Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-23 / 171. szám
Hivatalok hivatalnokok Emberközelben Bérmunka — műszaki fejlesztés — piackufaiás A hivatal még nem ismer, de máris felületesnek tart. Úgy látszik, rossz tapasztalatokat szerzett, az ügyfelek emlékezőtehetségéről. Azzal kezdődik ugyanis az ismeretségünk, hogy a hivatal belenyomja a jegyzetfüzetemhe a bélyegzőjét, biztos, ami biztos alapon. Elsősorban azért, hogy még véletlenül se írjam rosszul a nevét. „Tolna megyei Illetékkiszabási és Forgalmiadó Hivatal. Szek- szárd, Béla tér 10. T: 12—541. Pf: 56”. Ezek után csoda-e, hogy az emberek többsége elbizonytalanodva áll meg a hivatalok küszöbén, s nem belépni, inkább visszafordulni szeretne. Férfiasán bevallhatjuk, félünk a hivataloktól, s általában nem szimpatizálunk a hivatalnokokkal, mert képzeletünkben ők testesítik meg a rideg paragrafusokat, s szívünk mélyén őket egytől egyig bürokratának tartjuk. Erről jórészt maguk tehetnek, annak ellenére, hogy a könyökvédős, jámbor tisztviselő örök téma. Most nyomban milliomos lennék, ha annyi százas lapulna a zsebemben, ahány írás elveri rajtuk a port, de lyukas garast sem kapnék, ha annyi forintot adnának csupán, ahány objektív hangú cikk jelenik meg a hivatalnokokról. Divat, sőt hovatovább kötelező erény, hogy az állampolgár rajtuk köszörülje nyelvét, bevett szokás, hogy bőrükre szelle- meskedjen a humorista, a konferanszié, a karikaturista. Könyökvédő nélkül Ennyi „fertőzés” után, a bélyegzőt leszámítva, szinte hiányérzetem támadt, amikor a Tolna megyei Illetékkiszabási és Forgalmiadó Hivatalban egyetlen könyökvédős embert sem láttam az íróasztal fölé görnyedni, s a tisztviselőkön képtelen voltam a karika- turisták által belémtáplált mozdulatokat, vonásokat felfedezni. Megtudtam ellenben, hogy dr. Wessely Tibor országos hírű illetékszakember. Még a Pénzügyminisztérium is gyakran kér tőle tanácsot. Ismerkedés közben rájöttem, hogy az itt dolgozó tisztviselők ugyanolyan dolgozó emberek, mint a társadalom bármelyik munkás tagja. Annyi csupán a különbség, hogy itt a rendeletek sokasága a „munkaeszköz”, s ez óhatatlanul azzal jár, hogy kialakul — ha szabad így fogalmazni — a tipikus hivatalnok egyéniség. Évtizedek kínos pedantériája rakódik le az emberekben, ami a kívülálló számára idegenszerű ugyan, de cseppet sem ellenszenves, inkább rokonszenves. S a „civilek” talán azért tartják félelmetesnek a hivatalokat, mert képtelenek elviselni, vagy befogadni azt a fegyelmet, aftii az itt dolgozó ember életeleme. Villányi Kálmán hivatalvezető irodájában már a legelső percekben tapasztalhattam, hogy a tizen kilenc főnyi tisztviselőgárda a rend, a pontosság jó értelemben vett megszállottja. Számomra volt abban valami félelmetes, hogy a pénzügyi közlönyökkel, az aktákkal, dossziékkal tömött szekrényekből a hivatalvezető biztos mozdulatokkal, tévedhetetlenül, nyomban azt a feljegyzést, vagy kimutatást vette elő, amelyikre szükség volt. Rámutatott a polcokon sorakozó rendelettár köteteire, s megjegyezte: ezenkívül még 40—40 kötetes kézi szakkönyvtár segíti a hivatal két csoportjának a munkáját. A kézi szakkönyvtár nélkül létezni sem tudnának. Később a méltányossági jogról beszélgettünk a hivatal- vezetővel, s arra kértem, ha nem kerül túl sok időbe, kerestessen meg néhány ügyiratot. Arra gondoltam, ha többet nem, tizenöt percet feltétlenül várni kell, hiszen évente huszonötezer „élő tételt” kezel a hivatal, s ebből a töméntelen anyagból nem lesz gyerekjáték a méltányossági aktákat kikeresni. Tévedtem. A hivatal- vezető a házi telefonon szólt az illetékes tisztviselőnek, s jóformán még le sem tette a hallgatót, már meg is kapta a kért aktákat. Villányi Kálmán mindegyikhez magyarázatot fűzött. Méltányossági jog A méltányossági jog röviden azt jelenti, hogy indokolt esetben a hivatalvezető az illetékfizetési kötelezettség alól az állampolgárt részben, vagy teljes egészében mentesítheti. Érvényesül a szocialista humánum, özvegy Dömötör Lajosné paksi tsz-nyugdíjas örökölt. Az örökség után ezerhatszáz forint illetéket kellett volna lerónia. Tekintettel szociális helyzetére, a hivatalvezető az ezerhatszáz forint illetékbefizetési kötelezettség alól mentesítette. Hasonlóképpen alkalmazta a méltányossági jogot Ignácz Péter nagydorogi szövetkezeti taggal, és évente még sok száz ügyféllel szemben. Ettől kezdve a számomra szokatlan hivatali precizitás pillanatok alatt ontotta a számok, az adatok sokféleségét. Megtudom például, hogy Tolna megyében évente átlag tizenöten-huszan külföldi hozzátartozókra hagyják a vagyonukat. Elmondja a hivatalvezető, hogy tavaly a termelőszövetkezetek fémzárolt vetőmagvak után másfél millió forint illetéket, pontosabban fémzárolási díjat fizettek be az államkasszába. „Pontosan négyszázhúsz tételük volt”, — mondja, majd kiemel a szekrényből egy könyvet, és sorolja, hány gazdaság, mikor, mennyit fizetett. Közben arról tájékoztat, hogy a hivatal birtokában levő adatokból könnyűszerrel megállapítható, hány családi ház, gépjármű stb. cserél gazdát. „Mi név szerint és évekre visszamegyünk, számtalanszor előfordul, hogy a tulajdonos hozzánk fordul, tőlünk kér felvilágosítást a házvásárlás időpontjáról. Megmondjuk neki, 1959-ben, március 20-án történt az adásvétel”. Egy null a hivatal javára kivetés és az illetékkiszabás körül forog. Tapasztaltam, a többség közéleti érdeklődésű ember. Élénk érdeklődéssel kísérik figyelemmel a napi kül- és belpolitikai eseményeket, gyakran szenvedélyesen vitatkoznak, s nincsenek elzárva a külvilágtól, hiszen rendszeresen járják a falvakat, a hivatali munka során rengeteg dolgozóval kerülnek kapcsolatba, tehát együtt élnek az ország, a megye örömeivel, gondjaival. Természetesen a maguk módját teszik ezt. Elmondják például, hogy a mező- gazdaság szocialista átszervezése óta a földek adás-vétele megszűnt. Elég alacsony áron, kizárólag szőlőterületek cserélnek gazdát. S azt tapasztalják, hogy mióta a földek adás-vétele megszűnt, a házak adás-vétele megélénkült. Mintha valami ősi kereskedő ösztön kényszerítené az embereket arra, hogy föld helyett most házakra alkudozzanak. Tavaly például Tolna megyében nem kevesebb, mint háromezer-ötszáz lakóház cserélt gazdát, 1965 óta általában a házak adás-vételéből, vásárlási illeték címén évente tizenegymillió forint folyik be az államkasszába. Mindig a vevő fizeti az illetéket, s ez vásárlás esetén az összérték tizenöt százaléka. Öregek vagyunk A forgalmiadó-csoport vezetője, Villányi' József, szintén elismert szakember. Megtudjuk, tavaly Tolna megye közös gazdaságai a melléküzemági tevékenység után nyolcmillió forint forgalmi adót fizettek. Arról is itt értesülünk, hogy a szolgáltatást végző magánkisiparosok, például a kőművesek, a villanyszerelők nem fizetnek forgalmi adót... Delet harangoznak. A hivatal- vezető szűk első emeleti dolgozó- szobájából rálátni a toronyórára. A több órás beszélgetést illőnek tartanám most már befejezni. Felteszek még egy szokványkérdést, hogy milyen az utánpótlás, és menni akarok. De még sokáig maradnom kell, mert az utánpótlással itt most az elevenjébe vágtam. A termelőszövetkezetek már kezdenek fiatalodni, ez a hivatal viszont kezd reménytelenül elöregedni. Utánpótlás nincs. A tisztviselők többsége ötven körüli, Életképes lesz továbbra is a gyönki tűszelepüzem Az év elején csaknem válságba jutott a gyönki tűszelepüzem. A hat évvel ezelőtt létesített üzem életében volt már nehéz időszak, — három éve komoly problémák voltak a minőséggel, több százezer tűszelepet nem vettek át a megrendelők, mivel azok nem feleltek meg a szabványoknak. Akkor a kis kollektíva kilábolt a nehézségekből, megjavították a technológiai fegyelmet, sikerült visszaszerezni a megrendelők bizalmát. A különben mindvégig nyereségesen gazdálkodó üzem most, az új gazdasági mechanizmus bevezetésekor került ismét kritikus helyzetbe. A tavalyi 3,5 millióval szemben ez évre alig több, mint másfél millió tűszelepre kapott rendelést. Ez azt jelentette volna, hogy az 1967-es zárólétszámot — 49 fő — 28-ra kellett volna csökkenteni. Az idei rendelésállomány tehát a dolgozóknak alig több, mint felét foglalkoztatta volna. A megrendelők arra hivatkoztak, hogy az év végén összesen egymilliós tűszelepkész- lete volt a kereskedelemnek, ezért kellett csökkenteni az idei igényeket. A vállalat több intézkedést tett a nehézségek elhárítására. Országos méretű piackutatást végzett. Ekkor beigazolódott, hogy ténylegesen túl magas a tűsze- lepkészlet országszerte, nincs is remény ez évre a meglévőkön felül nagyobb rendelést szerezni. Informálódtak a külkereskedelemnél is. lehetséges-e exportra gyártani tűszelepet. A válasz: el lehet adni külföldön, azonban a számba jöhető piacokon olyan magas vámok terhelik ezt a terméket, hogy a gyönkiek által kért áron nem megy az export. Szükség lenne a termék korszerűsítésére is. A harmadik lehetőség a kapacitás kitöltése volt, egyéb termeléssel, kooperációs munkával. Ennek érdekében is elkövettek minden lehetőt. A leghamarabb az utóbbi próbálkozás hozott eredményt. A kaposvári Villamos Berendezés és Készülék Műveiktől megbízást kaptak különféle alkatrészek forgácsolására, a Tolnai Fémipari és Szerelő Ktsz-től elvállalták elakadást jelző háromszögek összeszerelését, a Csepel Motor- kerekpárgyárral motorkerékpár- láncok átalakítására kötöttek megállapodást. Megegyeztek a budapesti Villamos Forgógép- és Kábelgyárral forgácsoló és présgép bérmunkák végzésére. Míg az 1967-es decemberi, 49 főnyi létszám áprilisban már 31- re apadt. májusban már megkezdték a kényszerűségből elbocsátott munkások visszahívását, új- rafelvételét. Jelenleg 45-en dolgoznak az üzemben, gyakorlatilag tehát az üzem a tavalyi létszámot foglalkoztatja. A vasipari vállalat vezetőinek további tervei is vannak a gyönki üzemmel. Már az eddig el- vállalat munkák is biztosítják egész évre az eredeti létszám foglalkoztatását, további megrendelések is vannak kilátásban, más vállalatoktól, mint például a Ganz Kapcsolók és Készülékek Gyárától, valamint az Elzett. De- mezárugyártól. Teljes egészében ki akarják tölteni a meglévő gyönki üzem kapacitását, de szóba került az is — erről a járási vezetőkkel tárgyaltak — hogy ha a vállalat továbbá helyiségeket kap, különféle kooperációs munkákkal még több gyönki es környékbeli munkást tud foglalkoztatni. Számítanak tűszelep- exportra is, A MOGÜRT-nek már elküldték a korszerűsített, az exportigényeknek is megfelelő minőségű tűszelep mintapéldányait és valószínűnek tartják, hogy a műszaki fejlesztés következtében nemcsak árban, hanem minőségben is versenyképes lesz a külföldi piacokon a gyönki tűszelep. Jövő évre a belföldi piacon is az ideinél nagyobb keresletre számítanak. Az üzem jövője tehát biztosítva van, <J) Arra gondolok, a nyilvántartások rendje, megbízhatósága szempontjából néhány vállalat, intézmény, tsz sokat tanulhatna a hivataltól. Ennek ellenére mégsem tudok ellentállni a csábításnak. Elhatároztam, próbára teszem a hivatalt, megkérdezem, hány autó cserélt gazdát 1960-ban, 1966-ban és 1967-ben. Vajon mennyi ideig tart megkeresni az adatokat? Némi kárörömmel arra gondolok, most majd izzadhatnak. „Mi sem könnyebb ennél” — feleli nyugodtan Villányi Kálmán, és már veszi is ki a szekrényből a következő könyvecskét. Tehát 1967-ben Tolna megyében 517 gépjármű cserélt gazdát, 1966-ban 369 és 1960-ban még a százat sem érte el. Egy null a hivatal javára. Egyszer mégis csődöt mondott a hivatal tudománya. Arról volt szó, hogy az állampolgárnak mikor kell illetéket fizetnie, illetőleg hányféle illetéket ismerünk Magyarországon? Erre csak annyit tudtak mondani, hogy sokfélét és hogy van három fő csoport, ez a legjelentősebb. Nevezetesen: első az öröklési, második az ajándékozási, harmadik a vételi fő illeték- csoport. De például akkor is illetéket kell leróni, amikor két vállalat a gazdasági döntőbizottság előtt vitatkozik. Természetesen, a vesztes fél fizet. A MÉSZÖV viszont már átalányban fizeti az illetéket, úgy, mint a postaköltséget. Távolról sem szabad arra gon- ' >lni, hogy az itt dolgozó tisztviselők egész élete a forgalmiadóharminc—harmincöt esztendős pénzügyi szolgálat van a hátuk mögött. »„öregek vagyunk”, — mondja a hivatalvezető kesernyésen. A fiatalok nem érdeklődnek túlzottan az itt levő szakmák iránt. A Sláger Pipik és a Sláger Pubik fénykorában ezt cseppet sem csodálom. SZEKULITY PÉTER Textilfeldolgozó—Patyolat kooperáció A Tolna megyei Textilfeldol- latnak nincsen az egész megyére gozó Vállalat hőgyészi paplan- kiterjedő hálózata és így a tá- üzeme nemcsak a kereskedelem .volabbi érdeklődők nem tudták és a „nagyfogyasztók” részére az anyagot — tollat, huzatot, stb. gyárt paplant, hanem — egyedi — eljuttatni a vállalathoz, esetmegrendelésre’ —, a lakosság ré- leges kívánságaikat közölni, stb. szére is. Ezt a tevékenységét A napokban megállapodást kö- 1 megnehezítette, hogy a válla- tött a vállalat a Patyolat Vállalattal, melynek alapján a Patyolat —, mivel a szekszárdi központi üzíletén kívül a megyében még hat kirendeltsége van —, felveszi a lakosságtól a paplanrendeléseket, átveszi az anyagokat és eljuttatja a kész paplanokat is a megrendelőknek. Rendelet a mezőgazdasági szövetkezetek jövedelmét szabályozó adóról A Magyar Közlöny 60. száma közli a pénzügyminiszter rendeletét a mezőgazdasági termelőszövetkezetek jövedelmének fel- használását szabályozó adóról. Ha a termelőszövetkezet évi jövedelméből a személyes jövedelem egy dolgozóra jutó összege az előző évihez viszonyítva a meghatározott mértéket túlhaladja, úgy a tsz-nek adót kell fizetnie. Az állam ezzel befolyásolja a szövetkezetek jövedelem- elosztását. A fejlesztési és a részesedési alap arányait. Az adóból befolyó összeg 80 százalékát a Pénzügyminisztériumban vezetett központi fejlesztési alap számlájára kell utalni, s azt a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek fejlesztésére fordítják. Az összeg 20 százalékát a tsz-ek területi szövetségének egyetértésével a megyei, a megyei jogú városi, illetve a fővárosi tanács különféle fejlesztésekre, helyi beruházásokra használja fel. Mentesül a szövetkezet a jövedelmet szabályozó adó alól, ha az egy dolgozóra jutó évi jövedelem nem több 14 000 forintnál. Akkor sem kell adót fizetnie, ha ez az összeg a 14 000 forintot nem haladja meg és a növekedés nem több 8 százaléknál, a 14 000 és a 16 000 forint közötti átlag- jövedelem után ekkor nem kell fizetni, ha a növekedés nem haladja meg a 4 százalékát. Ha az átlagjövedelem az előző évhez képest legfeljebb két százalékkal emelkedett, akkor semmiképpen sem kell jövedelemszabályozó adót fizetni. (MTI) Új termék Dombóváron A Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat megállapodást kötött a Mechanikai Művekkel, melynek alapján a dombóvári üzem készíti a MEKALOR fürdőszobai olajkályhák víztartályát. A Mechanikai Művek a második félévben kezdi gyártani az új fürdőszobakályhát és a dombóvári üzemnek még ez évben hétezer horganyzott víztartályt kell leszállítania. A jövő évi igény 12 000 darab.