Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-18 / 167. szám
Interjú egy munkásasszonnyal Elfordítják a fejüket Szabó Istvánná, háromgyermekes dombóvári munkásasszony indulat nélkül, száraz, tényközlő hangsúllyal beszélt az ottani kesztyűgyár dolgozóinak közérzetéről, hangulatáról, a jókedv, vagy a kedvtelenség okáról, okairól. Amit elmondott, arra érdemes odafigyelni, hiszen szavaiból azoknak a hangját halljuk, akik a hatalom birtokosai: a dolgozók hangját. A nyílt, őszinte politikai légkör egyenes következménye, hogy Szabó Istvánnénak eszébe sem félni, mert beszélni. Beláttuk, ezt neki is elmondtuk, közéletünk új színfolttal gazdagodik, ha a jövőben gyakrabban szólaltatunk meg a Népújság hasábjain munkásokat, munkásnőket. s azokat egyszerűen nem lehet könnyebb beosztásnak számít. A kinyitni, képtelenség szellőztetni, gyengébb fizikumú, beteges szak- Mi foglalkoztat? A művezetőnk társnőknek való beosztás, s kö- beteg, őt a csoportvezető helyet- zö-ttünk is vannak ilyenek. Mégis tesíti, aki viszont a csoportveze- nem a benti dolgozók közül he- tőt helyettesíti, az nem érti a lyeztek oda valakit, hanem az dolgát. Úgy gondolom, közös ér- egyik szabász feleségét vették fel. dek, hogy jó áru menjen ki az Szerintem egyetlen férj sem ér— Arra gondoltunk, Szabóné elvtórsnő, hogy érdekes, tanulságos lenne úgy is foglalkozni a munkahelyek életével, ahogy a fizikai dolgozók látják. Annál is inkább, mert időnként a termelési eredmények eltakarják magát az embert. Beszélgethetünk most ezekről a dolgokról? — Igen. — Kezdjük talán azzal, ami a legfontosabb: hogy érzi magát a munkahelyén? ( — őszinte választ akarok adni. A keresettel meg vagyok elé üzemből. De ennek az is feltétele, hogy a vezetők alaposan ik! ° s Vegyék szemügyre, kit hová helyeznek. — Úgy véli, ebben az esetben a megbízott csoportvezető kiválasztásét nem az új gazdasági mechanizmus szellemében végezték az üzem vezetői? — Nem érti a dolgát. Ezzel mindent megmondtam, annak ellenére, hogy nekünk az új mechanizmus jól jött. Július elseje óta például szabad szombat is van. Egyik szabad szombat az egyik műszaké, a másik szabad szombat a másiké. — A dolgozók bizonyára osztatlan örömmel fogadták. — Ne higgye. Az egyik helyesli, a másik nem. Sokan most azt mondják, kár volt bevezetni, mert csökken a kereset. Látja, soha nem lehet eltalálni az emgedve. Aki kihasználja a rendel- kedvé, hogy mindenki kezésére álló nyolc órát, az sze- rintem megtalálja a számítását. De megfigyeltem, hogy néhá- nyan azzal a gondolattal jöttek ide, hogy kevés munkával sok pénzt keressenek. Ezek az emberek rosszul érzik magukat. Nekem három családom van, én azért dolgozom, hogy meglegyen a pénzem. Havonta általában 1400 forintot keresek, de volt már 1600, sőt két alkalommal 1300 helyeseljen. A dolgozók isem hibátlanok. — A dolgozók sem? Kikre gondol még rajtuk kívül? — A vezetőkre. Ma megjött a párttitkárunk az iskolából. Első dolgaként végigjárta a munkahelyet, és beszélgetett a dolgozókkal. A piaci árakról, az otthoni dolgokról, meg mindenféléről. Közvetlen ember. Nem azért demelte ki feleségének a jó helyet. A dolgozók igazságtalannak tartják, hogy nem közülük „emelnek ki” könnyebb munkára embert, hanem olyat tesznek oda, aki az üzem érdekében még egy öltést sem tett. — Ez bizony figyelmetlenség. — Annak idején az üzemvezető elvtárs szép beszédet tartott. Elmondta, azok, akik jól dolgoznak, minden szempontból meg fogják találni számításukat. Most mégis az a helyzet, hogy még egyetlen dombóvárit isem „emeltek ki” könnyebb, vagy jobb beosztásba, pedig nagyon sokan jól dolgoznak és megérdemelnék, fin