Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-28 / 176. szám
Fekete István? Szivar temetése Szivar barna volt és kutya. Olyan félcLaxli-félfoxi, nem rövid és nem hosszú szőrű és mindent tudott, amit egy városi kutyának tudnia illik. Tudott szolgálni, elhozta a gazdája papucsát, a vendégeket szaguk szerint rangsorolta és csak éppen,, hogy nem beszélt velük. Tudta, hogy asszonya lusta sétáltatni, ez okból nyöszörögni kell, hogy a szegény kis kutyának is vannak „emberi” dolgai, melyek néha halaszthatatlanok. Gazdái gyermektelenek voltak és Szivar töltötte be az űrt, amiben pár gyerek szépen elfért volna. Szivar családtag lett. Bizonyos időben tért nyugovóra, bizonyos időben ébredt és megkövetelte, hogy ilyenkor mindenki ébren legyen. Ha a háziak lustálkodtak, Szivar erélyesen ugatott, amit gazdái ébresztésnek véltek, holott csak a reggelit követelte. — Szivar a legjobb vekker — mondta gazdája és csodálatos történeteket mesélt kutyájáról a hivatalban kollégáinak, akik unták már Szivart, gazdájával együtt, mert nem tudták, hogy minden ember költő egy kicsit, még ha számvevő is... Köziben eljárt az idő. Szivar tízéves lett, majd tizenegy, ami kutyasorban már majdnem aggastyánt jelent, és egy napon nem hagyta ott kosarát, és nem vett tudomást az állatorvosról Be, aki pedig körülrajongta a beteget, sőt — biztonság okáért — az asszonykát is. Aztán orvosságot írt, melyet Szivar utálatosnak és feleslegesnek minősített, mert bölcsen tudta, —■ amit a háziak elfelejtettek már —, hogy a földi időnek és a sonkacsülök- nek immáron befellegzett Ki- nyú jtózkodott és azt már nem is hallotta, amikor asszonya sírva telefonált urának, hogy Szivar élete elfüstölgött, azaz a fűbe harapott, ami azonban nem teljesen helyes kifejezés, mert Szivar csak akkor harapott a fűbe, amikor emésztése nem volt rendben. A gyáisz rászakadt a lakásra. Az asszony csendesen járt, amint egy halottasháznál illik és suttogva beszélte meg urával, hogy az elhunytnak miként adják meg a végtisztességet. Mert a szemetes kocsi ellen — nagyon érthetően — minden gondolatuk tiltakozott. A városiban azonban nem gondoltak a halandó kutyu- sokra és az aszfaltot mégse lehetett felszaggatni, hogy Szivar „földi maradványai” valahol a közelben pihenjenek. A gyászolók gondolataikat követve eljutottak kis telkükhöz, a közeli hegyen. Igen! Ott puha a föld, ott csend van, egy-két fenyő, egyszóval minden, amire Szivar emlékének még szüksége lehel Ez az elhatározás kicsit meg is nyugtatta őket. Azután a néhai szivar díszes zsákocskába került. Másnap — vasárnap volt éppen —, a zsákocskát egy öreg hátizsákba süllyesztették és elindultak szótlanul, mint az már ilyenkor illik. A férfi vitte a hátizsákot, benne a Szivart. Egyébként ragyogó, szép nap voll de ők erről nem vettek tudomást A hegy és a vonat tele kirándulóval A vonatban ember ember hátán. A vidám tömegben senki sem törődöt velük, mert senki sem sejthette, hogy az óvatosan földreosúsztatatt hátizsákban Szivar utasak. örültek, amikor kiszállhattak és ismét egyedül lehettek. A hátizsákot nagy sietséggel kellett kirángatni a többi utas cókmók- ja közül A vonat elzakatolt, a reggeli párában egy varjú károgott és ez nagyon illett a hangulathoz. — Emlékszel, amikor hazahoztad? — suttogott az asszony. — Akkor te ebben a hátizsákban... A férfi csak bőKntott. Odaérve, a hátizsákot gyengéden letette telkük puha mohájára. Azután bement a szerszámos bódéba, ásóval jött vissza, s az egyik fenyő alatt ásni kezdte a sírt. Kéisőbb az asszony is ásott, majd fenyőgallyakkal kibélelték Szivar kriptáját és a férfi végül azt mondtas — Add ide..; Az asszony keze reszketve bogozta a hátizsák zsinórját, széthúzta a száját, hátnahőkölt és arca eltorzult. kicsi — sonka, egy üveg szilvó- rium, egy zacskó tepertős pogácsa, puha kenyér, kemény tojás és szardínia.. ^ de Szivar nem volt sehol Siettükben a hátizsákot elcserélték, Szivar pedig tovább utazott azzal a feltett szándékkal, hogy ezen a napon még nagyobb meglepetések kel szolgál egy hasonló hátizsák jóhiszemű gazdájának. A nap azonban tovább sütött, a férfi megszagolta a sonkát. — Kitűnő... Azután a szilvóriumot: — Csodálatos! — és gyanakodva körülnézett. — De vigyük be a házba, mert erre sokan járnak és végeredményben azt a Szivar ee kívánhatja, hogy állva üljük meg halotti torát.. Szép magyar nyelv Miért ludas a ludas ? „Ludas” a mai szóhasználatban bűnöst, bűnrészest jelent, de eléggé enyhe értelemben; gonosztevőt súlyos bűn tettesét nemigen illetjük vele, inkább csak csínytevőt valamiben hibázót értünk rajta, sőt olykor félig tréfásan magunkról mondjuk: ebben én is ludas vagyok. Eredetileg azonban, a régi magyarságban sokkal súlyosabb, terhelőbb jelentése volt a szónak. Első meghatározását Werbőczy törvénykönyvében találjuk (1517.), s az erről szóló részt a könyv első magyar fordítója, Weres Balázs így értelmezi (1565-ben): „Méltó azért hogy az Istennek és embereknek törvényé szerent minden hiti szegettet es hamis tanút (kit mi közönséges nevel I Aucarius, az az Magyarul Ludas— Bíotl Béla odament és ő te belenézett a hátizsákba, értelmetlenül és sápadtan, mert a hátizsákban volt: egy kis — egészen .TANKOVICH FERENC: Szeretem a számok világát,. Szeretem a számok világát, még akkor is, ha meg nem értem: mert a törvények, axiómák, miképp a csillagok az égen, aa Értelem fényét ragyogják a körben sötétlő, vak űrbe; oda hintik a szellem magvát bol az ember is istenülve néz fel magára, tudást szerkeszt: — istent, iskolát, elvet, tervet —; S az egyszeregy-kapaszkodókon mászik tovább és hitet tervez —» míg maga is felér az égig, a Jákob-létra tetejéig. BÉ.VYEI JÓZSEF:. Szobrok Még néha árva éjszaka a falra néztek, mint a vak. Zörget az elárult kasza, a mezsgyék felsikoltanak. A büszkeszarvú két ökör bődülve melletekre ül. Égre ütne a görcs-ököl, de vteszahullik egyedül. Es szélesszügyű pejlovak futnak a párnátok felett, nagy napraforgók izzanak, nagy szénakazlak fényien ek. Pillás virágú ióhere kaszára vár, s a szénaszag, — arcotok rejtsétek bele — zizegő csönddel hívogat. Tudom, párázó hajnalok mögött a mezsgyék intenek, a karó törötten vacog, és sír a föld, a földetek. Ujjatok közén dús rögök görcséből hulló morzsa lett, és havas barázdák fölött szoborrá dermed fejetek. tuiJc mondunk) kéményén meg- büntetetessenek.” A ludas tehát hitszegőt, hamisan tanúzót jelentett, nyilván a régi, Werbőczyt megelőző szokásjog szerint. A büntetés igen szigorú volt: a bűnöst minden jószágától megfosztották, kiközösítették, s derekán kócmadzaggal kellett bolyonga- nia. A szó eredeti jelentése sokáig változatlan maradt. Szenczi Molnár Albert latin—magyar szótárában (1604.) a ludas latin megfelelője „perjudus, aucarius, pros- eriptus”, azaz esküszegő, hamisan esküvő és számkivetett. Pázmány Péter Kalauza ban (1613.) ezt olvassuk: „Midőn a calvinisták azt mondgyák, hogy isten kételeníti embert a gonoszra, annyi mintha valakit paraznanak, gyilkosnak, ludas embernek mondanak.” Charles Dufresne du Cange, francia jogtudós hasonlóképp értelmezi a szót: „Aucarius in legibus hungaricius perjurus,. hungarice ludas’’. (Glossarium etc., 1678.) Hogy miért nevezték ludasnak a hitszegőt, a hamisan esküvőt, arról egy 1522-ből fennmaradt pannonhalmi oklevél világosít fel: „Az említett Péter, Menyhért és János a felül mondott felperest, a hasonlóan Vasnak nevezett Jánost hamis vádlónak és becsülete kárára ludasnak nevezték, és azt állították, hogy a főváltsága csak két dénárt ér, s hogy ludat, azaz libát akarnak a nyakába kötni.” Ebből kitetszik, hogy a középkori népi jogszokás szerint nálunk a hamisan esküvőnek büntetésül — többek közt — ludat akasztottak a nyakába megszégyenítésképpen, vagyis a szokás a’ kipellengérezés egyik fajtája volt. Viszont homályban marad, hogyan került a lúd — éppen á lúd — a hamis esküvés- sel kapcsolatba? Egy középkori latin szólásmondás így hangzik: „Lampon jurat per anserem, azaz: Lampon lúdra esküszik”, s ezt Kis Viczay Péter közmondásgyűjteményében így magyarázza: „Ravaszól esküszik (nehezen tsalsz meg hiteddel).” (Selectiora adagía, 1713.) Ám ebből is csak annyit tudunk meg, hogy a középkori latinságban lúdra esküdni annyit jelentett, mint hamisan, ravaszul, csaló szándékkal esküdni. Magáról a lúdról azonban semmi olyan hagyomány, néphit, babona vagy szokás nem maradt fenn, amely ezt a kapcsolatot megmagyarázná. VÁRKONYI NÁNDOR OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXJOOOOOOOO OOOOOOCX>OOOOOOOOOOOOOOCXXXXX>OOOOOOOOCX)OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC VARGA MÁTYÁS: BUDAPEST (fametszet, 19ü
