Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-08 / 185. szám

A tudomány Tolna megye mezőgazdaságának nagyrabecsült segítőtársa Gyorsított ütemben építik a dunaföldvári áruházat KELLEMES MEGLEPETÉS ér­te a megye .mezőgazdasági üze­meinek vezetőit és dolgozóit, a gabonabetakarítás befejezésekor. A tervezettnél valamivel keve­sebb, a vártnál azonban több ter­mett kenyérgabonából a hosszan tartó, kíméletlen aszály ellenére. A nagyüzemi gazdálkodás fölé­nye igazolódott be ezzel, immár ki tudja a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése óta hányadszor. S ehhez a fölényhez tartozik még egy lényeges, egyáltalán el nem hanyagolható dolog, az, hogy Tol­na megye évek óta élvezi a tu­domány képviselőinek sokoldalú segítségét, nagyrabecsült barátsá­gát. Kezd megvalósulni a tudo­mány és a gyakorlat szoros kap­csolata a megye mezőgazdaságá­ban. Illő egyszer erről is beszélni, ezzel is foglalkozni. Bárki megnézheti, a mözsi kö­zös gazdaság cukorrépatermő te­rületeit. Úgy tűnik, csak kis mér­tékben sínylette meg a növényzet az esőtlen, csapadékszegény hóna­pokat. Első helyen a tagok szor­galmával, a nagyüzem adta le­hetőségek maradéktalan kihaszná­lásával sikerült a mözsi termelő- szövetkezetben, ha nem is teljes egészében, de nagy részben sem­legesíteni az aszályt. De van még valami. Évek óta betartják ebben a közös gazdaságban a Palánki Felsőfokú Mezőgazdasági Techni­kum szerény, de nagy tudású igazgatóhelyettesének tudományos igényű tanácsait, elméleti útmu­tatásait. Szó szerint véve a dol­gokat, a tudomány és a gyakor­lat a mözsi szövetkezeti gazdák javára jól kiegészíti egymást. A Palánki Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum volt igazgatóhelyette­se más területen segített sokat, Tolna megye mezőgazdaságának. Neki, dr. Réka Ferencnek nagy érdeme van abban, más szakem­berekkel együtt, hogy a szak­szerű rét- és legelőgazdálkodás a megye legtöbb mezőgazdasági nagyüzemében már megvalósult. Sok szál köt bennünket össze, a mezőgazdasági tudományok je­les képviselőivel, sok csatornán érkezik Tolnába a szellemi kincs. S ezzel Tolna megye mezőgazda- sági értelmisége igyekszik jól sá­fárkodni. A termelőszövetkezetek érdekvédelmi szervei, a két terü­leti tsz-szövetség, intenzíven ápol­ja és erősíti az immár hagyomá­nyosnak nevezhető barátságot. A megyei szintű szervek sem csinál­nak abból presztízskérdést, hogy kinek illő megtenni a kezdemé­nyező lépéseket. Hívják, várják és nagy megbecsüléssel fogadják a mezőgazdasági tudományok képviselőit. Nyilván az elismerés­nek ez a formája még jobban vonzza megyénk mezőgazdaságá­hoz az egyetemek, a főiskolák, a kutató intézetek népes tudósgár­dáját. A HASZON KETTŐS. Egyrész­ről erősíti a tudományos munka hitelét, másrészről gyarapítja Tol­na megyét, nemkülönben a nép­gazdaságot. Nem állíthatunk fel fontossági sorrendet, még kevésbé vállalkoz­hatunk egy átfogó, részletes érté­kelésre, csupán jelezhetjük azt a sokrétű és értékes támogatást, amit immár folyamatosan élve­zünk. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem szocialista szerződést kö­tött a tamási körzetben levő ter­melőszövetkezetekkel. Dr. Petra­sovits Imre az egyetem képvise­letében öntözési „vonalon” nyújt állandó és nagy értékű segítsé­get. Az Állattenyésztési Kutató Intézet Keserű János igazgatóval az élen szinte szellemi mecénása a megye nagyszabású állat­tenyésztés-fejlesztési programja megvalósításának. Az Agrártudományi Egyesület képviseletében Kecskés Sándor, dr. György Károlyné, Csekei László mindennapos vendége a tolnai tájnak. Vendége? Pontat­lan ez a megfogalmazás, mert nem vendégek ők. hanem inkább belső munkatársak akkor is, ha Budapestről jönnek. Az agronó- musok azt mondják: a friss, az új szellemi anyagot hozzák. Az Országos Fajtaminősítő In­tézettel karöltve, a Tamási Te­rületi Tsz Szövetség körzetében megvalósította a nagyüzemi faj­takísérleteket. Ha óvakodunk a felsőfokú jelzők használatától, akkor is azt mondhatjuk, hogy e munka jelentősége beláthatatlan. Annyit jelent, hogy két-három év múlva a jelenleg alkalmazott növényfajták helyett nagyobb po- tenciájú növényfajtákkal „dolgoz­hatnak” a termelőszövetkezetek. Más szóval, a hagyományos ter­mésátlagok nőnek, helyenként megduplázódnak, avagy megsok­szorozódnak a fajtaminősítő inté­zet munkálkodása eredményeként. Ismeretes, hogy Pincehelyen. Ozorán. Kocsolán. Pálfán. Rá­tán stb. korszerű állattenvésztési telepek énülnek. Fzek működte­tése azonban szintén megköve­teli a tudomány és a gyakorlat összehangolt együttműködését. Ilyen szempontból a megye me­zőgazdaságának nagyrabecsült se­gítőtársai közé sorolhatjuk dr. Bö­bék József elvtársat és az irányí­tása alatt tevékenykedő Kaposvá­ri Felsőfokú Mezőgazdasági Tech­nikum lelkiismeretes, elhivatott kutató kollektíváját. Elmondhatjuk, eltünedezőfélben vannak azok a fehér foltok, ame­lyek nem élvezik a tudomány gyakorlati támogatását. A Keszt­helyi Termelésfejlesztési Intézet dr. Nagy Lóránt igazgató és dr. Pátzai József tudományos kuta­tó közreműködésével főleg Duna- földvár térségében munkálkodik az úgynevezett georgikon sertés­program megvalósításán. A kom- polti Mezőgazdasági Kísérleti In­tézetnek ugyancsak megvan a maga Tolna megyei területe. A Gépkísérleti Intézet legnagyobb örömünkre, ugyancsak megjelent a megyében. A „HONI” az országos hírű iregszemcsei kutatóintézetről, pon­tosabban arról a munkáról, amit Tolna megye mezőgazdasági üze­meiben végeznek, köteteket lehet írni. Nincs ma már Tolnában egyetlen olyan mezőgazdasági üzem sem, ahol nem ismerik, avagy nem ismerik el dr. Kurnik Ernőnek és kollektívájának pó­tolhatatlan munkáját. Megyénk mezőgazdaságában a termelés forradalmasítása már nem tartozik a jövő ábrándképei közé. A termelés forradalmasítá­sa bonyolult feladatként, össze­tett munkaként, most, napjaink­ban folyik. S ha majd egykor egy mérnökjelölt ezt a folyamatot választja diplomamunkája témá­jául, ne feledkezzék meg a me­gye nagyrabecsült segítőtársairól, a mezőgazdasági tudományok képviselőinek közreműködéséről. I Sz. P. I Jí, Á Dunaföldvár főterén a múlt év őszén kezdték meg az új szövet­kezeti áruház építését. A hat- és fél millió forintos beruházást a szerződés szerint 1969. július 31-én kellett volna befejeznie a kivi­telezőnek. a Tanácsi Építőipari Vállalatnak, ma azonban már úgy nyilatkoznak a vállalat vezetői, hogy az áruházát még ez évben átadják. A határidő-rövidítést megtárgyalták az alvállalko­zókkal is, amennyiben ezek is teljesítik, amit vállaltak, jó fél esztendővel hamarabb nyílik meg a dunaföldvári áruház, mint tervezték. Az építők gyors ütemben haladnak a munkával, jelen­leg a tetőszigetelést végzik és belső munkákon dolgoznak. így már az időjárás sem zavarhatja az építkezést. Nagyszabású szövetkezeti nap lesz Hogy észen Az alkotmány ünnepe alikal- mábói megyei szövetkezeti napot rendeznek Hőgyészen. A szövet­kezeti napot a KISZÖV, a MÉSZÖV, a megyében lévő két területi termelőszövetkezeti szö­vetség és a helyi társadalmi, ál­lami szervek közösen rendezik. A program már augusztus 19-én megkezdődik. 19-én este ünnepi gyűlést rendeznek, amelyen Ka­szás Imre országgyűlési képvise­lő mond beszédet. Ezen a napon rendezik meg a divatbemutatót is, amelyen a közönség szavaza­tai alapján ítélik oda á díjakat. Vasárnap halfőzőversenyt ren­deznek a megye termelőszövet­kezeti halászai részére. A két­napos programban szerepel az árengedményes vásárral egybe­kötött kiskeresekedelmi árukiál­lítás is. Isméi a élen Tovább csökkent a balesetek száma a Bonyhádi Zománcgyárban JEGYZET A repülés, mint mezőgazdasági tantárgy Az újságokban, hivatalos köz­lönyökben gyakran jelennek meg pályázati felhívások. Vállalatok, közületek, ipari, mezőgazdasáji üzemek különböző állások betöl­tésére keresnek megfelelő szak­embereket. Amennyire új még az állások betöltésének eme média, annyira sablonosak a feltételek. Önéletrajz, oklevél, erkölcsi bizo­nyítvány, esetleges tudományos tevékenység igazolása. . . A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Értesítő legutóbbi számában a Nyíregyházi Felsőfokú Mező- gazdasági Gépész Technikum hir­detett pályázatot tanszékvezetői és oktatói állásokra. Műszaki Alapozó Tárgyak tanszékére ke­res tanszékvezetőt, docenst (do­censi állásra matematika-fizika szakos, középiskolai tanári vég­zetséggel), Mezőgazdasági Erő­gépek tanszékére tanszékvezető*, adjunktust. Mezőgazda sátri Gép­javítási tanszékre tanszékvezet« docenst,, adjunktust .................repül'" á gazatra repülőmérnök tanárt, adjunktust.. . . „Ezen az ágazaton a pályázók feladata: az aerodinamika, ro­pülőmotortap, repülőszerkezet- «« -típusismeret, léfriköz.lekedés és navigáció, légkörtan, elmélet* tárgvak oktatása és tantárgyi gyakorlatainak vezetése”. „Repülőágazatra: jelentkezhet egyetemi végzettséggel rendelke­ző repülőmérnök”. Hát igen: a mezőgazdasági ok­tatásba tantárgyként a repülés is bevonult. Természetes fejlődés következménye ez, hiszen a min­dennapi életben a polgári légi­közlekedés mellett elsősorban a mezőgazdaságban kap egyre inkább polgárjogot a repülés. A repülő­gépes növényvédelem pilótáinak ma már Tolna megyei mezőgazda- sági üzemek is rendszeres mun­kát adnak. A mezőgazdasági re­pülőflottának eddig a honvédség és a polgári fégiközlekedés adott szakember-utánpótlást. A jövő igényei viszont megkövetelik, i'ogy a mezőgazdasági oktatás is neveljen ki a mezőgazdaság szá­mára repülési szakgárdát. Valószínű nem kell sok idő, amikor a mezőgazdaságban a re­pülőgépekre nem csupán a nö­vényvédelemben lesz szükség, ha­pern eg^re nagvobb «szerepet, kap­nak a terménvek — elsősorban a rimőrök — szállításában is. Ezért kellenek a repülős szak- >mberek a mezőgazdaságnak is. pzért természetes, hogy a repü­lés. mint tantárgy, bevonul egy felsőfokú mezőgazdasági tech­nikum tananyagába. BT. A ZIM vezérigazgatósága és szakszervezeti bizottsága által meghirdetett gyáregységek közötti munkavédelmi versenyben, ame­lyet 1966-ban írtak ki először, a Bonyhádi Zománcgyár minden évben a legjobbak között van. 1966-ban a második, 1967-ben az első, s most 1968. első félévi ered­mények alapján ismét az első helyen állnak a bonyhádiak. A bonyhádiak sikere annál is in­kább figyelemre méltó, mivel or­szágosan az elmúlt félévben emelkedett az üzemi balesetek száma. Éppen ezért úgy gondol­juk érdemes közelebbről is meg­vizsgálni a bonyhádiak sikereinek titkát. MEGELŐZNI A BALESETET A gyáregység gazdasági veze­tése, a szakszervezeti -bizottság­gal egyetértésben úgy határozott, még 1966-ban, hogy elsődleges feladat: a balesetek megelőzése. A havi munkavédelmi szemlé­ket, amelyek jelentős szerepet játszottak és játszanak még ma is a veszélyforrások felkutatásá­ban, rendszeresítették és az itt felvett jegyzőkönyvekben szerep­lő hiányosságok megszüntetését ellenőrizték. Az első két év sikere után az idén különös gonddal kezdtek munkához a gyáregységben. Az első félévre tervezett te1 adatok között több olyan intézkedés is szerepelt, amelyek tovább javí­tották a dolgozók munkakörül­ményeit. így többek között át­alakították az alagútkemence fe­letti tetőszellőző’t, az itt húzódó meleg vezetékeket szigetelték. Most van folyamatban egy az ed­diginél biztonságosabb sósavtá­roló k'alakítása. Ott, ahol még eddig nem voltak közlekedési utak, mint például a sajtoló, fül­készítő üzemben, ott 'most közle­kedési utakat jelöltek ki. Mivel az üzemi balesetek több­sége anyagmozgatás közben tör­tént, ezért a gyár egész területé­re érvényes új anyagtárolási és anyagszállítási tervet dolgoztak ki, illetve vezettek be. ÉRDEMI KIVIZSGÁLÁS A Központi Statisztikai Hivatal 1968. júniusában vizsgálta a gyár­egységben történt balesetek ki­vizsgálásának és nyilvántartásá­nak rendszerét. A KSH megálla­pította, hogy a gyáregységben a rendeletben előírtaknak megfe­lelően végzik a balesetek kivizs­gálását, illetve nyilvántartását. Mindezek ellenére az első fél­évben kilenc baleset történt az üzemben. S ezek nagyobb része a munkavédelmi előírások meg­szegése, illetve figyelmetlen mun­kavégzés következménye, örven­detes viszont az a tény, hogy a baleseteket követő intézkedések eredményeként, mindössze egyet­len esetben fordult elő hasonló körülmények között baleset. A balesetekről felvett jegyző­könyvek azt tanúsítják, hogy azok felvételét alapos, körülte­kintő vizsgálat előzte meg. Az egyébként oly gyakran tapasz­talható formalitásnak itt nyomát sem találni. MEGTARTANI AZ ELSŐ HELYEZÉST A gyárvezetés, a szakszervezeti bizottsággal egyetemben még az év elején elhatározta, minden igyekezettel azon lesznek, hogy az idén is az elsők legyenek a hat gyáregység között folyó mun­kavédelmi versenyben. S mint azt az első félév eredményei bi­zonyítják az elhatározást eddig sikerült végrehajtani, hiszen to­vább csökkent a balesetek és a kiesett munkanapok száma. Sőt a balesetek súlyossága is csök­kenő tendenciát mutat. Ezek a kedvező jelek arra en­gednek következtetni, hogy a bonyhádiak jó úton járnak. Úgy gondoljuk érdemes lenne a me­gye többi üzemeiben is hasonló gonddal, törődéssel foglalkozni, — nemcsak az arra kijelölt dol­gozóknak, hanem az egész kollek­tívának — a munkavédelmi hely­zettel. A Bonyhádi Zománcgyár példáját érdemes lenne követni. SZ. L. Népújság 3 9uS. augusztus 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom