Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-24 / 172. szám
Ellentmondások — belenyugvás — távol a célkitűzésektől Küzdelem az alkoholizmus ellen Orsók, fonalak között A Hőgyészi Vegyesipari Ktsz felvetőjében készült ez a kép. Itt készítik elő a fonalat a szövődé részére. Bősz Boldizsárné fro(tirtörölközőhöz készíti elő a fonalat. Fotó: Bakó Jenő JEGYZET Lakógyűlés, vagy provokáló vita? Hétfőn este tartották meg a közelmúltban elkészült, D/III. jelű, 56 lakásos panelház lakóinak első gyűlését. A városgazdálkodási vállalat képviseletében megjelent Udvar - di Zoltán. Nem kis meglepetésre azzal kezdte tájékoztatóját, hogy a Tolna megyei Népújságban megjelent, .,Miért drága a panellakás?” című cikket igyekezett megcáfolni, hangoztatva, hogy az tájékozatlanságot, sőt nem. egy tételnél valótlanságot tartalmaz. Mikor egész rövid időn belül már vagy ötödször ismételte meg ezeket az állításait, akkor a lakók többsége kérte, hogy hagyja abba, mert ez nem tartozik ide. Sokkal inkább érdeklik a lakókat az egyes szolgáltatásokkal kapcsolatos tudnivalók. Mint érdekességet, úgy gondolom., feltétlen meg kell említeni, hogy Udvardi Zoltán kérdésünkre egyetlen konkrétumot sem mondott, hogy melyek azok az állításai a cikknek, amelyek csak részben, vagy egyáltalán nem felelnek meg a valóságnak. Arról nem is beszélve, hogy a városgazdálkodási vállalat még a mai napig sem tartotta érdemesnek hivatalosan válaszolni a kérdéses cikkre. Pedig a szerkesztőség várja a választ, amelyet természetesen meg is jelentet. De úgy látszik, hiába, mert Udvardi Zoltán azt is kijelentette, hogy a vállalat nem fog válaszolni a cikkre. Volt egy másik epizódja is a lakógyűlésnek, amelyet ugyancsak szóvá teszek. Ez pedig a következő: Udvardi Zoltán véleménye szerint azért van sok probléma a panellakásokkal Szekszárdim, mert a Pécsi Tervező Vállalat „kísérleti malac”-nak tekinti Szekszárdit. A szerencsés véletlen folytán a lakógyűlésen ott volt a Pécsi Tervező Vállalat korábbi dolgozója, aki részt vett ennek az épületnek a tervezésében is, aki jelenleg Szekszár- don dolgozik és a ház egyik lakója. Természetesen ő sem hagyta, szó nélkül a történteket es kikérte a megjegyzést, úgy is, mint a vállalat volt dolgozója és úgy is mint az épület egyik tervezője. Teljesen érthetetlen Udvardi Zoltán állítása, hiszen csak Ssekszárdon már közel két éve, hogy elkezdték a panel- építkezést de ezt megelőzően már több városban épültei ilyen megoldással épületek. Tehát semmi esetre sem Szek- szárd a kísérleti alany, vagy ahogy Udvardi Zoltán becézte, „malac”. Ami a lakógyűlést illeti, az végül teljes sikerrel járt, megválasztották a különböző bizottságokat, megvitatták o közös problémákat. És ez elsősorban a lakók érdeme. SZIGETVÁRI LÁSZLÓ Az alkoholizmus elleni küzde lem társadalmi érdek. Sokszor hangzik el különféle fórumokon ez, az alkoholizmus terjedését elítélő, a terjedés létjogosultságát tagadó mondat, kimondva a közös érdek felismerésében, hogy a küzdelem közügy. De valóban az-e? A vizsgálódásnak már az első lépéseinél napvilágra kerül az a szomorú tény, hogy az alkoholizmus elleni küzdelem megközelítőleg sem nevezhető tá rsadalmi méretűnek, jóllehet egészségügyi, családvédelmi rendelkezések életbe léptetésén kívül történt az utóbbi évek során jó néhány jogi szabályozás. A küzdelemmel kapcsolatos állami határozatok azonban a hathatós, következetes, folyamatos és széles körű társadalmi támogatás nélkül célkitűzéseiket legfeljebb közelíteni képesek, elérni nem. A Vöröskereszt megyei szervezetének hivatásánál fogva kellene, hogy legyen egy, az alkoholizmus elleni küzdelem társadalmi bizottsága elnevezésű munkacsoportja. A munkacsoport nincs. Megalakult annak idején, utolsó munkamegbeszélését 1967. március 10-én tartotta, de 1968-ra már munkaterve sem volt a bizottságnak, működése megszakadt. Egykori elnökével, dr. Fodor László főorvossal, aki az SZTK ideggondozójában többek között az elvonókúrás kezeléseket is végzi, azt kutatjuk, miért halt el ez a társadalmi bizottság. Meddő küzdelem ? — A magyarázat roppant egyszerű. A bizottság nem kapott a probléma horderejének megfelelő segítséget. Ezzel indokolható, hogy tanácskozásaink önismételgetésekben merültek ki. Újra és újra megbeszéltük a feladatokat, de sem a különböző társadalmi szervezetektől, sem a vendéglátóipartól, sem a kereskedelemtől nem kaptuk meg a szükséges megértést, támogatást. A meddőnek látszó küzdelem a különféle érdekek ütközőpontján egy idő után eltöltött bennünket a fölöslegesség érzésével. A dolog úgy néz ki, hogy az egészségügy teszi a maga dolgát, munkájában érvényesülnek az alkoholizmus elleni küzdelem rendelkezései, határozatai, az elvonókúrát követően igyekszünk figyelemmel kísérni betegeinket. Két gondozónő végzi ezt a munkát. Az eredményesség? Húsz százalék. A fennmaradó nyolcvan százalék állandó gondot okoz. Nem beszélve arról, hogy a szeszfogyasztók számával növekszik az alkoholisták száma is. Riasztó az a tendencia, amely a szeszfogyasztást a tömény szeszek felé tolja el. A nem értékesített gyümölcsből annyi ígéretes intézkedés után sem üdítő italok készülnek tömegével, hanem tömény szesz. Ha gazdasági érdekeket latolgatunk, nem vitás, hogy gazdaságilag a szeszgyártás és forgalmazás • a hasznosabb. De itt van az az újabb ütközőpont, amelyben a legjobb szándékok is megtörnek. Az összefüggés világos: fokozott termelés, fokozott fogyasztással Szerszámkészítés — 12 millió éve A „Homo sapiens — a mai ember — egy 12 millió évvel korábban élt afrikai elődje már 12 millió évvel ezelőtt készített kőből kalapács félét, amelyet vadászatra használt, — állapította meg egy híres angol antropológus, azzal a lelettel kapcsolatban, amelyre Kenyában, a Victoria-tótól délre bukkant. A professzor szerint feltehető, hogy 12 millió évvel ezelőtt élt előember-őseink Afrikában már eljutottak a húshal való táplálkozáshoz. A professzor hangsúlyozta. hogy a Kenyapithecus” nem volt ember: állkapocs-csont maradványok alapján azonban megállapították, hegy a felső állkapocs-csontban megvolt már az a mélyedés, amelyben a beszédkor az ajkak mozgását irányító izom helyezkedik el. Vagyis a „Kenyapithecus” még nem tudott beszélni, de már kifejlődőben voltak az előfeltételek a beszélőképesség későbbi elsajátításához. Az eddigi ismeretek alapján azt hitték, hogy az élső szerszám- készítő ősember a kétmillió évvel ezelőtt élt „Homo habilis" volt. Maradványaira ugyanaz a professzor — Leaky dr. — bukkant a tanzániai Olduvai-szaka- dékban, aki későbbi kenyai ásatásai során a „Kenyapithecus” nyomait megtalálta. jár. Ennek káros társadalmi, erkölcsi, egészségügyi hatásai vannak a mérleg másik serpenyőjében. Úgy látom, mégis a gazdasági meggondolások javára billen a mérleg ... A fentieket korántsem a túlzó sötétenlátás diktálta. Az alkoholizmus elleni küzdelemben legkevésbé az egészségügytől várhatunk szépítgető nyilatkozatokat. Az alkoholizmus az orvostudomány szerint betegség. Hozzá kell mindjárt tenni, hogy gyógyítható betegség. Mégis, az alkoholisták térítésmentes és diszkrét gyógykezelése csak egyik hatásos eszköze az alkoholizmus elleni küzdelemnek. Együttműködésre. van szükség! Olvastam a Vöröskereszt társadalmi bizottságának több mint egy évvel ezelőtt készült jegyzőkönyvét, amely nem is annyira eredményeket, mint inkább tennivalókat összegezett. Nem volt jelen ezen a munkaértekezleten egy egész sor társadalmi szervezet. Hogy csak néhányat említsek minden kommentár nélkül; sem a KISZ, sem a szakszervezetek, sem a nőtanács képviselője nem jelent meg. Idézek Az alkoholizmus elleni intézkedések társadalmi módszerei című kiadványból: „A gondozóintézet a gyógykezelt személyt az elvonó kezelés alatt és annak befejezése után gondozásban tartja és ellenőrzi. Az intézet a gondozásba szükség szerint bevonja a Magyar Vörös- kereszt helyi szervezetét, illetőleg az alkoholizmus elleni küzdelem társadalmi bizottságát, a munkahely társadalmi szerveit és az üzemi orvost.” Szoros együttműködésre van tehát szükség, hiszen az utógondozás szinte nehezebb és összetettebb munka, mint maga a gyógykezelés. Állandó kapcsolattartást, egyéni megközelítést tesz szükségessé nemcsak a beteggel, de annak családjával, munkahelyével, közvetlen környezetével is. A tennivaló világos. Halaszthatatlan feladatunk életre kelteni a Vöröskereszt alkoholizmus elleni küzdelem társadalmi bizottságát, az eddiginél aktívabb résztvevőkkel. Szavak, jegyzőkönyvek sem segítenek bennünket közelebb az alkoholizmus ellen folytatott harc céljához. Napjainkban — s ez már eredmény — mind többen jelentkeznek önként elvonókúrára. 1968. első félévében összesen 110 gon- dozásbavétel történt. (Ebből hat a nő!) Az életkor szerinti megoszlás vegyes. A legidősebb gondo- zásbavett 65 éves, a legfiatalabb 19. Különösen figyelmeztető adat, hogy az iszákosság miatt gyógykezelésre szorulók zöme fizikai és termelőszövetkezeti dolgozó. A száztízből 34 a kényszerelvonó- kúrás, négy gondozásbavételt a család kérelmezett, harmincat különböző államigazgatási szervek. Tehát már vannak, akik szenvedéllyé mélyült betegségüktől meg akarnak szabadulni. Ha ezek közül számosán mégis visszaesnek, annak oka az alkoholizmus egészségügyi, társadalmi veszélyességét eléggé nem ismerő, passzív, vagy éppen primitív környezetben keresendő. Nagyon sokan, akik alávetették magukat a gyógykezelésnek, ostoba baráti ugratásokra fognak kezükbe ismét poharat. És az első pohár italt követi a többi. A gondozásba vett • kapcsolata rendszerint ekkor szakad meg az intézettel. Még az első ellenőrző vizsgálaton megjelenik, de a többiről elmarad. A primitív környezet megszégyeníti az elvonókúrán résztvevőket. Más lenne a helyzet, ha ez a megszégyenítés — ha egyáltalán elismerjük létjogosultságát — pozitív irányban, megelőzésként nyilvánulna meg a családi és baráti körben, munkahelyi kollektívákban. Köztudott dolog, hogy az alkoholisták — de még az alkohol időszakos fogyasztói is — már csekély mennyiségű ital fogyasztása után olyan alkoholos befolyásoltsági fokot érnek el, amikor gátlásaik megszűnnék és a legszélsőségesebb cselekedetekre hajlandók. A havi, vagy félhavi kereset eldorbézolásál a család szenvedi meg. Ezen túlmenően azonban az alkoholisták gyakran vetemednek erőszakra, garázdaságra, huliganizmusra, hatóság elleni erőszakra, a nemi erkölcs, vagy a tulajdon elleni bűncselekményekre. Közösen kidolgozott munkatervezet Felmerült már egy évvel ezelőtt egy felmérés szükségessége: a megyében hányán vannak azok, akiknek gondozása kívánatos lenne. A felmérés nem készült el. Pedig elengedhetetlenül fontos dolog ebben a közérdekű hadviselésben, hogy lássuk a szembenálló erőket. Van mit tennünk, a kórházban változatlanul csak 12 ágy áll rendelkezésre a súlyosabb esetek kezelésére. A munka- terápiás gondozás lehetősége úgyszólván csak papíron szerepel. Két év alatt három beutalás történt Pomázra. Az önkéntesség elvét tiszteletben tartó pomázi intézet egy-két hét után szélnek eresztette a beutaltakat. Nemrég jött vissza egy beteg, akit saját kérésére bocsátottak el. Hazatérve olyan botrányos és veszélyes magatartást tanúsított, hogy három napon belül be kellett utalni az elmeosztályra. Ellentmondással találkozhatunk tehát bőven még az egészségügyi jogszabályok körében is. Más oldalon ott áll a kereskedelem és vendéglátás tervkötelezettsége, a társadalmi szervezetek egymástól elszigetelt munkája. Az alkoholizmus elleni agitáció, ismeretterjesztő előadások formájában valahány társadalmi szervezetünk munkatervében szerepel, meg is valósul, de ez kevés. Közösen kidolgozott és együttesen végrehajtott munkatervre van szükség, mert az erők szétaprózása olyan fényűzés, amit nem engedhetünk meg magunknak. Még létre nem jön megyénkben az alkoholizmus elleni küzdelem vezérkara társadalmi szinten, addig csak arról beszélhetünk, hogy a küzdelem célkitűzéseitől még távol vagyunk. Márpedig belenyugvással tudomásul venni ezt, egyenlő a teljes fegyverletétellel. — 15 —
