Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-17 / 166. szám
HURRÁ, BALATON! Hatszáz úttörő üdül a nyáron a bonyhádi járás Fonyód-béla- telepi úttörőtáborban, 10 napos váltással, ahol a szekszárdi járás pajtásait is vendégül látják az idén. Ez a sátortábor évről évre a romantikát jelképezi az itt nyaralóknak, akik cseppet sem lelkesed£ dat a jutalmuk, amit sűrűn hal- — lanak: Z — Kérek még egy tányérral... = Zavarba jöhet az idegen, aki nek a jövő terveiért: itt is panelházakat építenek majd. Egyelőre állnak a sátrak, fapriccsekkel, vaságyakkal és a tábortól tíz lépésre ott nyújtózik a Balaton. A jelenlegi turnusban aparbanti, kakasdi és bonyhádi úttörők pihennek, összesen százhuszonhárman. jiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimi A boldogságot nem adják receptre, pedig itt, a bonyhádi járás Fonyód-bélatelepi úttörőtáborában könnyen összeállítanák a pajtások, hogy mi kell hozzá: „Végy egy csendes zugot, lehetőleg víziközeiben és fák is legyenek a környéken. Állíts ide sátrakat, tűzz az égre napot és add hozzá a Balaton simogató vízét, puha homokkal” . ,. Az emberfia, ha úttörő, és erre lehetősége van, táborozik. Ez persze nemcsak kellemes kötelességeket jelent, mert kell a táborban mosogatni, törölgetni, aztán krumplit tisztít az úttörő, vagy kitakarítja a tábor udvarát. Van bizony úgy, hogy egész nap csak az udvart söpri, locsolja egy buzgó társaság, dehogy néz a kapu felé, amelyen keresztül sétálni mennek a többiek, dehogy figyeli a vízben ugrándozó sereget... ségnek a szíve sincs kőből, eny- nyi szorgalom láttán.., Akadnak persze igazán kellemes kötelességek. Üszni tanul délelőttönként a táborozó, és őrségben is eltölt néhány órát. A kétóránkénti váltást csörgő óra jelezné. Jelezné, mert hosszú idő 120 perc, és a kapuőrökkel együtt lefényképezett asörgő óra már csak emléke annak, hogy valaha működött. A hátlapját a fénykép kedvéért szerelték vissza buzgó kezek. Világért sem a képen látható komoly őrök a tettesek, angyali testvérek ők, az egyik ötödikes, a másik hetedikes. Szóval elég érettek ahhoz, hogy csak a szétszedett órát vizsgálják meg: miért nem jár? Van aztán egy olyan nap az itt töltött tízből, amikor a felnőtt vezetőség ülhet összetett késsel: az úttörőkből alakult nyolctagú tábortanács irányít mindent. Ennek a napnak a programjában szerepel a „Vicc-ki-mitÉdesanyám, ha itt lehetnél... nem ismeri, a tábor „főfő parancsnokát”. Kék köpenyben, nyakkendővel, törékeny, rövid hajú kislánynak látszik „Erzsi néni”, azaz Kutass Erzsébet. Kitűnő kollektíva segíti. A kilenctagú vezetőgárdában három sportos nevelőt is találunk. Időnként apukák, anyukák, szülői munkaközösségi aktívák látogatják a tábort. Megnyugodva tapasztalják, hogy betűről betűre valót írtak a hazaküldött képeslapokon: „Édesanyám, itt olyan jó, hogy csak azt sajnálom, te nem láthatod .. Sörös József és László: kapuőrök az órával... Nem figyeli, mert ha valaki úttörő, akkor viselje méltósággal a büntetést. Ki hitte volna még az elmúlt este, hogy itt. a táborban nem dicsérik meg a zajon- gckat? Takarodó után. mert csendben érvényesül a hang, alig kezd el kiabálni a férfiember, máris előkerül egy tanárnő és azt mondja, csendben: — Ti lármáztok? Akkor holnap ti takarítjátok az udvart, a fürdés, és a séta tilos, hogy megtanuljátok a rendet... Ha ilyen balszerencse éri az embert, akkor kitölti a mérgét a söprűn. Jaj most annak, aki szétdobálja a papírt! Egy büntetésben sínylődő csapat nem tűrheti a rendetlenséget... Valamilyen káprázat lehet csak, hogy délután mégis ott látom őket a vízben, amint versenyt fröcskölnék a többiekkel. A táborvezetőtud”, sátranként egy kötelező faviccel a rendes mellett, a diák —tanár rangadó, és sötétedéskor a táborban zseblámpafény mellett megrendezett számháború, ízelítőnek talán elég is ennyi az otthonmaradottaknak. Még elfelejtem, hogy nemcsak fürdik, eszik is a Balaton mellett az úttörő. Sajnos, azt már nem árulhatom el, hogy mennyit. Tiltja a tapintat, hogy fényképen örökítsük meg az ételtől duzzadó arcokat, amint elszántan küzdenek a hússzeletekkel... Az étvágyról csak annyit, hogy itt nem turkál senki az ételben, viszont türelmetlen lábdobogással jelzi, hogy szeretne leülni az asztalhoz. A szakács nénik a kivételek, akik nem üdülnek ebben a táborban. Forró tűzhely mellett, talpon, reggeltől estig, és mégsem fáradtak. Égi' bűvös monA háttér is lényeges, a sátorral... Fotó: BAKÓ JENŐ Szöveg: MOLDOVÁN IBOLYA „Megmérték66 as elnököt I//jf //ctmuv munka közben. Miközben jár a ke- XVtít UooZUIljf ziik, a mondóka, mint monológ hallatszik. A szövetkezet elnök ével együtt mindketten alapítói a