Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-01 / 127. szám

Látogatás WK-beli barátainknál Budapesten A baráti államok többsége tájé­koztatási és kulturális központot tart fenn Budapesten. Munkatársunk vé .giglátogatta ezeket az intézményeket hogy a népek barátságát szolgáló fontos tevékenységükről beszámol­hassunk a Tolna megyei olvasók- . nak. . Nagybetűs felírás a Deák Fe­renc tér 3. számú ház sarkán: NDK CENTRUM A felirat alatt modern portál, tükörablakok, a legszebb házaival is vetekvően modem könyvkereskedés, aján­dékbolt. Tőszomszédságban az INTERFLUG repülőtársaság iro­dája. A belépőt elsősorban a be­rendezés technikai tökéletessége, a mértéktartóan szolid ízlés és a tökéletes modernség nyűgözi le. Heinz Welkert elvtárs, az NDK Kulturális és Tájékoztató Köz­pontjának egyik igazgatója, mo­solyogva fogadta lelkes elismeré­sünket: — Jól dolgozni, csak megfelelő technikái adottságok között lehet Munkánk pedig sok van. Miután körülvezetett bennün­ket az új centrum termeiben (felsorolni is elég: kölcsönző szol­galat, könyvtár, társalgó, kiállí­tási csarnok, két audiovizuális nyelvstúdió, színházzá is átalakít­ható moziterem, saját kis nyom­daüzem, szociális ési egészségügyi létesítmények a dolgozók részére), sór került a munka tartalmi ré szének ismertetésére is­— Célunkat és egyben feladata­inkat égy mondatban is könnyű összegezni,'— kezdte nyilatkozatát Heinz Welkert igazgató. — Meg­ismertetni az NDK-t a magyarok­kal. Természetesen ezt úgy is fel lenétne fogni, hogy mi egyszerű­en csak „propagandát” akarunk csinálni, én azonban annál ke­vésbé szeretem ezt a szót, mert egyáltalán nem fedi feladataink lényegét. Senki előtt nem ismeretlen a tény, ezzel a Centrum vezetői is tisztában vannak, hogy a máso­dik világháború után a német név — enyhén szólva,— nem ör­vendett osztatlan közszeretetnek Magyarországon. Időközben azon­ban megszületett az első német békeállam az NDK. és létrejöttek az igazgató szavaival élve, „a tö­megek jószomszédi kapcsolatai”. — Az NDK-val kapcsolatos, bár­kitől származó bármilyen érdek­lődésre igyekszünk nemcsak a mi legjobb tudásunk szerint felvilá­gosítást adni, hanem szükség sze­rint bevonni egy-egy szakterület otthoni legjobb hozzáértőit is. A „bárki” szó szerint értendő, magánszemélytől kezdve a tömeg­szervezetekig és kultúrházakig. Minden szolgáltatásunk, ezt ta­lán hangsúlyozni sem kell, telje­sen ingyenes. Például a kölcsön- könyvtári tagsághoz elegendő a személyi igazolvány puszta fel­mutatása­A szolgáltatásokról egy testes katalógus vall. Kölcsönözhető nyolcvanöt különféle film, elő­adások kiegészítéséhez szolgáló rövidfilmtől kezdve egész estét betöltő játékfilmekig. -Az ismeret- terjesztő előadások élénkítéséhez (művelődési házak. figyelem!) negyvenegyféle dia és tizenhat dia- film. A hangszalagkölcsönző klasszikusokat, népzenei felvétele­két, de irodalmi műsorokat is szí­vesen juttat az érdeklődőknek. Utóbbiak közül említésre érde­mesek azok, melyeken Thomas Mann, Leonhard Frank, vagy An­na Seghers maga szólal meg. A legmodernebb nyelvtanítási elvek szerint készült teljes nyelvtanfo­lyamok anyaga is rendelkezésre áll. — Ismerjük és tisztelettel szem­léljük a magyar nép eredményeit, — folytatta Welkert elvtárs — és talán nem tűnik