ennyit akartam mondani, elvtárs. — Köszönjük a beszélgetést Szabóné elvtársnő. Az Interjút végighallgatta az üzem vezetője és az üzem párttitkára. Nem torkolták le Szabó elvtársnőt, nem igyekeztek helyreigazítani őt, sőt nagy érdeklődéssel és figyelemmel hallgatták. Paári Ferenc, az üzem vezetője kijelentette: számára ez a beszélgetés roppant tanulságos volt. A párttitkár elvtárs javaslatára az Interjú mondanivalóját a közeljövőben termelési értekezleten fogják megbeszélni a kesztyűgyár dolgozóival. SZEKULITY PÉTER JEGYZET Jogos kifogás vagy üzletrontás ? Az új gazdaságirányítási rendszer helyére tette a termelőüzemek és a vállalatok kapcsolatát. A korábbi években a termelőszövetkezetek — elsősorban a két fél kapcsolatát, jogait, kötelezettségeit tartalmazó szerződés hibájából — sokszor és indokoltan panaszkodtak, mert a feltételeket rendszerint a vállalat diktálta. Főleg a termény, a termék átvételekor a minőség feltételeit.,. A jelenlegi szerződési rendszer már a kölcsönös megegyezésen, a kölcsönös érdekeken alapul, két egyenrangú fél megegyezésén. A Magyar Állami Pincegazdaság például olyan értékesítési szerződéseket köt a termelőkkel, amelybe belefoglalják azok külön kívánságait is, feltéve, ha azok nincsenek ellentétben a fennálló rendelkezésekkel, avagy nem tartalmaznak irreális követelést. Más vállalatok éppen az. üzleti, ügyféli, vagy partneri kapcsolatok fenntartása érdekében a szerződésben rögzített áron felül, a vártnál kedvezőbb értékesítés esetén a többletbevétel egy részét visszafizetik a termelőüzemeknek. Az új alapokra helyezett üzleti kapcsolatok — mert tulajdonképpen azok álltak fenn — feltehetően ezek után sem zárják ki a vitás kérdéseket, a minősítésnél, az átvételnél támadt véleményeltéréseket. Előfordulhatnak olyan viták, amelyek a végső tisztázásig megjárnak minden bírósági fórumot. De ezekben a vitákban, a jogos követelések ér vényre juttatásában is meg kell találni a reális hangot, úgy, hogy az megfeleljen az ügylethűség követelményeinek. Fut- ballkifejezéssel élve: nem szabad hátulról betartani. Akár a vállalat, akár a termelőüzem számára nyitva áll a törvény állal megbatározott út, amelyen követelését érvényesítheti. Nem valószínű, hogy a jövőben a különböző szintű pártbizottságok járnak közbe egy-egy termelőszövetkezet jogos, vagy vélt követelése érdekében. Maguknak a gazdasági vezetőknek kell mérlegelni, tulajdonképpen hol végződik a jogos követelés, és hol kezdődik az üzletrontás — mert ezzel a fogalommal esetenként számolni kell a jövőben. A közelmúltban a tamási járási pártbizottságon hangzott el olyan megállapítás, hogy az egyik termelőszövetkezetnek a vetőmagtermeltető vállalat nem kellő tisztaságú lucernamagot szállított. Ha a kifogás jogos volt. annak kellett volna következni, hogy a vállalatnál azon nyomban reklamál a szövetkezet. De nem reklamált... Es nem reklamált a többi sem, amely ugyanabból a szabvány szerinti, sőt ugyanolyan fémzár- számú tételből kapott. Köztudott, hogy a termelőknek eladott lucernavetőmaggal szemben milyen szigorúak a minőségi követelmények. A megrendelő például nem köteles átvenni azt az árut, amelyről a fémzár hiányzik, és ha történetesen a minőség ellen van kifogása, köteles azt bejelenteni. Lehetséges, hogy a járási párt- bizottságra megalapozottság nélkül jutott el a szövetkezet állítólagos kifogása, amelyet ebben a formában úgy is fel tehet fogni, mint üzletrontást. Megismételjük: az üzleti kapcsolatokban előfordulhatnak nézet- eltérések. De ezek tisztázásában nem szabad az indulatoknak uralkodni, az elintézés módja csak a tényekre való támaszkodás lehet. BI. forint is. Megjegyzem: előfor- mondom, mert most itt van. hadul, hogy bármennyire iparkod- neim azért, mert így igaz. Nekünk nak az asszonyok, mégsem tud- jólesik a párttitkár közvetlensé- nak keresni. Néhányan most is ge. Higgye el, nem akkor érezzük el vannak keseredve, közöttük a megbecsülést, amikor prémiumot, vagy nyereségrészesedést kapunk, hanem akkor, amikor a vezetők közvetlenek hozzánk. vagyok és velük érzek. — Mi az oka annak, hogy az időnként, bármennyire iparkodnak, mégsem haladnak munkájukkal a szaktársnők? — Akkor fordul ez elő. amikor a megrendelő kívánságára Többet ér ez háromheti nyereség- részesed esnél. — Hol hiányolják a közvetlenséget? — Elvtárs. lehet, hogy én most különleges igényeket kell kiélő- nern fejezem ki magam elég jól giteni. Ez azzal jár, hogy a meg. szokott és betanult munkaműveletek helyett újakat kell meg- ‘“l tanulni. Az átállás körülményes és nehéz. — Gyakran kell átállni? — Nem mondhatom, hogy gyakran, de előfordul. de azért megpróbálom elmondani, hogy mire gondolok. Mi sze- ha olyan lenne a kapcsolat a csoportvezető, a művezető és a fizikai dolgozók között, hogy a dolgozó bármikor oda merjen menni a vezetőjéhez. Ne legyen három lépés távolság. három lépés táróért most ez a — Az üzemnek bizonyára ki- volság megvan. Nincs kialakulva fizetődik. A szakszervezet talán az emberi légkör és nekünk rosz- közbenjárhatna. hogy átálláskor szui esik, hogy sokszor kell érez- a dolgozók se fizessenek rá? Itt ni, hogy mi kevesebbek vagyunk, most úgy néz ki, hogy az egye- mint ők. Más lenne az emberek di megrendelés a munkásokra kedve, ha ez megszűnne. nézve valóságos csapás. _ Ugy érzem, elvtársnő, hogy — Igen, nagyjából ez a hely- a közérzet milyensége szempontzet, de hozzáteszem még ehhez, hogy a mi szakmánknál is könnyebb átallnia annak a dolgozónak, akinek megvan a rátermettsége. jából az a legfontosabb, amiről most beszélünk. — A dolgozók — velem együtt — azt mondják, én csak egy dolgozó vagyak, ő meg főnök és ezért — Szabóné elvtársnőt az előbb tartja nagyra magát. Az igazat elmondottakon kívül mi foglal- eddig is meg mertem mondani, koztatja legjobban a munkahelyén? — Nekem nagyon feltűnő és rossz érzés, hogy üzemünkből sokan elmennek. Azután itt volt ez a nagy hőség, annyira megviselt engem is, hogy volt nap, ezután is megmondom. Az üzemvezetők felesége kivétel nélkül itt dolgozik és sajnos a többség felvág nem tudom mire, a többség beképzelt és már csak ezért is csorbát szenved nálunk a fizikai dolgozók jobb megbecsülése. Az irodákon dolgozó szaktársnők az amikor csak harminc forintotoké- utcán a fizikai dolgozókat észre sem veszik. Sokan a fejüket is restem. Már én is haza akartam menni. Nincs levegő. BilJenő- ablakokat terveztek a tervezők, A Sárköz—Völgységi Vízitársulat Bonyhád, felvesz KOTRÓMESTEREKET ÉS DÖMPERVEZETÖKET. Jelentkezés Bonyhád Somogyi u. 1. szám alatt. Fizetés megegyezés szerint. (68) elfordítják. Elvárnák talán, hogy a negyvenéves munkásasszony előre köszönjön a húszéves lánynak? — Nincs most ebben, Szabóné elvtársnő némi elfogultság? — Nincs. — Az irodai dolgozók talán nem ismerik a fizikai dolgozókat? — Ugyan, ne mondjon ilyet. Nem ismernek meg minket. És hogy nincs részünk kellő megbecsülésben, azt mással is alátámasztom. Létszámnövelés volt a raktárban. A raktári munka /Kői dőlq ók” Regölybew A regölyi Népakarat Tsz veze- tán, ha megfogta a kezét, szép gasson már el, tőségével rövid beszélgetést foly- lassan ballagtak... — nevetnek. Jánosné. tattunk, az itt dolgozó nők helymondja Hajnal zetéről. Ismerik jól a gondjaikat, melyeket így foglalhatnánk ösz- sze: állandó munkát szeretnének. A lehetőségek sajnos korlátozottak, és keresik is a megoldást, hogy a nők munkavágya teret kapjon a modern mezőgazdasági művelésnél js. Egyelőre azonban sok a probléma. A lányok védelmében — Melyikük a brigádvezető, kitalálhatom? — Csak tessék ... Erős, kék kötényes, harsány asszonyra mutatok, és nevetnek: — A Terus? — lehet, hogy megválasztjuk, mert ő hozza nekünk a vidámságot. De a brigáda mai fiataloknak. Mondtam is vezető, az mellette ül. az unokámnak a múltkor: én, Vékony, csendes asszony Csapó amikor annyi idős voltam, mint Jánosné, a tizenegy fős kertészGyerek a hinta fán Csupabarna, csupakék szemű asszony nyújtja előre a lábát, a bokája felett forradás. — Hej, azért mégis könnyebb te, már arattam. — Unokájának? Hány éves? — ötvennyolc. írja csak meg brigád vezetője. — Ma jó kedvünk van, mert nyugodtan, én vagyok a brigád- az a rettenetf meleg. Muni-„„ „ i _,i___v.u ____i w.__ kank is van rendesen, uborkát E bédszünet. A kertészbrigád tagjai tető alá húzódtak, ládahalmokon ülünk. A térdeken kiterítve hófehér szalvéták, a barnára sült kezekben csirkecomb, szalonna, mákos kalács. A szatyrokból előkerülnek a frissen mo- belebotlottam a kaszába, sott gyümölcsök, még dinnye is van. Sorra kínálják egymást mindenből. — Épp a fiatalokról volt szó — csöppenek a beszélgetés közepébe. — Szidták őket? ban a legöregebb, — nevet búzavirágszínű szemével Fazekas Istvánné. — A forradást nézi? Ezt is akkor szereztem, amikor gyerekfejjel markot szedtem. Kíváncsi voltam, hogy hol járnak már keserűre a szó. a többiek, elbámészkodtam és __ Nem v álogattunk reggel, most meg babot szedünk. — Csak alig van, kiéget mindent ez a szárazság — fordul bánnánk, ha napokig ____________ zuhogna, de a tegnapi viharban- Engem meg egyszer az uram is csak néhány esett. ’ S nya r “ Vége felé jár az ebédszünet. " . tm'' • , meseh egy akárhogy is figyeltem, nem igen arCU menyeCSke’ panaszkodtak az asszonyok. Annál többet hallottam: — Inkább védtük, a nevetés. — Lányos mamák va Rézmán Pálné. — Csak nem? Ezt meséld el — nógatják többen. — Tizenhét éves koromban már csendül asszony voltam. Kettőkor keltem, csináltam negyven kötelet és in— Jó így a brigádban, szeretünk együtt. Május végén „bulit” is rendeztünk, a kertészetben. Minden brigádból egy asz- kzony főzött, és jöttek a Paksi skM rsr SÄÄÄi gyünk a legtöbben, mondja dúltam markot szedni az uram Tislér * ' - • — dóm, hogy mindkét lánya elvégezte a közgazdasági techniku mot. ^ófofoalL^de'reggelre^eze^a^ko— Védeni kell a lányokat? — Bizony kell. Szeretik őket m_ m egszólni a faluban, pedig csep- feféjtettem" pet sem rosszabbak, mint mi voltunk -annak idején. Annyi az egész, hogy szeretnek csinosan járni és sétálni. — Mi is annak örültünk, ha minél messzebb volt a falutól a kocsma, ahol a bálokat rendezték. Egy lány nem jöhet egyedül nalban megint felráztak. Nem is láttam az álmosságtól, így fél- álomban készülődtem. A férjem meg rámszólt: vegyem már fel a szoknyámat is, mert azt meg elhaza, valaki csak elkísérte, az- lódítottam egy kicsit, hogy hallmoly nők már úgy daloltak velünk együtt, hogy hangzott az udvar. — Fürödni is együtt járunk Igalra, de voltunk már a Balatonon is. — Jó volna oda az idén is el- bölcsődét, hoztuk magunkkal menni, majd meg is beszéljük a őket a földre. Egy lepedőbe köt- vezetőséggel, — búcsúznak el az ve, és a lepedő végét rácsomóz- asszonyok. Közöttük úgy elrepült tam a hintafára. Az egy ilyen félóra, ahe"van a munkát végzik: hosszú rúd — mutatják meg vidáman, frissen... azonnal. — Ha sírt, csak meg— Arra is emlékszem, hogy a mi gyerekeink nem ismerték a MOLDOVAN IBOLYA