tizennyolc esztendeje létrehozott ktsz-nek. Ezúttal az elnök megméretésére kerül sor, csak úgy spontán, ahogy lenni szokott. — Mini a vizsla, mindig fürkész. Höl a munka, höl az emberek magatartása... Torkig vagyok már az elnökünkkel. Alig várom, hogy lelépjen, épp ideje, hogy nyugdíjba menjen. Senki se siratja meg a távozását — mondja indulatosan egy csinos, barna asszony. — Itt van ez a kocsi-ügy. Elvárná, hogy könyörögjön az ember. Büszkébb vagyok én annál... Adja másnak, aki kéri. Eddig sem, de ezentúl még kevésbé fordulok hozzá. — Mi a bajod tulajdonképpen? — kérdezi a másik, — Mindjárt megtudod! Mindenbe beleüti az orrát. Hát ■nem azt kifogásolta tegnap, hogy szóba álltam egy férfival? Mit izgatja, mi köze hozzá? Hogy az nős ember, meg miegymás. .. Viccesen mondta, de nekem elég volt. Hogy jön ő ehhez? Ha az uram nem szól, ő miért játssza meg az er- kölcscsöszt? — mondogatja feltűnő haraggal, villámló tekintettel a szépasszony. Elgondolkoztatnak a haragos szavak. Régóta jól ismerem a szövetkezet elnökét. Eszembe jutnak feleségének szavai, tréfás-büszke mondása: ,,A más baja is az ö baja. Hiába mondom neki ezt a hibáját, mégis minden gondot a nyakába vesz. Ha a szövetkezet bármelyik tagjával történik valami, az elnök még éjszaka sem nyughat?". Hibája, vagy erénye? szót és emlékezem. Visszagondolok a trombózisból kigyógyult ktsz-tag dicshimnuszaira, a másik esetre, amikor vesződött a kibékitéssel, kevés szóval is enyhíteni tudván a férji botlás okozta gyötrelmeket, a harmadik esetben pedig éppen az elnöki kezdeményezésre próbálnak könnyíteni a■ családfenntartóvá magasodott asszony sorsán. Rövid csend után megszólal a másik: — Igaz, ami igaz, az elnöknek mindenütt ott a szeme és mindent észrevesz. De ez a helyes, nem igaz? Ha másként lenne, az sem tetszene, én ezt jól tudom. Én, amíg élek, nem felejtem el az emberségét, amikor bajbajutottunk. De nemcsak velem volt ilyen, hanem — csodálom, hogyan győzi, — mindenkivel. Mi sem vagyunk már fiatalok, mégsem túlzás, hogy úgy törődik velünk, mint az apánk. És milyen sokat jelent az a tudat, hogy a mi elnökünkre mindig számíthatunk — mondja ellentétes véleményét csendesen a másik. ..... Alig fejezi be a mondatot, megjelenik az elnök. Csend, Az egykori tizenhét alapító tag közül most három van együtt, de csak ketten váltanak szót. A csinos, barna asz- szony most nem szól semmit. Mintha megnémult v<oina, szótlanul dolgozik. Durcás, vagy talán magába szállt? Hallgatása miatt nem tudhatom. Szeretném hinni, hogy most már ő maga is igazságtalannak érzi az imént hangoztatott, indulatból született, kemény szaraikat... Távollétében „megmérték” az elnököt, Ha a vita nem is dőlt el, a megméretéskör nem találtatott könnyűnek a ktsz veterán elnöke. Akar és tud mindenkivel törődni. És ez nem kevés... Lehet, hogy mégis meg fogják siratni? A „bosszantó expresszvonat66 1968. július 8., Szekszárd. Európában a nyári meleg évszázados csúcsait mérik. A város lakói a szokatlan hőségtől kábultan Végzik napi munkájukat, hogy minden a megszokott ritmusban haladjon. Aztán nyugvóhelyükre kerülnek a szerszámok, az íróasztaliiókökban balra fordulnak a kulcsok. Az emberek hazafelé, szinte segélykérőén tapogatják _ magukban a lehetőségeket valami után. ami felüdülést hozhat. Sokaknak szemébe ötlik a „lehetőség"; Trans-Eu- rópa expressz — Jco- kaincsempészet, bonyodalmakkal, a kertmoziban. Ezek után egyenes vonalvezetéssel következik a jegyváltás, gondolatban még a mozi (jelen vonatkozásban a filmszínház megjelölés stílustalan), nyári kellemetlenkedőivel, a szúnyogokkal is leszámolva. A kertmoziban lassan megtelnek a széksorok és a több száz néző érdeklődéssel várja az izgalmasnak ígérkező bűnügyi történetet. Türelmesen várja.. . Még csak nagyobb mozgás sincs, mikor a mérőműszergyár munkájával és termékeivel foglalkozó kisfilm nem akar véget érni. Aztán mégis kezdik vetíteni a nagy filmet. Homályba burkolt alakok ténferegnek a vásznon. Titokzatosságot sejtve mereszt- getik szemeiket a nézők; sajnos, hamarosan kiderül hogy szó sincs titokzatosságról, ha csak az nem talány, hogy a film századeleji hibái hogyan térhetnek viss- sza még most is. Amit a következő másfél óra hoz, az még elemezgetésre sem méltó. Bosszantó vontatottság modern hatásokra való törekvés, kisiskolás szinten, koncentrált unalom a néhány kiragadott jellemző. A nézők becsapotton kelnek fel helyükről, megérdemelt pihenőjüket tették tönkre. Úgy gondolom, nem, szükséges, hogy egy szórakoztatónak szánt film kultúránk része legyen, de, hogy bosszúság helyett két kellemes órát szerezzen, azt joggal elvárhatjuk. Dr. Gyeney László, Szekszárd
