Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-17 / 193. szám

Alkotmányünnepi

összehasonlítás

„Emlékezetül adom mindenkinek, akit illet, hogy Magyarország Országgyűlése a következő törvényt alkotta.”

E szavakkal kezdődik az 1949. évi 20. törvénycikk, mely hazánk sok százados törtérielmének első alkotmányát rögzíti paragrafusokba. Az ezer évére oly büszke úri Magyarországnak ugyanis tételesen lerögzített alkotmánya sosem volt. Csak tprvények és rendeletek, sokszor kodifikált, kaotikus összevisszasága, melyekből — kom. mentár nélkül — szedtük össze az alábbi csokorra valót.

„Maga az Isten választást tett köztünk : a jobbágyra osztván a mun- kát és fogyatkozást, a főemberekre a bőséget és vigasságos életet.” (Úriszéki döntés 1748-ból.)

Az alkotmányból:

„A Magyar Népköztársaság polgárai a törvény előtt egyenlők és egyenlő jogokat élveznek. A polgárok bármilyen hátrányos megkülönböztetését. .. a törvény szigorúan bünteti.”

(VIII. fej. 49. § 1—2.)

Az alkotmányból:

„A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a művelődéshez való jogát.”

(Vili. fej. 47. § 1.)

Vallás- és meggyőződési szabadság:

„A tiszttartóknak kötelessége, hogy az alatta való jobbágyság isteni félelemben és zablán tartassák . . . sőt amely helységben lutheránusok, vagy kálvinisták találtatnának, minden serénységgel azon legyen, hogy azok plébánosuk istenes által katholikus

(Az esztergomi érsek és herceg- prímás körrendeleté, 1752.)

oktatása hitre térjenek.”

A föld tulajdonjogáról:

„A parasztnak ura földein azok örökségére nézve a munka bérén és jutalmán kívül semmi joga nincs, hanem az egész föld tulajdona a földesurat illeti.”

(Werbőczy István: Tripartitum —

Hármaskönyv.)

Az Alkotmányból:

„A Magyar Népköztársaság elismeri és biztosítja a dolgozó parasztok jogát a földhöz és kötelességének tekinti, hogy ... az önkéntes társulás és a közös munka alapján működő termelőszövetkezetek támogatásával elősegítse a mezőgazdaság szocialista fejlődését.”

(U. fej. 7. fi. 1)

A munka jogáról és lehetőségéről :

„10-szer. Meg nem engedtetik, hogy a szolgálatra alkalmatos férfiak és fejér személyek szolgálat nélkül legyenek.”

„13-szor. Ha az olyan szegény sorsú embereknek a kiknek semmilyen gazdaságok nintsen, számosabb gyermekeik volnának, azok a helybéli Bírák által, a faluban szokásban lévő bérért való szolgálatra szoríttas- sanak.”

„18-szor. Az idejének kitöltése előtt elszökött tselédet a Gazdája jelentésére a Szolga Bírák Urak fogadtassák el és 24 páltza ütésekkel megbüntetvén, annyiszor, amennyiszer, adják vissza a Gazdájának; lia pedig azt szolgálni nem akarná, küldjék a tömlötzbe.”

(Nemes Pest Vármegye közgyűlésének 1804. évi Kis-Asszony Havának 29-ik napján hozott határozata.)

Az Alkotmányból:

„A Magyar Népköztársaság biztosítja a polgárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásának jogát.’»

(Vili. fj. 54. § 1.)

A törvény előtt való jog:

,,Országunk régi szokása és törvénye szerint minden nemes és birtokos embernek ítélkezni joga van a maga jobbágyain és birtoktalan szolgain. . . Kivéve a főbenjáró bűntényeket.”

(Zsigmond király oklevele 1397. október 26.)

Az Alkotmányból:

„A Magyar Népköztársaság polgárai a törvény előtt egyenlők és egyenlő jogokat élveznek.”

(Vili. fej. 49. § 1.)

A nemek egyenlősége:

„A Belügyminiszter Ur nem híve annak, hogy a nők képviselőválasztási jogosultságot nyerjenek, mert Magyarországon a női népesség nagy tömegei még nem bírnak politikai érettséggel és nem alkalmasak arra, hogy az ország ügyeinek inté- döntő befolyást gyakorolja(A m. kir. Miniszterelnök 2200/1922. sz. rendelete végrehajtási utasításából.)

Az alkotmányból:

zésére

nak.

Az alkotmányból:

,,A Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka. Minden munkaképes polgárnak joga, kötelessége és becsületbeli ügye, hogy képességei szerint dolgozzék.”

(II. fej. 9. §. 1—2.)

Jog a tanulásra és a továbbképzésre:

. . a nem nemesek 12 páltza büntetés terhe alatt köteleztessenek, hogy legalább a falusi iskolákban az írásra, olvasásra, számolásra, a vallásnak és erkölcsösségnek princípiumaira megtaníttassák gyermekeiket.”

(Közép-Szolnok Vármegye rendelete, 1810.)

„A Magyar Népköztársaságban a nők a férfiakkal egyenlő jogokat élveznek.”

(VIII. fej. 50. fi)

A fenyítés és a szolga „joga”:

„Könnyű testi sértés miatt büntetésnek nincs helye... a gazda által elkövetett, 8 napon belül gyógyuló, házi fenyítés nem büntethető.”

(Btk. 1878. V. te. 313. §.)

Az alkotmányból:

„A Magyar Népköztársaság biztosítja a polgárok személyi szabadságát és sérthetetlenségét.”

(VIII. fej. 57. fi.)

Kommentár felesleges.

ORDAS IVÁN

Több éves gyakorlattal rendelkező

villanyhegesztőket

darabbéres munkára

és

órabéres

segédmunkásokat.

ANYAGMOZGATÓNAK

FELVESZ

a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat Szekszárd. Keselyíi- si út.

___________________(209)

T

ermeltetési

előadót

keresünk,

Mezőgazdasági Technikumi végzettség szükséges.

Jelentkezés írásban.

BOV KIRENDELTSÉG bAtaszék

Budai út 117,

(224)

Népújság 4

1968. augusztus 17.

Cseres Tibor: BIZONYTALAN SZAZAD

Kozmosz könyvék, 8,50 Ft Honvédek és parancsnokuk, egy fiatal főhadnagy sorsa 1944. őszétől 1945 tavaszáig.

Csurka István:

A LÓ IS EMBER

Szépirodalmi Könyvkiadó

23.50 Ft.

Komédia, filmforgatókönyvek, karcolatok: derűs írások. derűs társadalomkriti- kával.

Galgóczi Erzsébet:

FIÜ A KASTÉLYBÓL

Szépirodalmi Könyvkiadó

16.50 Ft.

Falusi tómái mellett új témákhoz nyúl érdekesen új elbeszéléseiben az egyre népszerűbb írónő.

Major Ottó:

MEGÖSZÜL A FÖLD

Magvető Könyvkiadó 32,— Ft.

Második kiadásban jelenik meg a nagyszabású regény- ciklusnak, a Magyar 1 Atlantisznak ez a kötete, amely a második világháború társadalmába visz.

Tatay Sándor:

A SIMEON CSALÁD

Szépirodalmi Könyvkiadó,

1—3 kötet 93,— Ft.

A Magyar elbeszélők sorozatban jelent, meg az író nagy családregénye, A Simeon ház, A második leány, a Kenyér és virág című három kötet.

(227)

Az Iregszemcsei Vegyesipari Ktsz azonnalra vállal:

festő-mázoló,

hidegburkoló,

villanyszerelő

munkákat.

Ugyanitt I db Vízhányó-féle daru eladó.

(231)

— Ezt nem teheted meg velem — mondta az izgalomtól rekedt hangon. — Ezt nem gondolhatod komolyan.

— Pedig ez az utolsó szavam!

Pápaszemes Joe izgatottan felugrott. Tekintete az egyik banditáról a másikra vándorolt. Lelke mélyén még mindig azt hitte, hogy rossz tréfát űznek vele. Nem semmizhetik ki őt, akinek olyan nagy része volt a rablótámadás előkészítésében és végrehajtásában.

Végignézett társain, de csak gyűlöletet és kárörömet olvasott ki a szemükből. S ebben a pillanatban, fájdalmasabban, mint bármikor, érezte, hogy nemcsak a társadalom számkivetettje, hanem magános, űzött vad az alvilágban is.

Elfojtotta magában ezt a tudatot. A hidegvérű gengszter arckifejezését erőltette magára:

— 73 —

— Majd még' meggondoljátok, hogy kifizetődik-e harcba szánnotok velem. Egyet mondhatok: nem mondok le a részemről, soha!

— Jó lesz, ha nem fenyegetőzöl, és mielőbb eltűnsz innen — szólt rá McGinnis.

Gúnyos nevetés követte egészen az utcáig.

Mielőtt kocsijába szállt, Stanley Gusciora termett mellette.

— Jó, hogy még te kitartasz mellettem — mondta Pápaszemes.

Büszke volt tanítványára, akár apa a fiára. Sok dolgot csináltak már együtt, s Gusciora olyan ügyesnek bizonyult, hogy már tekintélyes nevet szerzett magának a bostoni alvilágban, holott még csak harmincesztendős volt. Főképpen a lányok körében volt népszerű, mert átvette tanító- mesterének kifinomult modorát.

— Mit csinálsz most? — érdeklődött Gusciora.

— Még nem tudom, csak annyit mondhatok, nem sokáig fognak röhögni rajtam — válaszolta Pápaszemes elkeseredetten. — Részemről megindult a harc. majd meglátjuk mi lesz a vége.

Körülbelül ugyanebben az órában két kellemetlen meglepetés érte Geoff Wilson főbiztost és Fred Gaines biztost, a Brink’s rablás ügyében megindított nyomozás irányítóit.

1950. január 18-án, a rablótámadást követő napon, déli 12 óra 30 perckor a rádió a rablótámadásról ismételten beszámolva a következő közleményt olvasta be:

Mr. John Allen, a Brink’s Express Company elnöke ma reggel Bostonba érkezett, hogy a vállalat igazgatóival és a biztosítóvállalatok képviselőivel megbeszélést tartson. A megbeszélés után az elnök közölte a sajtó képviselőivel, hogy a Commercial Union of New York és a Lloyds London biz— 74 —

tosítóvállalatok megtérítik a 2,7 millió dolláros kárt. Az elnök egyúttal 100 000 dollár jutalmat tűzött ki annak, aki az elrabolt pénzt és a tetteseket élve, vagy halva — de mint mondotta, inkább halva — megkeríti. A biztosítótársaságok is jutalmat tűztek ki a nyomravezetőnek, mégpedig az el- rahlott érték 5 százalékát, úgyhogy összesen 235 000 dollárt

Gaines dühösen berontott felettese irodájába.

Hallottad Geoff — éppen most mondta be a rádió! 235 000 dollár jutalmat tűztek ki...

— Az áldóját! Mindig elkövetik ezt az ostobaságot. Részint olyan fukarok, hogy sajnálják a pénzt a kedd esti rendkívüli őrök beállítására, azután viszont, amikor már megtörtént a baj, majd negyedmillió dollár jutalmat tűznék ki, megkérdezésünk nélkül. Meglátod, mindezt azzal tetőzik be majd, hogy sajtóértekezletre hívják össze az újságírókat, és a rendőrséget szidalmazzák állítólagos tehetetlensége miatt.

— Még ha csak ettől kellene tartani!— válaszolta Gaines elkeseredetten. — De én tudom, mit gondolnak most magukban a mieink. A fejüket, életüket kockáztatják, közben valami ügyefogyott alak véletlenül nyomra bukkan, és bezsebeli a pénzt. Ha közülünk deríti ki valaki az esetet, legfeljebb a tévékamera elé állhat, hogy büszkén kijelentse: csak kötelességemet teljesítettem. Ezért nem fogadhatok el jutalmat. A jelenetet végignézd a rendőrfőnök is, s jaj az illető rendőrnek,' vagy detektívnek, ha e kijelentés közben csak a legkevésbé is félrehúzza a száját, jelezvén, hogy azért ő sem vetne meg néhány ezer dollárt... Ki tudja, talán éppen kettőnk közül az egyik fogja el a rablókat...

— A nagy jutalom remélhetőleg nem idegesíti fel a gengsztereket. Eddig még nem lőttek rendőrökre, de most majd megtudják, hogy életre-halálra megy a játék. S ennek csak a rendőrök isszák meg a levét.

— 75 —