Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-19 / 116. szám
Kedvező tapasztalatok Kiállták a „összegezve az előkészítés és a vita tapasztalatait, elmondhatjuk, hogy a legtöbb helyen sikerült megvalósítani az elképzeléseket. A kollektív szerződés valóban kollektív munka volt, s az híven tükrözi a két fél álláspontját. Az igazi tapasztalatszerzésre azonban a következő hónapokban kerül sor, akkor, amikor már a gyakorlatban kell majd alkalmazni a kollektív szerződés egy-egy pontját.” A „Tolna megyei Népújság” január 28-án megjelent „Befejeződött a kollektív szerződések megkötése” című cikkünkből idéztük a fenti bekezdést. S most, hogy már több mit egy negyed éve érvényesül a vállalatok belső törvénye, a kollektív szerződés, úgy érezzük, elérkezett az idő, az első tapasztalatok vizsgá- lására, értékelésére. Az építők megyebizottsága mellett működő közgazdasági bizottság a közelmúltban vizsgálta a megye két nagy építőipari vállalatánál a kollektív szerződés végrehajtásának tapasztalatait. Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat Az első és talán legfontosabb megállapítás: a vállalatvezetés és a szakszervezeti bizottság a legmesszebbmenőkig igyekszik betartani a kollektív szerződésben foglaltakat. így például a kollektív szerződés megkötése óta rendszeresen figyelemmel kísérik a «sokként munkaképességű dolgozók helyzetét. Ugyancsak felülvizsgálták a női, valamint a fiatalkorú munkaerők foglalkoztatását. Egyetlen esettől eltekintve — a dombóvári építésvezetőségen egy alkalommal fiatalkorúakat köteleztek túlórázásra — nem történt szabálytalanság. A vállalatvezetés és a szakszervezeti bizottság közös intézkedésének eredményeként azonban ezt is azonnal megszüntették. Az próbát a kollektív ellenőrzés során megállapították, hogy a vállalat, ugyancsak egyetlen esettől eltekintve, helyesen alkalmazta a felmondással kapcsolatos előírásokat. Az egyetlen vitás esetben a dolgozó kevesellte a felmondási időt és annak meghosszabbítását kérte, amelyet a Területi Munkaügyi Döntőbizottság, a vállalat kollektív szerződésére hivatkozva meg is ítélt. Néhány olyan tapasztalat is került a tarsolyba, amelyeket majd az 1969—70-es kollektív szerződés megkötésénél már figyelembe kell venni. így többek között nem rögzítették, hogy az igazolatlan hiányzóknál hány napos mulasztás után lehet a dolgozót kilépettnek tekinteni. Ugyancsak hiányzik a jelenlegi kollektív szerződésből egyes munkakörökben az úgynevezett készenléti átalány megállapítása. Nem tartalmazza a szerződés a hivatalosan kikért dolgozók rendkívüli szabadságával kapcsolatos tennivalókat. Olyan hiányosságok ezek, amelyek szinte természetes következményei annak az új természetű munkának, amelyet a kollektív szerződések összeállítása jelentett, mind a vállalatvezetés, mind pedig a szakszervezeti bizottság számára. Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat Itt is az előbbihez hasonló megállapítással kell kezdeni az értékelést: mindkét fél él, méghozzá helyesen él a kollektív szerződés adta jogaival, ugyanakkor egy-két esettől eltekintve a kötelességeket is betartják. Természetesen itt is akad olyan észrevétel, javáslat, amelyet a következő kollektív szerződés megkötésénél okvetlen figyelembe kell venni. így többek között a jelenlegi szerződésben a döntő- bizottságak és azok feladatai igen szűkszavúan vannak megfogalszerzodések mazva. Ezit feltétlen bővíteni kell az 1969—70-esben. Mint Ismeretes a bérezéssel kapcso'atos kérdéseket külön mellékletben szabályozták a szerződő felek, amelyet mindenkor a kollektív szerződés mellékleteként kell kezelni. Sajnos ezt az egyébként igen fontos előírást a vállalatnál nem tartották be, mert még a vizsgálat időpontjában sem volt mellékelve a kollektív szerződéshez, s így a dolgozók a mai napig nem ismerik az átlagbér kiszámításának módját, az egy-egy termelő egységbe leadott átlagbér-számokat. A vizsgálatot követő napokban minden bizonnyal pótolja majd a vállalatvezetés és a szakszervezeti bizottság ezt az egyébként elég nagy jelentőségű mellékletet. Jók a kollektív szerződések Összegezve a vizsgálat tapasztalatait elmondhatjuk, hogy a két vállalat kollektív szerződése döntő többségében tartalmazza azokat a problémákat, amelyek a két fél között esetleges vitára adhatnak okot. Az a tény, hogy jelentős nézeteltérés, illetve vitás ügy nem akadt egyik vállalatnál sem, azt bizonyítja, hogy a kollektív szerződések jók, és az azokban foglaltak betartását mindkét szerződő fél igyekszik maradéktalanul végrehajtani. Ma már túlzás nélkül megállapíthatjuk az új, és rendkívül jelentős munkát — a kollektív szerződések tervezetének összeállítását, megvitatását, majd elfogadását — a két nagy építőipari vállalatnál, az adott lehetőségek figyelembevételével jól végezték el. És ennek a jó munkának gyümölcse a jó kollektív szerződés. SZIGETVÁRI LÁSZLÓ Az állami szervek és a honvédelmi nevelés A honvédelmi nevelés időszerű kérdéseiről tanácskozott Szekszár- don a járási pártbizottság és az MHSZ járási közponja a községi tanácsok elnökeivel, függetlenített párttitkárokkal és termelőszövetkezeti elnökökkel. A tanácskozás a honvédelmi szövetség átszervezése, a honvédelmi nevelésből a szövetségre, a párt-, állami és gazdasági vezetőkre háruló feladatok tették időszerűvé. Az MSZMP Politikai Bizottságának és a kormány határozatának megfelelően a honvédelmi szövetségnek kell felkészíteni a fiatalokat ■— a néphadsereg igényeinek megfelelően — a katonai szolgálatra. Ez annyit jelent, hogy a sorkötelesek jelentős részét kell kiképezni gépkocsivezetésre, megtanítani a rádiózásra, elektrotechnikai ismeretekre, és általános katonai ismeretekre. A katonai kiképzés színvonala jelenleg már azt követeli, hogy a fiatalok megfelelő előképzéssel, illetve alapismeretekkel vonuljanak be. Az elmúlt évek alatt a katonai technikában bekövetkezett változások, a fejlődés miatt a technikai mérce ma már nem csupán a tűzerő, az egy főre jutó motorlóerő-teljesítmény, hanem az egy főre jutó rádiócsövek, tranzisztorok, fotocellák száma is. A korszerű katonai ismeretekhez ma már elengedhetetlen a megfelelő fokú szakmai ismeret. Ezért kell tehát az alapvető ismereteket; a harc alapvető követelményeit, tehát a fegyverek harci eszközök ismeretét, kezelését is már előzőleg, a bevonulás előtt elsajátítani. Mindezt tehát elsősorban az MHSZ keretében keil a fiataloknak megtanulni — és ebben hárul a korábbiaknál nagyobb feladat a párt-, állami, gazdasági vezetőkre: a kiképzés anyagitechnikai feltételeinek megteremtésében, biztosításában. Az anyagi-technikai feltételek; a kiképzéshez szükséges helyiségek, lőterek, anyagok. Tehát, azokban az iskolákban, amelyekben megfelelő szintű politechnikai képzés folyik, belyet kell, hogy kapjanak a rádiós, a modellező szakkörök, és ezeknek helyet kell adni a községi kultúrhá- zakban is. A szekszárdi járásban a tanácsok már számos helyen adtak a kiképzéshez anyagi segítséget, azonkívül több szövetkezet is. Bátán helyiségadás, fegyvervásárlás, Várdombon, Decken, Mö- zsön lőtérépítés — Mozison ebben a termelőszövetkezet is részt vállalt — jelzi, dokumentálja a közreműködést. Egyetlen ellenpélda — a szedresi tsz-ben a vezetőség hosszabb időn keresztül ineditált azon, adjon-e vagy sem 5—600 forintot fegyvervásárlásra. Hogy a fiatalok között tsz-tagok is vannak...? Helytelen lenne az a szemlélet, amely a községi tanácsok, pártszervezetek szerepét csak az anyagi tényezőkre korlátozná, és figyelmen kívül hagyná azt a lehetőséget, amelyet az eszmei nevelésben való részvétel kínál. Nem elég valakit egyszerűen csak a fegyver, a rádió kezelésére, a gépkocsi vezetésére megtanítani, ha nem hintjük el a tudatot, miért is van erre szükség. A mai fiatalokból hiányoznak a múlttal kapcsolatos élmények. Nem <»upán a felszabadulás előtti múlttal nincs élménybeli kapcsolatuk, hanem a szocializmus építésének kezdeti, hősi szakaszával sem. A felnőttekre vár a feladat, a tapasztalt párt- és állami vezetőkre, a munkásmozgalom aktív résztvevőire, hogy neveljék, segítsék a fiatalokat, segítsenek nekik a múlt és a jelen összehasonlításában: tanítsák meg őket, arra, mit is jelent a szocialista haza, mit jelent a szocialista vívmányaink védelme. Miután a honvédelmi nevelés nem csupán a fiatalokra korlátozódik, a tanácsok, pártszervezetek segítségén, részvételén is múlik a lakosság 15 órás polgári védelmi oktatása, a tartalékosok utóképzése, és több más, elsősorban a honvédelmi szövetségre háruló feladat sikere. A részvétel nem csupán szívességből végzett társadalmi munka. Erre is ugyanúgy érvényes és kötelező a párthatározat, mint az állami, gazdasági, társadalmi élet más területeire. BI. Objektív mérce A zt természetesen senki sem vitatja hogy az új gazdasági mechanizmus körülményei között lehetnek vállalatok, amelyek nem a gazdálkodásuk javításával igyekeznek magasabb nyereséget elérni, hanem spekulációs manőverekkel. Az ilyen törekvések ellen valóban jó, ha már most felvesszük a küzdelmet és mindent elkövetünk — felhasználva a széles körű társadalmi ellenőrzést is —, hogy időben gátat vessünk a jogtalan, meg nem érdemelt haszonszerzésnek. Azonban ma, amikor a nyereség ösztönző szerepe még ki sem bontakozott. és máris a nyereséghajszolás elleni hadjáratról beszélni, és csak erre mozgósítani legalább akkora hiba, mint megfeledkezni róla. Ugyanis, ha csak a nyereségnövelés veszélyeiről esik szó, félreért- hetővé, Sőt érthetetlenné válik az eredeti célkitűzés: a nyereség pozitív hatásainak aktivizálása. Ma éppenséggel arra kell ösztönöznünk minden vállalati, szövetkezeti kollektívát — még ha ezt nem is tehetjük kockázat nélkül —, hogy az adott lehetőségeket mozgékonyán kihasználva érjenek el minél nagyobb nyereséget, aminek eredményeként jusson több a társadalomnak és több a kollektívának is. Erre kell biztatnunk a vállalatokat még akkor is, ha tudjuk: a népgazdaság számára nem minden nyereségnövekedés hasznos. Ez a megállapítás ellentmondásosnak tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy az érvényben levő jövedelemelvonási rendszer szinte automatikusan biztosítja az osztozkodást az elért nyereségen az állam és a vállalat között. Eszerint minél magasabb a vállalati nyereség. annál nagyobbak az állam adóbevételei, annál több forint kerül az állami költség- vetésbe. Igen, ez valóban így van abban az esetben, ha a vállalat nagyobb nyeresége a magasabb színvonalú gazdálkodás, a kezdeményezés, jobb szervező munka, a gyors reagálás eredményeként keletkeznek. Viszont abban az eset- . ben, ha a nagyobb nyereség nem a piád' lehetőségek jobb kihasználásából, a műszaki fejlesztés eredményeiből, az önköltségcsökkentésből, a termelés gazdaságosabb szerkezeti átalakításából ered, legfeljebb csak a vállalat számára jelent magasabb jövedelmet, de feltétlenül káros a társadalom számára. Ugyanis az ilyen módon megszerzett, meg nem érdemelt nyereség, még ha egy jelentős részét az állam el is vonja, mivel nem áll mögötte tényleges gazdasági teljesítmény, megtermelt termék, létrehozott érték, a társadalom megsarcolását jelenti. A szociálista társadalom ^ csak azt a nyereségnövekedést fogadhatja és ismerheti el, amely mögött valóságos teljesítmény áll. Csak az a kollektíva vehet el többet a társadalom által létrehozott értékből, amely arányosan gyarapította is azt. Az ilyen értelemben növelt nyereség a vállalati munka minden elemét érinti. Ezért alkalmas arra. hogy a vállalati tevékenység minőségének, eredményességének objektív mércéje legyen. Eredményesnek nyilvánvalóan az olyan vállalat tevékenységét tekinthetjük, amely a termelés megszervezése során figyelembe veszi a változó népgazdasági szükségleteket, a fogyasztók folyamatosan bővülő, átalakuló igényeit, ezekhez alkalmazkodva, valóságos szükségleteket kielégítő termékeket gyárt, a lehetőség szerinti legkisebb költségráfordítással. Az ily módon elért eredményeknek tük- rözniök kell a vállalati nyereségben, s adott árak mellett meg kell, hogy határozzák annak nagyságát. Ha viszont a vállalatok nyeresége attól függ, hogy a kollektíva menynyire tudja tevékenységét szervezetté tenni, mennyire ismeri fel a szükségleteket, hogy reagál a piac jelzésedre, mennyire törekszik tartalékait feltárni és falhaszná'ni. menynyire takarékoskodik a rábízott eszközökkel, beleértve a termelési eszközöket és a munkaerőt is, akkor ebben az esetben a népgazdaság számára is kívánatos a vá'laiatpk érdekeltségét a nyereség’rvíz kapcsolni, a váll varokat a magasabb nyereség elérésére ösztönözni. JCJzen az alapon minél nagyobb a nyereség tömege, annál magasabb lehet a vállalati dolgozók személyi jövedelmének átlagos színvonala és annál nagyobb a vállalat fejlesztési lehetőség»?. Ily módon azok a vállalatok fejlődnek a leggyorsabban, ott a legmagasabb a személyi jövedelem, ahol a legmagasabb a nyereség, ahol a legjobban dolgozik a vállalati kollektíva. Az állam és a vállalat közötti osztozkodás mértéke hosszabb időszakra rögzített, a vállalati célokra felhasználható nyereségrész, de az állam részesedése is a vállalati tevékenység eredményességétől függ. Jelenleg népgazdasági méretekben a vállalatok a termelésben felhasznált saját álló- és forgóeszközeik minden 100 Ft-ja után átlagosan 7,5 forint nyereséggel számolnak, amiből — az érvényben levő szabályok szerint — 4,— Ft jut az államnak, a többi a vállalatnál marad. A vállalatot illető 3,5 Ft-ból kb 2,— Ft jut feiesztésre és 1.5 Ft a dolgozók részesedésére. Ez a néhány adat számszerűen is bizonyítja, hogy a vállalati nyereség minden forintja, minden fillérje kollektív célokat szolgál. DR. DANKOVITS LÁSZLÓ Csaknem 300 millió forintos költséggel új úttörőváros Zánkán Júliusban új úttörőváros építését kezdik meg Zánkán —; tájékoztatták a KISZ Központi Bizottságánál az MTI munkatársát. Elmondták, hogy a kormány Gaz«lat5ági Bizottsága a közeb múltban megtárgyalta és elfogadta a beruházás programját. Csaknem 300 millió forintot költenek a munkálatokra. Ebből 53 millió forintot az idén, valamint 1969-ben és 1970-ben fektetnek be, a többit pedig a későbbiekben használják fel. A tervek szerint 1974-ben foglalhatják el birodalmukat a gyerekek, de máris latolgatják a határidő megrövidítésének lehetőségeit. Szó van arról, hogy 1971-től fokozatosan adják át az egyes részlegeket, s megpróbálkoznak azzal is, hogy jó szervezéssel, széles körű összefogással 1973-ra hozzák előre az avatás napját. Az új zánkai úttörőváros kevés híján 350 holdas területet foglal el a Balaton partján. Egy részét erdő borítja, a nyári hónapokban egyszerre 3200 vendég fogadására lesz alkalmas.
