Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-17 / 166. szám

A közvélemény-kutatás nyoméin

M ÁVA L TWáróterem, út portalanítás,

1 •• p*« 1 rr

kozturdc

Interjú Kovács János bonyhádi tanácselnökkel

„Ha újságíróval találkozna, mit javasolna sürgős megírásra?” — kérdeztük olvasóinktól közvéle- ménykutató-ívünkön. Szinte a megye minden részéből érkezett erre javaslat. Nem egy tartalmazott Bonyhádra vonatkozó kérdéseket is. A vízproblémáról már írtunk, most a további problémákkal kapcsolatban beszélgettünk Kovács Jánossal, a községi tanács vb-elnökével.

— Sürgősen írjanak a bonyhádi MA VAUT váróterméről és a buszmegállóról — kérte több olvasónk is. — Mi erről Kovács elvtárs véleménye?

— Nyitott kapukat döngetnek a kérelmezők. Ezt azért tudom mondani, mert a tanács is tisztában van az e problémából adódó lehetetlen állapotokkal. Ha száraz az idő, nagy a por, ha esős, mindenki csupa csatak a szinte feneketlen sártól. Nem kis erőfeszítéseket tettünk már eddig is. Területet biztosítottunk az új megállóhoz, s erre az évre már beterveztünk egymilliót, hogy segítsük az építkezést.. A tervezés is megkezdődött, de az a tapasztalatunk. hogy a MÁVAUT illetékeseinek ez a segítségünk is kevés. Több anyagi támoga+ást akarnak, mint ez a legutóbbi tárgyaláson ki is tűnt. A mí általunk felajánlott — az egész beruházáshoz viszonyított — egy- harmad helyett kétharmadot kívánnak. Nem értjük, hogy miért mi vállaljuk a nagvobb részt, mikor anyagi hasznuk nekik lesz belőle.

— De nem is erről van szq, A mi községfejlesztési alapunk évi másfél millió körül mozog. És vannak más legalább ilyen sürgős feladataink is. Harmincegy kilométer járdát. 27 kilométernyi utat kellene építenünk. A csapadék- és szennyvíz elvezetésének gondja is ránk nehezedik, de a villanyhálózat bővítésére is gondolnunk kell, hogy csak néhányat említsek a megvalósítandó feladataink közül. Az összes problémáink megoldására, kiszámítottuk, legalább 150 millióra lenne szükségünk, de azonnal.

— Mi változatlanul tartjuk magunkat ígéretünkhöz, az egymilliót — kölcsönből azt is — jövőre is biztosítjuk. Sőt megbeszéltük, a terület rendezéséhez a vasút is hozzájárul. Ennél többet a tanács nem tehet.

— Mikor portalanítják a forgalmas Mikes Kelemen utcát?

— Jogos a panasz, magunk is azon munkálkodunk, hogy az ottani áldatlan állapotot megszüntessük, de ez nem olyan egyszerű, s nem olcsó. A tanács elgondolása az volt, hogy olyan végleges rendezési tervet, készíttessen erre a részre, amelynek megvalósítása után évtizedekre ne legyen rá gondunk. így jött összefüggésbe az úttal a malomárok. Első tervünk az vdlt, hogy az út portalanítását a szélesítésével együtt oldjuk meg. Ezzel járt a malomárok megszüntetésének terve. Nem volt járható az az elképzelés, hogy a szélesítést a másik oldalon, egy sor ház lebontásával oldjuk meg.

— Azóta vita támadt a malomárok megszüntetését illetően — mondván a csapadékvíz elvezetéseihez szükséges. Véleményünk szerint egészségi okokból is az első tervünk a jó. Ha ugyanis kikövezzük az árkot, akkor is lefolyás hiányában örökké fertőzi a levegőt. A csapadék elvezetésének — nemcsak az itteninek — már készül az általános terve. A tanács házi énítőbrigád- ját pedig úgy fejlesztjük, hogy

alkalmas legyen a vízilevezetési munikák végrehajtására is.

— Végeredményben a portalanítás sóikba kerülne, s nem oldana meg semmit. A végleges rendezés többe kerül, de inkább ezt választjuk, s előreláthatóan a következő ötéves terv első évében megkezdhetjük a munkát.

— Miért nincs fürdő Bonyhádon? — kérdik többen is.

— Erre az ötéves tervre tisztasági fürdő építését terveztük, s a költségvetésben másfél millió forintot — felét helyi, felét megyei támogatásból — terveztünk rá.

— Az elmúlt évben azonban

a tanácsülés felülvizsgálta ezt a tervet. Ehhez több községben vizsgálta a fürdők forgalmát, s nem találta arányban a kihasználtságot a befektetett nagy ősz- szeggel. Bonyhádon ehhez járul a vízellátásban mutatkozó nehézség, és az, hogy a lakóházak mintegy felében már van fürdőszoba. Ez megoszlik úgy, hogy a régiek mintegy 30 százalékában, s az újak mindegyikében van fürdőszoba. Az üzemek is rendelkeznek fürdővel. De még több fürdőszoba volna, ha a szükséges felszerelések rendelkezésre állnának.

— Ezért a tanácsülés úgy határozott, hogy a helyi anyagi erőt most fontosabb a vízellátás megoldására fordítani. A 750 ezer forintot a törpevízmű rekonstrukciós tervének elkészítésére és 2 kút fúrására adtuk. Egv kutat már rá is kötötték a hálózatra. A megyei hozzájárulást is a vízellátás további javítására használjuk, ha megkapjuk. i.

SZALAI ENDRE

Gátáthelyezés Gemenc alatt

A Duna, Szekszárd alatti térségében igen szeszélyes vízi utat ad a hajósoknak. Szinte másfél-két kilométerenként kell a hajóknak egyik partról a má3ik irányba hajtani, hogy a legmélyebb vizet járhassák. Amikor alacsony a vízállás, akkor Különösképpen nehéz dolguk van a hajókormányosoknak. A bajai vízügyi igazgatóság a gondnoka a Duna Tolna megye vízi útjának. Most megbízást adtak egy Gemenc alatti kőgát áthelyezésére. Alig több mint húsz méternyit kell a gát helyét változtatni, de ennek nyomán kilométereken át változik majd — néhány év után — a folyó sodrása. A hajóút biztonságosabb lesz, ugyanakkor az új gát valószínű „elhordja” a Siótorokban magasodó hordalékot is. A munkát a MAHART I. számú úszódaruja éjjel-nappal végzi.

Jönnek a mérnökök, a technikusok

Augusztusban tartja alakulásának huszadik évfordulóját a „Földvár” Gumiipari Ktsz tagsága. Ebből az alkalomból több érdekes adat jut a közvélemény tudomására. Húsz éve alig két tucat csizmadia és cipész alakította a ktsz-t. A szakemberek legmagasabb képesítése a mester- vizsga volt. Jelenleg pedig három mérnök, négy technikus dolgozik a szövetkezetben. Ugyanaitkor a szövetkezet mintegy húsz tagja levelező úton folytat tanulmányokat szakiskolákban, eehni rumokban. A jó hírű mestereket unokáik, fiaik váltják fel, de már nem mesteri, mérnöki, technikusi oklevéllel.

Kétmillió tonnás óriás

Tovább épül az ország egyik jelentős üzeme, a Dunai Kőolajipari Vállalat. Már működik az évi egymillió tonnás kapacitású olaj- finomító berendezés, s ennek kiegészítő üzemei. Jelenleg a kétmillió tonnás évi kapacitású berendezést építik és szerelik, s a tervek szerint még ebben az évben bekapcsolódik a termelésbe.

(MTI foto — Mező Sándor felvétele.)

Konzervipari

országos

A Duna menti falusi fiatalok paksi találkozójának rendezvényeként hétfőn félszáz fiatal vendéget fogadott a Paksi Konzervgyár, akik a KISZ Tolna megyei Bizottságának felhívására a Konzervipari Tröszt által rendezett országos szakmai versenyre érkeztek. A vetélkedőt ünnepélyes keretek között Tóth Imre, a KISZ Központi Bizottságának ifjúmunkás osztályvezetője nyitotta meg, a megye ifjúsági vezetőinek, a Konzervipari Tröszt és a Paksi Konzervgyár vezetőinek jelenlétében.

Az egész napos elméleti, gyakorlati versenyen 51 fiatal szakmunkás vett részt — többségük lány — s szinte az ország valamennyi konzervgyára képviseltette magát.

Az elméleti kérdéseket nemcsak szigorú értelemben vett szakmai anyagból állították ösz- sze. A versenyzőknek számot kellett adniok politikai ismereteikről, szerepeltek munkavédelmi, munkaszervezési kérdések is. A fiatalok három fős csoportokban versenyeztek, s a Konzervipari Tröszt szakembereiből álló bíráló bizottság vizsgálta egy-egy brigád összteljesítményét is. Az elméleti ismeretekkel párhuzamosan gyakorlatban is bizonyítani kellett tudásukat a résztvevőknek. A gyakorlati .vizsga” egyik tételeként barackfelczést kellett végezniök: a versenyzők állapították meg, milyen konzervipari termék előállítására alkalmas a vizsgálat tárgyává tett barack.

Az országos szintű versenyt a Paksi Konzervgyárban bonyolították le. A szervezés felett a

szakmunkások

versenye

konzervgyár KISZ-szervezete vállalt „védnökséget”, az ő munkájuknak köszönhető, hogy gördülékenyen, minden zavar nélkül sikerült lebonyolítani a versenyt.

Az eredményekből kitűnik, hogy a Paksi Konzervgyár fiatal szakmunkásai nemcsak a rendezésre voltak kényesek, hanem arra is, hogy megmutassák: értői a szakmának. Már hetekkel ezelőtt alaposan felkészültek a versenyre, hogy ne kelljen szégyent vallaniok az ország más részéből érkezett szakmunkások előtt. Az eredmény talán a reméltnél is jobban sikerült: csapatversenyben a legjobb helyezéseket a Paksi Konzervgyár fiataljai érték el. Az egyéni vetélkedőben sem maradtak le a házigazdák. Első lett Szleisz Erzsébet, szintén a Paksi Konzervgyár fiatal szakmunkása, aki a verseny után nyugodtan vallhatja magát az ország legjobb ifjú mesterének. Fülöp Margit a második lett, Lőrincz Mária pedig a harmadik helyezést szerezte meg. „Természetesen” ők is a Paksi Konzervgyár dolgozói.

A délután öt órakor tartott eredményhirdetésen Soós János, a Konzervipari Tröszt KISZ-tit- kára értékelte a versenyt és adta át a jutalmakat. A csapatversenyben legjobb helyezést elért három brigád jutalomból északmagyarországi körúton vesz részt, s a brigád tagjai a helyezéseknek megfelelően 300—100 forintos pénzjutalomban részesültek. Az egyéni verseny legjobbjai hamarosan külföldre utaznak teljesítményük elismeréseképpen, ezenkívül a konzervgyár igazgatója egyheti jutalomszabadsággal „toldotta meg” a jutalmat.

A verseny lebonyolítása után a Paksi Konzervgyár fiataljai vendégül látták a résztvevőket, és hangulatos klubest keretében beszélték meg a vetélkedő izgalmait.

(d. kánya)

Hangulatkeltés ?

Igen, de csak azok ellen, akik termelőszövetkezeti alkalmazottként a jól dolgozó szövetkezeti gazdák átlagkeresetének három-négyszeresét kapják. Nem valószínű, hogy bárkinek is lenne bátorsága kijelenteni, hogy ez így erkölcsös. Hozzátartozik azonban az igazsághoz, hogy Tolna megye közös gazdaságaiban a vezetők döntő többsége nem jut mam- mutjövedelmekhez, még akkor sem, ha a beosztásának megfelelően, esetenként a tsz-tagok átlagkeresetének kétszeresét, két és félszeresét kapja. Ha figyelembe vesszük, hogy az új gazdasági mechanizmus gyakorlatában még inkább előtérbe kerül az egyenlősdi felszámolása, akkor azt is el kell fogadni, hogy a szakképzettséget, a hozzáértést, a vezetői kockázatvállalást és a vezetői többletmunkát meg kell fizetni.

Statisztikai adatok igazolják, hogy a termelőszövetkezeti elnökök évi átlagban 12—16 munkaórát végeznek naponta. Hasonló a helyzet a főagronómusok esetében is.

De, hogy egy közös gazdaságban a főkönyvelő közösből származó havi jövedelme elérje a tízezer forintot, az enyhén szólva túlzás. Nincs az a főkönyvelő, aki ezért megdolgozna, legyen bármilyen kvalifikált szakember, bármennyire lángelme. Nos, ezeknek a jövedelmeknek a megnyirbálásáról van szó, azzal, hogy hatályba lépett a MÉM rendelete, amely rögzíti termelőszövetkezeti kategóriánként az alkalmazotti fizetések lehetséges alsó és felső határát. A megyei felmérések azt mutatják, hogy kevés embert érint a rendezés, viszont annál inkább berzenkednek az érdekeltek. A döbröközi közös gazdaság főkönyvelője, úgy hírlik, kijelentette, kevesebb pénzért nem hajlandó a főkönyvelői munkakört a termelőszövetkezetben ellátni. Tegyük hozzá, erre nem kényszeríti senki, s legyünk tárgyilagosak; akár tetszik, akár nem, bizonyos erkölcsi, politikai normákat mindenkivel szemben, a köz érdekében igenis érvényesíteni kell. Más részről pedig általában nem szokás és nem is lehetséges a rendeletekkel vitatkozni, egy lehetőség van csupán: azokat maradéktalanul be kell tartani.

A MÉM-rendelet világos és egyértelmű. Bizonyára kivétel nélkül helyesléssel fogadják a tsz-tagok mellett azok a termelőszövetkezeti vezetők is, akik belátják; indokolt esetben a termelőszövetkezeti alkalmazottak fizetésének a rendezése politikai kérdés. — ir —