Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-13 / 137. szám

M.

lógatva, hogy aztán kábul tan vesse magát a tiszta ágy pihenést kínáló takarói közé.

Schirmbaum eltolta maga elől a tányért és azt mondta:

— Engem megmérgeztek.

Komolyan mondta és nem csengett félelem a hangjában. Jóllakott, és számára most már minden mindegy volt. Elvesztette az erejét, feje a mellére csuklóit, Érezte, hogy a „Páter”, mint gyermeket, a karjára veszi, egy mozdulattal felnyitja az ágyat és a hűs, fehér habok közé ereszti.

— Mint egy gyerek — mondta Jana csendesen, és halkán.

— Ezzel drágám ma este még a maga bájai sem bírnának — nevetett a Páter.

Azután felvették a kabátjukat és kiléptek a szobából. Amikor becsukták az ajtót, emberi kéz érintése nélkül a három helyiség minden csillárja kialudt Csend borult a szobára. Csak az ágy felett egy speciális kamera szegeződött ftz alvó férfi arcára.

Fenn, a harmadik emeleten egy szigorú arcú asszony felnyitott egy füzetet. A villanyórára nézett és a következőket írta le:

„0 óra 14 perc. A 17-es elaludt...”

*

.. .A Volkstimme című bécsi lap kiadóhivatalába közvetlenül a záróra előtt egy férfi érkezett. A hirdetésfelvétel pultja elé állt és gyűrűjével megkocogtatta az üvegablakot. A helyiség belsejéből egy hölgy sietett az ügyfélhez, aki egy legépelt apróhirdetést nyújtott be a kezelőasztalra. A tisztviselőnő megszámlálta a szavakat, közölte a hirdetés árát.

— Ha expressz adom fel, mennyibe kerül?

— kérdezte az ügyfél. •

— A kétszeresébe — mondta a hölgy —, de abban az esetben már a holnapi lapban megjelenik.

— 80 —

Az ügyfél még néhány schillinget dobott az asztalra, azután eltávozott.

A tisztviselőnő egy kis tartályba helyezte a papírlapot, a tartályt a csőpostába tette és halk szisszenóssel jelezte a gép, hogy a küldeményt a szedőterembe továbbította. A nyomda vezetője kiemelte a papírt, az egyik szedő leszedte a szöveget, a mettőr beemelte az oldalba, később az öntő formát öntött róla, a gépmester beemelte a rotációsba és amikor a dudaszó a gépindulás elérkezett pillanatát jelezte, sok’ tízezer lapban már ott volt a néhány perccel ezelőtt feladott apróhirdetés.

A lapot postázták, útnak indították az osztrák főváros utcáira és a külföldi nagyvárosok felé.

Másnap reggel az egyik budapesti standon is kitették a legfrissebb bécsi lapot. A rikkancs széles mosollyal üdvözölt egy elegáns urat, aki néhány magyar lappal együtt egy Volksstimmét is vásárolt.

Ez az úr a sarkon tűiig sétált és egy ott várakozó, 1300-as Volkswagenbe ült. Szép lassan és óvatosan vezetve az egyik kórházhoz hajtott. Kocsiját az épület előtt, az utcán hagyta, udvariasan viszonozta a portás köszönését, majd a második emeletre, a sebészetre ment. Ekkorra már kigombolta a kabátját, újságjait az asztalára dobta. Fehér kórházi öltözéket vett magára. Azután a falhoz lépett és szemű gyre vette a táblát, megállapította, hogy délután kettőig nincis operációja.

Újságolvasásba kezdett. A bécsi lapot utoljára hagyta és csak felületesen futotta át a főcímeket. Azután az apróhirdetési oldalra lapozott, átnézte a közleményeket, felült. Az egyik híradás különösen megragadta figyelmét.

— 81 —

Az egyetemes

magyar régészettudománynak van igaza!

Hozzászólás dr. Pataki Józsefnek „Ki követte el a hibát ?“

című cikkéhez

Tekintettel arra, hogy dr. Pataki József fenti cím alatt a Tolna megyei Népújság június 8-i számában megjelent cikkében többek között a szekszárdi múzeum ősrégészeti kiállítását is élesen bírálja, ezért — a magyar régészettudomány megállapításainak védelmében — szükségesnek tartom az alábbaik leszögezését: A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum 1963-ban megtervezett és 1964-ben megnyílt új állandó kiállítása a régészet-, történet- és néprajztudományok legújabb eredményei szem előtt tartásával, hazánk több neves kutatójának előzetes bírálatát figyelembe véve épült fel, minek következtében a mai napig Magyarország legkorszerűbb rendezvényei sorában tartják számon. A múzeum kutatói az egyes osztályok felépítésénél nem összefoglaló jellegű, népszerű kiadványok definícióit tették elsősorban magukévá, hanem részben egy-egy szakterület tudós specialistái munkásságának legfrissebb megállapításaiból merítettek, részben saját gyűjtéseik eredményeire is támaszkodtak.

Fentiek előrebocsájtásával a továbbiakban csupán arra szorítkozunk, hogy a régészeti kiállítás forgatókönyvének és szöveges vezetőjének meghatározásait ilyen specialista kutatók szavainak, illetve írásainak erejével támasz- szűk alá, szemben dr. Pataki József bírálatával.

1. Dr. Pataki József idézett kritikája:

„... Az utolsó eljegesedés mintegy egymillió évvel ezelőtt kezdődött és 10 000 évvel ezelőtt fejeződött be ..„A Szekszárd-palánki ősemberek a a jégkor legvégén, 10 000 évvel ezelőtt tanyáztak Szekszárd környékén." „Mindkét adat súlyos tévedés a geológia és geográfia területén...”

Dr. Vértes László kandidátus szavaival válaszolunk:

„A két folyamat: egyfelől a jégkorszak lefolyása, másfelől az emberi faj kialakulása és mai állapotának elérése, fedi egymást. Egyszerre kezdődött, mintegy 1 000 000 évvel ezelőtt, egyszerre fejeződött be — legalábbis a mai nézőpontunkból —, megközelítőleg 10 000 évvel ezelőtt. (Vértes L.: Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon. Bp. 1965.).

2. Dr. Pataki József cáfolata: a jégkor vége körülbelül

20 000 évvel ezelőtt volt, nem pedig 10 000."

Dr. Vértes László: „Vizsgálataink közül legfontosabbnak tekinthetjük a hei- delbergi rádiókarbon laboratórium által elvégzett Ct*-vizsgálatot. Eszerint a szekszárdi lelet abszolút kora 10 350 pluszmínusz 500 év, azaz 1. e. 8400 plusz-mínusz 500 rádiókarbon év, ami megfelel a fiatalabb driász időszakának, az egyéb vizsgálatok által is meghatározott kornak. A szekszárdi ősember tehát közvetlenül a jégkor legvégén, a posztglaciális időszak küszöbén élt." (Vértes L.: A Szekszárd-palánki jégkor- végi őstelep.) Gábori Miklós a jégkorvég későgravetti kultúrát szintén tízezer évesnek nyilvánítja. (Régészeti Tanúim. III.)

Több tudós együttes munkájának válasza: „Szekszárd mellett, a Duna hajdani árterén, a jégkorszak és a jelen fordulóján, 10 000 évvel ezelőtt a gravettiek késői utódai éltek ..(Barkóczi L., B. Bónis Éva, Thomas Edith stb.: Magyarország népeinek története a Honfoglalás koráig. Bp. 1962.) Úgy gondolom, nem valószínű, hogy a rádiókarbon vizsgálatok és hazánk ma élő, kiváló tudósgárdája egyértelműen 10 000 évet tévednének a jégkor végének megállapítását illetően.

Fentiekhez még csak annyit, hogy Földünk . történetében több nagy eljegesedési korszak, jégkorszak volt, már a paleozoikumtól kezdve. Eddigi kutatások eredménye szerint a legnagyobb kiterjedésű a perm korszakra esett.

A szekszárdi múzeum régészeti kiállításának dr. Pataki József által kifogásolt szövegében előforduló „utolsó eljegesedés” kifejezés alatt magától értetődően pleisztocént, jégkorszakot kell értenünk, hisz ezt magyarázza meg az egymillió évig terjedő időtartam is. Akinek efelől kétsége volna, idézem részére a nyomtatásban megjelent Múzeumi Vezetőből a kiállításnak pontosan a jégkorszaki részére vonatkozó, saját szavaimat, amelyek igazolják, hogy „eljegesedés” alatt nem a jégkorszak valamelyik szűkebb periódusát, hanem magát az egymillió éves nagy korszakot jelzi a kiállítás felirata: „Földünk

utolsó nagy éghajlatváltozásának idejére, a jégkorszakra esik az ember megjelenése. Ennek az egymillió évet magába ölelő időnek végén...” stb.

Dr. Pataki József azonban ezt az egymillió éves kormeghatározást is támadja. Miről is van itt szó? Arról, hogy napjaink tudományos kutatásának eredményeként, az utolsó jégkorszak ma már nem szorítható bele két ha- tármesgye: két eljegesedési

csúcspont: a Günz és a Würm periódusok közé, amely időtartam 600 000 évnek felelne meg! Már a geológiai Villafranka emelet és a Günz közé eső 400 000 év alatt megindult az eljegesedések folyamata és ezzel a tulajdonképpeni alsó pleisztocénnel párhuzamosan, egyidőben, tehát egymillió évvel ezelőtt indult el az Australopithecus is a folyamatos emberréváiás irányába, az első kavicskultúrát teremtve meg, viszontagságos életkörülményei közepette. (Vértes L.: i. m.). Fogadjuk el tehát a modern geológia és muzeológia megállapítását: A jégkorszak egymillió

éves és tízezer éve zárult le. Egy régészeti kiállítás azonban nem geológusok, antropológusok, geográfusok és régészek magasszintű tudományos értekezlete, hanem a régészet és történettudományok legújabb eredményeinek kivetítése dióhéjban, népszerű köntösbe öltöztetve. Ezért nem részleteztük a kiállítás szövegében a jégkorszak egyes periódusait, azok időtartamát, sem a kőkorszakok szerteágazó alperiódusait, mert a múzeumlátogató közönséget nem elriasztani, hanem vonzani akarjuk. Hogy pedig az őskor bevezető szövegét a geográfusok többé félre ne értsék, ígérem, hogy az „eljegesedés” szót — amelyet a nagyközönség előtt közérthetőnek tartottunk —. a legrövidebb időn belül törlőm és helyébe a nyomtatott Vezető idevonatkozó szövegével azonos, „jégkorszak” elnevezést alkalmazom.

