügyelő jól ismeri azt a 'férfit, aki — mint mondja. — az ön híveihez tartozik. Feleségét is ismeri. Megadhatná-e a nő személyleírását? — Inkább alacsony, mint magas; kissé kövér, életkorát negyven évre teszem. Arcán nincs semmi feltűnő. Sötétszőke haját hátrafésülve viseli. Erőteljes álla, s meglehetősen nagy orra van. Egyébként szemüveget visel. Gaines bólintott. — ö az! — Jelen volt a házaspár a vasárnapi misén? — kérdezte Wilson. — Igen. Azt hiszik, hogy a házaspárnak valami köze van a bankrabláshoz? — kérdezte azután csodálkozva. — Még nem tudjuk. — Én nem vagyok kriminalista, de ha megengedik, hogy véleményemet nyilvánítsam ... — 162 — t
