Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-08 / 133. szám
Bérfejlesztés, munkafegyelem, gépesítés Aktuális beszélgetés az építők napja előtt Békési Mihály géptervező mérnök. öt éve szerzett diplomát. Másfél éve dolgozik az építőiparban. A Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat osztályvezetője. Az építők napja alkalmából az ipar aktuális kérdéseiről ezúttal vele beszélgetünk. — Kezdjük a beszélgetést a legkényesebb témával: miért vándorolnak a szakmunkások és mérnökük egyik vállalattól a másikhoz? — Tulajdonképpen ez a vándorlás szerencsejáték. Egyébként, nem rossz, hogy két ilyen jelentős építőipari vállalat működik a megyeszékhelyen. Ez a szerencse- játék mindig azoknak káros, akik elmennek. Aki tőlünk elmegy, annak ott, s aki hozzánk jön, annak mi fejeljük meg a bérét. De ne feledjük, ezek az emberek mindig új emberek lesznek és a törzsgárdabeliekben mindig marad egy olyan érzés, hogy ez az ember csak azért jött ide, hogy néhány száz forinttal több fizetést kapjon. Mire ezt a gondolatot elfelejtik, illetve mire ez az illető bizonyítani tudja, hogy éhnél a vállalatnál is megállja a helyét, idő telik el, szóval mindenféleképpen károsodik.. Megsértődnek — elmennek — Ide kapcsolódik mindjárt a munkafegyelem kérdése is. — Csak olyan vonatkozásban, hogy mi vezetők az építőiparban mindenütt nehéz helyzetben vagyunk, ugyanis ha „megsértődik” valamelyik szakmunkás vagy mérnök, elmegy, s itthagy bennünket, ezzel nyilvánvalóan lazítja a fegyelmet is. Más kérdés, hogy éppen a munkaerőhiány miatt nem tudunk olyan fegyelmet követelni, a munka intenzitása éppen ezért nem olyan, mint amilyen kívánatos volna, s előfordul, hogy a vállalatnak kára származik az ilyen liberálisan kezelt dolgokból. Mert mondanom sem kell, sokszor kénytelenek vagyunk engedni, csak azért, hogy megtartsuk a munkást, a technikust, a mérnököt, — Békési elvtárs. miről kellene ma, az építők napján beszélni? — Részletesebben azokról a kérdésekről, amit már fentebb elmondtam, azonkívül az ipar három jelentős gondjáról: anyag- ellátásról, létszámkérdésről és a gépesítésről. Nem elég csak a gép... — Kezdjük a gépesítéssel. Miért nem kielégítő az ipar gépesítése ? — Ez a kérdés olyan választ kíván, amely óhatatlanul is más területre, jelesen a szakmunkás- képzésre is átterjed. Ugyanis nem elég csak gépesíteni, de ezekhez a korszerű gépekhez megfelelően értő embereket is kell nevelni. Az tény mindenki előtt, hogy a tanácsi ipar a gépesítés vonatkozásában háttérbe szorul; nincsenek megfelelő célgépek, a befejező munkákat nem tudjuk még gépesíteni. Például most folynak még csak a gépi vakolatsimításra a kísérletek. Kezdetleges még az agyag-, habarcs-, téglaszállítás. És itt kapcsolódik: ha van is megfelelő gépünk, a kezelők szak- képzettségének hiánya miatt, rövid idő alatt tönkremegy a gép, és nem tudja produkálni azt a teljesítményt, amit egy ilyen géptől a paraméterek szerint várni lehet. — Itt szervezési kérdések is megoldásra várnak. — Minden bizonnyal arra gondol, hogy a meglevő gépeket nem tudjuk kellőképpen kihasználni. Mondok erre egy példát: a dombóvári leánykollégium építésénél 20 tonnaméteres darut kellett volna alkalmazni. Sajnos nem készült darutelepítési terv, ezért az anyag jelentős részét a munkások kézzel húzták fel a szintekre. Nyilván, hogy itt lassan és drágán dolgoztunk. És előfordul például, hogy hiába kölcsönzünk mi nagy teljesítményű gépet egy bizonyos munka elvégzéséhez, ott nem tudjuk kellően üzemeltetni, mert az építésvezető nem ismeri az egész programot. Előfordul, hogy nehéz áthidaló- és egyéb betonelemeket egy építkezésen négyszer-ötször át kell rakni, holott megfelelő előrelátással, szervezéssel ezt a fölösleges munkát elkerülhetjük. — A kölcsönzésről már sokat hallottunk. Mi úgy gondoltuk, majd ez megoldja az építőipar gépesítését. — Nem oldja meg. A kölcsönzőrendszer ma még például kis gépekkel nem foglalkozik, csak nagy darukat, földmunkagépeket ad bérbe. A mi saját gépbeszerzésünk még igen gyerekcipőben jár. Körülbelül két év óta változott a helyzet. Addig csak olyan gépeket kaptunk, amelyet az állami építőipar kiselejtezett. Az elmúlt hetekben jártunk az Építőgéptervező Intézet bemutatóján. Az ott látottak már biztatóak. Várható, hogy néhány éven belül jelentősen javul majd az építőipar gépesítése. — És akkor mondhatjuk majd el, hogy az építőipar képes jól megoldani a feladatait? — A kérdést ne egyszerűsítsük ennyire le. Az építőipar most sem dolgozik rosszul. — Ezt elismerjük mi is. — Szóval a hatékonyság, a munkaerőhiány pótlása érdekében szükséges a gépesítés. És várható, hogy korszerűbb anyagokat, eszközöket használ majd az ipar, és ezt már csak gépekkel lehet beépíteni, szerélni. Jó a bituperiit — de nincs keverő — Lassan hódít az új az iparban. Az építkezések S0—85 százalékát még hagyományos módszerekkel végzik. Mi erről a véleménye? — Valóban nehezen tör be az új a mi szakmánkba. Éppen ezért nem is tudunk addig megfelelően gépesíteni, amíg a kőművesnek minden téglát meg kell fogni. Ha már majd kis-, közép- és nagyblokkos rendszereket dolgoznak ki, akkor lehet gépesíteni. Úgy tudom, igen biztató kísérletek vannak. — Nekünk van olyan tapasztalatunk, hogy a kísérletezéstől az üzemszerű alkalmazásig igen hosszú idő telik el. — Én példát is mondok: A bi- tumoperlit, mint hőszigetelő, kiválóan alkalmas az új eljárások bevezetésének példázására. Országos viszonylatban most kezd elterjedni ez az új anyag. De nincs olyan gép, amely a bitument és a perlitet megfelelően keverni tudná. Most minden vállalat, így mi is, maga szerkeszt ennek az anyagnak a keveréséhez szükséges gépet. Nyilván ez a gép rossz hatásfokkal dolgozik majd és drágábban üzemeltethető, mintha spéciéi géppel kevernénk ezt az anyagot. — Volt alkalmunk néhány nagyszerű terv tanulmányozására. Sajnos ezek megvalósítása mindig sok nehézségbe ütközik, s még az is kiderül, hogy olyan anyagot nem is lehet beszerezni, amelyet a tervező előír. — Ezért fordul elő az, hogy a legtöbb vállalat arra törekszik, hogy saját tervező irodája legyen. Mégis a kivitelező tervezője közelebb van az „élethez”. — A saját tervezők ellen pedig van egy figyelemre méltó vélemény: a kis csoporton belül nem lehet minden területre specialistát találni. — Ez valóban így van, de a mi tervezőink például ismerik az összes szabványt, előírást, rendeletet, számolni is tudnak, ismerik a gyakorlatot, ezért jobb a saját tervező csoport. .. t Mindig- újabb feladatok — A gépesítés tulajdonképpen az építőipar kulcsa. Ennek megoldása magával hozza a szakmunkásképzést, a korszerű módszerek alkalmazását, a tervezők és a kivitelezők jobb együttműködését is. S ha már mindezek együtt lesének, akkor