Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-18 / 167. szám

Ä népművelés néhány időszerű hérdéséroi

A társadalmi összefogás nélkülözhetetlen

'S románéi olvastam a július Hogy hatékony népművelési tárosoknál. Járásunkban néhány

7-i számban a „Népművelés néhány időszerű kérdéséről” című tálakét örvendetes, hogy a cikk vitaindító szándékkal íródott, és rengeteg olyan problémával foglalkozik, ami jelen időszakban a népművelési munka és a népművelők kérdőjele — hogyan? mit? kivel? hcd? stb. Időszerű ezekkel a problémákkal foglalkozni, hiszen az új besorolás következménye lesz, hogy egyes formák, műszerek változnak, eddig nem alkalmazott lehetőségeket koordinálásokat kell felkutatni, létrehozni az illetékes szerveknek, népművelőknek.

Feltételezem, hogy a cikk olvasása után nemcsak én leszek az egyedüli népművelő, aki hozzászól, hiszen minden kollégának szívügyének kell tekinteni, hogy munkája hatékonyabb, gördülékenyebb legyen, ötletekéit, tapasztalatokat átadjon és átvegyen. Javaslatként említem meg, hogy megyei viszonylatban tegyük konkrétabbá ezt a kezdeményezést. Járási székhelyek művelődési intézményeivel, községiekkel, jól és gyengén működő egységekkel foglalkozzunk nyilvánosan. Bizonyára értékes lesz és csak pozitívan fogja befolyásolni a munkát.

Az új besorolási rendelet nem

hatott lelkesítöleg — legalábbis járásunkban — a népművelőkre. Az első vélemények aggályoskodó, bizonytalan hangvétel űek voltak, mivel az anyagi dotáció nem nőtt, így véleményük szerint olyan táblacsere-szerűség történik. Azóta már megtörténtek a besorolások, és az a vélemény, ha a vezetők, üzemek, tsz-ek stb. helyesen értelmezik és pártosan a népművelés mellé állnak, akkor nem olyan bizonytalan a népművelés jövője. Mert a népművelő csak úgy tud újait és eredményesebbet produkálni, tel a községben a többi szerv — tsz, fmsz, üzem stb. — erre illetékes vezetői is teljes megértéssel segítik és belátják, hogy a kulturális alapot nem kell elaprózni, vagy haszontalanul kidobni, hanem a klubkönyvtár, vagy művelődési központ költségvetésébe kell az anyagi erőket összpontosítani és közös tervezéssel, szervezéssel, végrehajtással kell hatékony, nívós munkát végezni. Sajnos ez a szemlélet nehezen akar megvalósulni. Járásunkban néhány község gyakorlatilag megvalósította ezt, de a székhelyen a művelődési központot anyagilag csak az általános fogyasztási és értesítő szövetkezet és a ktsz-ek szövetkezeti bizottsága segíti.

árasunkban az épületekkel

való ellátottságot kielégítőnek mondhatjuk. Több község, nagyrészt saját erőből új épületet biztosított. De a megyében sok helyen, sőt járási székhelyünkön olyan a kultúra háza. ami már rég elavult Somogy megyei tapasztalat, hogy kis községekben a földszöwel egyetértésben és a helyi erők összefogásával olyan presszó-klubkönyvtár koedukációt lehet létrehozni, ami kulturált környezetben ki tudja elégíteni a lakosság igényeit

Járási intézményünk nem. elégíti ki az igényeket. Kiesik a forgalomból és az 1810 körül létesített épület a legjobb jóindulattal sem mondható korszerűnek. Sajnos helyiségeink nagy részét két és fél év óta a Nemzeti Bank fiókja használja. Ez a helyiség- hiány eleve kizárja, hogy új formákat valósítsunk meg intézményünkben, sőt a meglévő szakkörök és csoportok a legszervezettebb munkabeosztás ellenére is ütköznek egymással.

Területi munkát művelődési autó nélkül nem lehet a járásban végezni, mert a közlekedési lehetőségek kizárják az esti kint- maradást. Sajnos a művelődési autó úgy mint az új épület, várat magára.

munkát tudjunk végezni a kis csoportokra, szakkörökre, klubokra kell támaszkodni. Csak olyanokat kell létrehozni, amikre igény mutatkozik. Inkább kevesebbet, de színvonalasat Intézményünkben a néptánccsoport felfejlődése példa lehet más megyéknek és csoportoknak. Az élért eredményeket csak társadalmi összefogással tudták elérni. Fenntartó szervei a KISZÖV, a MÉSZÖV és a megyei tanács művelődésügyi osztálya. Hogy Európa- hírű lett a csoport főként annak köszönheti, hogy a három szerv az anyagi feltételeket biztosította, amit egy intézmény nem tudna vállalni. Az anyagi befektetést nem szabad sajnálni a jól működő csoportoktól, mert az a későbbiek folyamán valamilyen formában megtérül.

A jó} működő szakköröket és csoportokat segíteni kell, annyi kultúrpatriotizmus kell, hogy legyen egy községben, hogy presztízse legyen, ha egy csoport országos szintre jutott, akkor a színvonalát meg tudja tartani. Az idén filmklubunk élnyerte a „Legjobb vidéki amatőr filmklub” címet és vándorserleget. Sajnos olyan technikai problémákkal küszködnek, hogy megoldásuk hiányában a klub léte forog kockán. A tagak lehetőségeikhez miérten anyagilag hozzájárulnak a klub fenntartásához, de hanem találnak egy szervet ami patronálja őket. akkor kár a fáradozásukért, mert hiányosságok miatt nem tudják színvonalukat tartani. Lehetséges, hogy senki sem tartja lényegesnek, hogy Dombóvár az amatőrfilm területén ilyen eredményeket ért él? Gondolom más község örülne ennek a teljesítménynek és élismerésnek.

Ö

rvendetes az ifjúsági klubok fellendülése. Az ifjúságot egyetlen népművelőnek sem szabad mellőznie. Aki tud velük bánni, az együtt tud velük dolgozni. Nem a legszerencsésebb megoldás, hogy sokan — népművelők — figyelmen kívül hagyják az ifjúság igényeit, mondván, hogy csak a tánc és a beatzene érdekli őket. Tudomásul kell vennünk, ha az ifjúsággal akarunk valamit kezdeni, akkor igényeiknek is hitelt kell adnunk. Ebből adódik, hogy jól működő klub, csak jó zenekarral képzelhető el. Ha a fiatalok odaszoktak egy helyre, eleinte csak a zene és a tánc kedvéért, akkor tartalmi munkát is lehet velük végezni. Azt hiszem, nem mindegy az, hogy a fiatal semmittevéssel, csavargással tölti szabad idejét, vagy klubba jár.

Ifjúsági klubunkba úgy kétszáz fiatal jár rendszeresen, nagy részük a jó zene miatt. A zenekar a ki mit tud megyei döntőjén bebizonyította, hogy a megye legjobb amatőr együttese. De a felszerelésük — habár saját erőből körülbelül negyvenezer forint értékben vásárolták — nem alkalmas arra, hogy továbbfejlődjenek, jól felszerelt együttesekkel megállják a versenyt. A művelődési házon kívül még nem találtak patrónust, pedig a jó zenekarra szükség van, azt nehéz szerezni.

Színvonalas munkát csak szakemberekkel és lelkes tiszteletdíjasokkal lehet végezni. A tiszteletdíjasoknál jelentkezik az a probléma, hogy havi három-négyszáz forintért komoly tartalmi munkát várunk tőlük. Hogy ezzel a pénzzel meg vannak-e fizetve, az más lapra tartozik. De hogy aki lelkiismeretesen dolgozik és eredményeket mutat fel, az sérelmesnek érezheti, hogy ugyanannyi a tiszteletdíja, mint azé, aki évente két-három programot valósít meg a tervből. (Sajnos, vannak ilyenek is!) Még rosszabb a helyzet a tiszteletdíjas, könyvkivételtől eltekintve tiszteletdíjuk száz-százötven forint. Ezért meghatározott időben nyitva kell tartania, kölcsönözni, rendelni, leltározni stb. Remélhetőleg az új besorolás némi változást hoz, egyszemélyi vezetés és tiszteletdíj összevonásával.

IJagyobb probléma, hogy nem minden tiszteletdíjas felel meg az intézmény vezetésére, más meg nem vállalja ezért a tiszteletdíjért. A realitás talaján maradva, meg kell mondani, hogy a papírjelentés, szép tálalás még mindig dívik, főként szakszervezeti intézményeknél tapasztalható ez. Tartalmi munka csak a tánczenekari rendezvényekre korlátozódik. Ki kéne már nőni ezekből a „jelentésbetegségekből”, hiszen saját magunkat csapjuk be. Problémát okoz a végzett népművelők hiánya a megyében. A Szombathelyen végzettek közül a három év alatt tizen kerültek a megyébe, jelenleg négyen vannak. A többi fél-, egy év múlva elment más helységekbe. Ennek oka — az ő véleményük szerint, hogy anyagi és erkölcsi megbecsülésüket nem találták meg. Azonos beosztásban 1400 forinttól 1700 forintig különböző bérezést kaptak. Más megyékben egyetemen és főiskolán végzetteket egységesen sorolnak be. Jelenleg is az a helyzet azokkal, akik Szombathelyről kerültek a megyébe, hogy ahány helyen vannak, annyiféle a bérezésük. Más megyében levő évfolyamtársaikénál ez átlagosan havi háromszáz forinttal kevesebb. Lakáshelyzetük megoldatlan. Napköziben nem étkezhetnek, ha van a községben vendéglő, akkor még meg tudják oldani, de ha nincs, akkor mit tegyen az az egyedülálló fiú, aki ilyen helyre kerül?

Jó lenne már megyeileg meghatározni a végzettek fizetését, és úgy, hogy az egységes legyen, mert az nem nevezhető megbecsülésnek, legalábbis erkölcsileg, hogy a szakképzett könyvtáros ugyanazt a bérezést kapja, mint az előtte levő szerződéses érettségizett. Akkor miért a szakképzettség? Ilyen bérpolitika mellett megyénkbe nem fognak jönni a szakképzettek, mert máshol sokkal szociálisabb körülményeket biztosítanak számukra, és azonos munkakör, végzettség között nem tesznek különbséget.

Ahhoz, hogy eredményes, színvonalas népművelési munkát tudjunk végezni, elsősorban az kell, hogy azok az üzemek, intézmények, melyeknek kulturális alapjuk van, ne öncélúan használják fel, és né zárkózzanak el, értsék meg az idők szavát. Tegyék az anyagi erőket közös kasszába, tervezzenek és dolgozzanak együtt, mert az uj besorolás csak így éri el célját, különben tényleg csak táblacseréről lesz szó. Ami hibák előfordultak, az illetékesek a lehetőségekhez képest minél előbb orvosolják. A népművelők több megbecsülést, segítséget kapjanak, mert áldozatos munkát végeznek és ez a tevékenység nem öncélú. Mindennap újra kell születniök, újra próbálkozni, lehetőségeket keresni. Munkájukat nem lehet napok, hetek múlva lemérni, az eredmény csak idővel jelentkezik, de ehhez a munkához segítségre van szükségük. És ha ezt nem kapják meg, akkor csak problémázgatás, stagnálás lesz a jövőben is és eredményeket nem fogunk elérni.

|Jem akartam teljességre tö’ ' rekedni, csak azokat a problémákat és példákat vetettem fel, amelyek a legjelentősebbek és a legsürgősebben megoldásra várnak.

BÜKÖSDl JÁNOS művészeti előadó (Dombóvár)

A drezdai üvegnS

A bölcsője Drezdában ringott: az NDK egészségügyi múzeum mának termetőüzetűében. 1930- ban, amikor az új kiállítási épü+ letet megnyitották, készült az első „üveg Éva”. A szenzáció erejével hatott. A külföldi lapok nyolcadik világcsodáról írtak. A drezdai Egészségügyi Múzeum első asszony-modelljét egy amerikai fűzőkészítő cég rendelte meg.

A test átlátszó műanyagból készült, amelyet kézzel formáinak és fényeznek. Egyetlen üvegnöhöz IS km. különböző színű drótot használtak fel az érrendszer és az idegrendszer bemutatására. 40 lámpácska világítja meg a legfontosabb szerveket és hangszalagok adják a megfelelő felvilágosításokat. Az üvegnő már 29 nyelven kellett, hogy megtanuljon.

1945-ben az üvegfigurák valamennyi formája és dokumentációja a bombázások áldozatául esett: sem eredeti modell, sem másolat nem maradt Egy gyakorlott mechanikusnak, az üzem mai vezetőjének, Herbert Kern-nek köszönhető, hogy fáradságos munkával újra megkonstruálták a modellt, sőt javították is rajta.

Ebben az évben készül el 1945 óta az 50. üvegember. A drezdai „szülőházat” többségében női modellek hagyják el, de a vevők több üvegférfit is rendeltek. Néhány országban, így Angliában, a Szovjetunióban és Lengyelországban párokat Találhatunk. ,

Üvegnő a Drezdai Egészségügyi Múzeumban. Beépített hangszalag tájékoztatja a nézőket az emberi test működéséről.

(Centropress — Panorama DDR)

II dibnai tudományos központ

A Moszkva melletti Dubna városban a napokban befejeződött a Nemzetközi Atomerő Ügynökség szakértőinek értekezlete. A résztvevők fiigyeiméit különöskép- pen felkeltette Namszarajn Szod- nom professzor, mongol tudós előadása, amely a fejlődó országok számára különösen időszerű témát: az „agyak elszívásának” kérdését taglalta.

— Az objektív feltételek olyanok, hogy a tehetséges tudósok olyan kis országokban, ahol nincsenek nagy tudományos intézetek, igen költséges gyorsítók, sem hatalmas számítóközpontok, gyakorta arra kényszerülnek, hogy külföldön keressenek munkát. Ezt el lehetne kerülni a tudósok nemzetközi együttműködése útján — mondotta. A mongol tudós felhívta a fejlett államokat, teljesítsék erkölcsi kötelességüket: segítsék elő a tudomány fejlődését a kis országokban, nemzetközi tudományos központok létesítése útján.

A dubnai Egyesített Atomkutató Intézet 11 éves munkája

tanúskodik arról, milyen eredményekre vezethet ez az út. Ahogyan Szodnom professzor megállapította, a dubnai Egyesített Atomkutató Intézet fennállása óta itt több mint ezer külföldi szakember kapott továbbképzést. Közülük negyvenen meg védték

doktori disszertációikat, kettő- százhuszdnöten pedig a tudományok kandidátusa fokozatot szerezték meg.

Az Egyesített Atomkutató Intézet a tudományos munkák nemzetközi egybehangolásának a legújabb tudományos eredmények általánosításának központjává lett. Tevékenysége a' résztvevő országok teljes egyenjogúságán alapszik, függetlenül attól, melyik ország mennyi tagsági részesedést fizet.

Népújság 3

1.968. július 18,