Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-08 / 106. szám
JEGYZET ! Áskálódok, Forogjon az idegen...! Mit lehet Szekszárdból kihozni ? int ri kasok Egy-egy termelőszövetkezet tagságánál jó vagy rossz közérzetét nem csupán a jövedelem alakulása befolyásolja. A legjobb légkört js nyugtalanná teszik az olyan, kezdetben „határmenti villongásnak” tűnő jelentéktelen, apró intrikák is, amelyek éle nem is a vezetők ellen irányul, hanem egy másik, dolgozó tagi a. És ha ezeket a vezetők nem tudják idejében, még a csírájában elfojtani, akkor az intrika bacillusaival megfertőződhet az egész tagság. Sajnos, előfordul még, hogy vélt sérelemből kifejlődő alaptalan vádaskodás szakítja két táborra a tagságot, amikor egyik tábort a dolgok tárgyilagos, józan megítélése helyett a személyes ro- Konszenv irányítja. A gyakorlati elv, hogy mindenki a képességének, hozzáértésének legjobban megfejő munkakörben dolgozzon, Egy-egy tag képességét mázsákban, kilókban, literekben lehet lemérni; az adott területen hány mázsa terményt termel, mennyi idő alatt, hány kiló takarmánnyal hizlalja meg a sertést, a marhát, a tehenektől mennyi tejet fej. A másik erre azt mondja: „Én többet tudok”. Rendben van, bizonyítsa be. De hogyan? Semmi esetre sem úgy, hogy élkezdi apró tűszúrásokkal, elejtett — vagy a megfelelő helyen és Időben tudatosan hangoztatott — megjegyzésekkel: „Nem is ért hozzá. . . Mert ő rokonszenvesebb x vezetőnek. . . Mindig őt teszik a legjobb helyre, pedig én jobban rá lennék szorulva a nagyobb keresetre.” No, és ha néhány taggal sikerült megsajnáltatnia magát, akkor már nyeregben van. Akkor már elmegy az elnökhöz, a párt- titkárhoz, hogy vele milyen igazságtalanság történt, a brigádvezető előtt a másik rokonszenvesebb, csupán ezért érvényesül, ezért keres jobban. A közelmúltban egyik termelőszövetkezetben kisebbfajta asazony- háború tört ki. Először csak ketten kezdtek „hadjáratot” a harmadik ellen. Amikor mát néhány tagban támogatóra leltek, elmentek az elnökhöz; tegyen igazságot. i\ megtámadott asszony viszont az üzemegység-vezetőhöz — a korábbi elnökhöz — ment panaszkodni. Ha az elnök történetesen nem ismeri fel, milyen hátsó indítékok rejlenek a két asszony panasza mögött, és nem jár utánig alaposan a dolgoknak, akkor tán beláthatatlan bonyodalmak keletkeztek volna. A megtámadott asszony ugyanis évek óta végzi a munkáját, szorgalommal, hozzáértéssel. A két asszony pedig azért szövetkezett, hpgy kitúrja, és egyikük kerüljön a helyébe. Egyszóval: a másik hozzáértését szájjal akarták pótolni. Szerencsére a „hadjárat” rövid idő alatt kudarcba fulladt, a támadókat leszerelték. Nem volt különösebben nagy ügy, de ahhoz elég, hogy ideig-óráig megzavarja a falu közérzetét. BI. 105 érmes szarvasbika Gemencben! A KÖZELMÚLTBAN újságcikkek jelentek meg a jugoszláviai kiadanjai csodavízről, annak fiatalító varázserejéről. Lehet, hogy az egész nem más mint ügyes, üzleti idegenforgalmi fogás: így akarják esetleg felkelteni az érdeklődést, ezzel a hírveréssel szeretnék növelni Dalmácia idegenforgalmát Ma már az idegenforgalmat világszerte az egyik' legjobb üzletnek tekintik, rafinált módszerekkel dolgozó hatalmas reklámapparátusak buzgólkodnak egy-egy ország, táj, vidék, város népszerűsítésén. Megéri, hiszen például Olaszország, vagy Franciaország évente egymildiárd dollár bevételre tesz szert a turizmusból. Nyilvánvaló, hogy nem csupán az előnyös adottságok keltik fel az utazgató emberekben az ország, a város, a táj iránt az érdeklődést, hanem jórészt az ötletes propaganda. Ez a pszichológiai módszerekkel dolgozó propaganda minden további nélkül divatba tud hozni egy-egy várost, akár olyképpen is, hogy kitalál valami vonzó, másutt nem lévő kuriózumot. Egyáltalán nem volna például bizarr gondolat, ha valamilyen módon Szekszárd is érvényesíteni tudná a Háry- kultuszt. S most főleg ebből az alapállásból próbáljuk szemügyre venni Szakszárdot, azt, hogy az idegenforgalom számára mit lehet belőle kihozni. Sokat. Sokkal többet mint eddig, de ehhez jobban divatba, kellene hozni, gyakran kellene magára az idegenforgalomra is gondolni, amikor ötletek, elgondolások születnek a helybeliek javára és hasznára. De hol van abban az eredetiség, hogy a Sió- osárda vezetői tánczenekart akarnak alkalmazni? Miért nem jut eszükbe esetleg egy eitera- zenekar, vagy egy tamburazene- kar, szóval ami nincs mindenütt. Egyik közellévő és nagy lehetőség Szekszárd számára Jugoszlávia. Baját menetrendszerű autóbuszjárat köti össze Zombor- ral, Mohácsot. Eszékkel. (Ne fe- feledjük el azt sem, hogy a Szekszárdot átszelő út tulajdonképpen valamikor az Eszék— budapesti út volt.) Baján beszélgettünk Jugoszláviából átránduló emberekkel. Elmondták: reggel indultak és este már utaznak vissza. Csak körülnézni jöttek. Végigjárják az üzleteket, sétálnak a Sugovica-parton, elfogyasztanak néhány pohár bori, szóval elköltik a kiruccanásra szánt pénzt és hazamennek. Tavasztól őszig, főleg szombaton és vasárnap rengeteg ember rándul át Magyarországra, éppencsak rövid időre, kikapcsolódni. Számtalanszor előfordul, hogy Harkány, fürdőben százával sorakoznak a jugoszláv rendszámú gépkocsik, reggel jönnek és este, vagy másnap mennek haza az utasok. Ez nem titok. S itt is rengeteg a lehetőség, hiszen közel van. hozzánk Sárköz. Vitatni is felesleges: egy napra, fél napra felhozni Szekszárd- ra a jugoszláv turistákat, mindenképpen nyereség lenne a városnak. De kérdés, hogy mivel kellesse magát Tolna megye székhelye. Van mivel. A zomborl, vagy a Zombor környéki síksághoz szokott embernek már maga az a látvány is nagy élmény, amit Bátaszéktől Szekszárdig a hegy vonulat nyújt a szőlőskertekkel, a présházaikkal, a meleg, lágy színeikkel és a különös dé- lies, hangulattal. Azután: egy séta a csatári présházak között, nem is gondoljuk, mennyire maradandó emlék az olyan ember számára, aki hasonlót még soha nem látott, pontosabban nem is láthatott, mert a szekszárdi hegy Háryt idéző romantikája utánozhatatlan és teljesen egyedi. Ha kicsit meglódul a képzelet, akkor idegenforgalmi csemegének néhány embert be lehetne öltöztetni akár szőlőcsősznek is, mordállyal és egyéb kellékekkel. Összesógében azonban az sem hiba, ha egyszerűen a turistára bízzuk, hogy mit kezd azzal a néhány órával, amit kirándulóként Szekszárdon tölt el. Nyugodtan rábízhatjuk, hiszen például a régi megyeháza udvarán akár órákig nézelődik az ember anélkül, hogy unatkozna. De a kilátás, a város több pontjáról szintén nagy élmény lehet a táj-, a természetkedvelő turistának. LEGELŐSZÖR AZONBAN a lehetőségét kellene megteremteni annak, hogy amikor az eszéki, a zombori turista Baján a Béke téren, vagy Mohácson a Kóló téren kiszáll az autóbuszból, akkor Szekszárd is eszébe jusson és esetleg kedvet erezzen Tolna megye székhelyén is körülnézni. E kedvcsinálás érdekében Szekszárdinak tálán jobban, bátrabban kellene magát kelletnie, jobban fel kellene magára hívni a figyelmet, esetleg úgy is, hogy a határ túloldalán lévő városokban az IBUSZ, az Idegenforgalmi Hivatal elhelyezne néhány szekszárdi nlakátot. r esetleg az AKÖV Bajáról, Mohácsról közvetlen csatlakozó járatokat indíthatna Szekszárdra a zomibo- ri, az eszéki autóbuszvonal meghosszabbításaként. Száz szónak is egy a vége: a Jugoszláviából ide. Baja—Mohács—Pécs vonaláig áramló idegenforgalmat Szekszárd több leleménnyel, sokkal jobban kihasználhatná, mint ahogyan jelenleg teszi. SZEKULITY PÉTER Az újságíró a különböző funkcióban lévő emberek sokaságával találkozik és beszél nap mint nap. Én az ilyen beszélgetések közben egy érdekes jelenségre figyeltem fel: mostanában a különböző szervek képviselői feltűnően gyakran kérik: „Ezt ne írja meg! Magának elmondtuk bizalmasan, hogy mint újságíró, tudjon róla, de beláthatatlan következményei lennének, ha most megírná. Majd később. .." — Ha kitudódik, hogy ilyenen törjük a fejünket, lehet, hogy elénk áll valamelyik tsz, egy jobb ajánlattal. A második esetben a következő volt az indok: — Ha ezt megtudja a konkurencia, megfúr bennünket. A harmadik esetben pedig: — Végre sikerült elérnünk, hogy kapna valami üzemet a község. Ha ez a terv most nyilvánosságra kerül, esetleg megsértődik a gyár, hogy nem ők propagálták elsőnek, meg mit verjük a mellünket olyannal, ami még nincs meg. Ez keresztülhúzhatna minden számításunkat. Ha ez nem, akkor pedig mások, esetleg jobb ajánlattal, gyorsan bekopogtatnának a gyárba, s ők kapnák a részleget, mi pedig hopponmaradnánk. Különböző szintű szervek, más-más helységek, az érveket tolmácsoló személyek egymástól nagyon eltérő típusúak. Ám az érvekben mégis nagyon lényeges közös vonások figyelhetők meg.. Mindegyik mögött ott a konkurenciától való tartás, a másik pedig — sportnyelven szólva — az, hogy nincs előre lejátszott mérkőzés. E két vonás szorosan kapcsolódik egymáshoz. A gemenci vadrezervátumban szombaton zárult a keselyűsi vadászház előtti agancskiállítás, a szarvasbikák idén levetett fej- diBzeinek az impozáns szemléje. A vad gazdaságban 440 élő szarvasbika elhullajtott, agancsát — zömében páratlanul — sikerült összegyűjteni, s ezeket a hét végén bírálták el. Az eredmény kimagasló: 105 bika agancsát minősítette a bíráló bizottság érmesnek, köztük 8 arany-, 27 ezüst- és 70 bronzérmes. A legszebb agancs 214 Nádler pontot kapott. A szép eredmény azt tanúsítja, hogy a szakszerű vadgazdálkodás meghozza gyümölcsét, emelkedő tendenciát mutat a híres gemenci szarvasállomány. A legszebb agancsokat kiválasztják az 1971-ben megrendezésre kerülő vadászati és vadgazdálkodási világkiállításra, a többiek pedig díszként szolgálnak majd és különféle dísztárgyakat készíttet belőlük a vadgazdaság. DE MIÉRT NÉ LEHETNE a jugoszláv kirándulók egy részét feljebb hozni Bajáról, Pécsről, Mohácsról Szekszárdiig. Elgondolhatjuk. ha a nyári hónapokban csupán tízezerrel több külföldi fordulna meg Szekszárdon, akkor ez máris észrevehetően megnövelné a közlekedés. a kereskedelem, a vendéglátóipar bevételeit, s nem utolsó sorban élénkebbé, elevenebbé, lüktetőbbé tenné a várost. Ez sem egy utolsó szempont, de természetesen az a döntő, hogy a turisták egy része Szekszárdon költse el a pénzét. Ehhez a Csörge-tó ugyanúgy kedvet tudna adni, mint a Sió-csárda, vagy a játékbolt, avagy az . ajándéktárgyak boltja. Bizonyára mindegyik elbírna több vevőt, nagyobb forgalmat. A csecsebecséik. az ajándéktárgyak, világszerte nagy üzletnek számítanak. Elmondok néhány esetei is, persze anélkül, hogy közölném az érdekelt szervek nevét, mert hiszen azzal már eleve elárulnám őket. Az egyik termelőszövetkezet társul az egyik vállalattal, bizonyos állattenyésztési létesítmény megépítésére. Ilyenre még nem volt példa, meg is akartam gyorsan írni, ám megkért a tsz-elnök, hogy ne... Egy nagyobb kereskedelmi bázis megépítésére is társulás van kialakulóban Amikor nyúltam a ceruzám és jegyzetfüzetem után, gyorsan megkértek, hogy ne... Gyárrészleget szándékoznak telepíteni az egyik községbe Budapestről. Megtudtam néhány részletet, s ezután megkérdeztem a községi tanácselnököt is. ő azonban majdnem összetett kézzel könyörgött. hogi/ egy sort se írjak róla. • A tsz-elnök ezt mondta: Tartanak a konkurenciától, tehát ami eddig hiányzott a gazdasági életünkből, most van, létezik, még akkor is, ha nem minden területen egyformán érvényesül és sokan kétségbe vonják a létezését. Minde rn keresi a legjobb megoldást, hogy a saját területén javítani tudjon a gazdasági mutatókon. De ez egyben azt is jelenti, hogy ha valahol újabb lehetőség kínálkozik. gyorsan igyekszik megragadni minden szerv. Élén- kebb, mozgékonyabb az azelőtt nehezen mozgó apparátus, s amikor valaki valamihez fog, ezzel számol is. nem indulhat ki a régi alapállásból: „Mások úgyis alszanak, tehát nekünk sem kell idegeskednünk”. És nincs előre lejátszott mérkőzés a gazdasági életben: lehet változtatni egy- egy elgondoláson, célkitűzésen, ♦ : ♦ 6 V v t „Sxüret“ — országos fotópályázat Szüret címmel országos fotókiállítást rendeznek Szekszárdon a szeptember végén sorra kerülő Szüreti Napokon. A kulturális megmozdulásokban bővelkedő alkalomra országos fotópályázatot írt ki a rendező bizottság a Népművelési Intézet közreműködésével. A kiállításnak az a célja, hogy a fotóművészei sajátos eszközeivel bemutassa a hazai szőlőtermesztés gazdag hagyományait és a kialakuló új nagyüzemi termelést. A pályázat kiterjed a szürettel, a szőlőtermesztéssel, a borászattal kapcsolatos hagyományok és a meghonosodó új szokások művészi megjelenítésére. A képek ábrázolhatnak tájakat, munkafolyamatokat, eszközöket, embereket, népszokásokat, riport, tájkép, zsánerkép, portré, csendélet stb. formájában. A kiállításon sze replő legjobb öt felvételt egyenként ezer-ezer forinttal díjazzák, ezenkívül hat külön- díjat osztanak ki. A kiállítást bemutatják majd Pakson és Dombóváron is, A pályázatnak 1968. augusztus 15-e a határideje; a feltételekről Szekszárd Városi Tanács vb művelődési osztálya nyújt felvilágosítást, s onnan Kérhető nevezési lap is. ha időközben annál joBb lehetőség is kínálkozik. Nincs a régebbi, szokásos merev, mechanikus kötöttség. Azelőtt, ha volt valamilyen ipartelepítési elképzelés, azt valahol fent eldöntötték, s ha egyszer már megszületett ez a határozat, az szent és sérthetetlen volt. Most egy-egy elképzelés megvalósítása mindig üzleti tárgyalások kérdése. És bizony, ha valaki jobb ajánlattal áll elő — azaz megjelenik a konkurens —, bizony minden szerv azzal köt egyességet, még akkor is, ha előtte már mással tárgyalt. Így valóban nem mindegy, hogy az újság valamit nyilvánosságra hoz, vagy nem. Tiszteletben is tartjuk az esetek többségében az ilyen kérdéseket. Ám, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egyesek a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a titoktartásnak. Az imént idézett példáknak ez is közös jellemvonásuk. Nem szabad elfelejteni, hogy a konkurencia is élelmes. Ahogy az újságíró meghall, megtud valamit, ugyanúgy a konkurencia is. Ha pedig tudja, hogy ilyen, vagy olyan társulás win alakulóban, meghallja, hogy valamelyik gyár falura telepítene egy üzemet, ha ott megfelelő helyiségeket biztosítanának részére, akkor úgyis megteszi a számára megfelelő lépéseket, függetlenül attól, hogy az újság megírta, vagy nem. Egy megoldás mutatkozik célravezetőnek: úgy gazdálkodni, tervezni, intézkedni, hogy az önmagában ellensúlyozni tudja a konkurrencia törekvéseit. A titoktartással semmiképpen sem lehet helyettesíteni a jó munkát. BODA FERENC Népújság 3 1968. május 8.
