Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-23 / 146. szám

A szerződések Korát éljük. Mindenki, mindenre szerződést köt. Vannak hosszú lejáratú, közév lejáratú, meg rövid lejáratú szerződések. A házassági szerződések a hosszú lejáratúak közi tartoznak, éppen ezért sokan nem is tartják be. Ez volt a helyzet Indonéziában is, ahol most felülvizsgálják a házassági szerződéseket. Egy bizottságot alakítottak, amely többek között azt i« javasolta, hogy a házasfelek öt év együttlétben állapodjanak meg, és ötévenként újítsák meg a szerződéseket.

Én ezt az ötévenkénti szerződést helyeslem, mert ötévenként módjában áll mindkét félnek módosítani a korábbi szerződésen. Kihagyni belőle, újabb pontokat bevenni, előtte diplomáciai tárgyalásokat is lehet folytatni, puhatolózni: kinek, mi lenne a legmegfelelőbb,,, És, ha nem tetszik, akkor fel is mondhatja vagy az egyik, vagy a másik fél...

Persze csak öt év után. Nem, mint nálunk. Nálunk öt év előtt is megteheti. Mert nálunk a házasságok egy életre köttetnek.

És nálunk a pénznek nincs szaga.

Tudom, hogy nem tartozik a pénz a házassághoz, mert a pénz nem boldogít, legalábbis a mi társadalmunkban, mert akinek sok pénze van, arról előbb-utóbb kiderül: honnan szerezte a sok pénzt. És akkor leülhet. Nem oda, ahová az angol pénzesemberek, hanem a börtönpriccsre. Az angol pénzesemberek például leülhetnek aranybilire is, mert ilyent is gyártanak azok számára, akik értékállónak akarják tudni a fontot. Hát ezért mondom én, hogy most már a pénznek is szaga van. Persze, csak a fontnak.

Nálunk a szag hiánycikk. Vannak más hiánycikkek is, Mert nálunk a hiánycikkek vannak, és nem nincsenek. Ez pedig azt jelenti, hogy hiánycikket lehet kapni. És a hiánycikklista egyre bővül, mert most már a kereskedelemnek és az iparnak az a feladata, hogy minél jobban kielégítsék a vevőt. E feladatot egyre jobban megoldják. Hiánycikkek már vannak, egyre korlátlanabb mértékben és előreláthatólag lesznek is. Egyszer még megérjük azt is, hogy több lesz a hiánycikk, mint a nem hiánycikk, és akkor így hirdetnek a vállalatok és a kereskedők: „Nálunk hiánycikk mélyen leszállított áron kapható. Egyet fizet, hármat kap, csak ne leérjen mást helyette

Nálunk még csak ilyen hiánycikkügyek vannak, de reméljük hamarosan lesznek űr-ügyek is. Most már mi is kutatjuk majd az űrt, igaz, hogy kollektíván, több szocialista országgal karöltve. Mert a kutatás drága, és ha rájövünk valamire, az még drágább. Mert gondoljuk csak el mennyibe kerülne egy űr-szálló, amikor a majdan megépülő Gemenc szálló is sokba kerül. A Hilton meg már elkészítette a tervet a Hold szálló megépítésére is, mert azt mondja: „Ha béke lesz, lesznek űr-turisták is, és a turistáknak szálloda kell.” Persze nemcsak a Holdon, itt a Földön is. És Szek- szárdnak is lesz új szállodája. Olyan hírek is vannak, hogy előbb lesz, mint a Hiltonnak a Holdon.

Ez előfordulhat. Persze sok mindentől függ még. Függ például attól, hogy mikor készül el a Patyolat, ami űr- mértékkel mérve nem lesz nagy, de ennek megfelelően nagyon lassan épül.

Mint az áruház, meg a mintabolt, amelybe minden van már, csak az nincs, ami a legfontosabb. Mert nálunk gyakran mindent lehet kapni, csak azt nem, ami a legfontosabb. A legfontosabb is hiánycikk. Ezért van és ezért nem lehet kapni.

Levelet, azt viszont lehet kapni.

Én is kaptam egy levelet. Dunaújvárosból írta egy barátom. Az egész levélből az a legérdekesebb, ami a borítékon van. Méghozzá a bélyegzőn. A levél kerek tizenhárom n‘alatt ért el hozzám Dunaújvárosból Szekszárdra, mert előbb benevezett az „Ismerd meg hazádatr mozgalomba. Először járt Gerjenben, majd meggondolta magát, felruccant Budapestre, utána pedig szélsebesen lejött Szekszárdra. Ez atenj/ mrra ösztönzött engem, hogy utánanézzek, mennyi d ,aíaít ert el “ rómaiak idejében például Aquincumból — Budapesten van — a „cursus publicus” szervezetén keresztül a jelentes Romáim, és mennyi idő alatt érkezett viszontválasz. Az egész tizennégy napba került. Oda-vissza.

Persze akkor lovon vitték a levelet. És a ló ma hiánycikk. Ezért jönnek-mennek lassan a levelek.

Ha ez így megy tovább, megérhetjük, hogy valaki megírja: „Fiunk született!”, és mire megkapja a másik, kiderül, hogy már meg is nősült.

Egyébként nekem volna egy korszakalkotó javaslatom. Nem lenne szükség se vonatra, se levélhordóra, se semmire, csak egy jó pletykás postáskisasszonyra, akinek elmondaná az ember, hogy mit szeretne megírni a rokonának, persze diszkréten, és én állítom, hogy hamarabb megtudná a rokon, mintha ugyanezt levélben, postán juttatja el hozzá az ember.

Én is elmondok most valamit a szerkesztő úrnak, de nagyon kérem, ne jelentesse meg. Orvosoktól, közegészség- ügyi ellenőröktől hallottam, hogy Szekszárd Európa, sőt talán a világ llegbiztosabb helye, ahol nem kell számítani fagylaltmérgezésre. Ennek oka nem a tájban, nem a klímában, hanem aljban van, hocv nem lehet fagylaltot kapni. Ezt nehogy továbbadja a szerkesztő úr, mert lehet, hogy amikor ez a hévéi megjelenik, akkor már lesz fagylalt is, mert akkorra megszűnik a meleg és sikerül megfagyasztani a masszát.

Ezzel zárfom soraimat. Tisztelettel:

Zikmund Hanzelka As akasztottak engedélyeseit ipara

Skanda isten kataragamai templomát magas fal veszi körül, amelyen három íves kapu nyílik. A kapuk most nyitva állnak, s rajtuk át özönlött a nép a templom előtti térségre. Odabentről pisztolylövésre emlékeztető csattanások hallatszottak. Csak amikor a tömeggel együtt bejutottunk, láttuk, mi a „lövöldözés” oka.

A bejárattól néhány lépésnyire egy kád nagyságú kőrekesz áll. A búcsújárók sorra elébe járultak, egyik a másik után áldozati kosarába nyúlt, kivett egy kókuszdiót, s teljes erejéből a rekesz falához vágta. Aztán gyorsan lehajolt, egy darabkát letört a dió beléből, megízlelte, s már sodródott Is tovább. Üjabb búcsújáró, újabb csattanás. A kókuszvíz lábunk alatt zavaros tócsába gyűlik, erjed, s a libatömésre beáztatott kukorica szagára emlékestet.

Átdobta a tűzön a gyermeket

A világ különböző részein kegyetlen szertartások szemtanúi voltunk. Am itt, Ceylon déli részén, a modern közlekedési eszközök tőszomszédságában olyasvalami játszódik le, amihez hasonló nincs sehol a világon. Vallási extázis, rajongás, amelyet a tömegpszichózis tömegőrületté fokoz. Az egész térség felett ott lebeg az áldozati tüzek feketés füstje, a füstölősaerek illata. A tömérdek szövétneken lángnyelvek csapongnak, s megperzselik a konyőrgük kezét, akik a lángokba nyúlnak, majd nyomban áldást osztó mozdulattal simítják végig gyermekük, feleségül;;, öreg, béna apjuk arcát, szemét és halántékát, így adva át nékik a tűz kegyelmét.

Ebben a pillanatban a tömegből kivált egy férfi, karján alig féléves kisgyerekkel. Beszámíthatatlan vlgyorral arcán ropta té- bolyodott táncát a tűz előtt, féliában ugrált előre és hátra hajlongott, a kisgyermek fejecskéjét csaknem a lángba tartotta, aztán vagy két lépést hátrált, s váratlanul átdobta a tűzön a gyermeket a túlsó odalon álló felesége kezébe, akinek haját esek épp az imént perzselte le a láng. Az asszony elkapta a gyermeket, néhány érthetetlen szót vinnyogott, majd tébcáyo- dottain felkacagott, szeme kime- redt és váratlanul a földre rogyott. Valaki az utolsó pillanatban kitépte kezéből a gyermeket, az emberek távolabb húzódtak tőle, az asszony hisztérikus rohamban fetrengett a földön, ágyékát feszítve, valamiféle szexuális extázisbán rángatózott — majd egyszerre összeroskadt.

Néhány .lépéssel arrébb egy embert szurkainak. Nyakán olvasó száznyolc vöröses magból, derekán vörös öv, kezét összekulcsolva nyújtja arca elé. Két férfi összpontosított figyelemmel vagy félméteres ezüst tűket szurka} a hóna alatti bőrbe, a harmadik a könyökénél fogva tartja és hamuval szórja be, a negyedik egy percre széjjel választva a kezét, fején keresztül vaskeretet erősít rá. A keret plóh- szálagjait keresztben a nyakára és tarkójára erősítik, majd a szalagok nyílásain átfűzve az áldozat bőrébe szúrt tűket, a keretet testéhez húzták. Csak most, miután kezét feje fölé emelte, tekinthetünk arcába. Jéghideg arc, szeme az égre mered.

Aztán lassan megfordult. Hátán a lapockája alatt két pár horog, rajtuk kötelek, valaki egy kétkerekű kárét erősít a kötelekhez, a kárén pálmialevéllel díszített vörös tetőzet. A segédek most félreálltak, karban Haróhe- rát kiáltottak, s az ezüst tűkkel teletűzdelt emberi sün kilépett, a

fakáré kerekei megnyikordultak.

A tömeg széjjelvált, hogy utat engedjen a vezeklőknek a bűn- bánat útjára.

Megváltoztatja a horoszkópot ?

Ebéd után az őserdő felett megsűrűsödtek a felhők, egy perc múlva úgy zuhogott, mintha dézsából öntötték volna. Heves trópusi felhőszakadás, amely sosem tart sokáig. Már süt is a nap, ám az emberek bőrig áztak. A templom előtti téren azonban egy percig sem szünetelt a sürgés-forgás, egyébiránt a zápor elöl úgy sincs hová menekülni — de máért is menekülnének ...

Miért bújnának el az eső elől, amikor azért jöttek ide, hogy lemossák bűneiket, s az isten teljesítse ki nem mondott kéréseiket és kívánságaikat.

Az egyik azért jött, hogy az isten gyógyítsa ki betegségéből, amelybe azért esett, mert valaha meglopta legjobb barátját. Amaz azért zarándokolt Ka taraga mába, hogy az isten büntesse meg hűtlen feleségét, egy másik a járási választásokat szeretné megnyerni, a harmadiknak a csillagjós azt jósolta, hogy fia a tengerbe fullad, így aztán a belfödre költözött, de öreg halász létére képtelen meglenni a tenger nélkül, azért jött háit, hogy Skanda változtassa meg fia horoszkópját.

Tovább egy vinyögő és fel-fel- vonyitó emberi roncs, egész testét sár bontja, hentereg a pocsolyákban, az emberek ügyet sem vetnek rá, közvetlenül a szerencsétlen feje mellett lépkednek, elég egyetlen lépés, hogy az arcába tapossanak, egy dob bontás, hogy nyakát szegjék

Nyolc horog

Akárcsak a hinduista istenek többsége, Skanda is sok nevű. Itt Kataregamában egyszerűen Kata- ragamának nevezik. De ismerik Kuba Nethra Sutha néven is, ami annyit jelent: a Szemből született fiú. És Kártikéja néven is emlegetik, mivel az észak-indiai Kárthije szent szüzei szoptatták. Továbbá Gangejának is nevezik — hisz a Ganga folyó volt az, amely tűzbe borult, amikor Agni, az istenek küldötte elejtette Siva magvát, S még sok-sok néven ismerik.