milyen gondok állnak majd az építőipar előtt, Békési elvtárs? — Az ipar tele van rejtett tartalékokkal. A lehetőségek kihasználásának kezdetén vagyunk. Ha a mostani feladatainkat megold juk, ezek újabbakat szülnek. S így építők napján, mindig mód van arra, hogy lemérjük, a távlati tervekből egy év alatt menynyit valósítottunk meg. És persze az építők napján mi is ünnepelünk, szórakozunk. — Erre minden joga megvan kubikosnak, tervezőnek, gépésznek és műszaki rajzolónak. Köszönjük a beszélgetést, Békési elvtárs. PÁLKOVÁCS JENŐ Közéletünk Tegnap délelőtt féllkilences kezdettel ülést tartott Dombóváron a járási tanács végrehajtó bizottsága. A polgári védelem továbbfejlesztését, a téli oktatómunka eredményességét tárgyal ták meg Rédei Kornél polgári védelmi börzsparan csnok beszá mólója után. Gyuricza István vb-elnök ismertette az első féléves munkaterv végrehajtásának eddigi tapasztalatait, majd a második félév soron következő tennivalóiról tanácskoztak a résztvevők. A tervezett napirendi pontokon kívül hét termelőszövetkezet alapszabály-tervezetét is megvitatták, egyet elutasított, hatot elfogadott a vb-ülés. Légitámadás a növénytetvek ellen Ködösítőgép Szekszárd Imtárában Tolna megyében az aszálynál is veszedelmesebb kártevők, a növénytetvek fenyegetik az idei termést, fŐileg a még zöld, nedv- dúsabb búzatáblákban valamint a hüvelyesekben, a borsóban és a most virágzó lencsében. A megyében mintegy nyolcvanezer hold gabonatermés — ebből harmincezer holdnyi erősein — fertőzött a tetvelctol. Vannak olyan búzavetések, amelyek próbavizsgálatánál 150—200 növénytetvet találtak egy-egy kalászon a tábla szélén. Az állami gazdaságok, amelyek elsőként figyeltek fel érté. tízezer hold vegyszeres permetezésére a repülőgépes növény védélmi szolgálat, segítségét kérték. A Hőgyészi Állami Gazdaságban például két repülőgép 2550 hold búza- és 450 hold borsóvetést permetezett mérgező vegyszerrel a hét végéig. Sajnos, a repülőgépek működését az időjárás, így a szél is befolyásolja, így például szerdán a szél miatt nem szállhattak fel, pedig az igény igein nagy. mert hasonló légipermetezéssel szeretne védekezni több gazdaság és sok termelőszövetkezet is. Ugyanakkor érdekes kísérlet folyik Szekszárd határában a növénytetvek elpusztítására. A győri növényvédő állomáson, egy olyan gépet készítettek, amely a gázolajban feloldott fosfotin nevű vegyszert elégeti, majd köd alakjában 100—150 méter szélességben a széliránnyal keresztben ráfújja a növényekre. A táblák széléről, a dűlőutakról elvégezhető vele a védekezés. A „ködösítő gép” jelenleg a Szekszárdi Állami Gazdaságban dolgozik kora hajnalomként. Növényvédő szakvélemény szerint, ez igen jelentős és sóikat ígérő kísérletezés, amellett a hasznos apróvad-állomány megmentésében is szerepet kap, a ködösítés nem károsítja a vadat, éppen ezért a gemenci rezervátum körüli gazdaságokban, tsz-ekben szeretnék használni- •• Ülést tartott a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság Pénteken délután ülést tartott dr. Tóth Bálint NEB-elnök elnökletével a megyei Népi Ellenőrzési Bizottsági A meghívottakon kívül megjelent az ülésen a KNEB képviseletében Dunai Ferencné is. A tanácskozás első és legterjedelmesebb napirendi pontjaként tárgyalták meg az ülés résztvevői annak a vizsgálati anyagnak a megállapításait, amelyet Szabiár Béla, munkabizottság-vezető terjesztett elő a községi vízművek létesítéséről és üzemeltetéséről. A NEB munkabizottsága programszerű vizsgálatának időszakában. 