Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-25 / 173. szám

Interjú egy tsz-tag gat

ide nem járnak

Csáki László, a bátai November 7 Tsz tagja Furkópusztáu lakik és ott is dolgozik: tehenész. Az öttagú családból hárman keresnek. A férj, a feleség és a 17 éves fiú. A középső gyerek a Lengyeli Szakmunkásképző Iskola hallgatója. A család legfiatalabb tagja még általános iskolába jár. Csáki László harmadik esztendeje tagja a bátai November 7 Tsz-nek, korábban 10 évig az egyik közeli, Baranya megyei termelőszövetkezetben dolgozott, de ott nem volt megelégedve a keresettel és Bálára ment szerencsét próbálni. Ezúttal vele beszélgetünk életéről, gondjairól, örömeiről.

— A család öttagú. Gondolom* nehezen fémek el ebben a szűk lakásban, Csáki elvtárs?

— Szoba, konyha, speiz. Eny- nyi az egész. Es ezért január 1. óta havonta 72 forint lakbért fizetünk a termelőszövetkezetnek. Nemcsak mi, a többiek is. Soknak tartjuk, mivel még a padlást sem lehet használni. Én kértem már az elnök elvtársat, hogy legyen segítségemre és javíttassa meg a padlást, ö azt mondta, akinek szüksége van a padlásra, az majd megjavíttatja.

— Komolyan mondja, hogy sok ez a hetvenkét forint lakbér?

— Nézzen körül, elvtárs. Látja, van tévénk, van egy rádiónk és egy táskarádiónk. Nem mondhatom tehát, hogy elesett emberek vagyunk és, hogy földhöz vág minket ez a hetvenkét forint. Azt kifogásolom, a többi pusztai emberrel együtt, hogy nem törődik a tsz a lakás karbantartásával. Úgy érzem, munkám után megérdemlem a segítséget. Felajánlottam az elnök elvtársnak, hogy a segédmunkát én majd elvégzem, csak küldjön egy mestert. Beszéltem Bajnok elvtárssal, aki vezetőségi tag. De ő is azt mondta, hogy a vezetőség ehhez nem fog hozzájárulni. Én most úgy vagyok vele, hogy nem szeretek senkit sem zaklatni. Ha lehet, akkor lehet, ha nem, akkor nem.

— Mondja, Csáki elvtárs, itt akar megöregedni a pusztán?

— A termelőszövetkezetben akarok dolgozni, de nem fogok itt a pusztán megöregedni. Házra gyűjtök. Vagy Bátán, vagy Bátaszéken veszem meg a családi házat, ha majd összejön az ára. De a többiek is mind menni akarnak. Puszta ez kérem, nyáron is, nemcsak télen.

— Bízik, hogy összejön a ház

— Nem tudunk keresni, mert nincs takarmány. Egy hét óta nagyon silány takarmányt etetünk. Ettől nem ad a tehén tejet. A gulyásokat ez izgatja. Eddig én is 130 liter tejet fejtem naponta, tegnap már csak 102 litert. Hiába, ha nem tudunk etetni, nincs tej. Szerintem ha öt- ven-hatvan munkaegységet a tehenész nem keres meg havonta, akkor hiba van.

— Sajnos, erről a száraz, aszályos esztendőről senki nem tehet.

—1 Csak az a szépséghibája a dolognak, hogy bent Bátán rendesen etetik a jószágot. Nekünk ide viszont nem adnak.

— Ha gazdának érezheti magát, miért nem teszi szóvá a kivételezést? Nem tanácsos talán beszélni?

— Gazdának érzem magam, ebben nem gátol meg senki. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs jogom beleszólni a dolgokba. De sajnos időnként, m; dolgozók, még sokszor tapasztaljuk, hogy van kivételezés. Látja, most, hogy beszélgetünk eszembe jut, Jászpap Béla tehenész társam esete. Úgy érzem, itt is különbséget tesznek. Jászpap Béla leszerződött hízósertésre. Már egy hónapja el kellett volna szállítani a hízót és nem viszik. Bent a faluban sokan később kötötték meg a szerződést, de már el tudták szállítani. Az ilyen kivételezések rosszul esnek az embernek. De mondok más esetet. Innét, Furkópusztáról tíz- tizenkét gyerek Bátaszékre jár iskolába. Felső tagozatosok. Képzelje el, ősztől tavaszig ezeket a gyerekeket. Az a helyzet ugyanis, hogy ide hozzánk nem jár be az autóbusz. Tavaly az volt a kifogás, hogy rossz a bekötő út. Most megcsinálták az utat, de még mindig nem történt arra vonatkozóan intézkedés, hogy az autóbusz bejárjon hozzánk.

— Csáki elvtárs, ezekről a dolgokról miért nem beszélnek a tanácstagjuknak, vagy a községi tanács vb-vezetőinek.

— Miért nem beszélünk? Azért, mert tudomásom szerint itt, Fur- kópusztán még egyszer sem volt tanácstagi beszámoló. Mi itt soha nem találkozunk a községi tanács vezetőivel. Én az elnök elvtárssal itt még nem találkoztam soha. A múltkor is mondták az istállóban az emberek, hogy ide nem jön ki közénk senki. Igazán jó volna petalán az az oka, hogy velünk keveset foglalkoznak. Ritkán járnak közénk, holott itt, ezen a pusztán legalább száz lakos él, és dolgozik. Említettem már, hogy itt még nem volt tanácstagi beszámoló. Ha most megkérdezné tőlem, hogy ki a tanácstag, hát bizony zavarba hozna. Nem tudom. De a gazdatársaim se tudják. Kicsit közelebb kerülhetnének hozzánk a vezetők.

— Most a termelőszövetkezet vezetőire gondol?

— Nem. Bár időnként az az érzésem, hogy ők se mindig veszik figyelembe a Furkópusztán dolgozó tsz-tagok helyzetét. Elmondtam már nekik, hogy a furkó- pusztai tehenészeket fájdalmasan érinti a háztáji földek, kiadásának jelenlegi rendje. A mi háztáji földünket közelebb kellene kimérni. Időbeosztásunk olyan, hogv reggel korán kelünk, majd délelőtt és kora délután van néhány óra szabad időnk, és utána ismét munkába állunk. Nem tudjuk ilyen körülmények között kellőképpen megművelni a távollévő háztáji területet. Egy óra gyaloglás oda, egy óra gyaloglás vissza, szóval érti bizonyára, hogy mire gondolok.

— A termelőszövetkezet vezetősége mit mond?

— Azt mondja, hogy ahii van, azon rém lehet változtatni. Látja, ilyen dolgok foglalkoztatnak itt minket elvtárs.

— Örülök, hogy beszélt róluk. Köszönjük a beszélgetést Csáki elvtái s.

*

Egy héttel ezelőtt kezdtük ezt az interjúsorozatot. Ennek során az elkövetkezendő hetekben hétről hétre megszólaltatunk egy-egy fizikai dolgozót. Úgy véljük, a beszélgetések mondanivalója sok szempontból segíti az adott területen dolgozó vezetők munkáját is. Amit Csáki László tehenész elmondott, az szintén nagy figyelmet érdemel, s bizonyára a bátai vezetők sort kerítenek arra, hogy ezeket a kérdéseket részletesen megbeszéljék a furkópusztai emberekkel.

SZEK.ULITY PETER .

Mikor nyílik meg

a szekszárdi élelmiszer-mintabolt?

Éveken keresztül az volt a kérdés, hogy mikor épül Szekszárdon egy olyan élelmiszer-mintabolt, amelyik állandóan friss zöldségfélékkel, gyümölccsel, házias húskészítményekkel várná a vásárlókat. Sok huzavona után megszületett a döntés, hogy a MÉK létesít egy ilyen üzletet a Széchenyi utcában. A bolthelyiség egy nagyobb épületkomplexum részeként el is készült. A járókelőknek azonban feltűnt, hogy már régebb óta készen áll a helyiség, s a bolt mégsem nyílik meg. Türelmetlenül kérdezgetik, végre mikor nyílik meg a bolt.

E kérdést feltettük Nika Károly MÉK-igazgatónak.

— Erről inkább az építőket kellene megkérdezni, meri rajtuk múlik. A bolthelyiség ugyanis a külső látszat ellenére még nem kész. Az épületet műszakilag átadták, elkészült benne a bolthelyiség is, azt azonban át kellett alakítani, még mielőtt megnyílt volna benne a bolt. Az a tervünk, hogy a boltban húskészítményeket is árusítunk, ez azonban speciális feltételeket igényel. Ezt mi időben közöltük írásban az illetékesekkel, a szükséges módosítást azonban nem végezték el, ragaszkodtak továbbra is az eredeti tervhez, s annak alapján készítették el a bolti részt. A műszaki átadáshál ismét szóba került a módosítás, s ez után intézkedtek is a szükséges átalakítási munkálatok elvégzése érdekében. Egyes részeket csempézni kell, egy helyre új ajtót kell beépíteni, és szükségessé vált egy raktárleválasztás is. Most ezeket az átalakításokat végzik. Ha ezzel elkészülnek, azonnal berendezzük, s nyitunk. Készen áll hozzá a berendezés, minden. Sajnos, időközben még újabb probléma is felmerült: a legutóbbi esőzéskor befolyt a csapadék az alagsori raktárba. Ezt a részt már birtokba vettük, bort tárolunk benne, de az eső után itt bokáig ért a víz. Reméljük, hogy a hasonló esetek megelőzése nem jelent különösebb gondot.

— Emberi számítások szerint végül is mikorra várható a bolt megnyitása?

— Ezt pontosan nem tudjuk megmondani. Eredetileg július 1-én kellett volna megnyitnunk, ebből azonban nem lett semmi, az átépítés miatt. Úgy számolunk, hogy talán augusztus 20-ra meg tudjuk nyitni, de legkésőbb szeptember elejére.

— Voltak olyan hangok is, hogy a MÉK azért nem igyekszik a bolt megnyitásával, mert úgyis elég problémát jelent a zöldség- és gyümölcsellátás. Mi igaz ebből?

— Igaz, hogy az aszály sok kiesést okozott, de ahhoz megfelelő árukészlettel rendelkezünk, hogy e bolt üzemeltetésével nem lenne jelenleg sem probléma. A legtöbb zöldség- és gyümölcsféleségből tudjuk biztosítani az ellátást, mindössze egy-két cikkből (például káposzta) van hiány. Húskészítményekből ugyancsak tudjuk biztosítani az ellátást, tehát szó sincs arról, hogy rajtunk múlik a késlekedés. A berendezés, az áru, a személyzet biztosítva, tehát bármikor nyithatunk, ha kész lesz a helyiség — fejezte be nyilatkozatát Nika Károly MÉK-igazgató.

B. F,

Ülést tartott a városi tanács végrehajtó bizottsága

Napirenden: a város kisiparos-ellátottsága és a városi tanács részlegeinek első félévi munkája

ára?

— Negyvenhárom éves vagyok, a jövőt bíztatónak látom. A keresettel még vagyok elégedve. A télen elvégeztem a betanított munkás képző iskolát, megvan róla a papírom is elboldogulok. Különben még olyan barátom is elvégezte a tan folyamot, aki nem tud se írni, se olvasni. Jól odafigyelt és közepes eredménnyel vizsgázott.

— Magukat itt, a pusztán mi foglalkoztatja most legjobban?

Felvételre keresünk

asztalost,

mintakészítő

asztalost,

hegesztőt,

segédmunkást.

Jelentkezés: Építőipari Szövetkezet, Szekszárd, Rákóczi u. 15. (270)

dig, ha néha meghallgatnák az embert. Nagyon foglalkoztatja a tagtársaimat, hogy háromszáz forint községfejlesztést kell fizetni évente. Mi ebből az összegből nem élvezünk semmit.

— De még élvezhetnek, hiszen valamennyien a községben akarnak családi házat vásárolni.

— Igen, ez rendben van. Még az is hagyján, hogy fizetjük a községfejlesztésre a pénzt. De sajnos, a köapég állapotán nem látszik meg, hogy javulna a helyzet.

— Előfordulhat, hogy nagyobb létesítményre gyűjtik a pénzt.

— Lehetséges, de erről mi nem tudunk 'semmit. Sokszor elgondolom, hogy nálunk szinte a nullával egyenlő az emberek közéleti érdeklődése. Az ország, a megye problémáival egyáltalán nem foglalkoznak. Néha megpróbálom felkelteni bennük az érdeklődést, de

/énkor rendszerint azt válaszolják, csinálják az okosok. Ennek

Szerdán délelőtt Császár József vb-elnök elnökletével ülést tartott a városi tanács végrehajtó bizottsága. A munkaértekezlet napirendjén többek között a város kisiparos-ellátottságának helyzete, valamint a városi tanács részlegeinek munkája foglalta el a fő helyet.

Váradi Henrik, a KIOSZ helyi csoportjának titkára ismertette, hogy a módosított kisipari törvény végrehajtását 1967-ben tárgyaló végrehajtó bizottsági ülés óta hogyan alakúit a város kisiparos-ellátottsága. A legutóbbi beszámoló óta 13-mai növekedett a város területén működő kisiparosok száma. A kisiparosok zöme a lakosság szolgáltatási igényeit igyekszik kielégíteni, öt-tíz százalék közületeknek is dolgozik.

örvendetes jelenség, hogy az elmúlt időszakban sikerült megállítani a kisiparosok számának csökkenését.

Tény viszont az, hogy jó néhány szakmában hiánnyal kell ez idő szerint számolnunk, ami egyrészt a lakosságnak a kisipari ellátottság iránti elégedetlenségét, más részről pedig a kontárkodók számának elszaporodását vonja maga után. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy továbbra is a másodállásos iparjogosítványok kiadásával kell megoldanunk bizonyos szakmákban — főleg az építőipari és ehhez kapcsolódó szakmában — a kisipari ellátás problémáit.

A beszámoló ismertette az utánpótlás nevelésének gondjait, az új lakótelepek lakossága körében jelentkező igény kielégítésének lehetőségeit, valamint a város területén nagymértékben eluralkodott jogtalan iparűzés problémáját. A kontárkodás terjedésének visszaszorítására javaslatot terjesztett a végrehajtó bizottság elé, amely azt célozza, hogy a csődöt mondott társadalmi kontárellenőri hálózat formális munkája helyett

a kontárokkal szemben eljárni Jogosult hatóságok kezeljék ezentúl szigorúbban a jogtalan iparűzők ügyeit.

Az ismert 80—100 forintos bírságolások nem érik el a kívánt célt. Hiszen például az építőiparban kontárkodó egy, vagy fél nap leforgása alatt megkeresi a bünte- ' 'sül rá kirótt összeget.

Csökkent a kisipari szolgáltatásokat kifogásoló bejelentések és eljárások, száma.

A városi tanács végrehajtó bizottsága jóváhagyólag elfogadta a KIOSZ városi titkárának beszámolóját, majd Szatmáry László főrészlegvezető beszámolóját vitatta meg a városi tanács részlegeinek 1968. első félévi munkájáról. A végrehajtó bizottság gyakran tárgyalja ezeknek a részlegeknek a tevékenységét, hiszen a végzett munka természeténél fogva ezeknek a részlegeknek a működését sok ember látja, bírálja érdekeltségi alapon. Akár a köztisztasági feladatok, parkosítás, vagy építőmunkáról esik szó, nagyon is széles a bírálók tábora. És ez nem rossz kísérőjelensége a részlegek munkájának, mert igényt támaszt a mind jobb megoldások, eredmények felkutatására, kimunkálására. A városi tanács részlegeiben javultak az elmúlt időszakban a munkafeltételek. Az 1969. január elsejével válható átszervezés valószínű hozzásegíti a részlegeket a még eredményesebb munkához.

Ezt követően a napirenden szereplő bejelentésekkel zárult a vá,-n®i tanács vésr'''',ai1ó bizottságának soron levő ülése.