Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-19 / 116. szám

Knabe! Vilmos * 1849-hen ■ M icpetés érte Bonyhádot .í'>.:9, július végén, mikor Nótí/jopi .Gábor (némely iratban 'Gáspár), ; somogyi felkelőivel megsáreóíta a császárbarát bony-. dádlakat,. Itt kezdték a „hon- ,vódgk” '.toborzását, innen indul­ónak Pórikéi .Mór. első felkelő •csapatai,. ••• melyekről Kossuth -Hírlapja ‘TB48 november 13-án azt írta:; ,A tolnai németek ma­gyar- testvéreikkel- együtt állnak .őrt az Őzprai halmokon”. Ebből a dicsért, hazafias, önfeláldozó ■népből egy évvel rá fekete­sárga laöanaság lett volna? Ezt •a kérdést' szeretném a követ- . kező, keltezéssel ellátott kézira­tos mórágyi „Rendeletek és kö­rözvén vek " c. gyűjtemény ada­taival megvilágítani. A máshon­nan ' vett adatokat külön emlí­tem. A Bonyhádon, 1848. március 23-án tartott népgyűlés a „Köz- bátorság és jó rend fenntartósá- gára” választmányt alakított. Borbély Jázisef ev. esperes el­nöklete alatt és annak tagjai közé beválasztotta Perczel Pált és Muttnyánszki Alajost, a többi mind a földművesekből! került ki. (Bonyhád jegyzőkönyve) Az 1848. június 19-én, ugyancsak Bonyhádon megtartott Tolna Vármegye Bizottmánya Bács­vármegye gyors megsegítésére a felkelő csapat főparancsnokának Perczel Miklóst jelölte ki, kapi­tányoknak pedig ifj. Dőry Vin­cét, P.erczel Sándort, Perczel Bé­lát és Perczel Gyulát. (Hiv. köz­löny 1848. június 22). Perczel Mórt, aki ebben az időben Pes­ten tartózkodott, az „Egyenlőségi Társulat” választotta meg a leendő sereg fővezérének. (Ily- lyés Gy.: Petőfi, 287. o.). — Feltűnő, hogy az említett népgyűlésen választott Perczel Pált a Várm. Bizottmány nem jelölte ki, és teljesen kihagyta például Perczel Gyulát, ki 'Kiö­töl a völgységi járás iszolgabírá- ja, 1843-től pedig • főszolgabíró. (Dr. Perczel György közlése). Lehet, hogy tán hivatali tény­kedései váltották ki a nép el­lenszenvét, amit Simándi Béla (Sárköz. 1956. I.) így említ: „A Váralján nótárius: Hagymássy, Tolnai Lajos költő édesapja, ke­mény, nem hajló nótárius össze­szólalkozott a híres Perczel- család egyik tagjával, aki később Bach-huszár lett. Bonyhádi Gyu­lával és azt megpofozta”. Hogy miként lett Perczel: Bonyhádi és Bach-huszár, ezt a pálfordulást következő időrendbeli adatokkal szeretném illusztrálni. — A né­pes Perczel-család a maga egé­szében, mint szigorú Habsburg- párbi ós buzgó katolikus, nem volt valami kedvelt a protestáns telepesektől. Még 1750-ben Per­czel József megengedi, hogy Ma­jas evang. papot tarthat, de rö­videsen beleegyezett abba is, hogy a. templomot bezárják és a papot elűzzék. Bonyhádon vi­szont, igaz jóval később a tole­ráns Perczel Sándor már evang. kasznárt alkalmaz és az 1841. év júliusában itt megtartott evang. kerületi gyűlés püspökét és ki­küldötteit több napon keresztül látta vendégül. (Ofner Pesther Zeitung. 1841. VIII. 26). Az 1830- as évektől Perczel Mór leg ben­sőbb barátja Borbély József evang. esperes és vele tart Per­czel Miklós és Perczel Etelka is (Vörösmarty ideálja). Perczel Etelka vőlegényével, Vojndcs Ba­rabással 1833. júniusában ke­resztszülei lesznek az. újszülött Borbély Vilmos Barabásnak. A többiekrő] Borbély József nem tesz említést, tehát az általa in­dított függetlenségi mozgalom­ban a népgyűlésen még bevá­lasztott Perczel Pálon kívül más e családból nem vesz részt. r 17 rdekes kettéosztottságot ^ mutat Bonyhád ezen idők­ben. A katolikus telepesek többsége a főtértől (Szabadság tér) délre, a mái Perczel Mór utca és annak mellékutcáiban, az ún. Deutschdorfban (német fa­luban), a Perczel-kastélyok és csatlakozó uradalmi épületek közelében, az evang. és német reformátusok pedig az ős ma gyár reformátusrészben, a Petőfi ut­cai ref. templomtól északra, az ún. Magyarfaluban telepedtek le. Ez a kettéosztottság is némi támpontot nyújt, hogy Noszlopi gerillái hóh és kit sarcöltak meg 1.849. július 30-án. Perczel Gyula a forró közhan­gulat hatása alatt még 1848. jún. 30-án felszólítja a községi bíró­kat. hogy 5 napi élelemmel el­látva, július 2-ára küldjék be Bonyhádra a felkelőket. A Gra- cza-féle „Szabadságharc” II. kö­tete 244. lapja még mint „szem­tanút és munkás részesét” említi az ozorai győzelemnek. Az 1849. év tavaszától a földbirtokos osz­tály egy része mór nem áll szi­lárdan a függetlenségi eszmék mellett, titokban már dolgoznak a császári ágensek. Perczel Gyu­la főszolgabíró 1849. március 17- én a közeledő császári hadak hí­rére ármaximálást rendel el, így pl. a marhahús 16 kr„ birkahús 12 kr„ stb.. de ez jóformán utolsó intézkedése itthon, kétessé HEGEDŰS LÄSZLÖ: Látomás a múltról Nádas-szegélyű tó a völgy. A dombon a késő-bronzkor tüzei lobognak. Néhol egy szépmellű nő, pucér gyermek. A nád közt fatörzsből vájt, keskeny csónak ring a hináros vízen, izmos férfi szigonyt emel a fölbukkanó halra. Indás ösfák között szökell a szarvas, dárdát hajit a vadász inas karja. Fején korsóval, asszony lép a fák közt, míg alkony bíborlik vérzőn mögötte. Est borul a kunyhókra, láng világít, farkas üvölt a növő éji csöndbe. A veszély ennyi még, a boldog béke megőrizhető egy-egy jó husánggal. Nem sejti a kis esoport, rá mi vár majd. hogy nemsokára a széles vízen által vad harcosok úsztatnak harci hévvel, nyíl szegzi át a bozontos férfimellet s nője illír ágyasa lesz, ha bátran szembeszállni mer. Ma még mit se sejthet. él a kicsiny közösség, — egy a sokból, — de távoli pusztákon fellobogva, közéig a vész, ideér nemsokára s nem menekít meg erdős partok odva. Majd mennyi vér csordul üt, jaj, nyögés fúl, hány gonosz tűz füstje száll, korma végül, czeréveken át. míg sok sötét' kor után, e dúlt föld népe összebékül. vált a nép előtt. Nő az. ellen­szenv, mikor Perczel Jenő lesz a járási parancsnok, ki azelőtt Jellasich seregében szolgált, Ti­tel körűd (dr. Perczel György adata). Elrendelte, hogy a Mohá­cson tartózkodó császári sereg részére vágómarhát és termeszt- vényeket kell gyűjteni (1949. május 16). Nincs azonban arra adat, hogy a községek teljesítet­ték a parancsot. A vármegye Perczel Jenőt május 19-én hazaáruló­nak bélyegzi, kit el kell fogni, és Földvárra bekísérni. A járási parancsnok azonban még időben meglépett és elkerülte végzetét. Pei'czel Gyuláról hónapokig nin­csen hír. A járás ügyeit Laskó József váraljai jegyző, majd fel­váltva Fiáth István, Kramolin Emil és Erhardt Lajos intézi. Mikor Pécs felől már Bonyhádot is nyugtalanítja az ellenség, Er­hardt Lajos 221 főből álló nem­zetőrséget állít fel, ez komolyan készül még az ellenállásra (1949. július 5). Midőn július 22- én a császáriak betörtek, fel­gyújtották és kirabolták Bátát, a bonyhádi őnség elrejtette fegy­verzetét és beszüntette a gya­korlatozást (Bonyhádi jegyző­könyv). Úgy látszik, akkor vet­ték át a császári ágensek az ún. .^gutgesinnt” (jóindulatú) birto­kosok ismét a járás vezetését. A felkelők még egyszer próbálnak kemény ököllel lecsapni az áru­lókra 1849. júliuis végén, mikor Noszlopi felkelői éjnek idején meglepik Bonyhádot és kemény sai'cot vetnek ki rájuk. (Száza­dok 1953. 2—3. sz.). Hogy ki volt az áruló és kik csatlakoztak hozzá, erre a mórágyi jegyző­könyv augusztus 23-i bejegyzése ad magyarázatot. Perczel Gyula elrendeli: „A Szckszárdon be­tegen fekvő császári katonák ré­szére szalmazsákokat kell le­adni!”. Az 1850. január 12-iki rendelete szerint: „Kötelességévé teszem a községi bíróknak, hogy szigorú felelősség mellett min­den magyar honvédségi szolgálat alatt állt férfit készültségben tartsanak, hogy felszólításra be­száll íthatók legyenek a k. k. ke­rületi parancsnokságnak!”. Bony­hádot a császáriak 1849. augusz­tus 20. táján szállták meg. s ezt nyomban követte a volt hon­védők büntetésből való besoro- zása. Alkalmasnak találtak 34 férfit, kik közül többet elvittek Lombardiába. Alkalmatlannak minősítettek 18. betegnek és testi hibásnak 7 férfit. (Bonvhádi jkv.). Hogy kinek támogatásával sikerült ezt elérniök, nem nehéz kitalálni. p erezel Gyula ismét jelent­kezik 1850. február 5-én, azon rendelettel: „Fegyvereketés Kossuth-bankókat le kell adni!”. Ez év április 29-én közli: „A felségáruló Noszlopi Gáspárt el­fogták és had'törvényiszék elé ál­lították”. Halálra ítélték. Hűséges szolgálatáért, mint „Bonyhádi Gyula” 1851-ben Bé­kés megye főnöke (Bach-komisz- szár), 1859-ben cs. és kir. ka­marás, majd 1864-ben Békés megye főispánja. (Dr. Perczel György közlése). — A Perczel Mór utca 7. szám alatti Perczel- címeres kúria udvarán lévő, dí­szesebb fafaragású veranda teteje őrzi (B. G.) gót betűkkel mo­nogramját. — Borbély József utolsó feljegyzése az időből 1854. június 14: „Feltűnő, hogy a sorozásokon (nem a volt hon­védek közül) a katolikusok, úgy­mint. a zsidók közül csak egyet- egyet találtak alkalmasnak, míg a jóval kisebb létszámú gyüle­kezetünkből kilenc paraszt- legényt soroztak be”. Úgy lát­szik, még tovább folyt a volt 48- as érzelműek megkülönböztetése. Az 1867-iki kiegyezés utáni év­tizedekben Perczel Mór és Bor­bély József néoe híven kitartott a 48-as eszmék mellett, sőt a szélső Justh-párt jelöltjeire sza­vazott. A Perczel-család a 67-es pártot támogatta, ha maguk kö­zül nem léníettek fel valakit képviselői dőltnek. LOVÁSZ PÁL: Évfordulón Add a kezed látod még foghatom Május font eggyé színes ég alatt nyár hője lobbant ránk morgott az ősz és szétzilálta máris arcunk a hervadás Tél van most már semmi más erő sodor kitárul a kapu De várj neked megállt a pillanat körötted sejtünkből kizengő gyerckkacaj fakad Szavak, mondatok, rímek A gyűlölet a lélek atomfegyvere A csillagok a Mindenség titkának betűi Emberszeretet ez, csak ez rendez majd világünnepet Tojás a héjában eszme konokságban zápul Az ököl ütni, zúzni tud a lélek gyógyítani fut Az ifjúság szekerén előre az öregség szekerén hátra világít a boldogság lámpája A tudomány áradó fénykörével a mindenséget övezi a költészet a mindenségen túl az elérhetetlent öleli PALOS ROZITA: Japános Habzik a cseresznyevirág, fehérre festi a szelet; vigyázz, te picinyke bogár, elfú a csodás fergeteg. „Egysoros Fekszem. Arcoktól sebesülten. Vándorok a Hold bearanyozta cipőiket s lépteik nem hoztak szégyent a fényre A Perczel-bútorok Nagytétényben Budapest közigazgatási határá- terek romeke és egyben bizony?* nak majdnem legszélén, a XXII. téka annak, hogy a magyar ász- kerületi Nagytétényben nemrégi- talosok semmiben sem maradtak ben lekerültek a restauráló áll- el más, európai kortársaik ukí- ványok egy szép kastély homlok- gött. zatáról. A kastély ősét I—II. szá- „ , ... . zadbeli alapfalakra emeltette a . Az emeleten levő harmadik ki- mongoldúlás után a Tétény nem- állításnak — „Bútorművészet a zetség. Később a Héderváriak, XIX■ században” — érdekes Tol- majd a török főtisztek lakhelye na megyei vonatkozása is van, lett, míg végül a XVIII század- Itt láthatja az érdeklődő a bony- ban Rudnyánszky József építtette hádj Perczel-kastély egyik szo- át jelenlegi formájára. A kastély bájának teljes berendezését. (A ma múzeum, sőt az ilyen intéz- Magyar Nemzeti Múzeum kiállí- ményekben cseppet sem szűköl- fásán, melyről lapunkban mái ködő főváros egyik különösen ér- megemlékeztünk, van egy másik.) dekes gyűjteményét rejti magá- Perczel Mór 48-as honvédtábor­ban. Az újonnan megnyílt tér- nok aPÍa- a népes családú Perczel mek sorában a bútorkiállítás ka- Sándor, csak rangja szerint tar- pott otthont. tozott a középnemességhez, való­jában sok főúmál gazdagabb A földszinti kiállítás — „Euró- volt. Erről vall ez a kifogástalan pai bútorok, a XV—XV11. század- állanotban levő bútorzat is. A ban” — mutatja be a legrégibb tussal festett, topolyagyökér bo- anyagot és egyben arról győzi rítású berendezés az 1820-as meg a látogatót, hogy a történél- években készült. Nagy, kerek mileg oly változatos korban az asztal, négy szék, egy kanapé otthoni élet nem lehetett túlsá- tartozik hozzá és egy ugyancsak gosan kényelmes. A merev tám- tussal festett szilfagyökér író- lájú hátas székeken — sqabello- szekrény. Utóbbinak lapjára az kon. —— csak egyenes derékkal íi«rves- kezű rendezők ersv köfiirvet lehetett ülni, pihenni azonban helyeztek, mely szintén a Per- aligha. A szekrényeket többnyire czelék könyvtárából származik, a hombárnyi ládák pótolták. Álta- Zalán futását. Aligha esünk a lábán minden darabon látszik, túlhajtott, fantáziálás hibáiéba, ha hogy készítőig ha nem is örökké- elképzeltük. hogy a Pemzeléknél valóságnak, de sok százados hasz- nevelőrirödöti szerző, a fiatal Vo­nalaira szánták azokat. Több ké- rösmarty Mihálv is ült annak nyelmet, otthonosságot csak a ideién ugyanennél az írószek- XVIII. század hozott, melyet az rénynél, melv mellett ma a lá- erneleti kiállítás ..Magyar bútor- togatők ezrei haladnak el. művészét a XVIII. században” „ . . _ , , ,, , címmel mutat be. Gyári tucat- A bonyh?dl Perczel-butorok a munkáról természetesén itt sinns nagytétényi kiállítás különösen szó. egy-egy fiókos sz°krénv, be- szép darabjai, rakásos asztal ihletett kezű mes- (ordas)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom