Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-07 / 132. szám

Hiánycikk lett a MŰVELŐDÉS című kiadvány Májusban a Tolna megyei Tanács VB művelődésügyi osz­tálya gondozásában jelent meg a Művelődés című tanul­mánykötet. tetszetős ás tartal­mas folyóiratformátumban. A kiadvány, talán túlzott óvatosságból, nyolcszáz pél­dányban látott napvilágot és, hogy mennyire váltotta valóra az első szám előszavában meg­fogalmazott célkitűzéseket, azt beszédesen bizonyítja az, hogy elfogyott az első szám vala­mennyi példánya. Naponta ér­keznek új, meg új megrende­lések, amit a kiadvány gondo­zói már nem tudnak kielégí­teni. Mindenesetre örvendetes jelenség, hogy egy helyi prob­lémákkal foglalkozó kiadvány, ami mentes a provincializ­mustól. születése után azonnal hazataiált. Akik számára ké­szült, azok felismerték benne kultúrpolitikánk mindennapos munkájának segítő fórumát. Már javában folynak a kö­vetkező szám szerkesztésének munkálatai. A Művelődés má­sodik száma előreláthatóan szeptemberben jelenik meg. Reménykedhetünk abban, hogy ezúttal már több népművelő veheti kezébe ezt a kiadvá­nyunkat? Honismereti kör alakult Hőg^észen Kevés községben foglalkoz­nak olyan széles körűen a múlt feltárásával, mint Hő- gyészen. Ennek volt az ered­ménye, hogy a napokban meg­alakulhatott a honismereti kör is- Ezen a tanácskozáson ott voltak a tanács vb-vezetői, akik tulajdonképpen az egész honismereti tevékenység fő mozgatói. Ott voltak a törté­nelemkutatással foglalkozó pe­dagógusok éppúgy, mint az ugyanilyen munkát végző ka­nonok plébános, vagy az ál­lami gazdaság üb-titkára. Ter­mészetesen ‘jelen volt a megyei levéltár igazgatója is. Tolna megyében ez az első községi honismereti kör. Már elkészült Lauday Sándor nyu­galmazott tanítóképzői tanár tanulmánya. Hőgyász népokta­tásának történetéről. Most fo­kozatosan sorra járják az öre­geket, hogy összegyűjtsék a különféle emlékeket. Igen tiszteletre méltó a hő- gyészá kezdeményezés. Testvérvárosok Besons és Szekszárd Eleven kapcsolat — A szekszárdiak viszont látogatásra készülnek diakat. Szekszárd város ta­nácsának küldöttsége éppen most készülődik Besonsba, hogy eleget tegyen a meg­hívásnak. Közben aggódva figyelik a fran­ciaországi eseményeket, s remé­lik, hogy a különféle társadalmi erők összecsapása, a tömegmeg­BODA FERENC Levél nevelési kérdésben Besons franciaországi kisváros, fok. Budapest. Közük a fényké­nem messze fekszik Párizstól, pékét a testvérvárosi szerződés Közel smcs gjtkprá világhíre, mint aláírásáról, Szekszárd neveze- a párizsi Eiffei-toronynak. Épp- tességeiről, így például az új la- oly szerényein húzódik az isme- kótelepről, a műszergyári mun- retlemségben, mint Szekszárd. kásák életéről. Ám a két város Itözt kialakult A vendéglátók A. Bettencourt- kapcsalat nagyon is jelentős, ot elkalauzolták a gemenoi re* zervátumba, mivel ez is Szék- Tavaly ősszel egy küldöttség szárd nevezetességeihez tartozik, jár Besonsból Szekszárdon, s a a. Bettencourt ugyan sosem két város közt azóta is jönnek- voR szenvedélyes vadász, de itt mozdulások sora tovább növeli mennek a hivatalos levelek. Szék. mégis l&tt egy szarvasbikát, s a a haladás erőit, szárd város küldöttsége most trófeát hazavitte magával. Ebből készülődik viszonozni a besonsiak azonban nem vadászati kiállítási látogatását. Nem kétséges, a két tárgy lett, hanem politikai szim- város közt a távolság ellenére is bólum: a testvérvárosi szövetség eleven a kapcsolat. Amikor a — ott ilyen is van — székházá- franciák tavaly a városunkban ngk dísztermében állították ki, jártak, közös nyilatkozatot írt hogy mindenkit emlékeztessen a alá a két város elnöke, illetve szekszárdi kapcsolatra, polgármestere. Irpe a. nyilatkozat­ból egy részlet: a besonsiak meghívták yi­szontlátogatásra a szokszár­„Meggyőződésünk, hogy bár városaink különböző társa- nM-iniTw-«r-«wr n i n ....in mi»mii Minin d almi rendszerű országokban vannak, több közös cél és törekvés teszi lehetővé, hogy a városaink közti kapcsolatot kiépítve együtt munkálkod­junk a népek közti barátság, a békés egymás mellett élés és a tartós bégé magasztos eszméjéért. Ennek érdekében közös akarattal elhatároztuk, hogy városainkat kölcsönösen testvérvárosnak nyilvánít­juk:” Ezt a nyilatkozatot Császár Jó­zsef, a szekszárdi tanács vb-el- nöke és A. Bettencourt besonsi polgármester írta alá. Közben szóbeli nyilatkozatokban is több­ször megerősítették a testvér­városi szerződésben foglaltakat. Tudni kell az egészről, hogy A. Bettencourt kommunista polgár- mester. Eranciaonszágban egy kommunistának ilyen pozíciót elérni mindig is nagyon nehéz volt. A. Bettencourt a Francia Kommunista Párt politikáját kép viselve olyan népszerűségre tett szert a város dolgozói körében, hogy legyőzött minden ellenje­löltet Az a lépése pedig, hogy egy kifidöttség élén hivatalos látogatásra jött egy szocializ­must építő ország városába, « hogy létrejött ez a testvérvárosi kapcsolat, esafk növelte tekintő lyét. A magyarországi élmények­ről és a szekszárdi kapcsolatról külön nyomtatott kiadványban számoltak be, de több újságba írtak cikket is. A kiadványuk­ban közölték Magyarország váz­latos térképét, s benne megje­lölve azokat a helyeket, ahol jár­tak: Szekszárd, Dunaújváros, Sió­Befejeiődott az fmsz-i vezetők továbbképzése A MÉSZÖV tavaly tovább­képzést szervezett az fmsz-i vezetők: elnökök, főkönyvelők, kereskedelmi osztályvezetők ré­szére. A programot úgy állítot­ták össze, hogy sorra kerül­jön minden olyan fmsz-i té­ma, amely különösen most, az új gazdasági mechanizmus időszakában került előtérbe. Neve? fővárosi közgazdászok és más szakemberek tartot­tak előadásokat. Az éves to­vábbképzési program csütörtö­kön fejeződött be, Bartolák Mihálynak, a SZÖVOSZ elnök- helyettesének előadásával. Közéletünk Csütörtök délelőtt ülésezett a Tamási Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága. Dr. Várady János meg­bízott járási főorvos a szociálpo­litikai igazgatás helyzetéről, az ezzel kapcsolatos problémákról és feladatokról tájékoztatta a végre­hajtó bizottságot. Ezt követően megtárgyalták a vb második fél­évi munkatervét, majd bejelen­tésekkel foglalkoztak. Kongresszus a magyar pulikról Június 22-én nagyszabású kong­resszust rendeznek a kaliforniai Hollywoodban, a magyar pulik tenyésztéséről. A rendezők súlyt helyeztek arra, hogy a pulik ős hazájának, Magyarországnak egyik szakértő képviselője részt vegyen *a kongresszusukon. Ezért meghívták dr. Bordács Imrét, Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülésének az ebtenyésztők vi­lágszervezete által is elismert bí- ráját. A magyar szakember tartja a kongresszus első előadását a tiszta pulitípusról, ezenkívül részt vesz a tanácskozással pár­huzamosan rendezendő kiállítá­son bemutatott pulik értékelésé­ben és a zsűrizésben. Igazgatótól elnöknek és vissza Az igazgató és az elnök a na­pokban váltott levelet. A levél­váltás hasonlónak tűnik, mint amilyeneket diplomáciai futárok visznek nagy sietve egyik ország­ból a másikba. E két levelet Szekszárdon ír­ták, a címzett jó barátságban van a levél írójával, de a hivatal az hivatal, á levél az levél. Ha ügyirattá válik egy esemény, az sohasem rossz, mert nyomot hagy az utókor számára, tanulság és okulásképpen. Ne vizsgáljuk, hogy a két le­velet ki küldte, kinek. Hisz a tanulság a lényeges: nem min­degy mit, s hol reklamálunk. A két levél — kis módosítással — így szól: Tisztelt Elnök úr! Szükségesnek tartom, hogy közöljem önnel: fiatal szak­leányokkal szemben. Amikor munka közben elhaladt mellet­tük egy-egy csinosabb lány, utá­na fütyültek, megjegyzésekkel kísérték útjukat, addig, míg szemük elől nem tévesztették őket Az a kérésem, hogy leg­közelebb, ha hozzám küldi munkára a fiatal szakmunká­sokat, szíveskedjék olyan érte lemben is eligazítást adni, ho­gyan viselkedjenek ezek a fiúk. S figyelmük ne csak a munka minőségére irányuljon, hanem a viselkedésre is fordítsanak egy kis gondot. Kérem elnök úr, ezen utóbbi észrevételemre is szíveskedjék a megfelelő in­tézkedést megtenni. Tisztelettel: N. N. igazgató A válasz nemi sokáig váratott magára, hisz rendeletek is elóír­munkásai a megrendelt javítást ják, hogy a hivatalok hány na- kifogástalan, kiváló minőség- ppn belül kötelesek válaszolni, ben végezték ei. Magam is cső- meg aztán érdembeü választ illik, dalkoztam azon. hogy ezek a egyrészt a jó ismerős igazgatónak, nagyhaju fiatalok ilyen jól er- mtnt barátnak, másrészt pedig a tik a szakmájukat. Amikor ki- jövőbeni rendelés reményében ad- adtuk szamukra a munkát, azt nj Tehát az elnök megfogalmaz- mondtak a fiuk, megértettek, ta levelét és elküldte az igazgató- megcsinaljak, hogy nem lesz Jlajíi Ime a levé]. benne kifogás. Állták is szavu­kat, és éppen ezért írom ezt a levelet, hogy alkalomadtán szíveskedjék majd a fiatal szakmunkásokat megdicsérni, esetleg jutalomban 1 észesíteni... Nem hallgathatom el viszont azt sem tisztelt Elnök úr, hogy az ön szakmunkásai eléggé tiszte­letlenül viselkednek az időseb­bekkel, és a hozzájuk hasonló Napok óta álmatlanok az éj­szakáim és hiába emésztődöm, hiába forgolódom, a lenni, vagy nem lenni problémáját nem tu­dom eldönteni magamban. Okos és körültekintő szakem­berek immár többedszerre ül­tek össze eldönteni, hogy le­gyen-e Magyarországon bika­viadal. A lehetőségek latolga­tásán nem jutottak túl és ez nyugtalanítóbban hat rám, mint bármi más. Tegnap már azon a ponton voltam, hogy levelet írok a bikaviadalokat kitervelő és címzetes végrehajtó bizott­ság elnökének, aláíratom any- nyi honfitársammal, ahánnyal csak találkozom. Csak döntsék már el ezt a korszakos kérdést, igenre, vagy nemre; ne tartsa­nak bennünket állandó feszült­ségben! A bizonytalanság meg­keseríti legboldogabb percein - két is. Nem tudok gyönyörköd­ni a derűs napfelkeltében, mert mihelyt elandalodnék, eszembe jut, hogy ilyen fontos nemzeti problémát nem döntöttünk még Lenni, vagy nem lenni ? el, mint a bikaviadalok meg­honosítása. Gyönyörűen esik az eső és a növényzet szemláto­mást tér magához az aszály okozta ájulatból, de nem tudok maradéktalanul örülni, mert nem tudom, hortobágyi szilaj bikáink alkalmas egyedei lesz­nek-e a leendő arénák sztár­jai? Mert ha már a hagyomá­nyos népszórakoztatás kellék­tárát bővítjük, remélni merem, hogy nem a jámbor és kister­metű import bikákat juttatjuk mellékfoglalkozáshoz, hanem derék hazai szilajainkat! Évekkel ezelőtt gépkocsink egy községen haladt volna keresz­tül. Beszélgetésbe merülten utaztunk, nem tudtuk elképzel­ni, hogy egyébként lassúságá­ról nevezetes gépkocsivezetőnk miért táltosodon meg, de mire felocsúdtunk, már megfordult és teljes sebességgel robogott visszafelé. Hátrapillantva álla­pítottuk meg, hogy milyen in­dokolt volt a sietség. Mögöt­tünk robogott egy elszabadult bika, leszegett fejjel. Szürke volt a gépkocsi színe, minden fegyverünk csak a toll volt, a dühöngő mégis utánunk vetet­te magát. Széles ívben kerültük ki a községet és csak este, ütünk végeztével álltunk meg a faluban. Kiderült, hogy az elszabadult állat nem tett kárt senkiben, sikerült megfékezni, csak egy vizes lajtot borított fel. Mióta napirenden van a bi­kaviadalok rendezésének prob­lémája, sokszor jut eszembe a futassal végződött kaland, ami nem különösebb, hiszen elő­előfordulnak ilyen spontán és igen egyoldalú viadalok. És még csak fizető közönségük sincsen. Egyébként elárulhatom, hogy túlzottan nem lelkesedem a bi­kaviadalokért. Nem mondom, örülnék, ha szép, szilaj bikáink megtanítanák futni a vendég­torreádorokat. De, ami az aré­nákat illeti, van abból bőven nálunk. Aki kételkedik ebben, idézze emlékezetébe egynéme- lyik italboltunk alkonyati ké­pét. Egy koynpromisszumos meg­oldás azonban nem jönne rosz- szul. Ha megszüntetnék ezeket az öklöző, bicskázó mini-aréná­kat, nem bánnám a bikaviada­lok arénáját. És azt gondolom, többen vagyunk ezzel így .,. L. I. ♦♦»♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»■»♦♦O'* «•<►♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Tisztelt Igazgató úr! Köszönöm, hogy figyelemre méltatta gazdasági egységünket abban a tárgyban, hogy elis­merését levél útján tolmácsol­ja. E dicsérő sorokat termelési tanácskozáson elmondottam. Ugyanakkor azon észrevételét is közöltem dolgozóimmal, mely szerint tiszteletlenül viselked­tek.. Szigorúan megdorgáltam őket. A kérdés, illetve az ön vála­szának teljességéhez tartozik, hogy megjegyzésemet hozzá­fűzzem. A mi gazdasági egysé­günkben nagy gondot fordítunk a szakmunkásképzésre. Három évig tanulják nálunk a fiúk a szakmát. Három év alatt mi csak a szakmát tudjuk megta- nítíatni velük, viselkedésre ke­vésbé jut idő. Úgy gondoljuk viszont, hogy az ön iskolájá­ban, ahol a gyerekek nyolc évig ülnek a padban, sokkal nagyobb lehetőség van nevelé­sükre. Ettől függetlenül is gondot fordítunk a fiúk jómodorra való nevelésére, persze kevesebb si­kerrel, mint azt önök az iskolá­ban tehetik. Tisztelettel: X. X. elnök A leveleket iktatták, és most az igazgató is. .meg az elnök is elmélkedik a válaszok tartalmán, és az ügyet lezártnak tekintik.-Ej-

Next

/
Oldalképek
Tartalom