szerénytelen­ségnek, ha azt mondom, hogy nem kell szégyenkeznünk a ma­gunkéval sem. Azonban egyelőre se Magyarország, se az NDK még nem paradicsom. Épp ezért fon­tosnak tartjuk azt. hogy gondja­inkról és nehézségeinkről is nyíl­tan, barátokhoz illően beszélges­sünk. Személyes találkozásaink során az a legnagyobb öröm szá­munkra, hogy ezzel a természetes igénnyel mindenütt találkozunk. A Centrum vezető munkatársai természetesen németek. Az igaz­gató azonban jóleső elismeréssel emlékezett meg magyar dolgozó­ikról Is, akikre számtalan rész­feladat terhe hárul- Ezután az NDK Tájékoztatási Központ me­gyénkben kapcsolatait hoztuk szó­ba. Az igazi német alapossággal vezetett kartotékrendszerből má­sodpercek alatt előkerült egy kis sárga lap, rajta lapunk pontos címe, méghozzá az „elintézandők” között, mint olyan, melyet a Centrum a jövőben fokozottab­ban kíván ellátni az NDK-val kapcsolatos ismeretterjesztő anya­gokkal. — Én magam, aki alig egy esz­tendeje vagyok még csak Ma­gyarországon, idáig sajnos nem juthattam le önökhöz, — mondot­ta az igazgató. — Kollégáim egyi­ke azonban már járt Szekszárdom és reméljük, hogy a jövőben egy­re gyümölcsözőbb kapcsolatokat tudunk kialakítani. Ennek — az örömmel foga­dott — ígéretnek Jegyében bú­csúztunk az NDK Kulturális és Tájékoztató Központjától. (ordas) PP ROSSZ FIÚK” — Mar megint rájuk jött a boiondóra! Feliármázzák az egész környéket... — dohogta a ház előtt egy őszülő hajú öregúr. — Boglyafejűek! Beat: könnyűzenei stílus, ame- lyet a négytagú liverpooli Beat­les-egyuttes alakított ki. Ütemes Ormánságra, ahol még sohasem zenét jelent, a melódia a háttér­be szorul a ritmus javára. Az egész világon elterjedt, főleg a fiatalabb korosztály kedveli. A kis kertes ház ajtaja nyitva áll, csalogat. A szobában század- eleji stílusú bútorok, az ajtó fö­lött rovátkolt feszület. A vitrin­ben könyvek: Tolsztoj- és Rej­tő-sorozat. Hogy a kontraszt még nagyobb legyen: beat-zene szól. Próba folyik. A zenekar nem jártam... Aztán mi lett belőle? A Balatonon két hét, lopott gyü­mölcsöm élve, hasmenéssel ... Volt benne romantika így utólag, de akkor nyomorultul éreztem lést nem fejleszti. Hogy mi) ad a beat a hallgatóinak? Lehet, hogy rossz a hasonlat, amit mondok. Régen az emberek a templomba jártak és ott áhítat­tal hallgatták az orgonaszólót. számon tartott tagjai amatőrök a’) 1 adózás, ismételgetés után végre szó igazi értelmében. a megközelítően igazi dalt csalo­_ . gátjuk edő hangszereinkből, mind Zsolt magam! Vagy ez már a kezdődő Voltak, akik bizonyos révületbe lelki kappanháj jele lenne?... estek tőle. A mai fiatal kö- Dolgozom, napi nyolc órát, s az- rülbelül ugyanígy megy egy beat­hangversenyre. Ha régen a vallás ópium volt a népnek, akkor ma a fiatalok számára az a beat. Tu­dom, hogy ezzel magam ellen is beszélek, de én ezt érzem. tán még három, négy óra próba. Valósággal felüdít engem. Félig- meddig kikapcsolódás is. Nem is tudja, milyen öröm. ha a sok bot­ritmusban, mind hangulatban. Gábor (A legfiatalabb. Csak tizenhat Csaba eves. Gimnazista.) — Az előbbi beat-meghatározást (fekete hajú, „lassú víz” tí­alkalmi lexikonból, alkalmi meg- pusú fiú.) fogalmazásnak tartom. „Ütemes zenét jelent, a melódia háttérbe — Én vagyok a zenekarban a szorul a rit«us javára.” Állítom ritmusgitáros, meg valamiféle ze- hogy ez nem így van. Ezt a meg- nei vezető. Hogy mit jelent ez? fogalmazást a beat-et megelőző Azt hiszem azt, hogy én mondom sablon. Fisz átmenet, kitöltő mo- rock and roll stílusára is rá le- meg: mikor elég egy-egy szám tlvurnok a vsCpn hans”i RpIs hét huzni. Pedig micsoda különb- gyakorlásából. Ez pedig rendsze- ’ g ” , g ' ség van a két irányzat között! rint csak sok munka után követ- mmclent- Lenn a színpad előtt Hogy mióta tanulok zenét? Szín- kezik be, amikor már „együtt fürtökben állnak a gyerekek és (Basszusgitáros. Technikumba jár.) — Még jól emlékszem az első fellépésünkre. Állunk a színpa­don, Attila int, hogy kezdhetjük. Első sablon, impró-szóló, közép te születésemtől kezdve. Apám, anyám Zeneakadémiát végzett, velem is korán megszerettették a felszerelésének egy részét, a hang­vannak'’ a hangszerek. Rádió- tapsolnak. Hót így volt vala- műszerész vagyok, az együttes hogy... £n a beat-zenét nem falakat én készítettem. Mióta ke- (ar(°m egyhangú harsogásnak. resek, a fizetésem egy része a Minden számnak hangulata van. technikai felszerelésre megy el, Más és más. Csak a rossz zenész ™trt Gyak- játssza egyformának Aki pedig ran dobtunk ki egy-egy vagon . ° sódert éjjelenként a pályaudva- nem tudja a hangulatokat átven- ron, hogy ki tudjuk fizetni egy- hi: az süket Mozartra is! És aki egy alkatrész árát... A beaí-ze- süket a zenére, az jóval érzelem­hogy évtizedekig fog menni, mint frZegé,nyebb a tobbl emberneL néhány elődje, de lehet, hogy ^an keményebb beat-zene, és Iá­zongorát, öt hangszeren játszom. Szeretnék zenész lenni, jó ze­nész, egyszer talán hivatásos. Ta­nulnom kell. Sokat. A zenét ko­molyan kell venni, alkár Beetho­ven, akár Lennon. Igazi élményt csak így lehet adni. Volt itt egy fiú, az csak úgy félkézzel csinál­ta, nem vette komolyan. Hamar túladtunk rajta. „Kutyaütőknek” szoktuk nevezni az ilyeneket. Itt, a zenekarban mindenkinek esetleg már jövőre új irányzat Syabt>. dallamosabb. Mi az utó ki­van egy bizonyos zenei alapmű­veltsége. Rúd (Szólógitáros. számkészítő.) „Civilben” szer­hódít. A Beatlesek új lemezei már nagy vonószenekarok kí­séretével készülnek. Az Illések újabban belopták a gitárok, közé a furulyát, meg a citerát. f biakhoz tartozunk. A Shadows- együttes a kedvencünk, meg a Beatlesek. — Hat éve játszom gitáron. Kö_ rülbelül azóta, hogy a gitár kez­dett nálunk is divatos hangszer lenni. Mit mondhatnék magam­ról? Hát különöset nem. Olvas­ta az Uton-t Kerouac-tól? Hobók- ról szól, akik keresztül-kasul járják Amerikát, hol tragaccsal, hol gyalog. És ez jó nekik. Én is sokszor voltam már úgy: na most fel a hátamra a betyárbatyut, Attila ( A zenekar dobosa, „menedzsere” is.) — Tudom, hogy mostanában gombaimódra elszaporodtak a beat-zenekarok. Kutatjuk az utat, hogy megtaláljuk a saját han­„Rossz Fiúk”. Ez a zenekar an­golból magyarra fordított neve. Csakugyan azok? Vitatkoznak, néha mosolyognak egy-egy szá­mukra naiv kérdésemen. Aztán i egyben újra felveszik hangszereiket. Egy idő után Csaba leállítja a játé­kot: „Rossz ez a rész itt Rudi! Ne dzsesszesíts, ez beat, ez beatP! Valami van a tarsolyukban* amit a zene szeretetén kívül ma­gunkat, amely megkülönböztet Sóénak mondhatnak: a közös