Azon tizennégy nap folyamán azonban, amely a nyolcadik újhold és holdtölte között telik el, valamennyi neve egyetlen szóba összpontosul: Haróhera. Üdvözlet ez. Vallomás. Olyan kiáltás, amellyel az emberből feltör minden kétségbeesése és reménye, fájdalma és megingathatatlan hite.

Megszoktuk ezt a szívet tépő kiáltást, amely lépten, .nyomon göröfftőzként tör ki a tömegből, felerősödik, több egymástól külön, álló petárdában robbant majd »'halkulva egybefolyik a tömeg •1'•(>'" fi-n zúgásával, hogy mó- <■ 'H iiifcnt kitörjön.

Visszhangja most valahol a déválet övező falon túl merült

fel, felerősödik, s az embereken különös izgalom vesz erőt. Ránk is átragadt — az ösztön ilyen pillanatokban maga irányítja az embert, önkéntelenül a fényképezőgép után nyúl — de kár, hogy mindkét gépünkből kifogyott a film; Pepek éppen tíz perccel ezelőtt ment át a folyó túlsó partjára új filmért.

Az emberek feje felett magas fakeret ingadozik, úgy leng az egyik oldalról a másikra, mintha valaki rángatná, tetejében holmi figura lóg. Igyekszünk a tömegen áttörve közelebb kerülni — s hirtelen megdermedünk. Nem figura, hanem élő ember függ a mozgó akaaz tófán, egyenletes ritmusban himbálózik rajta, akár a hintán, aszerint, amint a tér foghíjas kövezetén meg-megugrik az akasztófát szállító kordé kereke. A kordét egy kisebb csoport tolja.

Akasztott ember — villan át agyunkon. S most 3kandáhöz viszik! Am az akasztott ember — zilált ábrázatú, sovány férfi — körültekint, a felső gerendáról lelógó két szíj után nyúl; ebben a pillanatban észreveszi fényképezőgépünket, nyomban elereszti a szíj altat a leejti kezét. Igen

— csak a bőrébe vágódó horgokon függ, két-két pár horog a combjában, kettő a vállában, kettő pedig a hátában: minden horgon kötél, amelyek egy csomóba futnak az akasztófa gerendáján, azon ott lóg még a két szíj, hogy időnként beléjük fogózkod- hassék, könnyítsen testsúlyán, a enyhítse fájdalmát és kínjait.

Haróhera, haróhera! — csap fel lángolóan kétszer a tömegből,

— Haróhera! — hangzik fel az újabb kiáltás, s nyomban az egész környék rekedt visszhangként zúgja: — Haróhera, haró- hena, haróhera!

A segédek meg-megtolják a kocsit, majd a hamut tartalmazó tálakba nyúlnak, s végigsimítják a körülöttük tolongok arcát; bennünket sem hanyagolnak el. Kosaraikba hull az aprópénz. Az akasztófán függő ember körültekint, szemében fájdalom tükröződik.

P. R. Govindasamy nem sokat beszélt. Aligha a bőbeszédűség volt a legerősebb oldala. Ennek azonban nyilván magunk is okai voltuk, még kevesebbet tudtunk szingaléz nyelven, mint ő angolul. Míg a ponyvasátorban az emberek sovány ebédjüket fogyasztották, megtudtuk tőle, hogy az a sovány férfi, akit az előző nap a mozgó akasztófán láttunk, az ő fia, aki most az istennel folytat beszélgetést. Az idén első ízben akasztotta fél így magát.

— Ezzel átveszi tőlem az ipart.

Annak bizonyára, hogy igazat mond, félrehárította sarongját és megfordult. Vállán, a lapockái alatt, s combjain ott a hegek — sötét csomók, amelyekbe számtalanszor vágódtak a horgok.

Mirko noteszébe ügyetlen kézzel feljegyezte címét. A papíron darabos, nyomtatott betűkkel ez állott:

P. R. GOVINDASAMY. SOUNDS GAT (alkalmasint Gate), 55 SELYVLAND (bizonyára Slave Island), COLOMBO 2.

—■ Az akasztottak engedélyezett ipara, Govindasamy és fia.

— mondottuk, amint kiléptünk a sátorból. A sátor előtt ott állt a kocsi, amelyet tegnap a segédek toltak, az akasztófa három gerendája a kerekek között hevert

(U.j Szó)

Babos László fordítása