Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-01 / 127. szám

Látogatás WK-beli barátainknál Budapesten

A baráti államok többsége tájékoztatási és kulturális központot tart fenn Budapesten. Munkatársunk vé .giglátogatta ezeket az intézményeket hogy a népek barátságát szolgáló fontos tevékenységükről beszámolhassunk a Tolna megyei olvasók- . nak.

. Nagybetűs felírás a Deák Ferenc tér 3. számú ház sarkán: NDK CENTRUM A felirat alatt modern portál, tükörablakok, a legszebb házaival is vetekvően modem könyvkereskedés, ajándékbolt. Tőszomszédságban az INTERFLUG repülőtársaság irodája. A belépőt elsősorban a berendezés technikai tökéletessége, a mértéktartóan szolid ízlés és a tökéletes modernség nyűgözi le. Heinz Welkert elvtárs, az NDK Kulturális és Tájékoztató Központjának egyik igazgatója, mosolyogva fogadta lelkes elismerésünket:

— Jól dolgozni, csak megfelelő technikái adottságok között lehet Munkánk pedig sok van.

Miután körülvezetett bennünket az új centrum termeiben (felsorolni is elég: kölcsönző szolgalat, könyvtár, társalgó, kiállítási csarnok, két audiovizuális nyelvstúdió, színházzá is átalakítható moziterem, saját kis nyomdaüzem, szociális ési egészségügyi létesítmények a dolgozók részére), sór került a munka tartalmi ré szének ismertetésére is— Célunkat és egyben feladatainkat égy mondatban is könnyű összegezni,'— kezdte nyilatkozatát Heinz Welkert igazgató. — Megismertetni az NDK-t a magyarokkal. Természetesen ezt úgy is fel lenétne fogni, hogy mi egyszerűen csak „propagandát” akarunk csinálni, én azonban annál kevésbé szeretem ezt a szót, mert egyáltalán nem fedi feladataink lényegét.

Senki előtt nem ismeretlen a

tény, ezzel a Centrum vezetői is tisztában vannak, hogy a második világháború után a német név — enyhén szólva,— nem örvendett osztatlan közszeretetnek Magyarországon. Időközben azonban megszületett az első német békeállam az NDK. és létrejöttek az igazgató szavaival élve, „a tömegek jószomszédi kapcsolatai”.

— Az NDK-val kapcsolatos, bárkitől származó bármilyen érdeklődésre igyekszünk nemcsak a mi legjobb tudásunk szerint felvilágosítást adni, hanem szükség szerint bevonni egy-egy szakterület otthoni legjobb hozzáértőit is.

A „bárki” szó szerint értendő, magánszemélytől kezdve a tömegszervezetekig és kultúrházakig. Minden szolgáltatásunk, ezt talán hangsúlyozni sem kell, teljesen ingyenes. Például a kölcsön- könyvtári tagsághoz elegendő a személyi igazolvány puszta felmutatásaA szolgáltatásokról egy testes katalógus vall. Kölcsönözhető nyolcvanöt különféle film, előadások kiegészítéséhez szolgáló rövidfilmtől kezdve egész estét betöltő játékfilmekig. -Az ismeret- terjesztő előadások élénkítéséhez (művelődési házak. figyelem!) negyvenegyféle dia és tizenhat dia- film. A hangszalagkölcsönző klasszikusokat, népzenei felvételekét, de irodalmi műsorokat is szívesen juttat az érdeklődőknek. Utóbbiak közül említésre érdemesek azok, melyeken Thomas Mann, Leonhard Frank, vagy Anna Seghers maga szólal meg. A legmodernebb nyelvtanítási elvek szerint készült teljes nyelvtanfolyamok anyaga is rendelkezésre áll.

— Ismerjük és tisztelettel szemléljük a magyar nép eredményeit, — folytatta Welkert elvtárs — és talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha azt mondom, hogy nem kell szégyenkeznünk a magunkéval sem. Azonban egyelőre se Magyarország, se az NDK még nem paradicsom. Épp ezért fontosnak tartjuk azt. hogy gondjainkról és nehézségeinkről is nyíltan, barátokhoz illően beszélgessünk. Személyes találkozásaink során az a legnagyobb öröm számunkra, hogy ezzel a természetes igénnyel mindenütt találkozunk.

A Centrum vezető munkatársai természetesen németek. Az igazgató azonban jóleső elismeréssel emlékezett meg magyar dolgozóikról Is, akikre számtalan részfeladat terhe hárul- Ezután az NDK Tájékoztatási Központ megyénkben kapcsolatait hoztuk szóba. Az igazi német alapossággal vezetett kartotékrendszerből másodpercek alatt előkerült egy kis sárga lap, rajta lapunk pontos címe, méghozzá az „elintézandők” között, mint olyan, melyet a Centrum a jövőben fokozottabban kíván ellátni az NDK-val kapcsolatos ismeretterjesztő anyagokkal.

— Én magam, aki alig egy esztendeje vagyok még csak Magyarországon, idáig sajnos nem juthattam le önökhöz, — mondotta az igazgató. — Kollégáim egyike azonban már járt Szekszárdom és reméljük, hogy a jövőben egyre gyümölcsözőbb kapcsolatokat tudunk kialakítani.

Ennek — az örömmel fogadott — ígéretnek Jegyében búcsúztunk az NDK Kulturális és Tájékoztató Központjától.

(ordas)

PP

ROSSZ FIÚK”

— Mar megint rájuk jött a boiondóra! Feliármázzák az egész környéket... — dohogta a ház előtt egy őszülő hajú öregúr. —

Boglyafejűek!

Beat: könnyűzenei stílus, ame- lyet a négytagú liverpooli Beatles-egyuttes alakított ki. Ütemes Ormánságra, ahol még sohasem

zenét jelent, a melódia a háttérbe szorul a ritmus javára. Az egész világon elterjedt, főleg a fiatalabb korosztály kedveli.

A kis kertes ház ajtaja nyitva áll, csalogat. A szobában század- eleji stílusú bútorok, az ajtó fölött rovátkolt feszület. A vitrinben könyvek: Tolsztoj- és Rejtő-sorozat. Hogy a kontraszt még nagyobb legyen: beat-zene szól.

Próba folyik. A zenekar nem

jártam... Aztán mi lett belőle? A Balatonon két hét, lopott gyümölcsöm élve, hasmenéssel ... Volt benne romantika így utólag, de akkor nyomorultul éreztem

lést nem fejleszti. Hogy mi) ad a beat a hallgatóinak? Lehet, hogy rossz a hasonlat, amit mondok. Régen az emberek a templomba jártak és ott áhítattal hallgatták az orgonaszólót.

számon tartott tagjai amatőrök a’) 1 adózás, ismételgetés után végre szó igazi értelmében. a megközelítően igazi dalt csalo_ . gátjuk edő hangszereinkből, mind

Zsolt

magam! Vagy ez már a kezdődő Voltak, akik bizonyos révületbe lelki kappanháj jele lenne?... estek tőle. A mai fiatal kö- Dolgozom, napi nyolc órát, s az- rülbelül ugyanígy megy egy beathangversenyre. Ha régen a vallás ópium volt a népnek, akkor ma a fiatalok számára az a beat. Tudom, hogy ezzel magam ellen is beszélek, de én ezt érzem.

tán még három, négy óra próba. Valósággal felüdít engem. Félig- meddig kikapcsolódás is. Nem is tudja, milyen öröm. ha a sok botritmusban, mind hangulatban.

Gábor

(A legfiatalabb. Csak tizenhat Csaba eves. Gimnazista.)

— Az előbbi beat-meghatározást (fekete hajú, „lassú víz” tíalkalmi lexikonból, alkalmi meg- pusú fiú.) fogalmazásnak tartom. „Ütemes

zenét jelent, a melódia háttérbe — Én vagyok a zenekarban a szorul a rit«us javára.” Állítom ritmusgitáros, meg valamiféle ze- hogy ez nem így van. Ezt a meg- nei vezető. Hogy mit jelent ez?

fogalmazást a beat-et megelőző Azt hiszem azt, hogy én mondom sablon. Fisz átmenet, kitöltő mo- rock and roll stílusára is rá le- meg: mikor elég egy-egy szám tlvurnok a vsCpn hans”i RpIs hét huzni. Pedig micsoda különb- gyakorlásából. Ez pedig rendsze- ’ g ” , g '

ség van a két irányzat között! rint csak sok munka után követ- mmclent- Lenn a színpad előtt Hogy mióta tanulok zenét? Szín- kezik be, amikor már „együtt fürtökben állnak a gyerekek és

(Basszusgitáros. Technikumba jár.)

— Még jól emlékszem az első fellépésünkre. Állunk a színpadon, Attila int, hogy kezdhetjük. Első sablon, impró-szóló, közép

te születésemtől kezdve. Apám, anyám Zeneakadémiát végzett, velem is korán megszerettették a felszerelésének egy részét, a hangvannak'’ a hangszerek. Rádió- tapsolnak. Hót így volt vala- műszerész vagyok, az együttes hogy... £n a beat-zenét nem

falakat én készítettem. Mióta ke- (ar(°m egyhangú harsogásnak.

resek, a fizetésem egy része a Minden számnak hangulata van. technikai felszerelésre megy el, Más és más. Csak a rossz zenész

™trt Gyak- játssza egyformának Aki pedig

ran dobtunk ki egy-egy vagon . °

sódert éjjelenként a pályaudva- nem tudja a hangulatokat átven- ron, hogy ki tudjuk fizetni egy- hi: az süket Mozartra is! És aki egy alkatrész árát... A beaí-ze- süket a zenére, az jóval érzelemhogy évtizedekig fog menni, mint frZegé,nyebb a tobbl emberneL néhány elődje, de lehet, hogy ^an keményebb beat-zene, és Iázongorát, öt hangszeren játszom.

Szeretnék zenész lenni, jó zenész, egyszer talán hivatásos. Tanulnom kell. Sokat. A zenét komolyan kell venni, alkár Beethoven, akár Lennon. Igazi élményt csak így lehet adni. Volt itt egy fiú, az csak úgy félkézzel csinálta, nem vette komolyan. Hamar túladtunk rajta. „Kutyaütőknek” szoktuk nevezni az ilyeneket.

Itt, a zenekarban mindenkinek esetleg már jövőre új irányzat Syabt>. dallamosabb. Mi az utó kivan egy bizonyos zenei alapműveltsége.

Rúd

(Szólógitáros.

számkészítő.)

„Civilben” szerhódít. A Beatlesek új lemezei már nagy vonószenekarok kíséretével készülnek. Az Illések újabban belopták a gitárok, közé a furulyát, meg a citerát. f

biakhoz tartozunk. A Shadows- együttes a kedvencünk, meg a Beatlesek.

— Hat éve játszom gitáron. Kö_ rülbelül azóta, hogy a gitár kezdett nálunk is divatos hangszer lenni. Mit mondhatnék magamról? Hát különöset nem. Olvasta az Uton-t Kerouac-tól? Hobók- ról szól, akik keresztül-kasul járják Amerikát, hol tragaccsal, hol gyalog. És ez jó nekik. Én is sokszor voltam már úgy: na most fel a hátamra a betyárbatyut,

Attila

( A zenekar dobosa, „menedzsere” is.)

— Tudom, hogy mostanában gombaimódra elszaporodtak a beat-zenekarok. Kutatjuk az utat, hogy megtaláljuk a saját han„Rossz Fiúk”. Ez a zenekar angolból magyarra fordított neve. Csakugyan azok? Vitatkoznak, néha mosolyognak egy-egy számukra naiv kérdésemen. Aztán i egyben újra felveszik hangszereiket. Egy idő után Csaba leállítja a játékot: „Rossz ez a rész itt Rudi! Ne dzsesszesíts, ez beat, ez beatP!

Valami van a tarsolyukban* amit a zene szeretetén kívül magunkat, amely megkülönböztet Sóénak mondhatnak: a közös te- bennünket a többitől. Hogy mi a yckenvség öröme. S ez minden- beat-zene feladata? Szórakoztatás, több.

aztán gyerünk! A Bakonyba, az csakis a szórakoztatás. A zenei ÍZLÉS KÖ LÁSZLÓ

egy ilyen tudós mit forgat a fejében, arról senki sem tud. Elküldenek neki egy repülőjegyet: Via Budapest. Mintha Róma felé nem járnának gépeink. És amikor ez a férfiú megszökik, akkor kirángatnak az ágyból és azt mondják, nekem kell jelentenem, ha visszatért!

A kémfőnök mosolygó szemmel tekintett a szakminiszterre. Szivart vett elő, megropogtatta, körülményesen lemetszette a végét, s csak azután szódáit meg:

— Az agyunkra ment a béke uraim... Évek óta jelzem, hogy Athénben szabotálják a kísérleteinket. Telefonálok az I. G.-nek, felhívom a miniszter urat, és mit mondanak nekem: Wo- check nagy tudós, nem szabad sürgetni. Amikor végre elérem, hogy áthelyezzék Münchenbe és felajánlom, hogy saját gépet küldök érte, a Farben tiltakozik: „Mit gondol majd a vén tudós?!” Kértem, legalább a saját embereink közül küldjék a testőrt. Ez ellen is mindenki tiltakozott. Tessék uraim, most aztán marakodunk, veszekszünk, és a szakminiszter úr ismét szabad utat enged nem is titkolt szűzlányos féltékenységének.

A kormányfő megpróbál vidáman nevetni.

— De uraim. így semmire sem megyünk. A legfőbb államérdek, hogy Wocheek — amint lehet — térjen haza. De állami szerveink és tisztviselőink mégsem kényszeríthetik. Persze, ha valami elszánt magánember valamilyen akciót kezdeményezne... mi senkit nem akadályozunk a tevékenységében.

Eberling úr, a titkossszolgálát vezetője noteszt húzott élő a zsebéből.

— Felkészültem uraim erre az eshetőségre. Feljegyeztem azokat a szervezeteket, amelyekre

— 50 —

ügynökeim révén némi befolyást tudok gyakorolni.

— Magyarországi szervezetek? — hördült fel a szakminiszter.

— Annyira jól azért nem állok. De mondjuk olyan szervezetek, amelyek akkor is léteznek,

ha nem jegyeztük be őket a parlamenti névjegyzékbe. Hogy precíz legyek, elsősorban az ODESSZÁRA gondolok. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy ez a szervezet gyakorlatilag tíz esztendő óta mélységes hallgatásba burkolózott. Mindannyian tudjuk, hogy ezzel a társasággal juttattuk biztosabb vizekre azokat a hajósainkat, akiket az európai hullámverés elnyeléssel fenyegetett. Az összekötői, akivel kapcsolatban állottam, ma is létezik. Az igaz, hogy közben a CIA ügynökséghez is „leszerződött”, dehát ez nem rendkívüli jelenség nálunk. ügy gondolom, kellő anyagi ráfordítás esetén ez a vállalkozás megfelelő h aszón kulcs- csal tudna dolgozni. A szakminiszteri költség, vetésre gondolok. Félmillió márkáért néhány ember sok mindenre kapható lehet.

— Csak arra nem gondol, igen tisztelt kollégám — szólt közbe a miniszter —, hogy ez a Wocheek nem Ausztriában, Olaszországban, nem a Paradicsom-szigeteken, vagy Honoluluban van, hanem sokkal közelebb és sokkal távolabb ezeknél a helyeknél. Wocheek úr — Budapesten van. Nem hinném, hogy az ODESSZA . . .

— Ugyan miniszter úr... melyik megszállt országban mulasztotta el annak idején az SS, hogy tiszteket sorozzon? Legyen biztos abban, ott is akad néhány bujkáló egykori katonánk. Egy hatásos belépő, néhány határozott mondat. ..

— 51 —