Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-13 / 163. szám
Jlámjők a hai'aekosban A paksiaké a dicsőség — Vörösnadrágosok vetélkedője Minden héten egyszer működik a tábori mozi, a stúdió pedig „önálló műsOTszerkesztökkel” szinte állandóan. Többször rendeztek vetélkedőt, csokoládé ..versenyevést”, műsoros estet. Egy alkalommal a „Rózsa” vökéi szórakoztatta őket, jól sikeannyian a Paksi Vak Bottyán Gimnáziumból, mindannyiaa egy osztályból, a IV/b-bőL — Mit üzennek haza! — Mindenhol jó, de legjobb otthon. Mi pedig nemsokára megyünk haza. Reklkenő a hőség, legszívesebben ki sem mozdulna az ember az árnyékból. A lányok is ezt teszik, ám a beláthatatlan nagyságú barackos hűvöse csalóka: megszorul alatta a meleg, s nem nyújt enyhülést. Persze a lányok sem azért jöttek a barackosba. hogy árnyékot keressenek. Dolgoznak, két hétre ők a balatonújhelyi ifjúsági leány * építőtábor lakói, s erre az időre az állami gazdaság „alkalmazottai”. Tolna megyéből, a fővárosból jöttek, két brigád pedig csehszlovák lányokból verbuváló, dott. Ha idegen jön látogatóba, nem tudja megállni, hogy ne kóstolja meg a szemre is tetszetős gyümölcsöt. A lányoknak már régen elegük van belőle, nekik . már csak „munkatárgy” a barack. Tulajdonképen nem nehéz a munka, de ez nem azt jelenti, hogy kényelmes sétálással is teljesíteni lehet a napi normát. Márpedig a becsület úgy kívánja, hogy ne maradjanak le, akárhogy tűz is a nap. Némelyik brigádnak pedig a norma is „kevés”: azt szeretnék, ha a délutáni értékeléskor az ö nevük mellett állna a legmagasabb szám. Egyébként az az első dolguk, amikor visszatérnek a táborba, hogy megnézzék a versenytáblát. Ezen nemcsak a munka eredményét látják, hanem azt is, hogy reggel milyen rendben hagyták a szobájukat, vagyis hány tisztasági pontot kaptak. A munka Tolna megye négy középiskoláját képviselik az itt dolgozó lányok. Legtöbben a paksi gimnáziumból jöttek, de majdnem ugyanannyian vannak a dombóváriak is. Rajtuk kívül szekszárdi és dunaföldvári diáklányok a tábor megyei lakói. A versenytábla tanúsága, de a tábor parancsnokának véleménye szerint sem vallottunk szégyent lányainkkal. A dicsőség elsősorban a paksiaké: hét brigádjuk közül négy a legjobb helyen áll, vagyis ők uralják a „terepet”. A legszorgalmasabbak teljesítménye körülbelül kétszerese annak a mennyiségnek, amelyet általános normaként állapítottak meg. Persze ők egymás között is versenyeznek, de már korántsem olyan hévvel, hiszen az iskola becsülete akkor is megvan mentve, ha nem ők, hanem egy másik paksi brigád szerzi meg az első helyet De nemcsak a dicsőség kedvéért érdemes versenyezni: az értékelések után a legjobb eredményt elért nyolc brigád tagjai különböző összegű pénzjutalomban részesülnek. Legtöbbet természetesen azok a brigád tagolj illetve brigádok kapják, amelyek a két hét átlagát számítva a legjobb _ teljesítményt érték el. Az iskolának sem közömbös, hogyan dolgoznak diákjai a nyár folyamán. Az iskolák közötti versenyben a legjobbak megkapják a KISZ KB emlékzászlaját, a második, harmadik helyen végzetteket pedig oklevéllel jutalmazzák. A körülmények Lányaink az elmúlt nyáron Villányban dolgoztak, így nagyon „tudják értékelni” azokat a körülményeket, amelyek ebben a táborban várták őket. Színes, tetszetős panelépületekben laknak, négyágyas szobákban, igazán kulturált környezetben. Elsősorban önmagukat szórakoztatják. Legfőbb szórakozás a Balaton, amely ugyan nincs mindjárt a táborkerítésnél, de rövid gyaloglással elérhető. A nagy délutáni lubickolás, úszás kárpótolja a lányokat a délelőtti hőségért, ők pedig alaposan ki is használják ezt a lehetőséget, így nem is bánják, hogy a szokottnál egy árával korábban van ébresztő, mert még viszonylag hűvös időben kezdhetik a munkát, délután pedig egy órával több jut a Balatonból. Ezenkívül aikinek kedve van hozzá, labdázhat, asztaliteniszezhet. Fő sportág a fejelés, ebben nagy gyakorlatra tettek szert a lányok. rült a tábortűz is. A szülők bizonyára örültek annak, hogy a lányok az idén a Balaton mellett dolgoznak, így a látogatást egybe lehetett kötni egy hangulatos balatoni kirándulással, fürdéssel. Sokan éltek ezzel a lehetőséggel, volt, aki el is „kérte” a lányát, hogy vasárnap családi programot csináljanak a tó mellett. Úgy látszik, a lányok megfogadták a tábor orvosának tanácsait: napszúrás a rekkenő hőség ellenére sem fordult elő, egyébként is nagyon kevés betege akadt a „tábori kórháznak”. És a legfontosabb: az étkezés. Szokás szerint kinek ízlik, kinek nem — általában jó. És általában kevés, mert a munka, a Balaton, a levegőváltozás megteszi a hatását. A paksiak Gépkocsival is elég bejárni a hatalmas gyümölcsöst a lányokat megtalálni még körülményesebb. Felber Mária budapesti tanárnő, a tábor „főparancsnoka” azt mondja, a vörösnadrágósokat keressük. Ez az „egyetruha” illetve munkaruha, erről lehet megkülönböztetni a „táboros” lányokat a többiektől, akik nyári munkára szerződtek az állami gazdaságba. A „huszonnégyeseket” sikerült megtalálni. Tízen varrnak, mind— Az iskolában tudják már a jó hírt, az eredményekről? — Biztosan, mert tegnap itt volt az igazgató, bácsi, ő is nagyon örült. — Mi voft a iegmulatságosabb élmény? — Szabó Teri leesett az ágyról. Ez azért kellemetlen, mert ő aludt az emeleten. Mi először azt hittük, hogy a bőrönd esett le... — Elégedettek az eredménnyel? — Igen, de még szeretnénk javítani. Ne árulja el, de holnap az utolsó napon, már nemigen fog senki hajtani. Mi pedig megbeszéltük, hogy nagyon dolgozunk. Ezzel talán még előbbre jutunk a versenytáblán. — Következik a vakáció? — Nem. A vasárnap kezdődő Duna-menti Falusi Fiatalok Találkozóján veszünk részt, illetve ott dolgozunk. Mi fogjuk kalauzolni az idegeneket. US A lányok vasárnap hazautaznak, mások jönnek helyettük. A versenytábla talán ottmarad lelkesíteni majd azokat a Tolna megyeieket, akik most kezdik majd a munkát... D. KÓNYA JÓZSEF Foto: Bakó Jenő A gépkocsivezetők egymást váltva munkálkodtak, négy-öt óra alvás, ugyanannyi vezetés kövétkezett. A sofőrök elemükben voltak, éjszaka mindketten szívesen vezettek, ilyenkor kisebb volt a forgalom, hűvösebb az idő, ember is, gép is jobban szereti ezeket az órákat. Mint mindenütt, itt is v°lt egy felelős szállítmányvezető. aki mindenről pontosan tudott és aki azzal is tisztában volt, hogy az éjszakai határátkelés nem éppen veszélytelen feladatot jelent. Két napja, amikor a magyar határon begördültek, társa előtt is felfedte a helyzetet. Elmondta, hogy a régi, megszokott feladatnál most sokkal veszélyesebb munka vár rájuk. Az országba behozni valakit sokkal könnyebb feladat, mint innen kiszöktetni a bújkálókat. Egyikük sem volt kezdő a szakmában, a cég ugyanis csak egykori frontkatonákat alkalmazott. A teherautó vezetőfülkéje is inkább hasonlított egy háborús jáiörszolgálatot teljesítő — 157 — gépkocsi utasterére, mint alumíniumtömböket szállító, békés sofőrök munkahelyére. Erről persze a két gépkocsivezető nem tehetett. Valaha mindketten SS-tisztiiskolát végeztek és azóta egyfolytában katonai fegyelem alatt élnek. A különbség most mindössze any- nyi, hogy a táncosnők és énekesek lapból kivágott fényképei nem a laktanyakörlet helyiségeit, és szekrényeit, hanem a gépkocsi vezetőfülkéjét díszítik. Ezt a vezetőfülkét igen ügyesen kiképezték. Az ülőhelyek mögött szabályos szobácska helyezkedett el, fekvőhelyül bőrburkolatú heverő szolgált, kis felcsapható asztallap pedig a menet közben való olvasást, írást is lehetővé tette. Az asztallap fémcsőlábakkal volt rögzíthető. Ha viszont ezeket a lábakat kiemelték és ösz- szeillesztettéik. és a belsejükbe rejtett teleszkópokat kihúzták, nagy hatósugarú rádióantennára tettek szert. Ez az antenna a kocsiból kinyújtva és innenső végével a heverőbe rejtett rádiókészülékhez csatlakoztatva a legnagyobb távolságokról is lehetővé tette, hogy müncheni főnökeikkel a sofőrök értekezhessenek. Ez az értekezés persze igen egyoldalú volt. A rádiókészülék ugyanis csak a vétel céljára volt alkalmas és mindössze egy hullámhosszon dolgozott. Az adott sávon reggeltől estig zenei műsort sugárzott egy „amatőr”. A gépkocsivezetők eligazítása arra is kiterjedt, pontosan hány órakor kell a berendezésüket üzembe helyezni. Azt is tudták, ha a parancs nem változik, rrp- lyen dalt sugároz majd az a távoli rádióadó. Abban az esetben, ha a gramofontű „megbotlik”, vagy a zeneszám közvetítését bármilyen zavar neheziti, az eredeti parancsot nem szabad végrehajtanak — 158 — Most is, nem sakkal a magyar főváros elhagyása után a kéttagú csoport vezetője készenlétre helyezte vevőberendezését. A nagy teljesítményű készülék csendes zümmögéssel dolgozni kezdett, és néhány másodperc múltán a „varázsszem” zöld fénye is ragyogni kezdettA vevőberendezés csalk fülhallgatóval működött, olyan aprócsika alkatrésszel, amelyet úgy lehetett a fülbe illeszteni, hogy a rohanó gépkocsiba belátó gyalogosok, vagy akár rendőrök, sem vehettek észre semmit. A müncheni adó a megbeszélt • zeneszámot sugározta. A gépkocsivezető alaposan megfigyelte a muzsikát, majd kikapcsolta a rádiót, szétszerelte az antennát és a társa mellé ült. — A feladat nem változott — közölte lakoni- kus rövidséggel. A gépkocsi mintha vesztett volna sebességéből. Mindketten az utat figyelték. Tudták, hogy néhány száz méter után egy parkoló kocsi helyzetjelző lámpáinak kell elővillanniok, .. ... A Páter aggódott... Sokan gyanúsították azzal, hogy egyfajta jóstehetség rejtőzik benne, sok mindent előre meg- érez és főleg nem várt megpróbáltatásokat jelzi érzékenyen idegrendszere. Mint irtásikor, ilyen esetben, most is motorikus nyugtalanság vett erőt rajta. Legszívesebben kettéosztotta volna önmagát, hogy egyik fele Eberlingnél Münchenben, másik fele pedig a határon, az átkelőhely közelében legyen. A hír, hogy Wocheck ellen merényletet kíséreltek meg, és a két merénylőt elfogták, nem is érte őt váratlanul. — 159 —