Dr. Pataki József válaszcikkében egyébként többször felveti a „ki tévedett” kérdést.

A problémák tisztázása érdekében legyen szabad még egykét dologban leszögeznem a muzeológia jelenlegi álláspontját, amivel természetesen én is

(Péceli, tiszapolgári, bodrog- kereszturi, stb). Ezek a kultúrák azonban nem ugyanazon térségben és nem is egészen egy időben keletkeztek a Kárpátmedencében. s ezért a különböző sajtótermékekben, vagy kiállításokon mutatkozó, — dr. Pataki József által kifogásolt — eltérő évszámok nem mindig ugyanarra a rézkort műveltségre vonatkoznak, ezért nem is kifogásolhatók.

2. A sokat vitatott „lengyelt kultúrá"-val kapcsolatban az az igazstág, hogy ez a koraréz- kori műveltség több újkőkori kultúra hatása alatt fejlődött ki. így a Tiszántúlon honos, úgynevezett „tiszai kultúra” is befolyással volt kialakulására, de azért utóbbival a lengyelt műveltség sohasem azonosítható és Tolna megye területén, vagy akár a Kalauzban felsorolt Tolna megyei néhány községben is, (Dunafőldváron, Felsőnyéken, Simontomyán, stb.), tiszai kultúra sohasem létezett.

3. A kocsi feltalálóival kapcsolatban Ut csak annyit, hogy már a rézkorban is ismerték ezt a járművet, tehát egy jó évezreddel korábban jelent meg a kányái kocsiumánál, azzal a különbséggel, hogy a rézkori kocsinak még nem kül- lős, hanem tömör kerekei voltak. A kelták tehát nem feltalálói sem a kocsinak, sem a küllös keréknek.

4. Az ugyancsak vita tárgyát képező, Hercuniates nevű kelta törzs pannóniai elhelyezkedésével kapcsolatban a több szerző által megírt „Magyar - ország régészeti leletei" című kötetből idéznék: „Tolna megye területére és Somogy megye keleti részére helyezhető a herkuniátok (Hercuniates) törzse".

A tudományok mezején tévedni nem szégyenletes dolog. Az esetenkénti tévedés a kutatások velejárója. Beleeshetik ebbe a hibába professzor és tanítvány

becsülése mellett ne feledkezzünk meg a tudomány jelenlegi állásának tanulmányozásáról sem, forduljunk bizalommal a levéltárak, múzeumok, egyéb tudományos intézmények kutatóihoz és könyvtáraihoz. Ha dr. Pataki József is ezt tette volna, akkor nem következik be az a szerencsétlen helyzet, hogy először „Tolna megyei Kalauz”-án keresztül rúgja fel az egyetemes régészettudomány eddig elért* számos eredményét, másodszor a Magyar Tudományos Akadémia régészeti kutatócsoportja- egyik tudományos munkatársával: dr. Torma Istvánnal folytatott vitája keretében, a szekszárdi múzeum kiváló régész tudósok által lektorált és elfogadott ősrégészeti kiállítása ellen intézett alaptalan támadása során, mely akciója alkalmából megint csak elavult forrásokat használt.

Elavult például az az állítása is, amikor többek között azt írja múzeumunkat támadó cikkében, hogy a késő mouistieri ember „110—120 ezer évvel ezelőtt élt a BükkbenMai magyar tudományos irodalmunk ezzel szemben azt mondja, hogy még a java moustieri kor sem sokkal idősebb 50 ezer évnél* bár embere a Brorup-interstadiá- Us idején élt. Nem is lehet ennél idősebb, hiszen a széleta kultúra is csak 30—40 ezer éves, pedig ez a műveltség a mouistieri után következett.

DR. MÉSZÁROS GYULA* megyei múzeumigazgató

A Pamuttextilművek Frot- tiergyára Bp. XIII. Fáy u. 81—83 felvesz:

16 éven felüli nőket szövő betanulónak, lánccsévelő betanulónak 3 műszakos munkára

A betanulási idő alatt napi 1,— Ft-ért egyszeri étkezést, szükség esetén ágybérletet biztosítunk. Betanulási idő után 1200—2000 Ft-ig terjedő kereseti lehetőség. (122)

egyetértek: egyaránt Lényeges azonban az.

1. A rézkor hazánk terüle- h°gy a múlt, vagy közelmúlt tűién különböző kultúrákat szült, dományos munkásságának meg-