Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-06 / 157. szám
Bodrogi Sándor: • ’ ... .. • 'Katidévá I a Kopasz Oroszlánban Rémtörténet — Vannak iratai! Vagy nem? Ahogy én önt nézem doktor úr, nem úgy fest, mint aki ilyen egyszerű feladatot sem tudna megoldani. — Iratai vannak. Csak fél. — Ne legyen rágondja. Vigyen vissza a szállodához és maradjunk abban, hogy holnapután este tízkor ugyanitt találkozunk. Legyen biztos benne, Schirmbaum velem lesz. — Nem értlm a központot... Először jön Schirmbaum, hogy ő a parancsnok. Aztán jön maga, és parancsokat osztogat. — Más nem jön — mondta Jama. — Mert vagy megszerezzük a tudóst, vagy mind a hárman felsorakozunk az akasztófa alá. De legyen nyugodt: ha bármelyikünk lebukik, mindhár- — 139 — man megrendelhetjük a szemfedőnket. Az orvos megvonta a vállát és ezzel beleegyezését is adta... Jana másnap délelőtt tíz óra tájt ült be a fehér Mercedesbe. Már a szállodai szobában tájékozódott arról, hogy merre is kell majd haladnia. Könnyen megtalálta tehát a Balaton felé vezető utat. Miközben a fehér kocsi ki- lencven-száz kilométeres sebességgel vágtatott, Jana arra gondolt, kár hogy az ő szakmájában a rendes évi szabadság ismeretlen fogalom. Jól ei tudta volna képzelni, hogy független, szabad és nyugodt emberként ringatózik végig ezen a hosszú úton és aztán megérkezik majd az üdülőbe, fürdik és a Balatonon úszkál, napozik. Arra gondolt, milyen szép lenne az út, ha nem tudná, hogy állandó életveszély leselkedik rá, hogy elég egyetlen hibás lépés, egy elrontott mondat, egy elhamarkodott cselekedet, és a hibáért, amit vétett, az életével fizet. Az orvos házát könnyen megtalálta. Ha valaki látta volna, milyen nyugodtan illeszti a zárba a kulcsát, arra gondolhatott volna: a ház asszonya hazatért. Csak Schirmbaum nem gondolt erre. Amikor megcsikordult az ajtózárban a kulcs, hátraugrott és fegyver után nézett. A kenyérvágó kést megmarkolta, a háta mögé rejtette. Állt, figyelt, és egy percig sem volt kétséges előtte, ha a látogatója nem kívánt személy, nem éli az túl a találkozást. Könnyű, kopogó lépteket hallott, valaki a szobába ment. Azután visszatért, kinyitotta az ajtót Schirmbaum a nyitott ajtó mögé állt, és lassan felemelte a kést. Egy alak lépett túl az ajtó fedezetén, női alak, fehéren ragyogó szőke hajjal, amely lófarok— 140 — ban volt összefogva. A nyúlánk termetű nő sarkon fordult és Schirmbaum Jana mosolygós arcával találta szemközt magát. — Ilyen késsel nem szabad krumplit pucolni — mondta az asszony, — Nézd, a barna lé a csuklódra is csörgött. A retiküljéből leheletvékony batisztzsebken- dőt húzott elő és megtörölte a dermedten, de még mindig magasra emelt késsel álló férfi kezét. Azután szétfeszítette az ujjakat és a kést a konyhaasztalra ejtette. — Mint a farkas, olyan éhes vagyok! Mit főztél? Schirmbaum képtelen volt arra, hogy válaszoljon. Csak elkínzottan ás szótlanul nézett a tányérra, amelyben már ott illatozott a sült krumpli. Jana villát vett elő — úgy tájékozódott a konyhában, mintha egész életét itt élte volna le — és falatozni kezdett. Pillanat alatt eltüntette az egész készletet. — Megnyugodtál végre? — kérdezte Schirm- baumtól. — Téged küldtek?! — jutott végre szóhoz a férfL — Hogy lehet egy ilyen munkára asszonyt küldeni? — Egyenjogúak vagyunk, nemdebár — nevetett Jana — és a ti hibátoknál súlyosabbat én sem tudok elkövetni. Lépre mentek egy dij- birkózónak ... Ekkora hibát még életemben nem láttam elkövetni. — Gömöry derítette fel. — Gömöry... Nem bízom abban az emberben. Ezért is küldtem őt valami Be rendre, nézze meg, ott van-e a mi professzorunk. A munka nehezét magamra vállaltam. De mindenekelőtt... mesélj, hogyan sikerült átjutnod? — 141 — Beszélgetés XXIII. Lajossal Fogalmam sincs, honnan soknak joga van nem rám számítottá ki, hogy o éppen a huszonharmadik. Annyi biztos, hogy Lajosnak hívják, s a megkülönböztető XXIII-ik jelzőt csak azért használja, mert szép hosszú haja van, és tudomása szerint XIV. Lajos is ilyen frizurát viselt. Saját bevallása szerint ezenkívül semmi köze a királyi családhoz. Majd vállig érő hajára viszont roppant büszke, s készséggel viseli ennék mindennemű következményét. — Nem zavar, hogy megnéznek? — Jobban mondva megbámulnak. Egyébként nem zavar, mert értelmetlennek tartom. Elhatároztam, hogy ezentúl megbámulok minden kopasz, vagy kopaszodó embert. Mert az a másik véglet... — Ök nem tehetnek róla. — Én sem. Csak úgy magától nő a hajam. — Van fodrász is. — Tőlem éhenhalnának. Kü_ lönben nincs okuk az izgalomra, mert biztosan lesz olyan divat is, amikor fellendül az ipar. — Szerinted gyorsan múló divat a hosszú haj? — Persze. — És ha történetesen a kopasz fej lesz az új divat, levágatod a hajad? — Habozás nélkül. — Tetszik a lányoknak a hosszú haj? — Tulajdonképpen r*m is érdekel. Nékem tetszik, máSzüntessék nézni. Sajnos, éppen az ellenkezőjét teszik. — A munkahelyeden mit szólnak hozzá? — Szerencsére nem azt nézik mi van a fejemen, hanem hogy mi van a fejemben. Állandóan azt dumálták, hogy nem számít mekkora haj, csak ápolt legyen, és mellesleg jól dolgozzon az ember, szavukon fogtam őket. Nem akarok di- csékedni, de nézze meg a hajamat és kérdezze meg a főnökömet. — Neked egyértelműen tetszik ez a divat? — A divat igen. legfeljebb néhány követője nem. Azok miatt szólnak meg bennünket, akik úgy néznek ki, mint az ősember, ráadásul ragadnak a kosztól. — Hogy viseled ed a hőséget? — Ha a nők el tudják viselni ... Én legalább nem ülök a búra alá. *— Volt már valamilyen konfliktusod a hajad miatt? — Volt. Idegesítően sokan szeretnének lebeszélni róla. — És nem hagyod magad? — Nem, — Mégis, mikor ér véget királyságod? — Az ősszel. — ??? — Bevonulok. Feljegyezte: d. konya a porfelhőt! A putritól az új lakásig Szerkesztőségünk az alábbi levelet kapta a szekszárdi Mérey és Kadarka utcából. A levelet a két utca érdekelt lakói közül igen sokan aláírták. Az alábbiakban idézünk a levélből : „Az óriási kocsiforgalom, amely eddig a Mérey utca alsó részén bonyolódott le, most a közművesítési munkák miatt átterelődött a Kadarka utca elejére és a Mérey utca felső részére. Ezek az útszakaszok nincsenek kikövezve és a zsúfolt forgalom óriási portömeget ver fel, a környékre valóságos porfelhő ereszkedik. Ezen a tarthatatlan állapoton Népújság 4 1968. július 6. úgy lehetne a legegyszerűbben segíteni, ha a városi tanács locsolóautója, amellyel eddig a Mérey utcának a most elzárt és köves részét is szokták locsolni, ezután a Kadarka utca és a Mérey utca kikövezetlen felső részét is locsolná, naponta legalább ötször.” A levél tartalmát közöltük a városi tanács építési osztályának vezetőjével, Hegyi Ferenc főmérnökkel. Hegyi Ferenc az alábbi választ adta: Egyetértünk a Kadarka és Mérey utcaiak felvetésével, magunk is úgy látjuk, hogy az ott lévő nagy por tűrhetetlen állapotot idéz elő. Éppen ezért sürgősen megvizsgáljuk a lehetőségeket, és ezek alapján Intézkedünk a környék problémájának csökkentése érdekében. A Kadarka és Mérey utcaiak levelében szerepel más téma Is. Felvetik az úttest alatt húzódó pincék beom- lásáből várható problémákat és felhívják a figyelmet arra a veszélyre, amelyet az egyik helyen hiányzó korlát Jelent. Levelüknek ezt a részét ugyancsak közöltük az illetékesekkel. Kilométerben nem nagy a távolság. A putri a város egyik sarkán áll — ha azóta le nem rombolták —, az új lakás pedig a másikon. Legfeljebb háromnégy kilométer az egész. * Az asszony az ebédhez készülődik. A zöldbab már felszeletelve áll egy lábosban, a lábos pedig az ajtó előtt a földön. A rozoga tűzhely még az udvaron áll. És természetesen gyerek itt is, ott is. Mezítláb, maszatosan. — Mikor költöztek ide? — Tegnapelőtt. — Honnan? — A vásártérről. — Mi lesz az ebéd? — Bab. — Nem drága még egy kicsit a zöldbab? — Tizenkét forint kilója. — A boltban? — A piacon. Arcán látszik a riadalom. Kurtán válaszolgat, legszívesebben ennyit sem mondana. Jobb lenne tán a férjével beszélgetni, ő bizonyára nem ilyen bátortalan. A cigány férfiak bátrabb fellépésűek, ők többféle megfordultak már. — A férjét hol’ találhatnánk? — Dolgozik. — Hol? — A csatornásoknál. — Állandóan? — Persze. — Hány éve? — öt. — Elégedettek a lakással? Az asszony _ Lázár Sándor- 9® — most hirtelen felenged: úgy látszik, olyat sikerült kérdezni, amiről szívesen beszél. — De még mennyire. Ez nem olyan, mint amilyen ott lenn volt. Tizenketten laktunk egy szobában, össze sem lehet hasonlítani a kettőt. — Hogyan jutottak ehhez a szép lakáshoz? — Úgy, hogy dolgozik az uram es fizetjük a részleteket. Minden hónapban kétszázhetven forintot — Mennyit keres a férje? — Ezerháromszázat. — Megélnek? — Hát... Annyit költünk, amennyi van. Kapjuk a családi pótlekot is. — A szomszédok? — Azok még csak most költöznek. Már idehoztak egy csomó dolgot, de még ott lenn laknak Sárköziék, meg Kolompárék jönnek ide. — A szekszárdi városi tanács éníféci osztáiván Pisztor Ovörgv előadótól tudtuk ezek a eígánylakások állami illetve I tanácsi támogatással épültek. Megfelelő rendelkezés írja elő, hogy miiyen módon kell segíteni a cigányokat Mivel a cigányok többsége nem megfelelő lakáskörülmények közt lakik, mindenekelőtt a lakásviszonyuk megjavítását kell segíteni. Ebben az esetben a tanács telket biztosított költségmentesen, az OTP pedig kamatmentes hitellel fedezte az építési költségeket. Most egyelőre hat lakás épült ilyen alapon, jövőre a tervek szerint újabbak épülnek. • Nem kétséges. Lázárék nagyot léptek előre, még akkor is, ha életviszonyaikra még rányomja bélyegét a cigányság évszázados hagyománya. Már a munkájukból élnek és tisztességes lakásban laknak. Viszont, mintha ezt ők maguk sem vennék még természetesnek: benne élnek, de nem tudják elhinni, hogy a társadalomnak nem számkivetettjei, hanem egyenrangú állampolgárai. BODA FERENC Foto: Bakó IDÉNYMUNKÁBA SZAKKÉPZETT úszómestert keresünk Jelentkezés a kórház személyzeti irodáján. (Megyei Kórház, Szekszárdi. (60) Vendéglátó vállalatok! Cukrászdák! Ne kockáztassák a fagylalt- mérgezést vásárolják a SZEGEDI KONZERVGYÁR steril FAGYLALTkészítményeit. Kiváló minőség, 12 havi szavatosság. Beszerezhető a FÜSZÉRT vállalatoknál. Ha igényüket nem elégítik ki, forduljanak közvetlenül a SZEGEDI KONZERVGYÁRHOZ. Szeged, Rókusi feketeföldek 6. Telefon: 12—455, 151 mell. (64) Gyakorlott gépírónöt kedvező díjazással, fél műszakra felvennénk. „Sürgős” jeligére a szerkesztőségbe (11)
