Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-06 / 157. szám

Bodrogi Sándor: • ’ ... .. • 'Katidévá I a Kopasz Oroszlánban Rémtörténet — Vannak iratai! Vagy nem? Ahogy én önt nézem doktor úr, nem úgy fest, mint aki ilyen egyszerű feladatot sem tudna megoldani. — Iratai vannak. Csak fél. — Ne legyen rágondja. Vigyen vissza a szál­lodához és maradjunk abban, hogy holnapután este tízkor ugyanitt találkozunk. Legyen biztos benne, Schirmbaum velem lesz. — Nem értlm a központot... Először jön Schirmbaum, hogy ő a parancsnok. Aztán jön maga, és parancsokat osztogat. — Más nem jön — mondta Jama. — Mert vagy megszerezzük a tudóst, vagy mind a hárman felsorakozunk az akasztófa alá. De legyen nyugodt: ha bármelyikünk lebukik, mindhár- — 139 — man megrendelhetjük a szemfedőnket. Az orvos megvonta a vállát és ezzel bele­egyezését is adta... Jana másnap délelőtt tíz óra tájt ült be a fehér Mercedesbe. Már a szállodai szobában tájékozódott arról, hogy merre is kell majd haladnia. Könnyen megtalálta tehát a Balaton felé vezető utat. Miközben a fehér kocsi ki- lencven-száz kilométeres sebességgel vágtatott, Jana arra gondolt, kár hogy az ő szakmájában a rendes évi szabadság ismeretlen fogalom. Jól ei tudta volna képzelni, hogy független, szabad és nyugodt emberként ringatózik végig ezen a hosszú úton és aztán megérkezik majd az üdü­lőbe, fürdik és a Balatonon úszkál, napozik. Arra gondolt, milyen szép lenne az út, ha nem tudná, hogy állandó életveszély leselkedik rá, hogy elég egyetlen hibás lépés, egy elrontott mondat, egy elhamarkodott cselekedet, és a hibáért, amit vétett, az életével fizet. Az orvos házát könnyen megtalálta. Ha valaki látta volna, milyen nyugodtan il­leszti a zárba a kulcsát, arra gondolhatott vol­na: a ház asszonya hazatért. Csak Schirmbaum nem gondolt erre. Amikor megcsikordult az ajtózárban a kulcs, hátraugrott és fegyver után nézett. A ke­nyérvágó kést megmarkolta, a háta mögé rej­tette. Állt, figyelt, és egy percig sem volt két­séges előtte, ha a látogatója nem kívánt sze­mély, nem éli az túl a találkozást. Könnyű, kopogó lépteket hallott, valaki a szobába ment. Azután visszatért, kinyitotta az ajtót Schirmbaum a nyitott ajtó mögé állt, és lassan felemelte a kést. Egy alak lépett túl az ajtó fedezetén, női alak, fehéren ragyogó szőke hajjal, amely lófarok­— 140 — ban volt összefogva. A nyúlánk termetű nő sarkon fordult és Schirmbaum Jana mosolygós arcával találta szemközt magát. — Ilyen késsel nem szabad krumplit pucol­ni — mondta az asszony, — Nézd, a barna lé a csuklódra is csörgött. A retiküljéből leheletvékony batisztzsebken- dőt húzott elő és megtörölte a dermedten, de még mindig magasra emelt késsel álló férfi kezét. Azután szétfeszítette az ujjakat és a kést a konyhaasztalra ejtette. — Mint a farkas, olyan éhes vagyok! Mit főztél? Schirmbaum képtelen volt arra, hogy vála­szoljon. Csak elkínzottan ás szótlanul nézett a tányérra, amelyben már ott illatozott a sült krumpli. Jana villát vett elő — úgy tájékozódott a konyhában, mintha egész életét itt élte volna le — és falatozni kezdett. Pillanat alatt eltüntette az egész készletet. — Megnyugodtál végre? — kérdezte Schirm- baumtól. — Téged küldtek?! — jutott végre szóhoz a férfL — Hogy lehet egy ilyen munkára asszonyt küldeni? — Egyenjogúak vagyunk, nemdebár — neve­tett Jana — és a ti hibátoknál súlyosabbat én sem tudok elkövetni. Lépre mentek egy dij- birkózónak ... Ekkora hibát még életemben nem láttam elkövetni. — Gömöry derítette