1968. április és május hónapokban a megye tíz községének vízmüvét vizsgálta meg, de kiterjedt ez a vizsgálódás megyénk 37 vízmüve üzemeltetőjének, a Tolna megyei Víz- és Csatornamű veknek a működésére is. Az összefoglaló jelentés élénk vitát váltott ki. A Népi Ellenőrzési Bizottság tagjai ettől függetlenül egyhangúan fogadták el azt, a némely pontjában módosított határozatot, amely a jövőben születő és már meglévő vízművek működését kívánja zökkenőmentessé tétetni az erre illetékesekkel. Ezt követően a Népi Ellenőrzési Bizottság a bőripari program keretében folytatott vizsgálat főbb megállapításait tárgyalta meg. ,Kocsival vagyok Népújság 3 1968. június 8. Szép szál paraszt- ember, olyan, akit szívesen fényképeznek a fotóriporterek. Jó ötvenes, de nem látszik meg rajta, az évek nem törték meg pedig neki se volt könnyebb sorsa, mint a többinek, akik cseiédsorban, kiszolgáltatva vártak valami jobbra. A szíves háziasz- szony fáradhatatlanul kínálja valóban pompás borukat, s a kancsó, mint a mesében. soha nem tud kiürülni. , — Pali bácsi, ízlel- )e meg! ö azonban egy kézmozdulattal elhárítja, s csak ennyit mond: — Kocsival vagyok. Nincs a hangjában kérkedés, egyszerűen és természetesen mondja, mint aki tényt közöl, s a háziasszony és az alkalmi vendégsereg is ugyanígy veszi tudomásul: Pali bácsi kocsival van, tehát nem ihat bort. Isten háta mögötti falu ez. ma is csak egv irgalmatlan bekötőút kapcsolja össze a világgal. Nem messze a puszta, ahol talán ma is él Led- niczki néni, akiről alig harminc évvel ezelőtt írta meg Ily- lyés Gyula, hogy nem ismeri a pénzt. Nem volt ebben semmi meglepő. Mi pénz forgott a pusztán? A csekély konvenciónak több helye volt, mint amennyire futotta belőle, aztán hónapok múltak el, míg újra pénzt láttak. Lednicz- ki néni jelentette a szabályt, ezzel a természetes és égbekiáltó ténnyel, hogy nem ismerte meg a filléres érméket, nem is beszélve a bankók rejtelmes. számára végképp megfejthetetlen világáról. Talán Pali bácsi is ezen a pusztán cselédeske- dett. s lehet, hogy ő is osztozott Lednicz- ki néni hiányos financiális ismereteiben. Nem merem megkérdezni se tőle. ma már illetlenség lenne, amikor minden feltűnés nélkül mondja a szíves háziasszony kínálására: — Kocsival vagyok. A hajdani nagybirtok embertépő kínjából csak anekdotába kívánkozó emlékek maradtak, mint a végképp elsüllyedt múltból. amelynek visszatértétől immáron senki nem fél. Valaki megemlíti, hogy harminc-negyven éve is ugyanilyen bort termett a határ, de parasztember azt nem is ízlelhette. A fiatalabbak hiszik is, nem is. az idősebbek fölemelik a poharat, szakértelemmel kóstolgatják. mintha ellenőriznék, valóban ez volt-e ama bor. Ez volt, semmi kétség. S harminc-negyven éves fájdalom tükröződik a borban, melynek cseppjét is sajnálták a paraszttól. — Jó bor, — mondják a gazda elégedettségével, s valaki a borkezelésről kezd beszélni, mikor kell fejteni, mennyi ként szabad adni hozzá. Pali bácsi helyeslőén bólogat, ő is tudja mindezt, de szívesen meghallgatja, ' mint minden gazdaember. Csak éppen nemiszik. — Kocsival vagyok, — mondja, s ez is épp olyan természetes. mint az, hogy kortyoljuk a valóban Pompás bort. CSÁNY1 LÁSZLÓ
