Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-26 / 148. szám

Az erőszak férges gyümölcsei Serdülő bűnözök Amerikában módszerek is változtak Jogosan viseli a Fejlődés nevet a szálkai tsz Azon az éjszakán, amikor Ro­bert Kennedy haláltusáját vívta a kórházban, a New York-i par­kok elhanyagolt részein négy ember életét oltotta ki a serdü­lők, a 18 éven aluli gyerekek terrorja. Egy fiatal lánynak tőrt döftek a hátába. A gyilkos így vallott: „Hát csak azért, mert ránk se bagózott”. Ugyanazokban az órákban egy 74 éves aggas­tyánt agyonvertek a Centrál Parkban. Addig ugráltak páros lábbal a fejére — társaik röhö­gésétől és tapsától bíztatva —, míg meg nem halt. Egy 16 éves gyereket leszúrt egy 14 éves, „mert már régen tudni akarta, milyen érzés, ha csontig hatod a kés”. A véres éjszaka után mozgó­sították a New York-i rendőrsé­get. Néhány napig asend volt és nyugalom. Azután kezdődött minden elölről. A bűncselekmények jelenté­keny részét szervezett bandák követik el. New Yorkban 110 M harcos” bandáról tudnak, de tucatszámra tevékenykednek a többi népes nagyvárosban, Los Angelesben, Petroitban, Chicagó­ban, San Franciscóban és másutt is. A bandatagok 12—20 év kö­zötti fiúk és lányok. Minden banda élén egy vezér és három alvezér áld. Az amerikai újságok, a szen­zációt hajhászva, címoldalon, feltűnő tálalásban számolnak be a gyermekbandák garázdálkodá­sairól. Minden újságbódé tömve a lapokkal. Mellettük ott tarkál- lanak a „comics”-füzetek, fan­tasztikus kalandokat, sok gyil­kosságot, véres verekedéseket ígérő címlapjai. A falakat el­borítja a mozireklám: ütésre len­dült kar, fetrengő áldozat, inger­lő idomok... Otthon a televízió vár. Az amerikai adások szorgalmas né­zője (a legtöbb gyerek az) a Dai­ly Express szerint évente mint­egy 16 ezer, szadista, naturalis­A Tolnai Asztalos Ktsz azonnali belépéssel felvesz ASZTALOS szakmunkásokat Tolna Deák Ferenc utca 9. (300) ta részletességgel bemutatott gyilkosságot ..élvezhet” végig. „Az ilyen fiúgyerek számára — idézem az újságot — az a hős, aki vasöklével leteríti el­lenfelét és megszerzi magának a lányt. Nővére számára viszont példakép a szeszélyes szirén, aki elcsavarja mindenki fejét és mozgásba hoz minden izmot \ Az eszmény: keménynek (tongh) és csábítónak (sexy) lenni. Az amerikai pszichológusok többsége a comics-ban, a cow- boyregényekben, a filmben, a te­levízióban látja a serdülők _ el­durvulásának, az ifjúsági bűnö­zés elszaporodásának fő okát Egyikük szerint az USAjban az erőszak valahogy a levegőben lóg. Felgyülemlik. így kerül sor az első gyilkosságra. A többi gye­rek olvas róla, látja a képeket az újságokban, a falakon. Mi is vagyunk olyan vagányok — gon­dolják magukban. Megtörténik a második gyilkosság. Olyan ez, mint a láncreakció. „Amerikában — írja az ifjú­sági bűnözésről szóló cikkében a Combat című francia lap wa­shingtoni tudósítója —, az erő­szak hatalmasabb és elterjed­tebb, mint valaha. Ennek a jobbra hivatott országnak a fia­taljai az erőszak kultuszában nőnek fel.. A második világháború óta vi­lágszerte növekszik az ifjúkori bűnözés. Nem véletlen azonban, hogy az Egyesült Államokban éri el a legnagyobb arányokat, a legdurvább formákat. A hiva­talos amerikai politika: az atom- őrület, a háborús pszichózis, a kémhisztéria, a fegyverkezési hajsza, a haladó emberek és a haladó gondolat üldözése — va­lójában az erőszak politikája. Az állam totálijs erőszakot hirdet „a világ problémáinak megoldásá­ra”, s az ifjúság egy része totá­lis erőszakhoz folyamodik — egyéni problémáinak megoldásá­ban. Az amerikai ifjúság tekinté­lyes hányada nem bűnöző. De a rossz útra tévedtek száma egyre emelkedik. Éppen az erőszak, a politikai gengszterizmus legfris­sebb áldozata, Robert Kennedy fogalmazta meg az elgondolkoz­tató következtetést. „Az ameri­kai ifjúság férges gyümölcs. Egy furcsa életforma, az erőszak életformája rágja1’. K. F. FEJLŐDÉS a neve a szálkai közös gazdaságnak, de egyálta­lán nem fejlődött a legutóbbi időkig. Az egyik tag, amikor ki­lépett a szövetkezetből, kijelen­tette egyrészt azt, hogy kötelet a nyakára, ha még egyszer belép, másrészt pedig, hogy hányinger fogja el, amikor a tsz-udvar előtt elmegy. Ez az ember az idei év elejétől ismét tagja a szálkai Fejlődés Tsz-nek, és nagyon szépen keres. Izgalmas változásokon ment ke­resztül ez a kis gazdaság, de az egész falu. Külsőre is megválto­zott a képe: építkeznek és tata­rozzák, szépen rendbe hozzák a házakat. Azt mondják, a Szek­szárdi Festő Ktsz sehol nem dol­gozik annyit a környékbeli kis községekben, mint Szálkán: évi 30 ezer forintot visz el. A lényeg persze nem a tatarozás, ez már csak következménye annak, ami az emberekben, a közérzetük­ben, a hangulatukban végbe­ment. Teljesen új módszereikkel és új vezetőkkel kezdődött a közös élet 1966. végén, illetve a követ­kező év elején. Az elnök, Wemer Ádám már 66-ban elváRalta a vezetést, kétévi agitáció után. Taróczy Tamás főagronómus és Kovács Ferenc főkönyvelő tavaly került Szálkára. Nehéz helyzetük volt, mert mint mondják, „az elődeik elszúrták a dolgokat”. Jellemző például, hogy a háztáji szarvasmarha-állomány az 1964-es évi 168-ról 66-ban lecsökkent 32- re. Teljesen elment az emberek kedve a gazdálkodástól. A kriti­kus helyzet 1966. végén alakult ki. Karácsonykor azt énekelték néhányan a tehenészeik közül az istállóban, amikor az új elnök benézett hozzájuk: „Mához egy hétre már nem leszek itt”. Wer­ner Ádám gondoskodott utódok­ról és egy héttel később bejelen­tette, hogy aki akar, mehet. Erre persze maradtak. De nemcsak a tehenészek szándékoztak a 66-os év gyenge eredménye miatt el­menni, hanem minden jó mun­kás tag „felmondott”. Wemer Ádám akkor leült az emberekkel beszélgetni, megmagyarázta, hogy az új bérezési módszerrel, a kész- pénzfizetéssel és a végtermék utáni javadalmazással mindenki megtalálhatja a számítását. Az emberek megértették. Természe­tesen segítséget kellett kérnie, az elnöknek, illetve a vezetőségnek az úgynevezett felsőbb szervek­től. Nem volt se pénz, se etetni- való. A segítséget megkapták, és ez legalább annyira fontos volt Szálkának, minthogy jó vezetőket választhasson a szövetkezet élére. Wemer Ádám sem akarta vál­lalni. Meséli a tanácstitkár, Karo­lás! János, kijártak az erdőre Wemer Ádámókhoz (ott dolgozott az erdőgazdaságnál), szalonnát sütöttek, vittek egy kis bort és „gyúrták, faragták, rendületle­nül”. Amikor már vállalta a tsz- elnökséget, a családja még min­dig ellenezte, hogy Ilyen nagy gondot vegyen a nyakába. Két év távlatából is úgy tűnik, a köz­ségi tanács vezetőinek állhata­tossága a fordulópont Szálka éle­tében. A tanácselnök. Nagy Fe­renc ugyancsak sokat tett a közös gazdaság munkájának megerősö­déséért. Mezőgazdasági technikus végzettségű, korábban traktor­vezető volt a szövetkezetben. A saját bőrén érezte a hosszú gyen­gélkedés, a rossz gazdálkodás nehézségeit. Az új vezetőikkel a lehető legjobb viszonyban van­nak a tanács vezetői, természe­tes például, hogy Nagy Ferenc is kijár a határba ellenőrizni a traktorosok munkáját és