Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-03 / 154. szám

A győri iparvidéket szemvillanásnyi idő alatt hagyta maga mögött, azután a bányaváros következett. Az úttest felett drótkötélpálya húrja feszült, a bányából a szenet légi úton szállították valahová. Azután a fehér Mercedes tovasuhant, újabb dombok, bukkanok, huppanok következtek, egy éles kanyar, majd a tábia: „BUDAPEST”.

Lépésben haladt a város közepe felé, híven követte a forgalomirányító táblákat, amelyeken egy nemzetközileg használt szó: „Centrum” igazítja útba a turistákat;

Jana persze nem érezte turistának magát, de minden szép iránt fogékony lelke nem tudott napirendre térni a magyar főváros meglepő, sajátos és egyéni varázsa felett. •

— 130 —

Néhány házzal az orvos otthona előtt állította meg a kocsiját.

Kiszállt, gondosan lezárta az ajtókat, majd bement abba a házba, ahol Gömöry lakott, és először cseh, majd német nyelven érdeklődött, hogy Gömöry doktor melyik kórházban dolgozik.

Gömöry éppen operált, a főnővér a műtő előtt lévő pádon hellyel kínálta Janát.

Nehezen teltek a percek. Eközben az asszony újra felidézte magában a Gömöryről Becsben látott fényképfelvételeket és a rendkívül pontos és mindenre kiterjedő személyleírás részleteit. Öszbehajló, magas és vállas férfit vár, rövid, erőteljes ujjakban végződő kézzel, és kissé kacsázó járással. Tudta, Gömöry arcán egy rend, kívül fontos ismertetőjelet fedez majd fel, a szemöldök magasságában a homlokon három pántból álló sötét anyajegyet, vagy annak nyomát, vagyis az operáló kés hagyta forradást.

A műtőből végre egy kerekes kocsit toltak ki. s azon egy halálsápadt asszony feküdt. Jana felállt, és az ablakmélyedésbe húzódott. Kisvártatva három orvos lépett ki, két fiatal és egy idősebb. Jana tudta már, hogy itt van az ő embere is. Megvárta, amíg az orvos a szobájába megy, lélegzetvételnyi pihenést is engedélyezett néki, csak ekkor kopogott.

Gömöry doktor ingerülten tárta sarkig az ajtaját.

— Mit akar kérem? — mordult Janára.

Az asszony elővette legbájosabb mosolyát és egy cigarettát nyújtott az orvos felé.

— Tüzet — mondta németül

Gömöry hátralépett és hívta Janát is.

Az asszony becsukta az ajtót, majd ráfordította a kulcsot.

— Hol van Schirmbaum? — kérdezte minden bevezetés helyett.

— 131 —

— Ilyen nevű urat nem ismerek, a betegeim között tudtommal nem szerepel.

Jana hallgatott és lassan, mintha csak ezért jött volna, sétált az orvosi szobában lévő üveg- szekrény elé. Szemügyre vette a különféle és ezüstösen csillogó műszereket, végül kinyitotta a szekrényt és egy injekciós tűt emelt ki belőle.

Gömöry érezte, hogy pánik vesz erőt rajta. Nem tudta, kivel áll szemben. Túlságosan kevés idő telt el — véleménye szerint — ahhoz, hogy bűntársának az újságban közzétett hirdetése után valaki már az ODESSZÁ-tól Pestre érkezzen. Hasztalan próbálta a beállott csendben magát arról meggyőzni, hogy Jana a bécsi főnökségtől érkezett. Mind erősebb lett benne a meggyőződés: a magyar elhárítás már a nyomára bukkant és az asszony azért kereste fel őt, hogy a letartóztatásához szükséges bizonyítékokat megszerezze.

Idáig jutott gondolataiban, amikor Jana hirtelen megfordult és kezében az injekciós tűvel, szorosan az orvos elé állott.

— Varsóban — mondotta — az ottani koncentrációs tábor felszámolása idején a munkára képtelen foglyokat levegőnek a vénába juttatásával tették el láb alól. Az ODESSZA nyilvántartása szerint a likvidálásban részt vevő SS hadosztály orvosa egy bizonyos von Gernner volt. Sajátos rekordot állított fel ez az orvos, kétezer embert nem egészen hét óra alatt tett el láb alól.

— Fantasztikus, hogy mik vannak — mondta Gömöry-Gemner és leült az asztal mellé.

— A Kárpátok északi lejtői előtt vívott védelmi harc idején két orvos vadászaton vett részt. Egyikük meghalt. A közelben állomásozó SS hadosztály orvosát von Gemnemek, a halottat Gömöry doktornak hívták.

— 132 —

lllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllll _

A gemenci turistaforgalom

Az idegenforgalmi prospektus — sok szépet, jót mond Gemencről, “ s nem hiányoznak belőle a hatá- Z sós képek sem. Az ember azon- Z ban némi előítélettel viseltetik Zá minden ilyen propaganda^kiad- — vánnyal szemben. Eltúlzott hival- -j kodást, jól időzített üzleti fogást — lát benne. A turistaforgalom azon- — ban érzékenyen reagál mindenre: s

jelzi azt is, ha a prospektus va- Z lamilyen megfontolásból eltúloz- Z za a valóságot, s azt is, ha a ZZ reális keretek között mozog. Túl- =Z zás esetén például nem bontako- 25 zik Iá számottevő idegénforga- — lom: ha az emberek csalódottan — térnek vissza egy kirándulásról, — hiába a legjobb prospektus. Z

Tavaly a nyári idényben 1350 Z turista fordult meg Gemeneben, a Z Tolna megyei Idegenforgalmi Hi- Z vatal szervezésében. A mostani Z idénynek még csak a kezdetén ^ vagyunk, de máris többen jöt- S fcek Gemencbe, mint tavaly, egész z idényben. Harminc csoport és z 2000 látogató fordult meg ez év- Z ben a híres rezervátumban. És Z amint megtudtuk, a Tolna me- Z gyei Idegenforgalmi Hivatalban Z már körülbelül ennyi előjegyzés Z is van, s állandóan érkeznek a Z megrendelő levelek. Aki egyszer S Gemencben járt, minden pros- ^ pektusnál nagyobb propagandát — csinál a rezervátumnak. Sem z Party István rezervátumvezető, z de más sem számított az érdek- Z tödés ilyen rohamos növekedésé- Z re. Z

A teljesség kedvéért persze azt Z eem szabad elhallgatni, hogy a kezdet nem járt minden zökkenő —j nélkül. Meglehetősen nehéz volt z például az ellátás megszervezése, z márpedig ez minden idegenfor- z galoinnak előfeltétele. Jelenleg Z már bográcspörkölt várja délben Z a turistákat, ha azt előre meg- — rendelik. Viszont ezzel kapcsolat- ban probléma is merült fel. Az ■■ egyik csoport kicsit megkésve z adta fel a pénzt, s a turisták z előbb megérkeztek, mint a pénz. Z A befizetési csekket ugyan hoz- Z ták magukkal, de már nem kap- Z tak ebédet, s éhesen távoztak. Z

Ez csak egy csoporttal fordult = ugyan elő, de nagyon lényeges — dologra figyelmeztet. Igaz, hogy z ilyen helyen csak az előzetes z megrendelés lehet az étkeztetés Z alapja, de _ feltétlenül számolni Z kell a különféle rendkívüli ese- Z tekkel is. Ha valahova idegen- Z forgalmat szerveznek, az kötele- Z zetségekkel is jár: akármilyen —

váratlanul érkezik egy csoport, — nem lehet elintézni azzal, hogy z nem rendelték meg a túrát és az z ebédet. A váratlanul érkezőket is Z szívesen kell fogadni, elemi do- Z log, hogy például ételt, italt biz- Z tositsanak számukra. Jóllehet Z vadpörköltet nem lehet egyik Z percről a másikra előteremteni, — de, hogy ne legyen tartalékban = valamilyen hideg étel — mond- = jtik konzerv —, azt már nem le- * hét elfogadni.

Az Idegenforgalmi Hivatal, úgy Z látszik, okult is», a történtekből, Z mert tett lépéseket bizonyos el- S látási tartalék képzése érdeké- — ben. Most folynak a tárgyalások — egy olyan vendéglátóhely létesí- = téséről is, amelyikkel ugyancsak = t úrinak javítani a gemenci el- Z látást. £«

Reméljük. az intézkedéseknek Z lesz foganatja. A Gemencbe özön- Z lő turisták pompás élményét kár Z lenne még esetenként is meg- - keseríteni ellátási problémákkal. Zj BODA FERENC T lllll IIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIilIIIII II llllll

REGGEL 8-tól ESTE 8-ig

Fogászati szakrendelés

A munkanaplók bejegyzései arról vallanak, hogy ezen a napon reggel nyolctól este nyolcig több, mint másfél száz beteget látott el a fogászati szakrendelés. Az itt dolgozó orvosok és segítőik azt mondják, hogy viszonylag csendes napot fogtam ki. El tudom képzelni ennek nyomán, milyen lehet a nem csendes nap, mert ezt sem nézem csendesnek.

Álruhában statisztálom végig a nap jelentős részét. A fehér köpeny jól rejt. Ma délelőtt tökéletes az asszonyuralom. Igaz, máskor is, hiszen az öt fogász között Rosta doktor képviseli a férfi nemet. Ö délután rendel Selényi doktornővel, s kettőkor lesz a — mondjam, hogy melegfogó váltás? Nem mondhatom. Ehhez az eszközhöz csak végszükségben szeretnek nyúlni fogászaink, és közös panaszként emítik, hogy a foghúzásnak valóságos kultuszát honosítanák meg néhányan, ha csak rajtuk múlna. De tartsunk sorrendet.

Nyolc óra előtt néhány perccel munkára készen áll dr. Reglődi József né főorvosasszony, dr. Scherer Sándorné és Weimer Enikő dr. Pont nyolckor nyílnak az ajtók és elfoglalják helyüket az imponálóan modern fogorvosi székben az első páciensek. Csekély kivétellel riadtak, aminek a magyarázatát a várakozás perceiben végighallgatott rémtörténetek adhatják. Mire túljutnak egy kezelésen, any- nyira megnyugszanak, hogy csaknem kérdik: — Ennyi volt az egész? — És mégis... a fogorvosi várószoba hihetetlen varázserővel bír. Először is, itt mindenki „mindent jobban” tud. Az olajban való eleven kifőzetésnél is borzasztóbb történeteket, amik persze, mind hitelesek. Jártam már úgy én is, hogy a mesék hatására meg- juhászodott akkor már éjjel-nappal csillagokat láttatóan fájó fogam és szerényen elsompolyogtam. Persze, hogy visszamentem, csak hát... késő volt már, tömés nem segített, húzatrti kellett. Utána bántam, de késő bánat eb gondolat. Most itt, ez jár a fejemben. Enyhe szégyenkezésfélét érzek a fehér köpenyben, hiszen bárhova nézek, azt kell látnom, milyen nagy szamárság félni,

Galambősz hajú mamika panaszolja Schererné doktorasszonynak, hogy nagyon fáj az ínye, ami gyulladásban van. A beteg kísérője gyorsan elhadarja, hogy sósbor- szeszt rakott a gyulladásra. Mondták a szomszédasszonyok...

Ejnye, ezek a tudós szomszéd- asszonyok! Nem is tudják, milyen sok butaságot tudóskodnak ösz- sze és mennyi bajt okoznak. A sósborszesz még jobban kimarta a beteg részt. Könnyű kis kezelés következik. És a nyolcvan felé közelgő mamika hálásan köszön- geti a „doktor néninek” a segítséget.

Ez is a szorongás jelen valóságát bizonyítja. Idősek, fiatalok egyaránt nénizik fogorvosnőinket. Megszokták már. Még Weimer doktornő is, pedig sokára lesz még néni a negyven év körüliek számára. Januárban jött Szekszárdra friss diplomával.

Most éppen egy göndör hajú, vékony fiún a sor. Tömi a fogát a doktornő, a legény meg-megrán- dul, de azért arra nem rest, hogy nagyot kacsintson, afféle cinkos kacsintással nekem, hogy nem is fáj ám, csak hát... Holnap újra jön. Van még egy foga. ami kezelésre vár.

Sok a fogsorok korrekciója. Jönnek, jobbára idősebb emberek. Panaszolják, hogy baj van, feltöréseket okoz a protézis. Könnyű segíteni ezen a bajon. Zümmögnek a csiszolókorongok.

— Tetszik tudni, a nyelvem nem fér el. Tán le kéne belőle vágni — mondja egy néni viccelődve.

— Mit gondol, nem örülne a család?

— Nem a hosszúságából, hanem, a szélességéből!

Akik már többször voltak itt, otthonosabbak még a beszélgetésben is. A beszélgetés pedig jó dolog. Természetes nyugtatószer.

Milyen az ideális beteganyag? Jó lenne már ott tartam, hogy panasznélküliség esetén is jönnének az emberek. Van már néhány ilyen páciens. De kevés. A többség elhanyagolt fogakkal jön, a húzások száma vetekszik a fogpótlások számával és vannak 23 —25 évesek, akik protézist kell kapjanak, Az időben észlelt szuvasodáson lehet segíteni, kezeléssel késleltethető a másik veszedelmes betegség, a fogínysorvadós is. Az emberek félelmével kell megbirkózni először egészségügyünknek ebben az ágazatában.

— A félelem elkezdődik már gyermekkorban. Természetes, hogy elsősorban azoknak a családoknak a gyermekeinél, ahol az egészségügyi kultúrával egyébként is baj van.

— Ö, jönnek már ide szép számmal kicsi emberkék, s olyan okosan viselkednek, hogy öröm velük foglalkozni.

Keserves sírás a szomszédos rendelőben. Ilyen az élet. Ellenpéldákat is terem bőven. Egy négy év körüli hajadon csücsül a fogászati székben és a legszebb könyörgésre sem nyitja ki a száját. Itt a mama is, végül az udvarlás nem marad eredménytelen.

— Nem fáj, anyuka, nem fáj, doktor néni nem fáj! — bizonygatja sűrű könnyhullatással.

A doktor néni, miután már látta az engedetlen fogacskát, megígéri, hogy nem húzza ki, csak picit leradírozza. Asszisztensnője mutatja a „radírozógépet”. Persze, nem megy könnyen a „radírozás” a gyermeki kíváncsiság ellenére sem, de végül megnyugszik Piroska. Ö a fogótól fél. Ez a radírozás pedig nem is olyan borzasztó.

— Vannak szenvedélyes fogházatok, akik szinte meg vannak sértődve, amikor húzás helyett töméssel távoznak.

Enyhe túlzásként könyvelem el, mígnem találkozom egy negyven év körüli férfivel. Most húzzák a második fogát. S míg beinjekciózva várakozik, nekem magyarázza, hogy a feleségének rengeteg baja van a fogaival.

— Rak az rá kérem mindent. Mondom neki mindig, hogy ne csinálja, jöjjön és dobassa ki. A műfog nem fáj.

Sajnos, általános felfogás ez is.

Nem sokkal idősebb emez férfiú sem. Az is lehet hogy fiatalabb, csak a foghíjasság kelti azt a csaló* látszatot, hogy idősebb. Alig van már saját foga.

— És tessék mondani, — kérdezi fintorogva — én olyan berakós fogsort kapok?

— Mit gondol, ki annak az oka?

Megvonja a vállát és egy foggal ismét szegényebben távozik. Pedig, ha tíz— tizenöt évvel ezelőtt lett volna ilyen szorgalmas látogatója a fogászatnak most nem okozna gondot, hogy milyen is lesz az a fogpótlás. Ügy lehet, nem is lenne pótlásra szükség.

Tizennyolc év körüli lány várakozik Weimer doktornőre. A bölcsességfoga viselkedik rosszul.

— Kivesszük, mielőtt még nagyobb bonyodalmat okozna. Elég satnyácska.

Tréfás ijedelem támad. Valamelyik szórakozott páciens itt felejtette a fogsorát. Pedig, de sürgős volt, amíg meg nem kapta. Hosz- szú az átfutási idő: 6 hét, két hónap is kell a fogsorok elkészüléséhez.

Tíz röntgenfelvétel készül a vidékről beküldötteknek. Egy-egy rejtettebb baj lepleződik le ezeken a felvételeken. Most látom csak, milyen csalóka dolog egy egészséges fogsor látványa!

Időnként felberregnek a ventillátorok. A növekvő hőségben sem gyérül a várakozók csoportja kint a váróban. így megy ez nap, nap után. És ez egy úgynevezett csendes nap, új és régi látogatókkal. Ide mindenki segítségért jön, és nem panaszkodhat. Sőt, nyugodtan kimondhatja, amit gondol:

— Ennyi az egész? Ettől nem volt érdemes félni!

Magánosok és közületek téglaigényeinek kielégítésére 1968. július 1-től

újra vesz fel előjegyzéseket

a TEVELI FMSZ Téglagyára

Igények kielégítése a2 előjegyzés sorrendjében történik. Telefon: Tevel 19.

(310)