Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-30 / 152. szám

Egy hét a világpolitikában Á hét nemzetközi eseményei közül nem csupán magyar vonat­kozása miatt említjük az első helyen Kádár János vezette párt­ós kormányküldöttségünk szov- íjetunióbeli útját. A MAGYAR ÉS A SZOV3ÉT . Vezetők tárgyalásaira ugyanis olyan pillanatban ke­rült sor. amikor egyes nyugati fővárosokban igen határozott körvonalakat ölt a törekvés, hogy megpróbáljanak éket verni a szocialista országok közé. Ezért a szocialista közösség és általá­ban a nemzetközi munkásmozga­lom egységének megerősítése szempontjából feltétlenül kü­lön jelentőséget is nyer a magyar és a szovjet vezetők mostani tárgyalása. Ugyanaznap, amikor párt- és kormányküldöttségünk Moszk­vába érkezett, a Kreml-ben, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak ülésén Giomiko szovjet kül­ügyminiszter világGolitikai hely­zetelemzése során újabb, nagy- jelentőségű leszerelési javaslat hangzott el, a szovjet kormány; nevében. Még csak néhány nap­ja, hogy — nem utolsó sorban a szovjet diplomácia erőfeszítései nyomán — az ENSZ szentesítet­te és tagállamainak aláírásra ajánlotta az atomsorompó-egyez- mény tervezetét és a Szovjet­unió, híven a feszültség enyhíté­sét, az atomháborús veszély el­hárítását célzó politikájához, máris egy további lépést aján­lott a nyugati hatalmaknak: állapodjanak meg az atom­fegyverek alkalmazásának el­tiltásában, illetve a célba jut­tatásukra szolgáló stratégiai eszközök kölcsönös korláto­zásában, majd állományuk csökkentésében. Pillanatnyilag csupán a nyugati nagyhatalmak első — kedvező — nyilatkozatai ismertek, de meg­van a remény — hogy az artom- sorompó-egyezmény tapasztala­taiból ítélve — a szovjet kor­mány javaslata belátható időn belül eljuthat a megtárgyalás stádiumába. Bármennyire örvendetes is, hogy a nagyhatalmak egy része bizonyos értelemben megtalálta a közös hangot, a nukleáris fegy­verkezési hajsza korlátozását célzó megállapodásban, a nemzet­közi helyzetre, s ezenbelüi a két világhatalom, a Szovjetunió, és az Egyesült Államok kapcsola­taira továbbra is súlyos teherként nehezedik Washington viet­nami agressziója. Az Egyesült Államok számára ez a hét Vietnamban két újabb lát­ványos kudarcot hozott: éspedig most kezdték meg, a partizánok ágyutüzében, a Khe Sanh-i óriás támaszpont kiürítését, amelynek „mindenáron való megtartását’’ pedig a tábornokok, annakidején írásban adták (!) Johnson elnök­nek. Ugyancsak ezen a héten je­lentették, hogy a VDK fölött lelőtték a háromezredik amerikai repü­lőgépet. Hanoi és Washington immár más­fél hónapja tartó párizsi tár­gyalásain azonban az amerikai megbízottak változatlanul az idő­húzás taktikáiét követik, hogy végül megpróbáljanak valami­féle „kölcsönösséget.’’ kicsikarni a VDK-ból. A párizsi Avenue Kleber-en folyó VDK—USA tárgyalásokkal szinte egyidőben kezdődött és fejlődött ki az a FRANCIAORSZÁGI BELPOLITIKAI VÁLSÁG. * * amely a múlt vasárnapi és a holnapi általános választásokkal aligha fog lezárulni. A több hetes tízmillió embert megmozgató sztráj kmozgalom megrendítette a gaulleista rendszert és a hét végi távirati jelentések tanúsága szerint a francia frankot is. IlVün körülmények között érthető volt a kormánypártnak az a taktikai húzása, hogy a megrettent kis­polgárok szemében önmagát a „rend és a nyugalom” pártjának tüntesse fel. Ez — a választások múlt heti első fordulójának ada­tai szerint — sikerült is a gaul­ieistáknak, akik nem várt arány­ban előretörtek. Beigazolódott tehát a kommunista párt figyel­meztetése, hogy a felelőtlen ult­rabaloldali és anarchista csopor­tok akciói, forradalmárkodásuk ellenére, válójában éppen a ha­talom malmára hajtották a vi­zet. Bár a francia kormány a bel­politikában azantikommunizmust igyekezett meglovagolni a vá­lasztási hadjáratban, külügymi­nisztere úgy nyilatkozott, hogy ez nem fog változást jelenteni Párizs és a szocialista országok viszonyában. Az e héten véget ért NATO-miniszteri értekezlet tanúsága szerint változatlan Pá­rizsnak az az elhatározása is, hogy nem vesz részt az atlanti tömb katonai szervezetében. Erre utalt az a formai mozzanat, hogy a többi nyugati nagyhata­lom külügyminiszteri szinten képviseltette magát, míg Fran­ciaország csupán állandó NATO- megbízottját küldte el az érte­kezletre, aki ott a katonai vo­natkozású döntések meghozata­lától elhatárolta magát. Ez a NATO-értekezlet külön­ben Bonn árnyékában zajlott le. Helyileg ugyan az izlandi fő­városban tartották, a megvitatott kérdésekben azonban a nyugatné­met kívánságok voltak a hang­adók. A szovjet sajtó fel is hív­ta a figyelmet arra az egyre különösebb szerepre, amelyet az NSZK a NATO-ban játszik. Ez a tény, a bonni kormánypolitika néhány nyugtalanító mozzanatá­val — például a háborús szük­ségállapot-törvény tető alá ho­zásával — ismét figyelmeztet, hogy mennyire szükséges és időszerű a Varsói Szerződés erejének és öszeforrottságának fokozása, amit a tagországok ve­zetőinek találkozói meűett ezek­ben a napokban jól szolgált vé­delmi szövetségünk — ezúttal Csehszlovákiában tartott — pa­rancsnoki hadgyakorlata is. SERÉNY PÉTER Műtét Szegeden fi választások második fordulója Franciaországban De Gaulle tábornok, francia elnök szombaton rádió- és tele­vízió-beszéddel zárta le a válasz­tási kampányt, amelyet pénte­ken három bombamerénylet és egy kudarcba fulladt választási gyűlés tett drámaibbá. Pénteken három gaulleista párthelyiség ellen követtek el is­meretlen személyek bomba- merényletet —. komoly baleset azonban nem történt Grenoble városában pénteken este a kö­zönség magatartása miatt nem lehetett megtartani Mendes- France, volt miniszterelnök, baloldali (PSU) jelölt és Jean- neney gaulleista jelölt nyilvá­nos vitáját, A városi műlcorcso- lyapályán összegyűlt nyolcezer főnyi tömeg ugyanis olyan heve­sen éljenezte és pfujolta (párt­állása szerint) a két jelöltet, hogy miután azok egy órán át hiába próbáltak beszélni, kény­telenek voltak távozni. A választási kampány pénte­ki, utolsó tv-beszédeiben Pom­pidou miniszterelnök, a már megszokott kommunistaellenes vonalnak megfelelően arra szó­lította fel a franciákat, hogy „szavazzanak a totalitarian izmus jelöltjei ellen”. Mareellin bel­ügyminiszter odáig ment, hogy kijelentette: a kormány tudja, hogy vannak csoportok, amelyek .,új októberi forradalmat ter­veznek Franciaországban”. Mitterrand, a demokrata szo­cialista baloldali szövetség elnö­ke kijelentette: „A szavazóknak nem szabad elfogadniok, hogy jó és rossz polgárokra osszák fel őket, mintha az utolsó íté­let De Gaulle elnök különleges missziója lenne”. De Gaulle elnök beszédében igyekezett előmozdítani pártjá­nak esélyeit, ugyanakkor azon­ban felhasználta az . alkalmat ar­ra is, hogy erőteljesen cáfolja a frank leértékeléséről szóló hí­reket, amelyek nyomán megren­dült a francia valuta az európai pénzpiacokon. A vasárnapi második forduló­ban 270 körzetben kerül sor köz­vetlen párviadalra a gaulleistáfe és a baloldali jelöltek között. Magyar—szíriai gazdasági megállapodás Dr. Biró József külkereske­delmi miniszter és Zuheir El- Khani szír gazdasági és kül­kereskedelmi miniszter, szomba­ton a magyar Külkereskedelmi Minisztériumban gazdasági és hitelmegállapodást írt alá. A megállapodás komplett berende­zések és beruházási javak hitel­re történő szállítását teszi lehe­tővé. A szír miniszter magyarországi tartózkodása alatt látogatást tett Apró Antalnál, a miniszterta­nács elnökhelyettesénél, Nagy Józsefné . könnyűipari núraszter­nél és több megbeszélést folyta­tott dr. Biró József külkereske­delmi miniszterrel. A miniszter a szerződíés alá­írása után elmondotta, hogy ma­gyarországi tárgyalásait igen si­keresnek, az aláírt megállapo­dást hasznosnak értékeli. (MTI) A norvég fővárosban tartózko­dó Mahmud Riad egyiptomi kül­ügyminiszter sajtóértekezletet tartott, s ezen felszólította Gun- nar Jarringot, az ENSZ főtitká­rának közel-keleti megbízottját, hogy dolgozzanak ki menetrend- szerű tervet az izraeli—arab konfliktus kérdésében hozott ENSZ-határozatok teljesítése cél­jából. Jarring jelenleg Moszkvában tartózkodik, ahol felkereste Ko­szigin miniszterelnököt, s meg­vitatta vele a közel-keleti kér­désben kialakult helyzetet. * Pénteken két szívátültetési műtétet hajtottak végre, az egyiket a kanadai Montrealban, a másikat a chilei Valparaison- ban. A világ 22. és 23. szívátül­tetése a kezdeti jelentések sze­rint jól sikerült és a megope- ráltak állapota kielégítő. A korábban megoperáltak kö­zül már csak négyen vannak életben. • A Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége Központi Bizottságának meghívására Kapitonovnak, az SZKP KB titkárának veze­tésével június 17 és 28 kö­zött Jugoszláviában tartózkodott az SZKP küldöttsége. A Tanjug közleménye szerint a delegáció nyílt és baráti megbeszéléseket folytatott a JKSZ, valamint több munkaszervezet, tudományos és kulturális intézmény önigazga­tási szerveinek és vezetőségének képviselőivel. * Johnson elnök aláírta a tíz- százalékos adóemelési törvényt, amelyet korábban már a kong­resszus két háza megszavazott. A kongresszus kikötése értelmében ezzel párhuzamosan hatmilliárd dollárral csökkentik a szövetségi kiadásokat. * A washingtoni rendőrség pén­teken a „szegények menetének” 82 résztvevőjét letartóztatta, amikor azok a kongresszus épü­lete előtt tüntettek. A letartóz­tatottak között van Hosea Wil­liams. akit a rendőrség már hét­főn őrizetbe vett, de óvadék el­lenében szabadlábra helyezett, valamint Norman Davis detroiti katolikus pop. Sikerült a kéttűs veseátültetés A kórterem ajtaján szigorú felirat tiltja a belépést. Papucs^ kerül a cipőre, fehér köpeny a ruha fölé, maszk az arcra, s csak ezután nyílik az ajtó. A nagy kórteremben csak két ágyon fekszik beteg: egy férfi és egy nő, körülöttük orvosok és ápolónők. A férfi némi segít­séggel éppen teát iszik. — Mit kér ebédre? — kérdi tőle az egyik nővér. — Lecsót szeretnék, ha lehet, — mondja halkan. Az asszony egy arcába lógó hajtincset igazít el kezével, s panaszos hangon megszólal. — Én mór szeretnék felkelni — halljuk szavait. A szegedi orvostudományi egyetem 1. sz. sebészeti klini­káján végrehajtott kettős Vese- átültetésről már hírt adtak az újságok. A látogatóba ezúttal az elismerésen kívül némi megille- tődés is vegyül: két ember fek­szik az‘ágyon, esznek, beszélnek, s közben tudjuk, hogy az egyik fontos életfunkciót betöltő szer­vük csak néhány napja az övék. De övék-e már valóban? Erről nyílt alkalmunk beszélgetni dr. Pétri Gábor professzorral, a kli­nika igazgatójával. Magáról a műtétről a profesz- szor így számolt be: — A klinika orvosai már rég­óta készültek erre a feladatra. Ezen a héten szerdán, ugyaneb­ben az épületben a 2. sebészeti klinikán, meghalt egy fiatalem­ber, akin gyógyíthatatlannak bi­zonyult betegsége miatt kellett műtétet végezni. Halála bekövet­kezését több különböző szakor­vos egymástól függetlenül ál­lapította meg. Ekkor három or­voscsoport látott munkához.' Az egyik kioperálta a halott fiatal­ember veséit, a másik két csoport eddig — külön-külön, de egyide­jűleg — elvégezte a szervátülte­tést. A műtétekre este tíz óra­kor került sor, két óra múltán mindkét beteg már ébren volt, s új veséjük is működni kezdett. Nem ez volt azonban az első veseátültetés, amit Magyarorszá­gon végeztek. Ugyancsak ezen a klinikán már végrehajtottak egy veseátültetést 1962-ben. Ak­kor az átültetésre kerülő szervet a beteg testvéréből operálták át. — Miért telt el ilyen nagy idő a két műtét között? Elsősorban etikai meggondolá­sok miatt vártunk — mondta a professzor. — Ha ugyanis élő ember a donor, úgy kettős koc­kázat áll fenn. Igaz ugyan, hogy egy egészséges ember egy vesé­vel is jól elél, de előfordulhat, hogy később ez az egy vese be­tegszik meg, s altkor a vesét adó ember önfeláldozása saját életébe kerülhet. A másik etikai aggályt az okozta, hogy száz százalékos biztonsággal nem le­het kijelenteni, hogy az átültetett vese a beteg biztos gyógyulásához segít. Ilyen jellegű kockázat per­sze bármilyen műtét esetén fenn­áll. — A szervek átültetéséhez nyilvánvalóan szervekre van szükség. Van azonban némi re­mény arra — mondta Petrik pro. fesszor, — hogy a tudomány fej­lődése, ha később is, de belát­ható időn belül lehetővé teszi egyes állati szervek átültetésre való felhasználását. Addig azon­ban az egyes emberek és a tár­sadalom belátására van szükség ahhoz, hogy a gyógyításhoz el­engedhetetlen szervekhez hozzá­juthassanak az orvosok. A fia­talember veséinek átültetéséhez egyébként édesanyja, aki külön­ben öt gyermek anyja, hozzá­járult. Megértette, ha már fia menthetetlen, akkor a két élet megmentéséhez való hozzá j áru­lása az igazi emberséges elhatá­rozás. Képzelje el az olvasó azokat a pillanatokat, amikor a két más módon különben menthetetlen beteget betolták a műtőbe, azzal, hogy reményük nyílt a2 élethez. Ezek a pillanatok tükrözik az igazi humanizmust, s most ahogy a látogató felülni, beszélni látta őket, Olyanfajta remény csillant fel bennem, hogy az ember, aki pusztító fegyverek gyártására ké­pes, ugyanakkor gyönyörű képes­ségekkel rendelkezik, az élet megmentésének, meghosszabbítá­sának képességével, s talán egy­szer erősebb lesz, mint az a má­sik. ‘ BENEDEK B. ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom