Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-25 / 147. szám

Alibi és a többiek /I műsorközlő úgy konferálta be az Alibi című tévé- vígjátékot szombaton este, hogy az nézze meg, aki szeret nevetni. Megnéztem, — de a nevetés elmaradt. Az Alibi a szerző, Feleki Kovács Klára szerint olyan mai téma, amelyben teljességre törekedett, hogy végre tisztázza ezt a régóta vajúdó férfi-női dolgot. Maga a téma amennyire ősi, annyira mai is, maga a feldolgozás pedig ízig-vérig huszadik századi már Karinthy Frigyesnél, majd Tabi Lászlónál is megtalálható. Ami mégis újjá teszi a jelenetet, az az, hogy minden mondatán magán viseli; női szerző műve. A víg­játék női főszereplője, Judit a feleség, határozott, mindent tudó. csábító, okos, fölényes és magabiztos. Mellette a férfiak mintha kicsit gügyék lennének. Tibor, a férj szánalmasan megalázott figura, aki az okos asszony kegyességének kö­szönheti, hogy nem kell válóperes bíróhoz szaladnia, s aki a barátja előtt dadogva-makogva kell, hogy bevallja házas­ságtörését. Péter a festő, a barát pedig olyan ügyefogyott- epekedő szerelmes, mintha a XVII. századi lovagtörténetek­ből lépett volna a mába. Szóval a szereplők női szemmel idealizáltak. Bizonyára elcsépelt már, hogy a mű nem tetszik, s ugyanakkor a szereplőket kénytelen dicsérni a bíráló. Pedig most is azt kell tenni, mert Ruttkai Éva, Bárdi György és Darvas Iván valóban igyekezett „kihozni” a darabból azt, ami lehetséges volt Hogy a néző mégis csak várta a beígért nevetést, ahelyett hogy nevetett voína, arról ők nem te­hetnek. * ^71asárnap este. Világirodalmi Magazin. A műsor-össze- állítás rendszeresen jelentkezik a képernyőn. Néző- közönsége is kialakult már. Vannak, akik várják, számítanak rá. Általában egy meghatározott témakör köré csoportosított jelenetfüzért kap a néző. A válogatásban megtalálhatók a komédia, a líra, vagy a tragédia elemei, s az egyes jelenetek, jobban, vagy kevésbé sikerültek, — már ahogy az válogatá­sok alkalmával lenni szokott. Általában jó a jeleneteket összekötő néhány mondatos ismertető szöveg, amely a szer­zőről, vagy a műről árul el néhány szót. Segíti a tájékozó­dásban, a megértésben azokat, akiknek egyébként nem fő- foglalkozásuk, s nem is hobbyjuk az irodalom. A Világiro­dalmi Magazin a tv irodalmi-ismeretterjesztő műsorai közül ilyen mértékkel mérve az egyik legjelentősebb. Széles kö­zönség számára nyújt bepillantást elsősorban a ma világ- irodalmába. Népművelő szerepe nagy. S elsősorban ez a törekvés dicséretre méltó. A vasárnap esti műsor a „háborúellenes irodalom különböző ízeiből vá­logatott”. Fernando Arrabal groteszk komédiája, a Piknik a csatatéren, vagy. a befejező Albert Maltz: Festmények című jelenete az emberi humanitás szélsőséges pólusait vetítette a néző elé. Groteszken mulatságos az egyik és elegánsan intelligens a másik. — de egyaránt megdöbbentő rrtind a kettő. A másik négy jelenet, miként az összeállításban is. úgy a humanitás érzelmi skáláján is a kezdő és a befejező darab között mozog. Ha a téma egy is, — oly változatos szemszögből fűzték a csokrot, hogy valamennyit figyelemmel látta a néző. A néző, aki... A néző, aki nem hallgat rádiót, s aki nem olvas Nagy­világot. Ennek a nézőnek, azoknak a nézőknek az újdonság varázsával hatottak a jelenetek. Mert aki rádiót gyakorta hallgat, az Maurice Druon: Szappanbuborék-ját A parancs­nokom címmel hallgathatta a rádióban, s aki olvasni is szeret, arra azt olvasva megrázóbb élményként hatott Fer­nando Arrabal, Albert Maltz műve és Vlagyimir Bogomolov: Első szerelem-je is. Ez az a momentum, ami miatt e sorozat népművelő irodalmi-ismere tterjesztő volta tartható jelentős­nek. Persze ez is örömmel ü dvözölhető eredmény, s ezzel is jelentős missziót tölt be a televízió. Azért nem ártana, ha válogatása többször hatna mindenki számára az újszerűség varázsával. MÉRY ÉVA Portré - többesben A képen látható asszonyok tár. saságában ott van Ferencz Imré- né is, a kismányoki nőtanács- titkár, az országos nőtanács Tol­na megyei tagja. Talán ő a leg­komolyabb ebben a szemláto­mást jó kedvű csoportban. A fel­vétel jutalomüdülésben készült, Debrecenben. Az ország minden részéből gyűlt össze az a 100 nő­tanácstag, aki itt pihent az épü­letben, amelyről Ferenczné azt állítja: — Ez az üdülő olyan szép, hogy nem is tudom elfelej­teni! Nagyon sok szép emlékem van nekem a nőmozgalomban. A nőmozgalomban, ahol nem számlálja, hogy hányadik éve dől. gozik, és arra sem emlékszik pon­tosan, hogy mióta vezeti a köz­ségbelieket. Abban nem kételke­dik csak, hogy ügyes, talpraesett gárda az itteni, nem ismernek lehetetlent, ha a községért vala­mit tenni kell. A helyi nőtanács vezetősége különben 11 tagú. — Lehetnénk kevesebben is, de így a jó, ha minél többen vesznek részt a vezetésben — hangzik az egyszerű igazság. Fon­tosnak tartja azt is, hogy: — Soha nem döntök egyedül. Ha valamire készülünk, össze­ülünk, kiosztjuk a munkát, meg­egyezéssel; te végigmész a Pető­fi utcán, te a Kossuthon . . . Már olyankor, ha gyűjtünk például a szicíliai földrengés áldozatai­nak, vagy a hős vietnami nép­nek. Az is igaz, hogy a faluban élők sosem szűkmarkúak. Nincs hiba az összefogásban se, ha va­lami rendezvényre készülünk. A gvereknap az idén olyan esemény volt, amelyiket sokáig emleget­tünk. Tréfás és ügyességi verse­nyeket rendeztünk, ott izgult a kicsikkel a falu apraja-nagyja. A győztesek csokoládét kaptak, minden gyereket megvendégel­tünk. Van a kasszánkban ilyen célra mindig összegyűjtött jfénz, de előfordult régebben, hogy a saját zsebünkből adtunk össze. — Rendezvényre? — Nem, ez még a felszabadulás utáni időkben volt, amikor az is­kolapadokban több rosszul öltö­zött gyerek ült. Egyszer megláto­gattuk az iskolát, és gyorsan ösz- szeadtuk a pénzünket, hogy a legszegényebbeket felöltöztethes­sük melegen ... A múló évekkel csak szaporo­dott a nőtanácsban dolgozó asszo­nyok feladata. Megváltoztak a kö­rülmények, és formák, de feladat semmivel sincs kevesebb, mint a kezdeti időkben. A községben nincs olyan társadalmi megmoz­dulás, amiből ne vennék ki a részüket. Nem csoda, ha a nők ünnepén elcsuklott a felköszöntő szónok szava. v — Ugrattam is a férjem: ilyen gyenge ember vagy? — idézi a kedves emléket Ferencz Imréné. A családnak ugyanis, valószínű­leg az édesanya hatására nincs egyetlen tagja se, aki ne dolgoz­na szívesen a közért. Három lá­nya közül csak egyik került el a községből, Kakasdon tanít. Védő­nő a középső, könyvtáros és mű­velődési ház vezető a legkisebb. Taníttatta a három gyereket, hogy ezek a lányok valóra vált­hassák álmaikat, ne úgy, mint ő, aki szintén nagyon szeretett vol­na tanulni annak idején. Talán ő a legfiatalabb nagy­mama azok közül, akikkel valaha találkoztam. Érdeklődése még éppenséggel fiatalos: elolvas min­den folyóiratot, újságot, a házhoz majdnem 10 féle jár. Elsőnek hallgatja meg a híreket, minden érdekli, ami a világon történik. Nem maradhat tájékozatlan —* mondja —, mert nem egyszer a földeken van a „sajtószemle”. Az asszonyok ott vitatják meg az olvasottakat, hiszen a nőtanács titkára aktív tagja a termelőszö­vetkezetnek, tavaly is 170 munka­egységet gyűjtött össze. Nem kényeztette él az élet, ha kellett együtt vetett a férfiakkal, volt kezdő boltos, becsület-kasz- szával, vitte a gyerekeit a földek­re magával. Mert ki vigyázott vol­na rájuk, míg dolgozott? Mindig dolgozott, és közben körülötte állandóan tanult valaki a családból. Élete párja esti is­kolán képezte magát, a lakás tele volt tankönyvekkel, és ha szólni akart valakihez, leintették, mert csendre volt szükségük. Vidám asszony, tartása egye­nes, nem tört meg az eddigi ter­hek alatt. Pedig mindig volt ten­nivalója, nemcsak a családért, a többi emberért is. Mindent észre­vesz, szóvá teszi* ha valamivel nem ért egyet, de tud örülni is minden változásnak, a falu fejlődésének. Az a típus, aki a közös­séggel együtt élve tudja csak elkép­zelni az egyéni boldogságot is. ízért kértem olyan fényképet róla, ahol többedmagá- val jelképezi az asszonyok összefo­gásában rejlő erőt. M. L I a Kopasz i Oroszlánban i Kémtörténet Ezután az illusztris tudós, titkárnőjével a kö­zeli presszóba ült be, ahol teát rendelt. A sze­rencsés diákok, akik tanúi voltak az esemény­nek, elfogódottan nézték az ősz férfit és cer­berusát. Wocheck az aktatáskából találomra ki­emelt egy dolgozatot. Kíváncsian belelapozott, majd zsebéből piros irónt vett elő. Áthúzott néhány passzust, s a számítások eredménye alá írt óriás kérdőjelet. És miután átfutotta az olda­lakat, a dolgozat végére öklömnyi betűkkel ezt a szignót rajzolta: „K. H. W.” — Itt nincs hamuka öregem — mondta egy diák — ha az öreghez kerül a diplomamunkám, akkor kezdhetem élőiről az első általánosban. Egy diáklány odahajolt a partneréhez: — Ha te is il ven szálkás vénség leszel, már most mondd meg hogy új vőlegény után nézzek. Nemsokára Wocheck és Hilde elhagyta a — 109 — presszót. Az asszisztens fizetett és elmentében azt mondta a feiszoi?r:.'>nak; — Minden nap itt fogok teázni a főnököm­mel — langyos teát kérünk, de olyan erős le­gyen, mint a konyak. Amikor kimentek, a felszolgálónő a kávéfő­zőnőhöz fordult: — Legalább borravalót adott volna. * Wocheck fővárosi pályafutásának csakhamar híre futott. Szerencsére csak kevesen tudták, a valódi tudós bemutatkozása Berenden történt. Megérkezett egy törpe busz, kiszállt belőle egy ősz ember, beleszagolt a levegőbe. Elmosolyo­dott. — Itthon vagyunk Hilde — mondta — ér­zem a szagáról. Hilde felmarkolta a bőröndöket, senkit nem engedett a professzor holmijához nyúlni. A le­gényszálláson kaptak két szobát, de ezeket úgy berendezte az igazgatóság, hogy bármelyik szál­loda büszke lett volna rá. A professzor azonnal a részlegéhez sietett. Hil- det már ott találta. Az asszisztensnő néhány pultot áthelyeztetett, néhány asszimilátort és le­párlót új sorrendbe rakatott. A vállalat irat­tárából közben felhozták az osztály kutatási programját. Wocheck^ doktor pedig bezárkózott az irodájába. Mire kijött onnan, hogy megkezd­je a munkát, addigra ez az egész előkészület lebonyolódott... ...Gömöry doktor egy egész napot és egy estét szánt Wocheck professzor napirendjének felde­rítésére. Mindenekelőtt körüljárta a budai há­zat és megállapította, hogy a villához egy nagy park csatlakozik, amelynek közepén egy pavilon található. A falak nélküli nyári épülethez ta- mariskus bokrok kísérte sétány vezet, amely az — 110 — épület udvari kapujától kacskaringósan halad a célja felé. Észrevette azt is. hogy a professzor — miután vacsoráját elkölti — egy ideig még a rádiót hallgatja, vagy a tv-t nézi és ezt kö­vetően a nyári helyiségben lévő villanyt fel­gyújtja. Egy hintaszékben foglal helyet és új­ságot olvas. Felderítés' közben egészen a magányos házig merészkedett előre. A bentiek gyanútlanok vol­tak, nem gondoltak arra, hogy ezen az estén minden moccanásukat figyelő szempár követi. Éjfél felé járt az idő, amikor a professzor nyu­govóra tért, Gömöry ekkor megállapította, hogy a profesz- szor a lakóháztól a pavilonig terjedő utat öt­ven másodperc alatt teheti meg és azt is ki­derítette: a ház kapujából nem lehet megálla­pítani, hogy a pavilonban nem ég a villany. A pavilont a kerítéstől mintegy negyven mé­ternyi, bokrokkal benőtt vadon választotta el. A kerítés ezen a ponton alacsony volt és úgy tűnt, hogy egy életerős férfinak nem okozhat gondot azon átugrani. Kifelé menet az utcasarki lámpát egy kőda­rabbal leütötte és úgy gondolta, hogy ezzel a terepet már kellőképpen elő is készítette. Másnap reggel — ez volt az akció lebonyolí­tására megszabott utolsó nap — Schirmbaum korán ébredt. Nagynehezen életet vert Gömöry doktorba és azonnal haditervük elkészítéséhez láttak. Amikor beesfeledett, a Volkswagent, amely- lyel a helyszínre mentek, a kis utca elején le­állították. Ezután gyalogszerrel, Wocheck háza elé osontak. Tíz óra lehetett, amikor Schirmbaum átug­rott a kerítésen. — 111 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom