Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-07 / 158. szám

MII ADOTT a Tolna megye történetéből I. KÖTETE? Déldányszáma kétezer, ol- dalszáma 248, kiadója a Tolna megyei Tanács Levéltára, E kötettel régi mulasztás pót­lása kezdődött meg: Tolna me­gye történetéből egyes részletek rendszeres, tudományos feldol­gozása, hogy ennek alapján vé­gül is kialakuljon a reális össz­kép. Jelenleg inkább csak rész­leteket ismerünk szűkebb pát­riánk múltjából, s még több az, amit még részleteiben sem. A tanulmánykötet egy-egy fontos témakört vizsgál, azzal a céllal, hogy „sok ilyen tanulmány meg­írása nyújthat biztos alapot ah­hoz, hogy a történelmi hűség­nek megfelelően megírásra és kiadásra kerüljön az összefogla­ló mű: Tolna megye története” — mint dr. Gyugyi János, a Tolna megyei Tanács vb-elnök- helyettese írja előszavában. Nemzeti felemelkedésünk jeles időszakában, a kiegyezés korá­ban és azt követően, minden ko­rábbinál nagyobb történelem­kutatási mozgalom bontakozott ki, s a megyei monográfiák meg­írása is előtérbe került. Ez az időszak előrelépést jelentett a történetszemlélet módjában is. A nagy történelemkutatás! kibonta­kozást azonban Tolna megyében csak egy-egy elszigetelt próbál­kozás jelzi és most, hogy társa­dalmi szükségként merül fel a mulasztás pótlása, bőven akad tennivaló. Egy-egy új tör ténelemköte t kézbevételekor az a legelső kér­dés, hogy kinek a részére ké­szült. A Tanulmányok Tolna me­gye történetéből, egyaránt oda tehető a tudomány művelői — a történelemkutatók — és a tör­ténelem iránt érdeklődő olvasók elé. Tolna megye múltjával tu­dományos szinten e kötet isme­rete nélkül foglalkozni nem le­het, is ez már önmagában is. iga­zolja, hogy az előszóban jelzett célnak megfelel. A kezdet -nem egyszerűen szárnypróbálgatás, ha­nem ennél sokkal több, így ön­magában is színvonalas* értékes. Az pedig, hogy könnyen hozzá­férhető élményt nyújt egy nem kutató, de olvasni szerető em­bernek is, csak növeli értékét. Korunk tudományos publikációi iránt tudatos követelmény, hogy legyen hozzáférhető minél szé­lesebb népréteg számára. A kö- fot egészében is, a tanulmányok külön-külön is tudományos igé­nyűek és értékűek, még a gyen­gék ellenére is. Ifj. Szakály Ferenc,: A szek­szárdi konverat hiteleshelyi és oklevéladó tevékenysége 1526-ig, dr. Szilágyi Mihály: Tolna me­gye kereskedelme a törökök ki­űzésétől 1848-ig, dr. Horváth Árpád: A Tolna megyei 1848-as szabadságharcosok nyomában, dr. Puskás Attila: A forradalom érése Tolna megyében az I. vi­lágháború alatt és dr. Fehér István: Politikai küzdelmek Tol­na megyében a II. világháború Végén című tanulmánya szerepel a kötetben. ^felvetődhet a kérdés, hogy ez, a különböző korokból kiragadott téma megoldása jó-e, nem célravezetőbb-e egy kort több oldalról bemutatni? Ez esetben az alkalmazott meg­oldás a jobb. Azért, mert min­den egyes téma fontos, lényeges, s méltó arra, hogy önmagában, önálló műként szerepeljen. És jó azért, mert valamennyi szerves részévé válhat a nagy egésznek. Tolna megye története tervezett megalkotásának. Először a ré­szeket kell felkutatni, helyére tenni, s a kutatók így juthatnak majd el indukciós módon a nagy egészhez. Mindegyik munka értékes, méltó a kezdeményezéshez, no­ha nem lehet közéjük egyenlő­ségjelet tenni. A szintkülönbség­ből fakadó fogyatékosságok sem­miképpen sem törik derékba a próbálkozást, inkább a következő kötetekhez jelentenek tanulságot. Az egyes dolgozatokat Kumo- povitz Lajos, a történettudomá­nyok doktora, Ruzsás Lajos kan­didátus. Urbán Aladár kandidá­tus, Gábor Sándorné kandidátus, Mérei Gyula kandidátus fém­jelezték, mint lektorok. A szer­kesztői munka dr. Puskás Atti­lát dicséri. Ifjú Szakály Ferenc a szekszár­di konvent tevékenységének fel­tárásával speciális felkészültséget igénylő feladatot oldott meg. Nem minden kutató vállalkozhatna rá. A gyűjtött anyagot nagyszerűen beleillesztette a tudományág rend­szerébe, s ezzel megteremtette minden későbbi kutatás alapját. Birtokjogi változások, viszályok, egyezségek, beiktatások, tanúval­lomások, eskütételek — mind, mind megannyi értékes adattal. Összeállította 1267-től a hiteles­helyi személyzet — hivatalnokok — névjegyzékét. Adatok az osztá­lyok, társadalmi rétegek összeüt­közéseire. Manapság szinte köz­hely az osztályharc szó, az egykori adatok feltárásából azonban azt is látjuk, hogy ennek nagyon is reális, történelmi tartalma van. A tanulmány komolyságát mutatja, hogy az elvont elmélkedések he­lyett a tények sokaságát és össze­függéseit mutatja be. Dr. Szilágyi Mihály tanulmánya a megye gazdasági életének egy olyan oldalát tárja fel, aminek ko­rábban sokan csak periférikus je­lentőséget tulajdonítottak, s ami- nék csak a legjobb polgári és marxista kutatók ismertél! fel a gazdaság és a társadalom más •vonatkozásait is meghatározó sze­repét; a kereskedelem Tolna me­gyei fejlődését dolgozta fel. Kár, hogy szűkszavúan utal a tágabb, a nemzetközi vonatkozásokra. Nincs önmagában álló helyi tör­ténelem. Ami Tolna megyében történik, az szerves része az orszá­gos egésznek, az pedig a nagyvi­lág eseményeinek. A reális való­ság feltárása egyet jelent a dia­lektikus kapcsolatok, az egyete­messég kimutatásával. Dr. Szilá­gyi Mihály nagyszerűen hivatko­zik ugyan a napóleoni háborúk bú­za-konjunktúrájára, ám megany- nyi más lehetőség is nyílott volna hogy az európai kereskedelem változásaiba beleillessze a megye helyzetét Dr. Horváth Árpád talán a leg­nagyobb fába vágta a fejszéjét, amikor 48-as témát választott Azért a legnagyobb fába, mert egyetlen kor sem foglalkoztatott annyi kutatót, mint ez az időszak. A szélsőséges jobboldalitól a dialektikus materialistán keresz­tül a baloldali szektás értékelésig minden árnyalat megtalálható a kinyomtatott művek, elhangzott előadások sokaságában. Az előz­ményekből következik, hogy vala­mi új érdemlegeset, figyelemre méltót adni — akárcsak egy me­gye kereteiben is — nagyon ne­héz. És mivel történelmünknek egyik legbecsesebb korszakáról van szó, a kutató felelőssége is nagyobb, magasabb az iránta tá­masztott követelmény. Az e té­mát választó kutató feladata ele­ve az, hogy feltárja mindazt, ami a 48-as időkben megyénkben vagy a megyével kapcsolatban másutt történt, és a sajátosságok elemzé­sével motiválja az országos alap­vető jellemzőket Tehát ismét az összefüggés! Dr. Horváth Árpád csak az egyik feladatot oldotta meg: nagy értékű Tolna megyei anyagot gyűjtött össze, ám az ösz- szefüggések feltárásával adós ma­radt. Tanulmányának és egyben az egész kötetnek ez a legnagyobb gyengéje. A magyar 48 immár több mint évszázados magyaráza­tában, értékelésében tulajdonkép­pen mindig itt volt a választóvíz. Az összefüggéseket mellőző régeb­bi hivatalos értékelésekben rend-4 szerint csak a forradalom látsza­ta, jelensége kapott helyet, a nagy nemzeti megmozdulás igazi lénye­ge, értéke háttérbe szorult — a valóságos problémáival együtt. Háttérbe szorult az egészet meg­határozó, elválaszthatatlan kettős­ség: 1. Harc a nemzeti szabad­ságért, 2. Harc a haladásért, a pol­gári átalakulásért. érdemes utalni Horváth Mi- ^ hály múlt századi kiváló polgári történészünk figyelmezte­tésére, aki arra int, olyan törté­nelmi műveket kell írni, hogy ab­ból „...a kor szelleme, s törekvé­sei, az uralkodó eszmék, érzelmek és irányok mivolta... Határozottan és sajátságos színezetében kidom­borodjék”. ' Mindjárt a tanulmány elején akad ugyan utalás az 1848 lénye­gét meghatárdzó tényekre, de ez a levegőben lóg, mert nem ebbe ágyazva szerepel a sok és értékes adat. Az események csak mint az országos hadmozdulatok összefüg­gései szerepelnek, de nem mint az egész mögött meghúzódó belső tár­sadalmi erjedés: egyes osztályok, rétegek helyzete, elégedetlenkedé­se, egymáshoz való viszonya. Már­pedig éppen ez volt mindennek a meghatározója. A földkérdés felemás megoldása vezetett a he­lyi parasztmegmozdulások soka­ságához, s végeredményben ez ás­ta alá a forradalom tömegbázisát. A tanulmányban átbillen a mér­leg a nemzeti önállóságéit ví­vott küzdelem javára, ez háttérbe szorítja a másikat — a kettősség reálisan jelentkező dialektikája helyett. A 92. oldalon például ez olvasható: ....Tolna megyében ál­t alában csak azért mutatkozott némi ellenszenv a bevonulással szemben, mert a toborozottak a megye területén kívül nem szíve­sen akartak harcolni”. Ez tény, de csak látszati, kiragadva a mélyebb összefüggésékből. Mintha Tolna megyében nem is maradt volna meg a nagybirtok túlsúlya utána még majd egy évszázadig! Vagy a szenttamási eset: a Tolna me­gyeiek ott hagyták a tábort, mert sok volt az esőzés, és nem szerel­ték fel őket kellően sátrakkal. Köztudott, hogy a honvédseregek felszerelése nagyon hiányos volt, ám a lényegi okokat erre, meg a „nem szívesen”-féle, jellegtelen formulákra leszűkíteni — roman­tikus szemlélet. A tanulmányban a vitathatatlan értékei ellenére nem tükröződnek dialektikus ösz- szefüggéseiben 48 igazi problémái. Dr. Puskás Attila tanulmányá­nak ezzel szemben éppen az or­szágos és nemzetközi összefüggé­sek feltárása az egyik legnagyobb erénye. A forradalmi helyzet ki­alakulását modern felfogásban tárgyalja: az okokat nem szűkíti le az oroszországi példára. Sok ré­gi történész hajlott afelé, hogy a magyar 1918-as polgári forradal­mat és az 1919-es Tanácsköztársa­ságot — mint általában a forra­dalmakat— egyszerűen egy vélet­len példa fertőzészerű terjedésének tüntesse fel. Dr. Puskás Attila beigazolja, hogy a példának ugyan mindig nagy a szerepe, mint eb­ben az esetben is, de forradalom nem bontakozhatott volna ki, ha nincsenek meg nálunk is annak az objektív és szubjektív feltételei. Dr. Fehér István tanulmánya a készülő kandidátusi disszertáció­jának részlete. A közölt részlet nagy értéke a kötetnek. Az ellen­állási mozgalom sok olyan részle­tét tárja fel dokumentumok alap­ján, amely nélkül a későbbi évek változásai, s egyben napjaink ese­ményei nem érthetők meg. A Tanulmányok Tolna megye történetéből I. kötete alapján nagy érdeklődéssel várjuk a kö­vetkezőket. BODA FERENC TAMÄS ERVIN: HÍDÉPÍTÉS PÁKOLITZ ISTVÁN: \ Zavaró NEMEMLÉKSZIK NEMEMLÉKSZIK NEMEMLÉKSZIK a lepke a bábra gyümölcs a virágra csibe a tojásra isten a világra NEMEMLÉKSZIK NEMEMLÉKSZIK NEMEMLÉKSZIK a testvér az atyjafiára NEMEMLÉKSZIK NEMEMLÉKSZIK NEMEMLÉKSZIK Mesebeli Fedél ha jégeső fölöttem Parázs ha pipámat megtömtem Paprikás szalonna Pohár bor Királylány — persze elvarázsolt Hétfejű behemót sárkánygyík Éppenhogy érjek a válláig Naponként egy fejét levágva Ne töltsem az időt hiába Stephen Leacock: A rejtélyes hajszál Hogyan oldotta meg a zseniális detektí v a gyilkosság titkát Az eset rejtélye­sebb nem is lehetett volna. Először is a férfi kétségbevomha- tatlanul halott; má­sodszor egészem, bi­zonyos volt, hogy a gyilkosságot ismeret­len egyén követte el. Hívni kellett a hí­res detektívet. Kutató pillantás a hullára; elő a mik­roszkópot, s a követ­kező pillanatban harsány nevetésre fakadt: — Hahaha! —* ke­zével egy hajszálra mutatott, mely az áldozat felhajtott ru­háján feküdt. — Uraim, ha a hajszál tulajdonosán meg­találjuk, kezünkben a gyilkosI A logika könyör­telen. A híres detektív maga látott a nyo­mozáshoz. Négy nap és négy éjszaka járta New York utcáit, figyel­ve a járókelőket: nem látja-e meg azt az elvetemült egyént, aki a hullán felejtet­te hajszálát. Feltehe­tően elvesztette./ És most titkolja. Az ötödik nap haj­nalán a híres detek­tív megpillantotta a férfit. Utazónak ál­cázva. Fején nagy kerek sapkával, a Gloritania hajó fe­délzetére igyekezett A detektív követte. Beérte. Szólt: — Letartóztatom Önt — és magasra emelte a hajszálat. — Az Öné, nemde? Tudja mi ez? — a bizonyíték! Azonosí­tanom kell. Vegye le a sapkáját — mondta a híres de­tektív erélyesen. A férfiú levetette. Teljesem kopasz volt. — Hah! — mondta a nagy detektív. — Ezek szerint lehet, hogy nemcsak ez a gyilkosság szárad a lelkén, hanem több, mint egy millió?... RÉVÉSZ MARJA fordítása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom