Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-06 / 131. szám
Veszélyben az ivóvíz is Szigorúan büntetik az élővizeket szennyező'vállalatokat Földünk kétharmadát víz borítja, mégis kevés az édesvizünk. Eddig nem sikerült gazdaságosan sótalanítani a tengerek vizét, ezért sok helyen komoly problémát jelent az ipar és a lakosság édesvízzel való ellátása. Hazánk aránylag bővizű országnak számít, mégis komoly gondot jelent az ipar és a lakótelepülések vízellátása. Az élővizek javarészét szennyezik, az iparvállalatok és a települések szennyvizeit sem tisztítják olyan mértékben, ahogyan azt közegészségügyünk és népgazdaságunk azt megkívánná. Miután az Országos Vízügyi Hivatal foglalkozik a vizek szeny- nyezésének megakadályozásával, kérdést intéztünk Kádár László főmérnökhöz: — Hogyan foglalható össze a mai helyzet, és milyen intézkedéseket tesznek az élővizek szennyezése ellen? — Természetesen vizeinket — mondotta a főmérnök :— nagymértékben szennyezik vegyianyagokkal. Olajos, fenolos, ásványi sókkal fertőzött és másképpen szennyezett vizeket engednek be tisztítás nélkül folyóinkba, patakjainkba és tavainkba. A műtrágyákkal és egyéb vegyszeres anyagokkal telített földekről is sok vegyszeres anyag kerül be természetes vizeinkbe, ami ájrt közegészségügyünknek is. y — Csak az iparunk naponként 6 millió köbméter friss édesvizet igényel, amit többszörösen megforgat. Java részét már. szennyezetten engedi vissza élővizeinkbe. Az adataink szerint a napi 6 millió köbméter víznek csak 17 százaléka kerül vissza tisztított állapotban, illetve csak ennyit lehet újólag hasznosítani. — Városaink, falvaink települései naponként másfél millió köbméter vizet igényelnek csak ivás- ra, háztartási célokra és tisztálkodásra. Ebből a mennyiségből legalább 900 ezer köbméter válik szennyezetté. A háztartási víz- mennyiségnek is csak 16 százalékát lehet újra felhasználni, a többi erősen szennyezi élővizeinket. — Folyamaink, patakjaink öntisztulása csak 20—25 kilométeres táv után következik be, s így a szennyezések elég nagy vízterületet érintenek. — Budapest egy-egy melegebb napon 7—800 ezer köbméter édesvizet fogyaszt, s ennek a mennyiségnek is csak 5 százalékát tisztítják. A szennyezett víz a Dunába kerül, s csak hosszabb folyás után következik be az öntisztulás. Folyamainkat óvni kellene az olajos. DDT- és másfajta növényvédő szeres fertőzéstől, amik a szintetikus mosószerekkel együtt évenként komoly kárt okoznak halgazdálkodásainknak is. — A szennyvíztisztító és derítőberendezések kétségtelenül sokba kerülnek és ezért az iparvállalatok inkább megfizetik a vizek szennyezéséért kirótt büntetéseket, minthogy szennyvíz tisztítására rendezkedjenek be. — Ez a helyzet hamarosan megváltozik, mert a jövőben az eddigi büntetésnek két-három, sőt ötszörösét kell fizetni, ha ismételten szennyezik természetes vizeinket. Ezek a büntetéspénzek többet tesznek majd ki, mint egy tisztítóberendezés létesítésének költségei, tehát az olajfinomítóknak és egyéb vegyiüzemeinknek inkább lesz érdeke derítők építése, mint a maximális büntetések kifizetése. — Az Országos Vízügyi Hivatal 12 vízminőségi felügyelőséget állított fel, amelyek állandóan figyelik természetes vizeink szeny- nyezését. Ahol rendellenességet tapasztalnak, ott haladéktalanul közbelépnek. Az előírásokat érvényesítik, és gondoskodnak a maximális büntetések kirovásáról. Az így befolyó összegeket szennyvíztisztítók létesítésére használják fel. • Zs. L. Áti tóiskola a kórházban Egy müncheni kórházban autó- iskolát nyitottak a betegek részére. Az orvosok ugyaniß megállapították, hogy így sokkal könnyebben elviselik a hosszas kezelést, s elfeledkeznek fájdalmaikról. Férjet bevinni TILOS ! Ha állandóan sürgetsz, nem tudok választani! — panaszkodik nemegyszer a feleség, ha férjével indul bevásárolni. Sydneyben ez nem fordulhat elő többé, mert olyan áruházát építettek, ahova a férjet bevinni tilos. Csak a váróterembe léphetnek be férfiak, ahol bár, könyvespolcok, rulett, vagy más szerencsejáték várja őiket, hogy kedvenc szórakozásukkal megrövidítsék a várakozást. tíj kábítószer A legutóbbi San Franc Lsco-i könnyűzenei fesztiválom újfajta kábítószert szolgáltak fel a közönségnek. A „hog” nevű narancssárga tabletták valamivel enyhébb hatásúak, mint az LSD, a mentőknek mégis akadt dolguk a hangversenyen: huszonötén vesztették el az eszméletüket a kábítószertől. — Egy ilyen tabletta úgy hat, mintha egymás után három pohár sört és három pohár whiskyt innánk meg — mondta egy fiatalember az újságíróiknak. Dr. Alan Bose, San Francisco-i orvos véleménye szerint valószínűleg érzés tele n í lőszerekből készítették. Megkóstoltuk Magyarországot Érdekes, eredeti ötlete támadt lélekkel megáldott fazekakban. Pablo Neruda chilej költőnek és Miquel Angel Asturias guatema- lai Nobel-díjas költőnek, magyarországi látogatásuk alkalmával. Miközben ismerkedtek a tájakkal, emberekkel, irodalmi megörökítésre ihlették őket a magyar szakácsművészet elragadtatva ízlelt remekei. „Megkóstoltuk Magyarországot” címmel a könyvhéten látott napvilágot, a Corvina kiadásában, magyar és idegen nyelveit, a prózában, versben papírra vetett, színesen illusztrált élmények gyűjteménye. Pihenni jöttek a tengereken át magyar barátaikhoz és már az első napon a Várban, az Ala- bárdos-étteremben megszületett az elgondolás. Szórakoztató, játékos könnyedségű stílusban közzétenni a magyar gasztronómia nyújtotta élvezeteket, hangulatokat. Pablo Neruda korunk egyik kiemelkedő poétája, Miquel Asturias a modern spanyol próza mestere, az ősi, évezredes tradíciókon alapuló pásztorételek, fűszerek. a tüzes magyar borok izét, zamatét eredetük történetével együtt kóstolgatták. Heteken keresztül utaztak az országban, hogy megismerjék a termővé lett futóhomokon termett szőlők borát, a lankás hegyoldalakat, a búzatermő síkságot, a híres paprikaföldeket, a gyümölcsösöket, kiskocsmákat... „Magyarország jóízűnek látszott ' és mi megízleltük, mert nagybendőjűek vagyunk, messziről jöttünk, még ma is lobogva égő, forró földekről, meg hóval élő, hideg tájakról” — : írták közös müvük prológusában. „Éhes szemmel néztük Magyarországot, alkonyaikor sülő húsok hazáját, Alföldje ezer konyhájának füstjét, a földet, ahol vacsorára kondul a templomok esti harangszava”. .. .„e könyvecskét (költők szórakozását, Szent-Iván éji valóságos álmot) magyar házak, cigányballadák, ellenállhatatlan mágnesességé tűzhelyek között ötlöttük ki és hoztuk létre. Az egész földkerekség minden fűszerszáma benne található e nagy mert a magyarok tudják, hogy együtt élni annyit tesz: együtt enni”. A különös „könyvcsemegéhez” Boldizsár Iván írt aperitifként előszót. S, hogy folytatják az étlapot a szerzők? A levesek rehabilitálásával! „Nekem Magyar- ország a levesek országa. Reszkessetek porcögók!” — mondja Asturias. Menybéli hierarchiába, az arkangyalok szférájába utalják a gulyást. Szellemes poémákat zengened a főzelékek, halak, vadak, sültek, borok megdicsőüléséről. A káposztáról megállapítják, hogy az ősi konyha- művészet fejedelmi átlényegülé- sekre kényszeríti. Falun a paraszti asztalok parancsnoka, városban a tökéletes díszítőelemig, a fényűzésig kelleti magát.' A kolozsvári változatáról pedig azt állítják, hogy az az Úristen műve. Az „Aranyszarvas” étteremben elköltött ebéd után mondották: „.. .ezeket a Cumberland mártásban tálalt őzgida-hengerkéket az űrhajós Valentyina elvihetné a Marsra. Hengerkék és Valen- tyinák együtt úgy elszédítenék a Tejútlakókat, hogy hirtelen egy vasárnap azt látnánk: bolygón~ túli Ínyencek rohamozzák meg az „Aranyszarvast”. A vidám, gasztronómiai játéknak is beillő alkotásukat eképpen kínálják: „Ha létezik boldog könyv, ez azok közül való. Nem csupán azért, mert. evés közben írtuk, azért is, mert szavakkal akartuk megadni a kellő tiszteletet a bőkezű és ízletes barátságnak... Azt mondjuk el a világnak, amivel boldogan belaktunk. Víg és szeretetteljes kötelesség ez. És a jó ízeket megosztjuk. Üljünk hát mind, a világ népe az asztal köré, üljünk le a boldogasztalhoz, Magyarország asztalához”. ERDÖS1 MÁRIA — Akkor az akcióval legalább egy hónapig várok. Most őrzik, mint eb a tányérját, körül- nyüzsgik, az elhárítok, heten megkóstolják a levesét, mielőtt ehetne belőle. Egy hónap múlva kezdünk és az akciót két nap alatt a Tág- man-rendszerrel bonyolítjuk. — Előtte vigyék a Szigetre, hallgassák meg és ha hazudna, rövid úton tegyék talonba. Harmincnyolc nap múlva ugyanitt találkozunk. Eberling állt, mintha karót nyelt volna. A „Páter” biccentett, azután kilépett a szobából. Lehaladt a nyikorgó falépcsőn, az utcára ment, beült kocsijába. A vezetőülés mellett kis négyszögletes dobozban egy magnetofon szalagot talált. — Most Eberlingem megint egy kicsit a kezemben vagy, — mondta. Azután gázt adott és sötét lámpákkal elszáguldott. Nem vette észre, mert már mesz— 61 — szie járt, amikor a kocsi helyén először fölült, majd felállt egy férfi. A főpincér volt. Egy kis szerkezetet rejtett a zsebébe, egy olyan berendezést, amely — ha üzembe helyezték — három méteres távolságon belül mindent letöröl a közelben lévő magnetofonszalagról — Ez a „Páter” soha nem fog megjavulni — nevetett Eberling amikor a pincér tájékoztatta őt a kocsi alatt eltöltött néhány percének eseményeiről... ... Három nappal a Kopasz Oroszlánban tartott értekezlet után Rudolf Schirmbaum nagyon rosszul aludt. Visszatérő álom kínozta, egy óriási vekkeróra repült feléje, kiterjesztett szárnyai csattogtak, és a „madár” pokoli csörgést árasztott maga körül. Amikor végre felébredt, hallgatózott: csöngettek az előszobában. Magára kapta pongyoláját, kiszaladt ajtót nyitni. A „Páter” és egy fiatal nő állt a bejárat előtt. — Csak semmi megrökönyödés — mondta a „Páter”. — úgy alszik, mint a mórmota. Pedig igazán illett volna hamarabb felébrednie, hiszen egy csodálatosan szép feleséget hoztam magának. Schirmbaum oly zavarba jött, hogy el is felejtette az előszobából a nappaliba kísérni vendégeit. De a „Pátert’ nem kellett bíztatni, az elegáns és karcsú hölgyet maga előtt irányítva, a lakás belsejébe haladt. A hölgy sötét köpenyt viselt, amelynek gallérját is felhajtotta. Most kibújt a selyemfényű kabátjából és a felgyulladó villanyfényben egyszerre láthatóvá vált arca, s jó alakja. .— Jana vagyok — nyújtotta a kezét és megszorította á férfi jobbját. — Egy ideig együtt fogunk élni, vagy legalábbis egymás mellett és ez a pontos meghatározás — szögezte le. A „Páter” is ledobta ballonját és körülülték a nappali szoba közepén lévő asztalt. — Régóta nem zavartam — mondta a „Páter” — és remélem évekig maga felé sem kell néznem. Úgy döntöttünk azonban, hogy arany- életének véget vetünk és eggyel növeljük a házas emberek számát. Tudom, hogy a bécsi, a müncheni és a hannoveri nyilvános házakban most gyászlobogót tűznek a piros lámpa mellé, dehát ilyen az élet, kiházasítom magát, kedves barátom. — Legalábbis papíron — mondta Jana. — Ez a szerelmünk már évek óta tart. de most tudtam ideutazni Kanadából és ezért esküszünk meg csak ezen a héten. Majd bemutat az alkalmazottainak, néhányszor körbesétálunk a ház előtt a kertben, hogy mindenki lássa, együvé tartozunk, férj és feleség vagyunk, szerelmesek. Ebben a lakásban azonban nem házaspárként élünk majd, hanem úgy, mint a parancsnok a beosztottjával. — Ebből is láthatja — nevetett nyerítve a „Páter”, — hogy az élet nem fenékig tejfel, mindennek van egy jó és egy rossz oldala. — Nem értem — tétovázott Schirmbaum. — Hált melyikünk a parancsnok? — Természetesen Jana. Csend szakadt rájuk és még mielőtt a beszélgetés újra kezdődött volna, a „Páter” felállt és elbúcsúzott. — Mennem kell, — nevetett nyerítve. Láthatóan elégedett volt — Magának már szereztem, most magamnak veszek egy feleséget. — 63 —