fel. — Gömöry... Nem bízom abban az ember­ben. Ezért is küldtem őt valami Be rendre, néz­ze meg, ott van-e a mi professzorunk. A munka nehezét magamra vállaltam. De mindenekelőtt... mesélj, hogyan sikerült átjutnod? — 141 — Beszélgetés XXIII. Lajossal Fogalmam sincs, honnan soknak joga van nem rám számítottá ki, hogy o éppen a huszonharmadik. Annyi biz­tos, hogy Lajosnak hívják, s a megkülönböztető XXIII-ik jelzőt csak azért használja, mert szép hosszú haja van, és tudomása szerint XIV. Lajos is ilyen frizurát viselt. Saját bevallása szerint ezenkívül semmi köze a királyi család­hoz. Majd vállig érő hajára viszont roppant büszke, s készséggel viseli ennék min­dennemű következményét. — Nem zavar, hogy meg­néznek? — Jobban mondva megbá­mulnak. Egyébként nem za­var, mert értelmetlennek tar­tom. Elhatároztam, hogy ezen­túl megbámulok minden ko­pasz, vagy kopaszodó embert. Mert az a másik véglet... — Ök nem tehetnek róla. — Én sem. Csak úgy magá­tól nő a hajam. — Van fodrász is. — Tőlem éhenhalnának. Kü_ lönben nincs okuk az izgalom­ra, mert biztosan lesz olyan divat is, amikor fellendül az ipar. — Szerinted gyorsan múló divat a hosszú haj? — Persze. — És ha történetesen a ko­pasz fej lesz az új divat, le­vágatod a hajad? — Habozás nélkül. — Tetszik a lányoknak a hosszú haj? — Tulajdonképpen r*m is érdekel. Nékem tetszik, má­Szüntessék nézni. Sajnos, éppen az ellen­kezőjét teszik. — A munkahelyeden mit szólnak hozzá? — Szerencsére nem azt né­zik mi van a fejemen, hanem hogy mi van a fejemben. Ál­landóan azt dumálták, hogy nem számít mekkora haj, csak ápolt legyen, és mellesleg jól dolgozzon az ember, szavukon fogtam őket. Nem akarok di- csékedni, de nézze meg a ha­jamat és kérdezze meg a fő­nökömet. — Neked egyértelműen tet­szik ez a divat? — A divat igen. legfeljebb néhány követője nem. Azok miatt szólnak meg bennünket, akik úgy néznek ki, mint az ősember, ráadásul ragadnak a kosztól. — Hogy viseled ed a hősé­get? — Ha a nők el tudják visel­ni ... Én legalább nem ülök a búra alá. *— Volt már valamilyen konfliktusod a hajad miatt? — Volt. Idegesítően sokan szeretnének lebeszélni róla. — És nem hagyod magad? — Nem, — Mégis, mikor ér véget ki­rályságod? — Az ősszel. — ??? — Bevonulok. Feljegyezte: d. konya a porfelhőt! A putritól az új lakásig Szerkesztőségünk az alábbi levelet kapta a szekszárdi Mérey és Ka­darka utcából. A levelet a két utca érdekelt lakói közül igen sokan alá­írták. Az alábbiakban idézünk a le­vélből : „Az óriási kocsiforgalom, amely eddig a Mérey utca alsó részén bonyolódott le, most a közművesítési munkák miatt átterelődött a Kadar­ka utca elejére és a Mérey utca fel­ső részére. Ezek az útszakaszok nin­csenek kikövezve és a zsúfolt for­galom óriási portömeget ver fel, a környékre valóságos porfelhő eresz­kedik. Ezen a tarthatatlan állapoton Népújság 4 1968. július 6. úgy lehetne a legegyszerűbben segí­teni, ha a városi tanács locsolóautó­ja, amellyel eddig a Mérey utcának a most elzárt és köves részét is szokták locsolni, ezután a Kadarka utca és a Mérey utca kikövezetlen felső részét is locsolná, naponta leg­alább ötször.” A levél tartalmát közöltük a városi tanács építési osztályának vezetőjé­vel, Hegyi Ferenc főmérnökkel. He­gyi Ferenc az alábbi választ adta: Egyetértünk a Kadarka és Mérey utcaiak felvetésével, magunk is úgy látjuk, hogy az ott lévő nagy por tűrhetetlen állapotot idéz elő. Éppen ezért sürgősen megvizsgáljuk a le­hetőségeket, és ezek alapján Intéz­kedünk a környék problémájának csökkentése érdekében. A Kadarka és Mérey utcaiak leve­lében szerepel más téma Is. Felvetik az úttest alatt húzódó pincék beom- lásáből várható problémákat és fel­hívják a figyelmet arra a veszélyre, amelyet az egyik helyen hiányzó korlát Jelent. Levelüknek ezt a ré­szét ugyancsak közöltük az illetéke­sekkel. Kilométerben nem nagy a tá­volság. A putri a város egyik sarkán áll — ha azóta le nem rombolták —, az új lakás pedig a másikon. Legfeljebb három­négy kilométer az egész. * Az asszony az ebédhez készü­lődik. A zöldbab már felszele­telve áll egy lábosban, a lábos pedig az ajtó előtt a földön. A rozoga tűzhely még az udvaron áll. És természetesen gyerek itt is, ott is. Mezítláb, maszatosan. — Mikor költöztek ide? — Tegnapelőtt. — Honnan? — A vásártérről. — Mi lesz az ebéd? — Bab. — Nem drága még egy kicsit a zöldbab? — Tizenkét forint kilója. — A boltban? — A piacon. Arcán látszik a riadalom. Kurtán válaszolgat, legszíveseb­ben ennyit sem mondana. Jobb lenne tán a férjével be­szélgetni, ő bizonyára nem ilyen bátortalan. A cigány férfiak bát­rabb fellépésűek, ők többféle megfordultak már. — A férjét hol’ találhatnánk? — Dolgozik. — Hol? — A csatornásoknál. — Állandóan? — Persze. — Hány éve? — öt. — Elégedettek a lakással? Az asszony _ Lázár Sándor- 9® — most hirtelen felenged: úgy látszik, olyat sikerült kér­dezni, amiről szívesen beszél. — De még mennyire. Ez nem olyan, mint amilyen ott lenn volt. Tizenketten laktunk egy szobában, össze sem lehet ha­sonlítani a kettőt. — Hogyan jutottak ehhez a szép lakáshoz? — Úgy, hogy dolgozik az uram es fizetjük a részleteket. Minden hónapban kétszázhetven forintot — Mennyit keres a férje? — Ezerháromszázat. — Megélnek? — Hát... Annyit költünk, amennyi van. Kapjuk a családi pótlekot is. — A szomszédok? — Azok még csak most költöz­nek. Már idehoztak egy csomó dolgot, de még ott lenn laknak Sárköziék, meg Kolompárék jön­nek ide. — A szekszárdi városi tanács éníféci osztáiván Pisztor Ovörgv előadótól tudtuk ezek a eígánylakások állami illetve I tanácsi támogatással épültek. Megfelelő rendelkezés írja elő, hogy miiyen módon kell segíte­ni a cigányokat Mivel a cigá­nyok többsége nem megfelelő lakáskörülmények közt lakik, mindenekelőtt a lakásviszonyuk megjavítását kell segíteni. Eb­ben az esetben a tanács telket biztosított költségmentesen, az OTP pedig kamatmentes hitel­lel fedezte az építési költségeket. Most egyelőre hat lakás épült ilyen alapon, jövőre a tervek szerint újabbak épülnek. • Nem kétséges. Lázárék nagyot léptek előre, még akkor is, ha életviszonyaikra még rányomja bélyegét a cigányság évszázados hagyománya. Már a munkájuk­ból élnek és tisztességes lakás­ban laknak. Viszont, mintha ezt ők maguk sem vennék még ter­mészetesnek: benne élnek, de nem tudják elhinni, hogy a tár­sadalomnak nem számkivetettjei, hanem egyenrangú állampolgá­rai. BODA FERENC Foto: Bakó IDÉNYMUNKÁBA SZAKKÉPZETT úszómestert keresünk Jelentkezés a kórház sze­mélyzeti irodáján. (Megyei Kórház, Szekszárdi. (60) Vendéglátó vállalatok! Cukrászdák! Ne kockáztassák a fagylalt- mérgezést vásárolják a SZEGEDI KONZERVGYÁR steril FAGYLALT­készítményeit. Kiváló minőség, 12 havi sza­vatosság. Beszerezhető a FÜSZÉRT vállalatoknál. Ha igényüket nem elégítik ki, forduljanak közvetlenül a SZEGEDI KONZERV­GYÁRHOZ. Szeged, Rókusi feketeföldek 6. Telefon: 12—455, 151 mell. (64) Gyakorlott gépírónöt kedvező díjazással, fél mű­szakra felvennénk. „Sürgős” jeligére a szer­kesztőségbe (11)

Next

/
Oldalképek
Tartalom