Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-23 / 119. szám
Cat — A feleségem amerikai rokonai küldtek egy kis pénzt, mondta kapásból Schirmbaum. — Szóval feleséged is van — Üzleted is van, És kövér vagy, mint egy disznó. — Te. viszont nagyon rossz bőrben vagy — felelte Schirmbaum. — Este' eljöhetnél hozzánk egy kis erőt adó vacsorára. — Csakhogy eszedbe jutottam — nevetett az idegen. — Zárásra itt leszek. — Fél hétig vagyok az üzletben, tovább nem tudok várni. — Itt leszek! — mondta a fogoly. Sapkájához bökött és lassú léptekkel elhagyta az üzletet. Schirmbaum egy darabig az ajtóban maradt. Azután a közeli telefonfülkébe ment és elővette a cédulát, amelyen a leltár és az utasítások szerepeltek. Egy telefonszám is volt a papíron.' Tárcsázott. — 25 — Férfihang jelentkezett a vonal túlsó végén. — Itt Minkicz. Valaki utánam jött és bajt keverhet.. Dachaui száma van. — Ezek a foglyok olyan betegesek — hallatszott a vonal túlsó végéről — jó lenne ha kezeltetné az illetőt! Biztosan nagyon sovány, és a lélek is csak hálni jár belé. Kart. Schirmbaum füt.yörészve ment vissza az üzletébe. Már háromnegyed hatkor elküldte segédeit. Éppen hát óra volt, amikor a gyanakvó idegen az üzletbe lépett. — Akkor hazasétálunk — mondta a volt SS. Gondosan bezárt és - cigarettával kínálta társát. Lassan sétáltak a romos császárvárosban, a Duna felé. — Messze laksz! — szólt a francia. — Messze. Majdnem az angyaloknál. Már a vízparton jártak, ott. ahol békeidőkben a horgásztanyák sorakoztak egymás mellett. Most csupa kiégett, romos ház. — Lakni aztán végleg nem a milliomosok negyedébe mentél — mondta a francia. — Csak te hitted rólam, hogy milliomos vagyok. Most átkelünk a túlsó partra, és ott az a kis ház, az az enyém. — Melyik? Hármat is látok. — Az a szélső, ott, jobbról. A fogoly előbbre ment. Ebben a pillanatban Schirmbaum kezében eldördült a pisztoly. A francia teste a Dunába hullott. Schirmbaum visszakanyarodott a város felé. Felnézett az első házra, elolvasta a falon látható táblát: „Nobel strasse”. Telefonfülkéhez lépett és tárcsázta azt a délelőtti” számot. — 26 — — A Nobel strassen nincs feltámadás — mondta — és helyére akasztotta a kagylót. * Szokatlanul csengett a telefonkészülék. Kinyúlt egy kéz, megfogta, felemelte a kagylót, majd visszatette a helyére. A férfi Wocheck pro- feszor — oda sem fordult a zöld készülék felé. Megszokott mozdulattal végezte el a visszautasítás eme egyszerű mozdulatát. Amikor pedig a kagylót tartó keze felszabadult, újra a lila ceruza után ny üt, és az aszta >án tornyosuló akták, rajzok, definíciók tanulmányozásához látott. Külön világ lüktetett ebben a hatalmas, rózsa- kertre nyíló dolgozószobában. Wocheck professzor a vadászkutya szívósságával tapadt a nyomra, arra a parányi jelre, amely arról vallott, elérhető közelségbe került egy újabb nagy kérdés megoldásához. Harminc- három esztend je dolgozott itt. Napi tízenkét-ti- zenhat órát. Fiatal korában otthon Németországban még teniszezett, nagyon nagy jövőt jósoltak neki, de egyik napról a másikra búcsút vett a fehér labdától. Edzője hetekig várta a labor bejáratánál, nem egyezett bele egykönnyen, hogy a — szerinte — világbajnoki képességekkel rendelkező sportoló csak úgy odébbálljon. — Kari — Heinz Wocheck, az ifjú vegyész ekkor a közeli sörpincébe hívta az edzőjét. — Arra kérem Julius bácsi.... mondjon le rólam Higgyen nekem, ha most engednék is a rábeszélésnek, előbb-utóbb visszatérnék a vegyészeihez. Soha nem tudnék teljes szívvel csak a sportnak élni. Nem tudom elhagyni a hivatáso mat — 27 — Műanyag faltipli után nyomoztam napokig, miután vásároltam egy falra szerelhető könyvespolcot. Az újfajta tiplivel még tavaly megismerkedtem és nagyon is bevált. Elég, ha 9—10 milliméteres lyukat fúrunk a falba és abba ütjük be a tiplit. Nem marad, csúnya folt a falon, mint a „hagyományos” fatipli be- gipszelése után. Egyszóval, már a könyvespolc megvásárlásánál is arra számítottam, hogy felszerelését műanyag tiplivel oldom meg. Amikor a szekszárdi vasboltban érdeklődtem, az eladó némi iróniával jegyezte meg: „Hja, kérem, ezzel is úgy vagyunk, mint sok más újdonsággal. A közönség megkedveli, aztán meg beszüntetik a gyártását. Hónapok óta nem kaptunk. Pedig nagyon sokan keresik”. Talán Pesten majd sikerül. Először a Lenin körúti nagy vasboltban érdeklődtem. A válasz csaknem szóról szóra ugyanaz, mint Szekszárdon. Nincs. Hónapok óta. Olvastam nemrég az újságban, hogy a műanyagf eldolgozó vállalatok a kereskedelemmel közösen műanyagboltot nyitottak a Bajcsy- Zsilinszky úton. Talán óit majd szerencsém lesz. Vadonatúj nteon cégtábla, hatalmas kiraliht, tele műanyag-újdonságokkal, de faltipli, sem a kirakatban. sem a boltban nincs. Most már nem nyugszom, míg végére nem járok a dolognak. A Budapesti Nemzetközi Vásá.ron végigjárom az összes pavilont, ahol csak gyanítani is lehet, hogy tiplit találok. Az állami vegyiparnál, a tanácsi iparnál, a vegyi ktsz-ek- r.él, a maszekoknál, a népművészeknél egyaránt, hiába keresem. Műanyagcsapágy. műanyag fűtőradiátor, műanyag- fröccsöntőgép van, de tipli nincs. Egyébként ezekben a masinákban van az utolsó reményem. Működés közben szokták bemutatni őket és a frissen készült műanyagtermékeket szétosztják a nézők között. Azonban „fröccs- öntenek” velük szemétlapátot és gyümölcskosarat, dugókupakot és tűsarok- védöt, de faltiplit, ast nem. Úgy látszik, tényleg kiment a divatból. Már-már megnyugszom a változ- tathatatlanban, amikor mégiscsak felfedezem a műanyag tiplit. Mégpedig nem is akárhol. A körúti újságárusnál frissen vásárolt „Ezermester" című barkácsoló-folyóirat májusi számában. Két oldalon, hét fényképen és több mint egy hasábos szöveggel mutatja be a műanyag fal- tipli különféle változatait, a lyukkészítésre alkalmas falfúrót és égi/ csinos hölgyet, amint éppen fúrja a falat, majd a lyukba üti a műanyag tiplit. Sajnos, 2. hölgy nevét és lakcímét nem közli az Ezermester, pedig megkérdezném tőle, hol vette a tiplit? (J) A Győr—Sopron—Ebenfurti Vasút Soproni Igazgatósága alkalmaz — vasútorvosilag megfelelő I. csoportos — NÉMET NYELVISMERETTEL RENDELKEZŐ IÉRFI MUNKAERŐKET (18—40 éves korig) belföldi és osztrák vonali utazó szolgálathoz vonatvezető- nek, vonatfékezőnek, mozdony- vezetőnek és mozdonyfűtőnek. Előnyben részesülnek azok a dolgozók, akik a német nyelv- ismeret mellett szakmai el {(képzettséggel is rendelkeznek. Olyan jelentkezők részére, akik az előírt feltételeknek megfelelnek. önálló szolgálatra történt beosztás után lakást is biztosítunk. Kiemelt fizetés az érvényben lévő rendeletek, valamint a GYSEV kollektív szerződés szerint. Jelentkezés a személyi adatok közlése mellett személyesen vagy írásban a Győr—Sopron—Ebenfurti Vasút Igazgatóság Személyzeti Munkaügyi Főcsoportjánál, Sopron, Mátyás király u. 19. I. em. 33, (208) , Csi izl i és ] |égi 3US] ka yermekkoromban mindig ^ légpuskára vágytam, de csak csúzli jutott. Az sem a legjobb fajta, a jó hatszögletű tejgumiból készült. Az ágasfába rézkarikát csavartak és erre erősítették a gumit. Az enyém nem ilyen volt! Autóbelső-gumiból készült, de ezzel is jó messzire el lehetett hajítani: a követ, a lőtéren kiásott puskamagot, üszögét, csavart... Lőttem én mindenre. Ablakra, csirkére, madárra. Az ágasfa közepére ültettem a madarat, meghúztam a gumit es vagy talált, vagy nem. Inkább nem, mint igen. Ha talált, főleg, ha madarat, akkor mint a légvédelmi ágyuk csövére rárajzoltam az ágasfa fogójára egy karikát. Késsel. Az ablakot nem véstem fel, örültem, ha nem jönnek rá: kinek a csúzlija volt a vétkes. Sok karika volt az ágasfámon. Büszkén hordtam a nyakamban a csúzlit, de még büszkébb voltam, amikor a vándorlövöldében légpuskával beletaláltam a tízesbe. Ötből egyet lőttem -csak bele, de az benne volt. Piros bojtjával mutatta, hogy mit tudok én. Minden gyerek engem csodált addig, atníg Kovács Feri, aki szabadságra jött a frontról, nem kezdett el célba lőni. Nem úgy lőtt az, mint mások, hanem kificamítva. Csak a puska csöve nézte a céltáblát, Ö háttal állt a céltáblának, a puska a vállán feküdt és egy tükörből igazgatta a pirosbojtos végű golyó útját. Amikor beigazította, elhúzta a ravaszt és a golyó a céltábla kellős közepébe csapódott. A második, és a harmadik közvetlen melléje. Még kétszer hármat lőtt és akkor a lövöldés azt mondta neki: „Itt vannak a nyeremények, maga még bekötött szemmel sem lőhet többéi!'’ A durranósra azért lőhetett. Voltak a durranóson bohócok, táncosnők, madarak, majmok, meg minden. Ha eltalálták a fejük fölött a kis karikát, akkor ezek a figurák lecsúsztak a vasrúdon és akkorát dörrentek, mint egy kisebb ágyú. Ezekre is fordított helyzetből lőtt a Kovács Feri és egyszer sem tévesztett. Csodáltam a Kovács Ferit, és el is határoztam, hogy egyszer ón is lövöldés leszek. Veszek egy-két légpuskát és járom a falvakat. Később erről lemondtam. Már csak egy légpuskát akartam venni. Ez sem sikerült. Soha nein volt annyi pénzem, amíg gyerek voltam. Pedig szorgalmasan állít- gattam a kuglibabákat, egyszer még fejbe is találtak a golyóval, amiért ötszörös állítási díjat fizettek ... Maradt a csúzli. Ezzel tökéletesítettem a célzó tudományomat. ]Vr em eggyel, mert gyakran- ’ cserélődött ez a lövőszerszám. Az iskolában amint rájöttek, hogy van csúzlim, másnap már vinni is kellett az igazgatónak. Az megnézte, volt amikor meg is dicsérte, hogy: „Jó csúzli!" és aztán beküldött vele a WC-be. dobjam csak be a lyukon. Az ajtót nyitva kellett hagyni, hogy lássa, valóban bedobom-e. így búcsúztam él öt csúzlitól és. hogy a búcsúzás emlékezetes maradjon, az igazgató úr kihozta a tanteremből a nádpálcát és felkért: hajoljak le az udvaron. Le is hajoltam, de amint a kezében suhintásra emelkedett a pálca, azonnal kiegyenesedtem, hogy ezzel is csökkentsem az ütés hatását. Az igazgató úr is tudta, hogy így csökken az ütés ereje, ezért azonnyomban a fejemre suhintott, ami igazgatói nyelvre lefordítva annyit jelentett: lehajolni. Precíz ember volt. Csak akkor ütött a fenekemre, ha jól feszült a nadrág. De akkor aztán nagyot. Az ütés nagyságát ordítással, a fenekem dörzsölésével jeleztem, amit nem álló, hanem futó helyzetben végeztem. Értesítjük kedves vásárlóinkat, hogy horganyzott huzal 22-es 31-es kapható fogyasztási szövetkezet kis- gépszaküzletében Szekszárd, Arany J. u. 11. (252) Egy kör az udvaron, egy suhintás a fenekemen. Legtöbbször három-négy kört futottam, de amikor a vadgalambot kilőttem a fészkéből, akkor nyolcat.. De nem az ütés volt a legrosz- szabb. Az, hogy a verés után egyetlen gyerek, még a legjobb barátaim sem éreztek együtt velem. Máskor vigasztaltak, most még haragudtak is rám. Napokig kerülték, A verébért gratuláltak, mert a verébre ki tudja miért falun mindenki haragudott. A verebek bejártak a górékba, elkapkodták a kukoricát a csirkék, a malacok elől... A veréb az bű. nős volt. A vadgalamb az még a szentképen is szerepelt. Akikor azt hittem, hogy azért húzódik mindenki tőlem, mert a vadgalamb az isten madara. Most már tudom, nem ez volt az igazi ok. Azért nem lőtt rá még a legelvetemültebb gyerek sem — én is csak egyszer — mert a vadga- larrvb hasznos madár... Ezt legjobban tudják a falusiak. Ez a történet véletlenül jutott, eszembe. Két gyereket láttam az utcán. Az egyiknek légpuska volt a kezében, a másik egy lelőtt vadgalambot vitt. Büszkén vitték. Végig az utcán. Sok ember látta. Több gyerek hozzájuk is csapódott. Barátkoznak velük. Néztem őkét és a fenekemen éreztem az ütéseket. SZALAI JÁNOS ÉPÍTKEZŐK FIGYELEM! B—30-as kevés lyukú tégla korlátlan mennyiségben kapható a szekszárdi TÜZÉP-telepen. 1 db B—30-as tégla 3,9 db normál téglának felel meg. Ára 1000 db 2770,— Ft. Szekszárdi TÜZÉP-telep. (257)
