Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-08 / 106. szám
Markó János a szövetkezetben marad Koppány szántó két év után A legutóbbi időben is tör- téntek lopások. A majort fee kellett keríteni a kapukat kulcsra zárják. Két éjjeliőr is lopott: az egyik tejet demizson- ban a másik kukoricát vagy búzát dohány zacskóban. De ezek már szerencsére nem jellemző dolgok a koppányszántói Március 15 Tsz-re. Két és fél évvel ezelőtt, amikor írtunk a szövetkezetben kialakult lehetettéin helyzetről, „Kísérlet-e a kop- pányiszántói demokrácia?” címmel, bizony még sok mindent elhordták a közösből. A megyében is egyedülálló eset volt, hogy 1964-ben a Március 15 Tsz gazdálkodási eredménye holdanként 40 (!) forint volt. A fejlődés az elmúlt két évben szembetűnő, mind gazdaságilag, mind a munkafegyelmet tekintve. Persze még nem rózsás a helyzet, ezért is mondja Mar- kó János elnök: „gazdasággá kell átalakulnia Koppányszán- tónak is és dolgozni kell. Nem engedem, hogy az államtól kapott milliók kárba vesszenek. Annak meg kell térülni.” Az utóbbi három évben csaknem hatmillió forint állami támogatást kapott a koppányszántói közös gazdaság. Nem egyedül Markó János érdeme, hogy nagyot változott a helyzet ebben a szövetkezetben, de oroszlánrésze van a megszilárdításban. Rengeteget küszködött, őt is le akarták ' járatni, mint korábban már egy-két elnököt. Amikor „kemény” módszereket 'kezdtek alkalmazni Koppányszántón, elhangzottak olyan vélemények, hogy nem. jó' ez az elnök, mert nem ad. De. még tavaly decemberben is tett tek olyan kijelentést a faluban, hogy ennek az elnöiknek el kell innen menni. A megbuktatási kísérlet szerencsére nem sikerült, mert: nem tudtak semmi szabálytalanságot rábizonyítani. Nem iszik, nem megy el senkinek a pincéjébe sem. és máshol szintén nem fogad el semmiféle italt vagy ajándékot. A szövetkezet kezdeti idejében módszer volt ebben a = szövetkezetben, hogy vitték az* elnöknek az ajándékot, kosarazgattak. Ha sikerült a dolog, máris fogva volt a szövetkezet vezetője, lehetett zsarolni. Jó néhányan csak akkor voltak hajlandók dolgozni, ha annyi munkaegységet kaptak, amennyit ők kértek bizonyos munkáért Érdemes megemlíteni: 1965-ben még 78 ezer munkaegységet használtak fel a szövetkezetben, egy évvel később, ami_ kor Markó János lett az elnök, 51 ezer munkaegység is elég volt az évi munka elvégzéséhez. Nem mellékes az sem, hogy az új elnökölt egyesek becsapták, illetve igyekeztek becsapni azzal, hogy nem jogos kéréssel fordultak hozzá. Az elnök akkor még nem ismert mindent a szövetkezeti életből, szabályokból, törvényekből és bizony megtörtént, hogy sikerrel jártak az ilyen próbálkozások. Utólag azt mondták ezek az emberek, miért engedte az elnök? Azt mondja Mariié János, ha tudta volna, milyen nehéz, mennyire küzdelmes az elnök munkája egy gyenge szövetkezetben, még hatalmas fizetésért sem vállalta volna az elnökséget. Korábban erdészeti munkában dolgozott. De már túltette magát mindenen, mert végül is felülikerekedett a jobb szándékú és szorgalmasabb emberek érdeke Koppányszántón is. A munkafegyelem annyira megszilárdult, hogy ragaszkodj nak a helyükhöz a legtöbben, és ha valaki nem látja el jól a munkáját, illetve otthagyja, rögtön helyébe lép más. Az idén márciusban új vezetőséget és új ellenőrző bizottságot választottak a tagok. Ezekben a testületekben nagyrészt olyan emberek vannak most, akik az eszüket is használják:, nemcsak az indulataik szerint nézik a ködöst. '?Va- lamikor késsel jártak egyesek a faluban, olyan nagvok voltak a személyi és csoportellemtétek.) A két év alatt elég sokat emelkedett a tagság részesedése. Bár nem fejezi ki a kereseti lehetőségeket a munka- egységszámítás a legjobban, mégis ennek alapján érdemes összehasonlítást tenni: azelőtt a legmagasabb munkaegvségérték 17 forint 40 fillér volt Koonány- szántón, 1966-ban már 30 forint. De ha a természetbeni juttatásokat is hozzászámítják, több mint 54 forintot tesz ki egy-egy munkaegység értéke. Az elmúlt esztendőben pedig már áttértek a készpénzfizetésre. A tervezett részesedésnek 60 százalékát fizeti a szövetkezet év közben és még részes művelés is van. Tavaly a tervezettnél három százalékkal többet kapott a tagság. A tiszta vagyon az 1965-ös év hétmilliójával szemben tavaly elérte a 11 milliót. Nem teljesen saját erőből, sőt inkább állami támogatással, de ez szükséges is volt. Most már általános vélemény a Március 15 Tsz-ben, a törvényekhez kell igazodni és nem mehet a végtelenségig, hogy csak „idedobják a milliót”. Nagyon sokan berendezkedtek a háztáji gazdálkodásra és jóformán csak arra. Öt-hét szarvas- marhát is tartott egy-egy tag. Már mondogatják, • minek vesződjenek ennyi jószággal, ami-' kor a szövetkezet is elég jól fizet. A z új elnök első évében, 1966-ban egy naoig nem arattak, mert gzt követelték, adja írásba az elnök, hogy ami megilleti őket, azt megkapják. A bizonytalanság, két év után megszűnt. Pénzügyi zavar nincs a szövetkezetben és sokkal jobbak az anyagi alapok. Vett a szövetkezet munkagépeket, például csaknem teljesen gépesítette a trágyafcihordást. Az idén két kombájnt vásárol. A talajerő pótlása erőteljes ütemben folyik: 1966-ban 350 holdat ((istállótrágyáztak és vetettek 254 hold somikórót. A dombos, erodált talajok korábban igen gyenge állapotban voltak. A tavalyi esztendő az. első, amikor elvégezték az őszi mélyszántást és betakarították az összes kukoricát. A iszarvasmarha-tenyéisztéshez legjobbak az adottságok, ezért ezt akarják fejleszteni Koppányszántón. A 254 hold rétből 100 holdat legelőnek fognak használni, feljavítják vízelvezetéssel és trágyázással. Az idei évben mesterséges borjúnevelő épül,' 400 ezer forint költséggel. G. .?. VALLOMÁSOK A MUNKÁRÓL: Az igazgató azt mondja, hogy Joó Józsi bácsi, a telefonközpontos néha egy kicsit ideges. Tizenhárom ér és hat központ — Nem kell rajta csodálkozni, ha kicsit ideges vagyok. Az a lényeg, hogy az ne vegye tudomásul, ha kicsit türelmetlen vagyok, aki bennünket hív. Mert tessék elképzelni, van nekem öt bejövő vonalam. Ha csak annyit számítok, hogy az én alállomásaim. is mind akarnak beszélni. kiváltképpen a délelőtti órákban..máris sok a gondom. És talán egy kicsit ideges is vagyok. — Tizenhárom év alatt pedig megtanulhattam, hogy türelmesnek kell lenni. Szóval inkább akkor van baj, ha az illető, akit keresnek, nincs az irodájában. Meg kell keresni, végighallózni tucatnyi állomást, mire előkerül, és közben beszólni a keresőnek, hogy kérem, tessék egy kis türelemmel lenni, már keressük az illetőt. — Az irodámba, kis központomba, ugyan be vagyok zárva nyolc órára, de szinte mindenről tudok, ami a vállalatnál történik. Mindenről, de semmiről sem. Mert egy telefonközpontos titok- tartó. Tudja, miről nem szabad beszélni. Egyébként is a mostani gépem igen jó, ritkán van át hallás benne. És nekem már olyan minden kör lemény, mint másnak az, hogy az utcán végig sétál: mindennapi, közönséges dolog. — Alig várom a reggelt. Nyolckor már beülök a gép elé. és nem is kell sokat vámom a hívásokra. Ritka az olyan nap, amikor 11 óráig egyszer föl is tudok állni. Szombaton meg hétfőn különösen sokan alkarnak beszélni. Azóta különösen megnőtt a dolgom, hogy az AKÖV ide a Tarcsay utcába költözött. Elsősorban az AKÖV ügyeiben jönnek a hívások. De itt székel az Autóklub megyei csoportja, most folynak ^ a műszaki vizsgáztatások, azután a különböző gépjárművezető-tanfolyamok, szóval van itt mire válaszolni. És az a sok ember mindig valakit keres. Én nem is tudom elképzelni, mi lenne telefon nélkül, és hogyan volt azelőtt, amikor nem volt telefon... Én a tizenhárom év alatt mindig jó központgépeket kaptam. Ez a mostani a legjobb Crossbar-rendszerű, diódás, tranzisztoros, meg minden eféle van benne. Pontos, gyors hívásokat tesz lehetővé. Olyannyira, hogy ha egy kicsit nem figyelek oda, és tizenöt másodperc alatt nem kapcsolok, akkor a zümmer abban a pillanatban elhallgat és máris levágja a vonalat az éjjeli állásba. A portán máris tudják, hogy a Józsi bácsi kicsit későn nyúlt a kapcsolóhoz. De ilyen ritkán fordul elő. Más az ugyebár, amikor ebéd vagy más elfoglaltság van, ekkor a gép mindig lekapcsol az éjjeli állásba, és előfordul, hogy hiába hívják az AKÖV számait, csak néhány perc késéssel tudnak beszélni azzal, akivel akarnak. — Nem tanácsolok én semmit a kedves „ügyfeleimnek!’. Tudom, hogy mindenki azért telefonozik, hogy megspórolja az idejét. Azért van ez a gép, ez az „idegrendszer”, mint ahogyan a katonák is mondják. Annak örülnék, ha délutánokra is több hívás jutna, ha a telefonálóim nem részesítenék előnyben a délelőttöt. Mer' tessék elhinni, délután gyorsabban tudok kap csolni, az ügyfél is elégedettebb, ha gyorsan kap összeköttetést a hívottal... És nekünk, központosoknak mindig az az öröm, ha a hívók, s a hívottak elégedettek. Feljegyezte; PÁLKOVÁCS JENŐ Vadhajtások „A szavakat nálunk, bármi nagy a súlyuk, megszokják, ei- nyüjük, mint a ruhát. Én azt akarom, hogy fényesre csiszoljuk a legfényesebb szót: a PART!”, (V. Majakovszkij). Visszhangjuk élénk. Előtte és ma is, foglalkoztatja mindkét helységben a szélsőséges morális furcsaság azokat, akik részt vettek az összejövetelen. Az egyik ember minden értekezleten hallatta szavát, a másik soha. A termelőszövetkezeti elnök a megye szélén fekvő, közepes nagyságú községben dolgozott, a másik, a szolgáltató vállalat részlegvezetője pedig Szekszárdon él és egészen jól boldogul. Indulásuk, egyéniségük eltérő, de lényegesen különbözik még esetük is. Egy ponton _mégis találkoznak: mindkettőjükön eluralkodott a telhetetlen anyagiasság. Társaik mindaddig kommunistának hitték őket, míg ki nem derült tévedésük. Ők ketten, egymástól függetlenül, alaposan megtépázták cselekedetükkel a hitelét a 311 675-ös és a 407 948- as számú, zsebükben lapuló parttagsági könyvnek. ♦ Megvesztegetéssel jutott hoz- za az elnök ahhoz az összeghez, amelytől úgy akart szabadulni, hogy utólag felajánlotta a köz- gyűlésen a neki juttatott — úgymond — „személyi prémiumot . Forrását nem ismerve, még tapssal is honorálta a népes összejövetel az elnök nagylelkűségét. A gesztusnak vélt aktus indítékára később derült fény, amikor a bűnüldöző szervek vizsgálata kiderítette a visszaélést. A termelőszövetkezet tagjai most már csak restellkedni tudnak a meghökkentő ravaszkodás hatásosságán, és saját hiszékenységük felett. Az elnök méltatlanná vált a párttagságra, egyhangúlag kizárták. Pro és kontra, sok mindent mérlegeltek, amikor a tsz-tagok a közgyűlésen is megvonták az elnöktől a bizalmat. * A szolgáltató iparban tevékenykedő szekszárdi műhely- vezető annak rendje-módja szerint kérte vezetőitől, tervezett mellékfoglalkozásához a hozzájárulást. Megtagadták. Indokoltak azzal, hogy a maszekolás összeférhetetlen azzal a tevékenységgel, amit munkahelyén folytat. Tervei szerint ugyanis ugyanazt árusítaná, amit irányításával a műhelyben is gyártanak. Hónapok múltán szóba került a taggyűlésen, hogy a részlegvezető az elutasítás óta nem fizeti a havonta esedékes párttagsági díjat. Hosszas vita következett, miért nem közli kilépési szándékát, mi történjék vele. Elmondták, dehogy lép ő ki, ily módon törléssel, „simán” akar kimaradni a pártból. Többször is elhangzott a taggyűlésen, hogy a műhelyvezető eljárásával és efajta mentalitásával, méltatlanná válik a párttagságra. Az ő ügyében még nem döntöttek. * Sodródtak ezek az emberek? A véletlen hozta őket, vagy karriervágyból csatlakoztak a vezető párthoz? Miután bekerültek, elmulasztották volna velük szemben az igényessé get? Feltétlenül szükséges, hogy miheztartás végett minden egyes párttag alaposan ismerje meg a párt erkölcsi normáit, annak lényegét. De ezen túlmenően, az ennek fittyet hányó, kilengésre hajlamos embereknél útját kell állni az önzés íelülke- rekedésének. Időben nyessük le a vadhajtásokat. Szavak és tettek egysége. Ezeknél az embereknél már áthidalhatatlannak tűnő szakadék tátong az erkölcsi normák és tetteik között. A magyar kommunisták pártja olyan önkéntes harci szövetség, mely az átlagnál nagyobb kötelezettségek tudatos vállalását követeli meg tagjaitól. Másfél évvel ezelőtt, az MSZMP IX. kongresszusán Kádár elvtárs a következőket mondotta: „A társadalmi életben a kommunisták játsszák a főszerepet. Ez a kommunisták, dicső küldetése, büszkesége, s egyben terhe”. Küldetés, büszkeség, teher. Megyénkben több mint tízezer olyan ember él, aki vállalja e büszke küldetést, naponta és fáradhatatlanul tevékenykedik. Nem véletlen, hanem éppen a többet vállalás, a helytállás eredménye, hogy a dolgozó társaik megbecsülése övezi őket. Legtöbbször ellenfeleik is kénytelenek fejet hajtani a közösségért végzett munka aranyalapjával alátámasztott tekintélyük és érveik előtt. Most is szükséges felidézni a többször hangoztatott igazságot: semmiképpen nem kevesebb a párttagok joga a többi állampolgárnál, de több sem jár nekik csak azért, mert párttagok. Az előbbire is akadnak törekvések és — észlelhetjük — az utóbbira is adódnak példák. Megyénk sok ezer párttagja tudja, hogy érzékeny, nagyon érzékeny jelzéseket ad a közvélemény. Sokszor az egyes párttagok tevékenységén mérik le a párt egész politikáját. Számolnak ezzel és túlnyomó többségük öregbíti a párttagság tekintélyét. „Fényesre csiszoljuk a legfényesebb szót: a PÁRT!” — énekelte a halhatatlan proletárköltő. Sorai évtizedek távlatából is időszerűek. Magasztos gondolata most is világit. SOMI BENJAMINNÉ A zenei hónap záróhangversenye Penteken este fel nyolc dettel a megyeháza nagytermében kerül sor a szekszárdi zenei hónap záró hangversenyére. A hangverseny keretében a Szövetkezeti Madrigálkórus dr. Partos János vezényletével a Liszt Ferenc Zeneiskola vonószenekara pedig Tóth Gábor vezényletével működik közre. A versenymű- veket ifj. Tucsni László (hegedű) és Cázár Noémi (zongora) adja elő. A hangverseny műsora a következő: 1. Csajkovszkij: Humoreszk, 2. Kókai: Verbunkos, 3. Lassus: Zsoldosszerenád, 4. Praetorius: Szép kedvesem, kis tündérlány, 5. Certon: Piaci pletyka, z, Dowland: Hervad a lomb, 7. Bach; Már oyugoszaak a völgyek és Mint hárfa zsong, 8. Vivaldi: Hegedűverseny, 9. Mozart: D-dúr zongoraverseny, 10. Haydn: Tenebré Factaé sunt és Az aggastyán, ll. Mendelssohn: Két. népdal, 12. Bartók: Bolyongás, 13. Balázs Árpád: Uj kor köszöntése. Népújság 5 1968. máius 8, (