Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-30 / 203. szám

Színvonal háromezerért KffBEgB Megkezdte évadját a Déryné Színház Augusztus 20-án Tamásiban tar­tott előadást a tizenhetedik szüle­tésnapját ünneplő Állami Déryné Színház egyik együttese. Ezen a napon hivatalosan is megkezdő­dött az új színházi évad. Az or­szág különböző falvaiban, váro­saiban a színház kilenc társulata lépett színpadra, műsorukon az elmúlt évad sikeres darabjai sze­repeltek. Tamásiban Kövesdy— Nagy—Dobos—Szenes: Isten véled édes Piroskám című minioperett­jét játszották. Ötszáznegyvenezer f rr nezo Az első tizenöt évben a Déry­né Színház összesen 31 416 elő­adást tartott az országban 8 mil­lió 647 993 néző előtt. Ezekbe^» az években a színház művészei, ren­dezői, technikai személyzete, szer­vezői és díszletei összesen 8 mil­lió 299 328 kilométert tettek meg személygépkocsikon, autóbuszo­kon, teherautókon. Érdekes a szám, kiderül belőle, hogy majd­nem egy kilométernyi útszakasz jut egy-egy nézőre. A színház 1967—68-as évadja is sikeres volt. A művészek 17 megye 450 helysé­gében több mint 2100 előadást, tartottak. Nézőik száma több mint 40 ezerrel haladta meg a félmil­liót. A színház tizenkét társulata kö­zül háromnak még a próbaszín- pad ad munkát. Megkezdték a szeptemberi bemutatók színpadra állítását. Az évad első premier­je ősbemutató lesz, Tóth Miklós mai tárgyú vígjátéka a „Kutya­szorító”, amelyet Szécsi Ferenc rendez. Harmadízben újítja fel a színház — ezúttal Petrlk Ferenc rendezésében — Kacsóh Pongrác János vitéz című dal játékát. S még szeptemberben bemutatják Örkény István nagy- sikerű tragi­komédiáját, a Tóthék-at. Ezt az előadást Szalai Vilmos rendezi. Szörényi zenéjével A megyében az új színházi év­ad első felében előadásra kerül a János vitéz és a Kutyaszorító is. A múlt évi műsorprogramból pe­dig Fritz Hochwälder: A málna­szedő, Molnár Ferenc: Liliom, Dá­vid Stark: Könnyű a nőknek, Fe­hér Klára: Nem vagyunk angya­lok, Moliere: Dandin György. Áb­rahám Pál: Viktória, Jókai Mór: És mégis mozog a föld, valamint Harmath—Romhányi—Fényes: Maya című darabokat játssza még ebben az esztendőben a Déryné Színház egy-egy együttese a me­gyében. A felsoroltakon kívül be­mutatják még Bárány Tamás há- romfelvonásos zenés vígjátékát, Tanítás váltott műszakban... Villanyszerelők dolgoznak a volt Il-es számú általános iskola tan­termeiben, Szekszárdon a Széche­nyi utcában. Az épület tőszom­szédja a MŰM. 505-ös számú Szakmunkásképző Intézet, ahol nem is tudnák eldönteni, hogy mi a nagyobb, a tanterem-, vagy a kollégiumhiány. Ebben az évben közel 2300 diák­ja lesz az intézetnek, pereken 100 osztály. Nélkülözhetetlen szüksé­gük van a szomszédos iskolára, amelyet a MŰM. megvásárolt, és emeleti osztályait már az elmúlt évben is igénybe vették. Július óta folyik a felújítása, egymillió­nyolcszázezer forintos költséggel. A cél, hogy biztosíthassák a ta­nítás feltételeit „Kétműszakos” tanítás itt, ahol javarészt bejáró diákok vannak, huzamosabb időn keresztül nem lehetséges. Mégis, egyelőre, amíg a szom­szédos iskola, 13 tantermével nem készül el, csak váltottan oldhat­ják meg a tanítást, pedig sok ta­nulónak öt órakor indul haza az utolsó járműve, s ha délutáni ta­nítás van, az eltarthat 7 óráig is. Az új iskola átadási határideje: szeptember 28. A Szekszárdi Épí­tőipari1 Ktsz dolgozói szívügyük­nek tekintik ezt a munkát, és az eddigi tempójuk szerint bíznak abban, hogy nem lesz szükség a határidő módosítására. Hol laknak az idén a tanulók? Csakúgy, mint az elmúlt év­ben, a Tolna megyei Állami Épí­tőipari Vállalat biztosítja szá­mukra az elhelyezést, szekszárdi munkásszállój ában. A gimnázium fiúkollégiumában már az elmúlt évben is harminc ipari tanuló lakott, az idén to­vábbi harmincas létszámmal bő­vítik a szakmunkástanulók lehe­tőségei t­amelynek ideiglenes címe: Hozo­mány helyett szerelem. E vígjá­tékhoz az idei táncdalfesztivál győztes zeneszerzője — tehát Szö­rényi Levente — ír zenét. Mint­egy tucatnyi modern táncdala te­szi vonzóvá Bárány Tamás da­rabját. Az előadásokat már lekötötték az év hátralévő hónapjaira. Esze­rint a színház művészei 74 alka­lommal lépnek Tolna megyei kö­zönség elé. A Déryné Színház elő­adásaiból a megyében a legtöb­bet — hatot-hatot — a bonyhádi járási és dombóvári vasutas mű­velődési házban kötöttek le. Ta­másiban ugyancsak a járási mű­velődési házban négy alkalommal lépnek színpadra, a szekszárdi BM-klubban pedig két előadást tartanak. Kihasználatlan előny Hetvennégy előadás a megyé­ben. Úgy is felfoghatjuk a dolgot, hogy csak hetvennégy. S hogy csak ennyi, ez nem a Déryné Színházon múlik’. Vannak művelődési ház igaz­gatók, akik nem igénylik a szín­ház előadásait, mondva: nem megfelelő azok színvonala. Álta­lában azok vélekednek így, akik a közelmúltban nem látták pro­dukcióikat. Mert aki hosszú évek kihagyása után ismét beül a szín­ház nézőterére, körülbelül hason­lót tapasztal, mint aki 10—15 év után újra látja Szekszárdot. Csu­pán annyi történhet: egyik em­bernek jobban, a másiknak meg kevésbé tetszik ugyanaz az elő­adás. A színház egyébként mini­mális követelményeket támaszt a vendégfogadókkal szemben — például tiszta színpad és öl­töző —, s valóban művészi mun kát kíván előadóitól. S egy-egy előadás ára: — színészestül, dísz­letestül. esetleg húsz-harminc sta­tisztával egyetemben — három- négyezer forint között van. Akad­nak, akik éppen ettől az összegtől ijednek meg. Tévedés ne essék, a Déryné Színház művészeinek egyetlen es­téjük sem lesz szabad amiatt, hogy nem találnak közönséget. Általában fordított a helyzet. Az ország különböző területeiről, a hozzájuk benyújtott igény több mint amennyi előadást Képe­sek megtartani. Csupán az a prob­léma, hogy a megye nem használ­ja ki kellően azt a lehetőséget, hogy mivel állandó kőszínházzal nem rendelkezik, több Déryne- előadást szerezzen meg magának. MÉRY ÉVA K aján edvü rónika özügyekben Az újságíró tarto­zik egy vallomással az olvasónak: — meglehetősen kaján kedvű ember. Ka- jánsága egyebek közt abban is megnyilvá­nul, hogy szeret olyan kérdéseket fel­tenni honfitársainak, melyekre nagyon jól ismeri az adható, legpontosabb választ. Például megkérde­zi az IBUSZ nem túl régen nyílt fő­irodáját (Budapest. Tanács körút), hogy van-e szálloda Bony- hádon? Hosszas, makulát­lanul Udvarias és rendkívül alapos ke­resgélés egy testes, (nyilvánvalóan okos) könyvben, majd a válasz; — Sajnos nincs! A kérdezősködőn erőt vesz született makacssága (és ka- jánsága), tehát foly­tatja az érdeklődést: — Vajh Pakson le­het-e szállodában szállni? (Böngészés és ud­variasság,mint előbb). — Sajnos nem! — És Dunaföldvá- r on? — Ott sem! Ismeretes (bár rejté­lyes) tény, hogy pél­dául az IBUSZ nem árusít menetjegyeket olyan hazai települé­sekre, amelyek csak autóbusz segítségével közelíthetők meg. Bonyhádra kétségte­lenül komplikált a vasúti utazás Buda­pestről, ezért a ka­ján kedvű kíváncsi elnézi azt a tényt, hogy Paks és Duna- földvár viszont — igaz, hegy szárny­vonalon, de — a MÁV segítségével is megközelíthető. Nya­kába veszi a lábait, ami nem is kerül tú Izott erőfeszítésbe, hiszen csak a szom­szédos Engels-térre kell elballagnia, ahol a még újabban ala­kult „VOLÁN" Uta­zási Iroda ad felvilá­gosítást az érdeklő­dőknek. Nem kevés­bé alapos utánbön- gészés és udvarias­ság árán. A választ nem ismételjük, az előbbivel azonos: —■ és téves. Bonyhá.d éppúgy, mint Paks, vagy Du- naföldvár bármikor elérhető a menet­rend szerint közle­kedő távolsági autó­buszokkal (is). A Tol­na megyei Vendég­látóipari Vállalat előbbi helyen a Béke­szállót működteti, utóbbin egy hason­nevű szállodát, végül Uunaföldvárott a Kék Duna névre hall­gató szállót, ahol je­len sorok írójának a birtokában lévő 391. sorszámú számla ta­núbizonysága szerint minden különösebb nehézség nélkül sike­rült az I. emelet 13. számú szobában, tel­jesen kulturált kö­rülmények között, na­gyon szerény ellen- érték fejében 1968. augusztus 8-ról 9-re virradó éjszaka so­rán megszállnia. Kétségtelen tény, hogy megyénk ide­genforgalma messze van attól, hogy ver­hetné például a Ba­latonét, de szállodái azért akadnak. Mind­ezt — ezúttal a ka- jánság mellőzésével — ajánljuk az IBUSZ és a „Volán" Utazási Iroda szíves figyelmébe. ORDAS IVÁN 1 Röntgensugaras burgonyaosztályozó gép Angol kutatók érdekes mező- gazdasági gépet szerkesztettek, amely a burgonya osztályozását tudományos pontossággal végzi. A gép különböző egységeit egy traktor közé szerelik fel, egyetlen kezelője maga a traktoros. A gép megfelelő egysége a kiásott ter­mény közül láncokkal kifésüli a szárakat, majd szétnyomja a na­gyobb rögöket. Az elválasztó tér­be már egyenletes anyagáram ke­rül és itt halad át a burgonya a röntgensugáron. A röntgensuga­rak elektromos jelfogói egy me­chanizmus segítségével 45 fokos szögben álló nylonburkolatú te- relőujjakat vezérelnek. A kövek és a rögök sugárelnyelését a fényelem észleli, majd a hozzá­kapcsolt 2 terelöujjat függőleges­re állítja, ily módon a szennye­ződés a szállítószalag nyílásain aláhullik, csak a burgonya halad tovább. A gumók sugárelnyelése jelentéktelen és nem káros az emberre. Kétezer parcella \T an hatvanhárom hold föld- ” jük, két traktoruk, egy pár lovuk és egy ideiglenes iro­dájuk. Ott laknak a világhírű kutatóintézet szomszédságában, Kurnik professzor át is megy hozzájuk időnként, megnézni az ő fajtáit, hogyan viselkednek. Valamennyien fizikai munkás­ként kezdték a kutatóintézetben. A főnök. Varga Lajos 1952 óta vezeti a fájtakísérleti állomást. Az ország huszonnyolc ilyen állomása közül az utóbbi évek­ben mindig vagy elsők, vagy má­sodikak. A kis iroda falát tele­rakták oklevelekkel. Díj, elis­merés, jutalom. — Tavaly kaptam egy ekkora aranyérmet is, az országos me­zőgazdasági kiállításon. Vagyis, hogy nem én kaptam, hanem kaptuk — mondja Varga Lajos és mutatja, milyen nagy az érem. Magas, nagy darab ember, és olyan barátságos, mintha tör­vényszerű lenne, hogy aki ter­metesebb, abban több a szívé­lyesség. — Kell-e valami különleges adottság ehhez a munkához? — Szeretet az kell. Mi szere­tettel csináljuk. — Naponta hány parcellát néz meg? — Kétszázat-háromszázat. — Nem unalmas ez évről évre? — Nem, inkább izgalmas. Min­dig új fajták jönnek és mi va­lósággal szurkolunk azért, hogy legyenek köztük kiválóak. Kü­lönösen a magyar fajtákat sze­retjük. Én nagyon szeretem a labdarúgást, sokáig játszottam is, és majdnem olyan érzés szur­kolni egy magyar növényfajtá­ért, mint amikor a kedvenc csa­pat játszik. Tizenöt növényfajjal, 317 nö­vényfajtával dolgoznak 2142 parcellán. Minden fajta ugyan­olyan körülmények közé jut, te­hát a képességek tökéletesen ki- világlanak. Az átlagtermés, az átlagbetegség, az átlagdőlés és hasonlók. Az sem történhet meg, hogy például egy Regszemcsén előállított fajtát előnyben része­sítenek, tehát olyan adatokat írnak a „káderlapjára”, .amelyek nem illetik meg. A kísérleteket ugyanis az ország 28 fajtakísér­leti állomásán végzik, ha nem is minden növényfajtát vizsgál­nak mindenütt. Varga Lajos azt mondja, lehet kis eltérés példá­ul a kukorica címerhányásának időpontjában az ország déli és az északi részén lévő kísérleti állomáson, de csak kis eltérés. Ha valami kirína, akkor „őneki lőttek”. — Itt legfontosabb a bizal­masság. \ Italában három év alatt mutatják ki, hogy egy fajta milyen tulajdonságokkal bír, illet­ve hogyan viselkedik ebben a klímában. Iregszemcsén az idén különösen kevés csapadék hul­lott, még akkor is, amikor már beköszöntött az esős időszak, A fajtakísérleti állomás vezetőjének tudomása szerint kiadós esők vol­tak néhányszor a községtől 20— 30 kilométerre, körben, de itt nem. Lehetett hát valóban kí­sérletezni. A növényeik közüj a két legfontosabb: a búza és a kukorica. Kukoricából az idén 63 fajtával kísérleteznek, közü­lük huszonnégy magyar fajta. A jelenlegi becslés szerint igen jó öt magyar hibrid kukorica. A búzák közül ugyancsak jól sze­repelt néhány magyar fajta, a szegedi 423/3-as csaknem 27 mázsás átlagterméssel, a Kom- polti 2. fajta 26,5 mázsával, és 25 mázsán felüli átlagot adott a Fertődi 1/17-es búza is. A nagy szárazságban a külföldiek nem remekeltek Varga Lajos szerint. Tavaly 31 mázsát takarítottak be a szovjet Mironovszkaja fajtából de az idén csak 26 mázsa volt a csúcs, ,a francia Moisson búzá­ból. Ezek nem a kísérleti par­cellákon termettek, hanem nagy­üzemben. Persze csak képlete­sen nevezhetők nagyüzemi ered­ménynek, hiszen' mint említet­tük, a fajtakísérleti állomás ösz- szes földje 63 hold. Ennek csu­pán negyedrésze a kísérleti táb­la, tíz és fél hold, amit évről évre felosztanak 2142 parcellára. Az összes kísérlet ide kerül. A 63 hold háromnegyed részén, a vetésforgónak megfelelően min­den évben hüvelyest, trágyázott kapásnövényt, illetve őszi gabo­nát termesztenek. — Kísérletezünk és gazdálko­dunk. A kísérlet az első, hiszen azért vagyunk. De a gazdálko­dás sem mellékes. Mi például a kísérletezés költségeinek 80 szá- lékát „behozzuk.” Igen kevésbe kerülünk az államnak. Sőt, ha azt számítom, hogy az ország mezőgazdaságának évről évre mennyi segítséget ad a legjobb fajták kiszűrése .. . Sok növénnyel foglalkoznak: búza, kukorica, borsó, naprafor­gó, olajlen magnak, lencse, ken­der rostnak és magnak, továb­bá magszója, silószója, aztán szemescirok magnak, több étke­zési bab magnak, valamint zöld és sárga hüvelyű babok étke­zésre. A kísérleteket naponta kell el­lenőrizni. Minden mozzanatot, észrevenni pontosan, hiánytala­nul, mind a 2142 parcellán, és feljegyezni, mert az eredmény tanúvallomás lesz egy országos ítélőszék előtt. A legjobb fajtá­kat minden évben elismerésre viszik az Országos Fajtaminősí­tő Tanácshoz. A kétezer parcella főnöke, igen kis számú kollektí­vájával 1952 óta kíméletlen és szerető pontossággal följegyzi, mikor van a vetés ideje, a kelés ideje, milyen a kelési erély, a kezdeti fejlődés, számolgatja a leveleket, a kukoricánál számon tartja a címerhányás idejét, és hogy mikor van a hímvirágzás kezdete és vége, a nővirágzás kezdete és vége, és följegyzi a betegségekre vonatkozó megfi­gyeléseket, és följegyzi a szál- szilárdságsal kapcsolatos megfi­gyeléseket és . . . Fizikai munkásként kezdte. GEMENCI JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom