Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-23 / 171. szám
[ JOBB-PARÁSZTA \ ; ' ' A földrajzi ismeretek alapján Bal-Parászta, mert a Parászta- pacak folyásiránya szerint ez balodal. A szekszárdi szóhasználat azonban egyértelműen Jobb-Parásztának nevezi. egy másak logikai kapcsolat alapján: a városcentrumból errefelé haladva ez a rész jobbkéz felé esik. A név természetesen közismert, ez pedig azzal magyarázható, hogy Jobb-Parászta kiváló bortermő terület, s így mindig megvolt a kellő súlya a város gazdasági, társadalmi életében. Most házsorok nyújtóznak a hegy tövében, némelyik felkapaszkodik a hegyoldalba is. Autónk kiváló kövesúton rohan végig A városi vezetőktől tudjuk meg, hogy a köves út nemrégiben készült el. Az egyik kapuban néhányat! beszélgetnek, mi is bekapcsolódunk. Mivel a telkek kijelölésekor sokan azt mondták, hogy a kutya se kívánkozik majd erre a távoli területre, természetesen ez volt az első kérdésünk: házsoron, rendkívül vegyes kép fogadja. Az egyik épületet már bevakolták, a másikat még nem, a harmadik helyen most dolgozz nak a kőművesek, itt virágois kert, ott téglahalom, az egyik udvarban meszesgödör, a másikban autó áll, az egyik ház szerényebb anyagiakra vall, a másik azt mutatja, hogy a tulajdonos nem nézett 10 000—20 000 forintos különbözeire. Amint Kindl Ferenc elmeséli, maguk az emberek is rendkívül vegyesek: a legkülönbözőbb helyekről verődtek össze, s a legkülönfélébb foglalkozásúak. Az egyik Szek- szárdon lakott már régebben is, a másik Alsóhídvégről, a harmadik Murgáról származik. Ám ez a sokféle ember gyorsan összeszokott Többnyire már az építkezés közben bensőséges kapcsolatok alakultak Id: hol ezzel, hol azzal segítették egymást Most már olyan közvetlen baráti köztük a viszony, mint a hagyományos faluközösségekben szokásos, ahol a családi kapcsolatok generációkra vezethetők vissza, ösz- szejárnak, bút, örömet megosztanak egymással. Utcanév, házszám természetesen még nincs, ha valaki valakit keres, így igazítják el: „Az utca végétől visszafelé a negyedik házban lakik”. Nyirő Andrásné még csak „kirándulóként” jár itt. Kijött megnézni. hogyan halad az építkezés. Szanálják a házukat a város központi részében, s itt építenek. Ök még nem laknak itt, következésképpen még több köti őket a régi környezetükhöz, mint ehhez. Mindenesetre kialakulóban van egy új városnegyed, még akkor is, ha nincs eldöntve, hogy Jobb-Parásztán-e, vagy Bal-Parásztán. B. F. — Hogy érák magukat? MIT MOND A S ? A tartási szerződések védelmében Az egyedülálló idős emberek és a család által „eldobott” idős szülők szociális, emberi problémáival az állami, társadalmi szervek sokat foglalkoznak; a szociális gondoskodás hazánkban sok-sok magára maradt idős ember gondját-baját segíti megoldani. Ez a szociális gondoskodás természetesen nem lehet teljes, nem terjed ki minden rászorulóra, a különböző szociális létesítmények túlzsúfoltak, ezért a társadalominak is érdeke, hogy különböző módon, külöaböző formáikban hozzájáruljunk ahhoz, hogy a gondoskodásra szorult idős emberek az életet ne érezzék tehernek, ne nélkülözzenek. Ilyen hasznos megoldásnak mutatkozik az öregek napközi otthonainak létesítése, de ide sorolható a tartási, életjáradéki szerződések kötése is. Közvéleményünk előtt rendkívül rassz propagandája alakult ki a tartási szerződéseknek. Egy- egy ilyen témával foglalkozó újságcikk is rendszerint csak azt tárja fél, hogy az eltartók az eltartottakat hogyan zsarolták ki. hogyan tették lehetetlenné az együttélést, hogyan túrták ki őket a lakásból. Valóban ilyen esetek is előfordultak és élő is fordulnak, de a tartási szerződésekre nem ez a jellemző, ezért kell védelmükben szót emelni. Az esetek túlnyomó többségében a tartási szerződést kötő fér lek megértik és családtagként kezelik egymást, közöttük vita, súrlódás nincs, a szerződések betöltik rendeltetésüket, és ez mindkét fél számára igen előnyös. Ezt igazolták a közelmúltban az ügyészi szervek által tartott vizsgálatok is, kevés volt az olyan szerződés, amelyet a bíróságnak kellett felbontani. Az újabb jogi szabályozással komoly garancia is van arra. hogy a tartási szerződésekben foglalt kikötéseket a felek ne sértsék meg. mert a községi tanácsok ma már hivatalból is kötelesek a felek lakásán a tartási szerződéseket ellenőrizni, a felek életkörülményeit figyelemmel kísérni. Tolna megyében viszonylag kevés a tartási szerződések száma; pl. a bonyhádi járásban az ötve- net sem éri el, holott ennél sokkal több olyan ingatlannal, jövedelemmel rendelkező, de már tartásra szoruló idős ember él, aki ha kis bátorítást kapna, minden bizonnyal kötne ilyen szerződést. Éppen ezért van szükség ennek a gondoskodási formának a propagálására. Igazán szép és nemes feladata lehet ez a községi egészségügyi szerveknek, a Nőtanács és a Vöröskereszt helyi szervezeteinek. A felvilágosító munkát intézményesíteni kell; nem jelent az emberek magánéletébe való beavatkozást, ha az arra hivatott szervek és társadalmi munkásaik a tartásra szoruló idős embereknek tanácsot, javaslatot, bátorítást adnak, mert ezzel is egy komoly társadalmi ügy megoldását segítik elő. Napjainkban lehetőség nyílt arra is, hogy elsősorban mezőgazdasági termelőszövetkezetek mint eltartók kössenek tartási szerződést. Megyénkben ezzel a lehetőséggel a tisz-ek edcSg még nem éltek, pedig ha a termelőszövetkezetek felismerik ennek jelentőségét, nagyon sok, falun élő idős ember gondját oldhatják meg. A házzal, földdel rendelkező idős tsz-tagok — ha a tsz-ek kötnek velük tartási szerződést — egy nagy közösség gondoskodását érezhetik maguk mögött, az eltartók ugyanakkor tulajdonosai lesznek egyre több ingatlannak, ami a termelőszövetkezeti földtulajdon erősítése szempontjából is jelentős dolog. Társadalmi érdek, hogy termelőszövetkezeteink éljenek ezzel a lehetőséggel. Dr. Kovács János járási vezető ügyész Bonyhád — Jól. Már megszoktunk. A rossz lakás után könnyű volt megszokni az újban* — A városközponthoz mérve úgy tűnik, hogy ez félreeső hely. — Ez is szokás dolga. Meg elkészült már az út. járda is épült, nem kell a sarat taposnunk. A sarkon épül a bolt is. A munkahelyünk szempontjából pedig éppen ez a jó, mert a műszergyárban dolgozunk. A parásztaiak véleménye azt igazolja; elsősorban nem a városközponthoz való távolság kérdése, hogy az emberek valahol jól érzik-e magukat, hanem a kommunális ellátottságon múlik, A parásztaiak gyorsan kaptak utat, járdát, meg egyebet is, nem csoda, hogy jól érzik magukat. Kindl Ferenc be is invitál ben. nőnket a lakásba. Szépen berendezett otthonuk van, a ház körül kertészkednek. Amint mondja. már úgy megszoktak az új házban, mintha egész életükben ott laktak volna. Ha az ember végignéz egy-egy A Csatári Téglagyár felvesz 4 lő férfi segédmunkást gépkocsirakodónak szállításhoz. téglaJelentkezni lehet: az vezetőjénél. üzem (239) a pusztán Majsapuszta. Nincs a „világ végén”, gyalogszerrel is közel a falu: Regöly. Mégis, zárt világ ez. Nincs iskola, bolt, mozi. Az udvarokban temérdek vörös muskátli, a fehérre meszelt házak dicséretes rendben. Olyan összezárta« élnek ebben a kis közösségben az emberek, hogy bárhová nyitnék be, meg tudnák mondani, mi lesz a szomszédban ebédre. Itt is vannak gyerekek, a szünidő nekik is öröm Mit tartogat a pusztai gyerekeknek a nyár? Fagylalt nincs Dióbarna szemű, értelmes kislány Balog Irénke. Csinos pepita ruhája van, farkincányi piros masnival a nyakban, és az egész kislány olyan ennivalóan masza- tos, ahogyan csak hatéves korban keni össze magát az ember. Igaz: barackot szopogat. — Tizenkét forintért vettem. — mondja a fürge, gyors mozgású édesanya. Városban biztosan olcsóbb és ott még válogathat is az ember. Itt örüljön, ha árulnak gyümölcsöt, mert úgy szeretik a Tverekek. A nagyszülőknek terem körtéjük, almájuk, tőlük szoktam még hozni, Regölyből. — Irénke, vannak-e játszópajtásaid? — A Marika, az Erika, a Zsuzsi, meg a másik Zsuzsi, az Iszkádi, —: sorolja egyből. — Tegnap is játszottunk. — Mit játszottatok? — Kettő kiment, nekem meg ki kellett találni, hogy mit gondoltak? — Hányszor találtad ki? — Egyszer sem, mert ők már nagyok és olyan nehezeket mondtak ... Majdnem elnevetem magam, de komoly kis arcán látom, hogy ez a kitalálós még így is nagyon szép játék. — A fagylaltot szereted? Elsötétül a dióbarna szem: — Nagyon. De nem is ettem még a nyáron. Arra gondolok, hogy mozgóárus se téved erre. Pedig, hogy várják ... Kincses kuckó Irénke a kísérőm ezután. Kapaszkodik a kezembe és elkalauzol egy rejtekhelyre. Sűrű zöld lombok borítják, itt-ott már szárazait. a bejáratot zsákfüggöny védi. Ebben a kuckóban igazi kincstár van felhalmozva: rozsdás kályhaajtó, csempe pohár, törött tükör, használt szűrő és ki tudná még felsorolni, mennyi érték. Csak felnőtteknek lom, gyerekfantáziának nem kell ennél gazdagabb gyűjtemény. / A kincsek közt egy gyűrűshajú, bogárszemű nagylány guggol. Ő már tizenegy éves. Kenőtollal buzgólkodik, a toliseprűt helyettesíti. — Itt nyaralunk a nagymamánál, a testvéremmel együtt, — mondja Fábián Marika. — A testvéred? — Ott söpör, — int a góré felé. — Nagy munkában találjuk Erikát. Kedves, gömbölyű arcán elmélyült figyelem. Észre sem vesz bennünket, bősz porfelhőt kavarva zsörtölődik: — Most elkoti-om innen ezt a sok hagymát, teljesen szétszóródott. Hűha, már megint söpörni kell, mert szétszórtam, amit már kisöpörtem... Na, jöjjön be már szomszédasszony, hozhatja az edényeket. Óvatosan becsukjuk a szellős faajtót, a csokoládébarna szőke kislány a hatalmas seprűvel tovább kavarja a port. Zuhany a tetőn Újabb góré: itt hárman is játszanak: Iszkádi Zsuzsi, Slith Erzsébet, Vörös Giziké. Közös erővel egy locsolókacsa orrára erőltetnek egy fehér csipkét. A vörös műanyag jószág bohókásan fest a szalaggal, ezen persze vidáman nevetnek. Giziké édesanyja derűs, erős asszony, aki készséggel elárulja, hogy itt mindig sokan vannak, alig tud valamit elvégezni, hogy a csemeték ne ..segédkezzenek'. Tegnap főztek is: a menü töltött paprika volt, egészen újfajta recepttel. Kibelezett paprikába paradicsomot gyömöszöltek és forró vízben megfőzték, ök meg is kóstolták, csak azt sajnálták, hogy Vörös néni sehogy se akar enni belőle, A góré cseréptetején rozsdás víztartály: ez a pusztai strand. Csapot is szemelt rá az ügyes kezű vecsési férfi testvér: csak meg kell tölteni és nem kell ennél jobb zuhanyozási lehetőség nyáron. Három plusz egy Eszter, Orsolya, Gergely. Ez a három gyerek Molnár IVÍiklósék tágas portáján hancúrozik, és játszótársul még itt a rokon kisfiú: Jakab Balázs is, Szigetszenlmik- lósról. Gergely copfos babát fürdet a kis kádban, a többiek egy törött babakocsi kerekét próbálják visz- szakalapálni. Magas, szép asszony az édesanya: csavarhúzót hoz. és segít ebben a fontos műveletben. Szépen művelt konyhakertje van. a városi lányból lett ügyes asszony gondozza. * Pusztai nyár: azt. hiszem, felnőtt korukban is a legkedvesebb emlékként őrzik majd az itt nyaraló gyerekek. MOLDOVAN IBOLYA