más munkákat. A HATÁS másfél, illetve alig több mint egy év alatt kitűnően lemérhető a falu életében. A há­zak tatarozásával együtt^ belül is megváltozik a lakások képe, szin­te mánia lett Szálkán, hogy bú­tort vesznek, olajkályhát, gáztűz­helyet, és ezekhez a divatos új szokásokhoz sorolják a gyerekek öltözködését, illetve túlöltözteté- sét. Az iskolaigazgató is úgy vé­lekedik, sok már a nylon holmi, meg a fagyizás. Egyébként jelen­leg demográfiai hullámvölgyben vannak, mert száz alá csökkent a gyereklétszám, de az igazgató úgy látja, ez az időszak csak két évig tart. Valóban bíztató a hely­zet. Tavaly tíz gyerek született, és négyen haltak meg a község lakói közül. Minden évben több a há­zasságkötés. Amikor föltettem azt a kérdést a tanács és a szövetke­zet vezetőinek, mit gondolnak, mi lesz Szálka jövője, tekintettel arra, hogy a jóslások szerint meg­pecsételődött hazánkban a na­gyon kis községek sorsa, elcso­dálkoztak. Szerintük Szálka nem fog megszűnni, inkább úgy vélik, Szekszárdhoz közeledik majd idő­vel. Komlósi János tanácstitkár azt mondja: — Minket az elsüllyedés, vagy az elsorvadás nem érint. Nem akarunk elsorvadni. Az este be­ültem kérem és megnéztem a bra­zil-csehszlovák mérkőzést. A mo­zink kitűnő. Őszre a keskenyvász- nú helyett normál filmet kapunk. Én el nem mennék innen. Meg­javult az orvosi ellátás is. Azelőtt Alsónánához tartoztunk, de május 1. óta bekapcsoltak bennünket a szekszárdi 7-es körzetbe. Dr. Ba­logh Ádám hetenként kétszer ren­del a szálkaiaknak és a legna­gyobb elégedettséggel beszél a lakosság a doktor úr munkájá­ról, aprólékos, gondos kivizsgá­lásairól. A tanácselnök megtoldja: — A gyógyszertár központnak elismerés és köszönet. Kézi gyógy­szertárt kaptunk, tízezer forint értékű gyógyszerrel. SZÁLKÁNAK két utcája van. Az egyik négy kilométer hosszú; a másik 800 méter. Ebből követ­kezik, hogy a szálkai járda hosz- szúsága 4800 méter. Ez csak tér» mészetes. A televíziók száma 59, Száznyolc napilapot és 144 heti­lapot járatnak. Lakóház mindösz» sze 160 van. A százhatvanegyedik, ami a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság tulajdona, feltűnően elhanyagolt. Határozottan állítják Wemer Ádámék, egyetlen elha­nyagolt ház sincs az erdészetén kívül, és nem lehet találni úgy­nevezett veszélyeztetett körülmé­nyek között élő gyermeket, Nagy szó ez, hiszen egyik-másik férfi rendkívül kedveli az italt. Elvo­nókúrára is javasolták az egyiket, aki mindig csak este ivott, nap­közben kifogástalanul dolgozott. Csak a rendőrségig jutott az ügy, elég volt neki a szégyenkezés. Úgy tűnik tehát, a szövetkezeti közös élet megjavulásával, a jó munkakedv kialakulásával és a már megfelelő, sőt az állatgondo­zók esetében kitűnő jövedelem el­érésével mindenkit sikerült föl­rázni a tespedteégből, életunt Ság­ból. A tanácselnök alapfokú gépko­csivezető-tanfolyam oktatója a községben. Ez a kis település még ezt is saját erejéből meg tudja oldani. A tanácselnök ugyanis nemcsak traktoros és mezőgazda- sági technikus, hanem gépkocsi- vezető is. GEMENCI JÓZSEF I a Kopasz Oroszlánban Rémtörténet Jól emlékezett a professzort ábrázoló fény­képre, amelyből néhány darabot most is ma­gával hozott. A szobából kiszűrődő fényben a vacsorázó professzort a fényképen látható sze­méllyel azonosította és megállapította, hogy ezt a személyt keresi. Ezután a bokrok mögé, a sötétbe húzódott. Ólomlábon jártak a percek és doktor Wocheck egyelőre semmiféle hajlandóságot nem mutatott arra, hogy elhagyja a szobát. Schirmbaum kín­jában a tenyerébe mélyesztette körmeit, hiszen a késedelem végzetes következményekkel járhat, a teherautó egy percig sem vár, ők pedig egy ájult emberrel a karjukban az országúton ma­radnak. Ráadásul azt sem tudják, mit csinál­janak Wocheckal. Az ütés — mert egy pillana­tig sem kételkedett abban, hogy le kell a pro­fesszort ütnie — ilyen idős korban végzetes következményekkel is járhat. A bécsi klinikán az orvosok megfelelő berendezések birtokában, minden valószínűség szerint életre tudnák a tu­dóst kelteni. De itt pesten, a Gömöry-féle la­kásban még egyszerű lélegeztető berendezés sem áll a rendelkezésükre. Schirmbaum pedig elhatározta, hogy a lehetőség szerint nem követ el több gyilkosságot. Huszonkét óra negyvenöt perckor a profesz- szor végre felemelkedett székéről. A volt SS- legény látta, ahogy szobáról szobára vonult, az­után lassú és nyugodt léptekkel a betonúton a nyári lak felé indult. Schirmbaum előreosont és úgy helyezkedett, hogy abban a pillanatban, amidőn a professzor eltűnik a ház ablakainak látómezejéből, egyetlen, a tarkójára mért ütés­sel elkábítja, s a kerten át a kerítéshez viszi. A professzor lassan, kimért léptekkel közele­dett a kritikus pont felé. Amidőn elhaladt az SS-legény előtt, Schirmbaum is a betonra lé­pett. Tornacipőjében hangtalanul mozgott előre, majd felemelte összekulcsolt kezét és hatalmas erővel a professzor felé sújtott. Ebben a pillanatban mintha acélkapcsok ra­gadták volna meg összekulcsolt kezeit, hatal­mas rántást érzett és a professzor vállán ke­resztül a bokrok közé zuhant. Felugrott és vérbeborult szemmel az öreg tudósnak rontott. Hangtalan küzdelem vette kezdetét. Schirm­baum soha nem volt gyakorlott verekedő, csak a katonai közelharc mozdulataira emlékezett a régi időkből. Már a második ütésnél megértette, hogy végzetes tévedés áldozata lett. Ez az ember nem Wocheck professzor. És abban a pillanatban, hogy ezt felismerte, már fel ig rémlett előtte egy akasztófa. Pillanatig sem tétovázott, hátat — 113 — fordított i,Wochecknak’ és hanyatt-homlok menekült. Gömöry egy pillanat alatt felmérte a helyze­tet; A talaj dobogott futó lábaik alatt, végre elérték a gépkocsit, beültek, és élszáguldottak. Áthaladva a hídon, Gömöry a belváros felé vette útját. A szálló előtt a parkolóhelyen meg­állította a kocsiját. — Most kiszállsz — mondta — és eltűnsz. Soha többé nem akarlak látni. Ilyen balekkal, mint te vagy, nem lehet együtt dolgozni. Schirmbaum arra gondolt, most pillanatok alatt kézre kerítik, — Nem hagyhatsz magamra — mondta Gö- mörynek. — Nekem nincs vesztenivalóm. Én nem öltem meg senkit a Kárpátokban, és nem vall soha Gemner a nevem. Nem is akarok hozzád menni. Add ide a vikendházad kulcsát. És ha meglátlak a ház körül, úgy lelőlek, mint egy kutyát. Gömöry elővette kulcscsomóját, kiválasztott egyet és Schirmbaum kezébe nyomta. — Holnap estig ne mutatkozz a házban; A házvezetőnőmet hazatelegrafálom. Idén nem megyek le Siófokra. De tavasszal lemegyek. És ha ott talállak — akkor véged. Schirmbaum éltette a kulcsot. Kiszállt a ko­csiból, a zsebéhez nyúlt. Ott volt benne a pénz, a személyi igazolvány. A szájából a hát­só zápfoga mögül elővette azt a kis fiolát, amelyet az akció kezdetén — a „Páter” pa­rancsa szerint — odaerősített. Gömöry élszáguldott. Schirmbaum sétált az utcán. Onnan figyelte a szálló előtti parkolóhely forgalmát. Külföl­diek jöttek és mentek. És Schirmbaum agyában egy új terv kör­vonalai sejlettek fel. — 114 — — 112 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom