Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-30 / 152. szám

Egy hét a világpolitikában

Á hét nemzetközi eseményei közül nem csupán magyar vonatkozása miatt említjük az első helyen Kádár János vezette pártós kormányküldöttségünk szov- íjetunióbeli útját.

A MAGYAR ÉS A SZOV3ÉT

. Vezetők tárgyalásaira

ugyanis olyan pillanatban került sor. amikor egyes nyugati fővárosokban igen határozott körvonalakat ölt a törekvés, hogy megpróbáljanak éket verni a szocialista országok közé. Ezért a szocialista közösség és általában

a nemzetközi munkásmozgalom egységének megerősítése szempontjából feltétlenül külön jelentőséget is nyer a magyar és a szovjet vezetők mostani tárgyalása.

Ugyanaznap, amikor párt- és kormányküldöttségünk Moszkvába érkezett, a Kreml-ben, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésén Giomiko szovjet külügyminiszter világGolitikai helyzetelemzése során újabb, nagy- jelentőségű leszerelési javaslat hangzott el, a szovjet kormány; nevében. Még csak néhány napja, hogy — nem utolsó sorban a szovjet diplomácia erőfeszítései nyomán — az ENSZ szentesítette és tagállamainak aláírásra ajánlotta az atomsorompó-egyez- mény tervezetét és a Szovjetunió, híven a feszültség enyhítését, az atomháborús veszély elhárítását célzó politikájához, máris egy további lépést ajánlott a nyugati hatalmaknak:

állapodjanak meg az atomfegyverek alkalmazásának eltiltásában, illetve a célba juttatásukra szolgáló stratégiai eszközök kölcsönös korlátozásában, majd állományuk csökkentésében.

Pillanatnyilag csupán a nyugati nagyhatalmak első — kedvező — nyilatkozatai ismertek, de megvan a remény — hogy az artom- sorompó-egyezmény tapasztalataiból ítélve — a szovjet kormány javaslata belátható időn belül eljuthat a megtárgyalás stádiumába.

Bármennyire örvendetes is, hogy a nagyhatalmak egy része bizonyos értelemben megtalálta a közös hangot, a nukleáris fegyverkezési hajsza korlátozását célzó megállapodásban, a nemzetközi helyzetre, s ezenbelüi a két világhatalom, a Szovjetunió, és az Egyesült Államok kapcsolataira

továbbra is súlyos teherként nehezedik Washington vietnami agressziója.

Az Egyesült Államok számára ez a hét Vietnamban két újabb látványos kudarcot hozott: éspedig most kezdték meg, a partizánok ágyutüzében, a Khe Sanh-i óriás támaszpont kiürítését, amelynek „mindenáron való megtartását’’ pedig a tábornokok, annakidején írásban adták (!) Johnson elnöknek. Ugyancsak ezen a héten jelentették, hogy

a VDK fölött lelőtték a háromezredik amerikai repülőgépet.

Hanoi és Washington immár másfél hónapja tartó párizsi tárgyalásain azonban az amerikai megbízottak változatlanul az időhúzás taktikáiét követik, hogy végül megpróbáljanak valamiféle „kölcsönösséget.’’ kicsikarni a VDK-ból.

A párizsi Avenue Kleber-en folyó VDK—USA tárgyalásokkal szinte egyidőben kezdődött és fejlődött ki az a

FRANCIAORSZÁGI BELPOLITIKAI VÁLSÁG. * *

amely a múlt vasárnapi és a holnapi általános választásokkal aligha fog lezárulni. A több hetes tízmillió embert megmozgató sztráj kmozgalom megrendítette a gaulleista rendszert és a hét végi távirati jelentések tanúsága szerint a francia frankot is. IlVün körülmények között érthető volt a kormánypártnak az a taktikai húzása, hogy a megrettent kispolgárok szemében önmagát a „rend és a nyugalom” pártjának tüntesse fel. Ez — a választások múlt heti első fordulójának adatai szerint — sikerült is a gaulieistáknak, akik nem várt arányban előretörtek. Beigazolódott tehát a kommunista párt figyelmeztetése, hogy a felelőtlen ultrabaloldali és anarchista csoportok akciói, forradalmárkodásuk ellenére, válójában éppen a hatalom malmára hajtották a vizet.

Bár a francia kormány a belpolitikában azantikommunizmust igyekezett meglovagolni a választási hadjáratban, külügyminisztere úgy nyilatkozott, hogy ez nem fog változást jelenteni Párizs és a szocialista országok viszonyában. Az e héten véget ért NATO-miniszteri értekezlet tanúsága szerint változatlan Párizsnak az az elhatározása is, hogy nem vesz részt az atlanti tömb katonai szervezetében. Erre utalt az a formai mozzanat, hogy a többi nyugati nagyhatalom külügyminiszteri szinten képviseltette magát, míg Franciaország csupán állandó NATO- megbízottját küldte el az értekezletre, aki ott a katonai vonatkozású döntések meghozatalától elhatárolta magát.

Ez a NATO-értekezlet különben Bonn árnyékában zajlott le. Helyileg ugyan az izlandi fővárosban tartották, a megvitatott kérdésekben azonban a nyugatnémet kívánságok voltak a hangadók. A szovjet sajtó fel is hívta a figyelmet arra az egyre különösebb szerepre, amelyet az NSZK a NATO-ban játszik. Ez a tény, a bonni kormánypolitika néhány nyugtalanító mozzanatával — például a háborús szükségállapot-törvény tető alá hozásával — ismét figyelmeztet, hogy mennyire szükséges és időszerű a Varsói Szerződés erejének és öszeforrottságának fokozása, amit a tagországok vezetőinek találkozói meűett ezekben a napokban jól szolgált védelmi szövetségünk — ezúttal Csehszlovákiában tartott — parancsnoki hadgyakorlata is.

SERÉNY PÉTER

Műtét Szegeden

fi választások második fordulója Franciaországban

De Gaulle tábornok, francia elnök szombaton rádió- és televízió-beszéddel zárta le a választási kampányt, amelyet pénteken három bombamerénylet és egy kudarcba fulladt választási gyűlés tett drámaibbá.

Pénteken három gaulleista párthelyiség ellen követtek el ismeretlen személyek bomba- merényletet —. komoly baleset azonban nem történt Grenoble városában pénteken este a közönség magatartása miatt nem lehetett megtartani Mendes- France, volt miniszterelnök, baloldali (PSU) jelölt és Jean- neney gaulleista jelölt nyilvános vitáját, A városi műlcorcso- lyapályán összegyűlt nyolcezer főnyi tömeg ugyanis olyan hevesen éljenezte és pfujolta (pártállása szerint) a két jelöltet, hogy miután azok egy órán át hiába próbáltak beszélni, kénytelenek voltak távozni.

A választási kampány pénteki, utolsó tv-beszédeiben Pompidou miniszterelnök, a már megszokott kommunistaellenes

vonalnak megfelelően arra szólította fel a franciákat, hogy „szavazzanak a totalitarian izmus jelöltjei ellen”. Mareellin belügyminiszter odáig ment, hogy kijelentette: a kormány tudja, hogy vannak csoportok, amelyek .,új októberi forradalmat terveznek Franciaországban”.

Mitterrand, a demokrata szocialista baloldali szövetség elnöke kijelentette: „A szavazóknak nem szabad elfogadniok, hogy jó és rossz polgárokra osszák fel őket, mintha az utolsó ítélet De Gaulle elnök különleges missziója lenne”.

De Gaulle elnök beszédében igyekezett előmozdítani pártjának esélyeit, ugyanakkor azonban felhasználta az . alkalmat arra is, hogy erőteljesen cáfolja a frank leértékeléséről szóló híreket, amelyek nyomán megrendült a francia valuta az európai pénzpiacokon.

A vasárnapi második fordulóban 270 körzetben kerül sor közvetlen párviadalra a gaulleistáfe és a baloldali jelöltek között.

Magyar—szíriai gazdasági megállapodás

Dr. Biró József külkereskedelmi miniszter és Zuheir El- Khani szír gazdasági és külkereskedelmi miniszter, szombaton a magyar Külkereskedelmi Minisztériumban gazdasági és hitelmegállapodást írt alá. A megállapodás komplett berendezések és beruházási javak hitelre történő szállítását teszi lehetővé.

A szír miniszter magyarországi

tartózkodása alatt látogatást tett Apró Antalnál, a minisztertanács elnökhelyettesénél, Nagy Józsefné . könnyűipari núraszternél és több megbeszélést folytatott dr. Biró József külkereskedelmi miniszterrel.

A miniszter a szerződíés aláírása után elmondotta, hogy magyarországi tárgyalásait igen sikeresnek, az aláírt megállapodást hasznosnak értékeli. (MTI)

A norvég fővárosban tartózkodó Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter sajtóértekezletet tartott, s ezen felszólította Gun- nar Jarringot, az ENSZ főtitkárának közel-keleti megbízottját, hogy dolgozzanak ki menetrend- szerű tervet az izraeli—arab konfliktus kérdésében hozott ENSZ-határozatok teljesítése céljából.

Jarring jelenleg Moszkvában tartózkodik, ahol felkereste Koszigin miniszterelnököt, s megvitatta vele a közel-keleti kérdésben kialakult helyzetet.

*

Pénteken két szívátültetési műtétet hajtottak végre, az egyiket a kanadai Montrealban, a másikat a chilei Valparaison- ban. A világ 22. és 23. szívátültetése a kezdeti jelentések szerint jól sikerült és a megope- ráltak állapota kielégítő.

A korábban megoperáltak közül már csak négyen vannak életben.

•

A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának meghívására Kapitonovnak, az

SZKP KB titkárának vezetésével június 17 és 28 között Jugoszláviában tartózkodott az SZKP küldöttsége. A Tanjug közleménye szerint a delegáció nyílt és baráti megbeszéléseket folytatott a JKSZ, valamint több munkaszervezet, tudományos és kulturális intézmény önigazgatási szerveinek és vezetőségének képviselőivel.

*

Johnson elnök aláírta a tíz- százalékos adóemelési törvényt, amelyet korábban már a kongresszus két háza megszavazott. A kongresszus kikötése értelmében ezzel párhuzamosan hatmilliárd dollárral csökkentik a szövetségi kiadásokat.

*

A washingtoni rendőrség pénteken a „szegények menetének” 82 résztvevőjét letartóztatta, amikor azok a kongresszus épülete előtt tüntettek. A letartóztatottak között van Hosea Williams. akit a rendőrség már hétfőn őrizetbe vett, de óvadék ellenében szabadlábra helyezett, valamint Norman Davis detroiti katolikus pop.

Sikerült a kéttűs veseátültetés

A kórterem ajtaján szigorú felirat tiltja a belépést. Papucs^ kerül a cipőre, fehér köpeny a ruha fölé, maszk az arcra, s csak ezután nyílik az ajtó. A nagy kórteremben csak két ágyon fekszik beteg: egy férfi és egy nő, körülöttük orvosok és ápolónők. A férfi némi segítséggel éppen teát iszik.

— Mit kér ebédre? — kérdi tőle az egyik nővér.

— Lecsót szeretnék, ha lehet,

— mondja halkan.

Az asszony egy arcába lógó hajtincset igazít el kezével, s panaszos hangon megszólal.

— Én mór szeretnék felkelni

— halljuk szavait.

A szegedi orvostudományi egyetem 1. sz. sebészeti klinikáján végrehajtott kettős Vese- átültetésről már hírt adtak az újságok. A látogatóba ezúttal az elismerésen kívül némi megille- tődés is vegyül: két ember fekszik az‘ágyon, esznek, beszélnek, s közben tudjuk, hogy az egyik fontos életfunkciót betöltő szervük csak néhány napja az övék.

De övék-e már valóban? Erről nyílt alkalmunk beszélgetni dr. Pétri Gábor professzorral, a klinika igazgatójával.

Magáról a műtétről a profesz- szor így számolt be:

— A klinika orvosai már régóta készültek erre a feladatra. Ezen a héten szerdán, ugyanebben az épületben a 2. sebészeti klinikán, meghalt egy fiatalember, akin gyógyíthatatlannak bizonyult betegsége miatt kellett műtétet végezni. Halála bekövetkezését több különböző szakorvos egymástól függetlenül állapította meg. Ekkor három orvoscsoport látott munkához.' Az egyik kioperálta a halott fiatalember veséit, a másik két csoport eddig — külön-külön, de egyidejűleg — elvégezte a szervátültetést. A műtétekre este tíz órakor került sor, két óra múltán mindkét beteg már ébren volt, s új veséjük is működni kezdett.

Nem ez volt azonban az első veseátültetés, amit Magyarországon végeztek. Ugyancsak ezen a klinikán már végrehajtottak egy veseátültetést 1962-ben. Akkor az átültetésre kerülő szervet a beteg testvéréből operálták át.

— Miért telt el ilyen nagy idő a két műtét között?

Elsősorban etikai meggondolások miatt vártunk — mondta a professzor. — Ha ugyanis élő ember a donor, úgy kettős kockázat áll fenn. Igaz ugyan, hogy egy egészséges ember egy vesével is jól elél, de előfordulhat, hogy később ez az egy vese betegszik meg, s altkor a vesét adó ember önfeláldozása saját életébe kerülhet. A másik etikai aggályt az okozta, hogy száz százalékos biztonsággal nem lehet kijelenteni, hogy az átültetett vese a beteg biztos gyógyulásához segít. Ilyen jellegű kockázat persze bármilyen műtét esetén fennáll.

— A szervek átültetéséhez nyilvánvalóan szervekre van szükség. Van azonban némi remény arra — mondta Petrik pro. fesszor, — hogy a tudomány fejlődése, ha később is, de belátható időn belül lehetővé teszi egyes állati szervek átültetésre való felhasználását. Addig azonban az egyes emberek és a társadalom belátására van szükség ahhoz, hogy a gyógyításhoz elengedhetetlen szervekhez hozzájuthassanak az orvosok. A fiatalember veséinek átültetéséhez egyébként édesanyja, aki különben öt gyermek anyja, hozzájárult. Megértette, ha már fia menthetetlen, akkor a két élet megmentéséhez való hozzá j árulása az igazi emberséges elhatározás.

Képzelje el az olvasó azokat a pillanatokat, amikor a két más módon különben menthetetlen beteget betolták a műtőbe, azzal, hogy reményük nyílt a2 élethez. Ezek a pillanatok tükrözik az igazi humanizmust, s most ahogy a látogató felülni, beszélni látta őket, Olyanfajta remény csillant fel bennem, hogy az ember, aki pusztító fegyverek gyártására képes, ugyanakkor gyönyörű képességekkel rendelkezik, az élet megmentésének, meghosszabbításának képességével, s talán egyszer erősebb lesz, mint az a másik. ‘

BENEDEK B. ISTVÁN