te- bennünket a többitől. Hogy mi a yckenvség öröme. S ez minden- beat-zene feladata? Szórakoztatás, több. aztán gyerünk! A Bakonyba, az csakis a szórakoztatás. A zenei ÍZ­LÉS KÖ LÁSZLÓ egy ilyen tudós mit forgat a fejében, arról senki sem tud. Elküldenek neki egy repülő­jegyet: Via Budapest. Mintha Róma felé nem járnának gépeink. És amikor ez a férfiú meg­szökik, akkor kirángatnak az ágyból és azt mondják, nekem kell jelentenem, ha vissza­tért! A kémfőnök mosolygó szemmel tekintett a szakminiszterre. Szivart vett elő, megropogtatta, körülményesen lemetszette a végét, s csak az­után szódáit meg: — Az agyunkra ment a béke uraim... Évek óta jelzem, hogy Athénben szabotálják a kí­sérleteinket. Telefonálok az I. G.-nek, felhívom a miniszter urat, és mit mondanak nekem: Wo- check nagy tudós, nem szabad sürgetni. Amikor végre elérem, hogy áthelyezzék Münchenbe és felajánlom, hogy saját gépet küldök érte, a Farben tiltakozik: „Mit gondol majd a vén tu­dós?!” Kértem, legalább a saját embereink közül küldjék a testőrt. Ez ellen is mindenki tiltakozott. Tessék uraim, most aztán mara­kodunk, veszekszünk, és a szakminiszter úr ismét szabad utat enged nem is titkolt szűz­lányos féltékenységének. A kormányfő megpróbál vidáman nevetni. — De uraim. így semmire sem megyünk. A legfőbb államérdek, hogy Wocheek — amint le­het — térjen haza. De állami szerveink és tisztviselőink mégsem kényszeríthetik. Persze, ha valami elszánt magánember valamilyen ak­ciót kezdeményezne... mi senkit nem aka­dályozunk a tevékenységében. Eberling úr, a titkossszolgálát vezetője noteszt húzott élő a zsebéből. — Felkészültem uraim erre az eshetőségre. Feljegyeztem azokat a szervezeteket, amelyekre — 50 — ügynökeim révén némi befolyást tudok gyako­rolni. — Magyarországi szervezetek? — hördült fel a szakminiszter. — Annyira jól azért nem állok. De mondjuk olyan szervezetek, amelyek akkor is léteznek, ha nem jegyeztük be őket a parlamenti név­jegyzékbe. Hogy precíz legyek, elsősorban az ODESSZÁRA gondolok. Méltóztassanak figye­lembe venni, hogy ez a szervezet gyakorlatilag tíz esztendő óta mélységes hallgatásba bur­kolózott. Mindannyian tudjuk, hogy ezzel a társasággal juttattuk biztosabb vizekre azokat a hajósainkat, akiket az európai hullámverés elnyeléssel fenyegetett. Az összekötői, akivel kapcsolatban állottam, ma is létezik. Az igaz, hogy közben a CIA ügynökséghez is „leszer­ződött”, dehát ez nem rendkívüli jelenség ná­lunk. ügy gondolom, kellő anyagi ráfordítás esetén ez a vállalkozás megfelelő h aszón kulcs- csal tudna dolgozni. A szakminiszteri költség, vetésre gondolok. Félmillió márkáért néhány ember sok mindenre kapható lehet. — Csak arra nem gondol, igen tisztelt kol­légám — szólt közbe a miniszter —, hogy ez a Wocheek nem Ausztriában, Olaszországban, nem a Paradicsom-szigeteken, vagy Honolulu­ban van, hanem sokkal közelebb és sokkal tá­volabb ezeknél a helyeknél. Wocheek úr — Budapesten van. Nem hinném, hogy az ODESSZA . . . — Ugyan miniszter úr... melyik megszállt országban mulasztotta el annak idején az SS, hogy tiszteket sorozzon? Legyen biztos abban, ott is akad néhány bujkáló egykori katonánk. Egy hatásos belépő, néhány határozott mon­dat. .. — 51 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom