Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-17 / 114. szám
Bemutató Sióagárdon Magyar tájak — magyar táncok A korábbi sióagárdi néptánc együttes „jogutóda” a szekszárdi szövetkezeti táncegyüttes első önálló fellépésére készül „Magyar- tájak — magyar táncok” címmel. A bemutatkozás alkalmával, amely vasárnap délután lesz a sióagárdi művelődési házban, hat tájegység táncait viszi színpadra az együttes, s ez alkalommal szintén először önálló zenekari számmal szerepel a zeneiskola tanáraiból álló zenekar. A merész kezdeményezést — amatőr táncegyüttes egész estét betöltő önálló műsorra vállalkozik — szorgos munka, rengeteg gyakorlás előzte meg. Útravaló külföldre utazóknak Újszerű ismeretterjesztő előadásnak lehettünk szem- és ftil- tanui szerdán este Dunaföldvá- ron. A helyi nőtanács társas- utazásra készül Bulgáriába, s titkárnőjének: Sógor Mária pedagógusnak az ötletére, a testvéri országot előzetesen bemutató ismertetésre kérte fel a TIT megyei földrajzi szakosztályát. A TIT képviseletében dr. Pataki József, a szekszárdi Garay gimnázium tanára érdekfeszítő előadásban vezette végig a hallgatóságot Bulgárián, mégpedig egy hatalmas falitérképpel és színes diafilmsorozat vetítésével szemléltetve. így szinte életközelségben tárta a dunaföldvári asszonyok elé a Bolgár Népköztársaságot: történelmét, gyönyörű tájait, gazdasági tudnivalóit, városait, műemlékeit, változatos népviseletét, s mindazt, ami a magyar turisták érdeklődésre számot tarthat. Dr. Pataki József korábban, egy geográfus küldöttséggel, majd turistacsoportot vezetve alaposan bejárta már az erőteljesen fejlődő balkáni országot. Éppen ezért személyes élményeiből, tapasztalataiból merítve, rendkívül hasznos tanácsokat adhatott az először odautazok részére. Végül két óra hosszánál is tovább tartott az értékes előadás, amely után kérdésekre válaszolt az előadó, s tanácsokat adott az útirány megválasztásához és a napi programok összeállításához is, (- b -) Megszédült, vagy eltévelyedett ? Szóbeszéd tárgya a községben, pedig kevesen ismerik pontosan a történteket. Szépen hangzó nyilatkozataira alaposan rácáfolt tetteivel Szentes István, a jó hírű Aranykalász Termelciszövet- kezet fiatal szakmunkása. Évekkel ezelőtt kezdődtek a mendemondák. Talán akkor keletkeztek. amikor Szentes István, a fiatalabb fiú, az 1956-ban disz- szidált, ma Kanadában élő fivérétől csekket kapott. Mesés ősz- szegekről, a valóságosnak éppen százszorosáról regéltek a túlzók. Látszólag befejeződött az ügy és megszűnt a szóbeszéd, amikor három évvel ezelőtt a fivér itthonfelejtett felesége a gyerekkel együtt engedélyt kapott és kivándorolt férje után. Az újabb fejleményeket Szentes István indította meg. Csalóka reményekrkel eltelve írta meg esengő levelét, majd az elutasító választ kézhez véve. epébe mártva tollát, gorombán megszakította a rokoni kapcsolatot. Az általa emelt fegyver most mintha visszafelé sülne el. Néhány napja szokatlan tartalmú, panaszos levelet kézbesített a Magyar Posta az MSZMP Bonyhádi Járási Bizottságán. Címzett: a járás párttitkára A távolban egy hete írt levél így kezdődik: „Tisztelt Titkár Ur! Önhöz fordulok, mivel ebben az ügyben nincs kihez menjek, meg — gondolom —, önhöz is tartozik”. Az apró betűkkel, sűrűn teleírt négyoldalas levélben a Kanadában élő sógornő írja le sérelmeit. Részletezi, hogy annak idején alig egy esztendős kisfiával hagyta itt őt a férje, és nyolc esztendőn át egyedül nevelte a gyermeket, míg 1964-ben mindketten kivándoroltak hozzá. Férje mellett ő ott is dolgozik, de kéthónapos kia3ése van, műtétje miatt. Amikor most húsvét után megkapták a sógor. Szentes István magnetofont kérő levelét, megírták neki, hogy sok a kötelezettségük. Közölték, hogy most ne számítson az ajándékra. mert a házvásárlás miatt tíz év alatt kifizetendő, tízezer dollár adósságuk van. Kéretlenül és ismeretlenül most szinte elszámol a levélben az asszony a járási titkárnak férje fizetésével, taglalva a részleteket és egyéb, állandó kiadásaikat. „Ha én megírom neki is az igazat, hogy most magnóra nincs pénzünk, így kell válaszolnia? Szerintem még ő küldhetné nekünk, hiszen ő kapott a zárszámadáskor 22 000 forintot... Azt írta. hogy küld nekünk szocialista szendvicset. Milyen az? Ezt egy párttag, egy magyar állampolgár ide onnan nem írhat- á. Hiszen az ilyenek egy szél- 'egyintésre, egy perc alatt ellene fordulnak annak, amit hirdettek. ..” — háborog a levélíró a járási párttitkárhoz intézett soraiban. Van-e alapja ennek a háborgásnak? Talán bizonyításnak szánta a mellékleteket, a Kanadába légipostával küldött két hazai levelet. Kétféle hangvétel Kurtábbak ezek a levelek az előbbinél. Az első, az április 17-1 keltezésű írásnak barátságos a hangja, de aránylag túl hosz- szan foglalkozik a kéréssel. „Kéne egy magnó, sürgősen, a tanuláshoz. Itthon nagyon drága és nehéz hozzájutni. Lehet régi is, legalább nem lesz nagy a vám. Ha kell, valahogy pénzzel is segíthetném esetleg. Isten veletek” — olvasható a Szentes István által küldött első levélben. A másodikon se dátum, se aláírás. Gúnyolódás, csúfolódás. Kitételei az alábbiak: „Mélyen tisztelt szegény ország lakói! Elhiszem a nagy nyomorotokat, talán éheztek is. Most a nagy távolság miatt nem tudok alamizsnát adni, kapnátok jó szocialista szendvicset. Ismerlek, mint a rossz pénzt. Olyan sírást levágtál ebben a levélben, hogy Magyarországon a koldus jobban él, mint ti. Velem ne tárgyaljatok, de még levelet se írjatok. Ha ráérek, sajnálni foglak benneteket, szegény Canada magyarjait.” — így fejezi bé. „Rászorulva nem vagyok" Mielőtt Szentes Istvánt megtalálom, annyit tudok meg róla, hogy éveken át ő volt a szövetkezet KISZ-titkára. Három esztendeje vették fel a pártba, de egy évre pártfegyelmit kapott, mert szabálytalanul kezelte a jól működő KISZ-szervezet kasszáját, felrúgta a bálozáshoz előírt engedélykérési szabályokat és amikor szóbakerült, meg akarta verni a tanácselnököt. Akkor szigorú megrovás büntetést kapott, utolsó figyelmeztetéssel. Jó kiállású, nagybeszédű, vitaképes fiatalembernek ismerik. Hasonlókat tapasztalok röviddel ismerkedésünk után, bár néha kerülgeti a válaszadást. — Hogyan keresnek a szövetkezetben a fiatalok? — kérdezem a 25 esztendős Szentes Istvántól. — Jól. Nem szorulnak azok senkire, még a szülőkre sem. Én sem panaszkodhatom — feleli. — Mi a véleménye, van-e köztük olyan, aki más rovására próbálna- boldogulni? — Van. Követelődzők. Magukra költik a keresetüket és egyre többet akarnak. Mikor aztán rajtakapják némelyiket, hogy a fa alatt lazsál, még neki áll felljebb — mondja neheztelve, határozottan. Rátérek jövetelem céljára — Mondja, mit tart arról a nőtlen emberről, aki éves átlagban havonta kétezer forinton felül keres és a nyugati rokonokat pumpolja? Pillanatra meglepődik, de megérti. Azonnal tudja, hogy most már nem általánosságokról beszélgetünk. Tüstént visszakérdez: — Arra a magnóra gondol” Hallott róla? — Igenlő válaszom után így folytatja: — Régi vágyam, azért mert szeretném gyűjteni a régi székely népdalokat. (Hát nem a tanuláshoz kell?) Nem azért kértem én, mert annyira... Ha nem küldenek, veszek egyet — találja fel magát. — Szekáltam őket. Én kommunista vagyok és máskor is lemartam őket. — Most hogy látja saját kérését és a „lemarást”? Ismét visszakérdez: — Ugye, arra utal, hogy legényember létemre, a nagy keresetemmel tőlük kérek? Nem volt ám száz százalékos az a kérés. Rászorult nem vágyói:. Uzsorásán akartam csinálni. Bepörögtem és gorombás- kodtam velük. Kicsit leblamáltam a kanadai szegényeket — feleli — Nem őket blamálta. Mit szólna, ha másnál tapasztalna ilyesmit? — Hallhatta. Elismerem, hogy egy párttagtól nagyon helytelen. Enyhén szólva, nem korrekt dolog az ilyesmi — feleli kényszeredett mosollyal. (Nem is említettük a jövedelemkiegészítést, a háztájiban jó pénzt hozó növen- dékbikákat.) Vagy elmulasztottak vele szemben valamit, vagy hiábavalónak bizonyult. Úgy tartja, csak addig érvényes a rokonság. amíg tarthatjuk a markunkat? Másoknál magasabbra emeljük a mércét? Megengedhetetlenül átlépte tetteivel a családi ügy és a számára kötelezően előírt erkölcs között húzódó vonalat. Eltévelyedett, vagy megszédült? A felelősség megállapítása nem tartozik a mi feladatkörünkbe. Tény, beigazolódott, hogy Szentes Istvánnak sem oka, sem erkölcsi alapja, sem pedig joga nem volt az alamizsna-kéréshez és a gorombáskodáshoz. SOMI BENJAMIN NE Több-e a tej ? Zombán a termelőszövetkezetben eddig az idén kétszer annyi volt a II. osztályú tej, mint tavaly egész évben. Ebből a közös gazdaság vezetői nem arra következtetnek, hogy nőttek a minőségi követelmények, arra gondolnak inkább, hogy a vállalat a tcjtúl- termeilés következtében válogat. A mezőgazdasági üzemekben kedvetlenség tapasztalható. A szakemberek egy része valóban úgy véli. tejtúltermeléssel állunk szemben akkor, ma még távolról sem használták ki a tsz-ek vagy az állami gazdaságok a tejtermelés fokozásában rejlő lehetőségeket. Nálunk Magyarországon ugyanis ma még a három-három és félezer literes fejési átlag mondjuk egy százas tehenészetben szinte rekord. A termelőszövetkezetek többségében a tehenészetekben legfeljebb 2200—2G00 liter tejet termelnek tehenenként. Ha összena- sonlítást végzünk Dániával, akkor azl kell mondani, hogy hol vagyunk még a plafontól? S máris tcjlúltermelés? Erről szó sincs. Elsősorban abból célszerű kiindulni. hogy Magyarországon az egy lakosra jutó tej- és tejtermék-fogyasztás nagyon alacsony. Nehéz megváltoztatni a magyar konyha szokásait, de hosszabb távon mégis csak meg kellene változtatni ügyes, ötletes reklámmal, s amint a a termelés növekedése lehetővé ó teszi, újabb árcsökkenéssel. Mert valljuk meg, ma még egy négyei tagú család vacsoráját tejtermék- 0 kel összeállítani, nem éppen ol- O t só mulatság. De a reklámmal sem Ó dicsekedhet a kereskedelem. Ami van, az ötletszegény, és a bíztató kezdeményezéseket nem követik újabb ötletek. A Tolna megyei Tejipari Vállalat a közelmúltban egy alkalommal megrendezte Szekszárdon a tejtermék-bemutatót. A bemutató sikerült, de egy fecske még nem csinál nyarat. Növeli a mezőgazda-ági szakemberek bizonytalanságát az a körülmény is, hogy az állami gazdaságok kimondottan értékesítési nehézségekről panaszkodnak. Nemrég a Kőgyészl Állami Gazdaság párttitkára is erről beszélt a Tolna megyei pártbizottság mezőgazdasági osztálya an- kétján. A türelmetlenség rossz tanácsadó, de tény, hogy jelenleg a „tejfronton” nincs minden rendben. Egyet remélhetünk csupán, hogy amint az új gazdasági mechanizmus bejáródik, ez a kérdés is megnyugtatóan rendeződik. Horváth József elvtárs, a megyei tanács vb-clnöküelyettese utasításán. a közelmúltban a megyei MEM-osztályon megalakult például egy bizottság azzal a feladattal, hogy elhárítsa az útból az iskolás gyerekek tejjel való ellátásának akadályait. Egyelőre ez a bizottság még nem sokat produkál, azért talán, mert minden kezdet nehéz. Egy bizonyos: tejtúltermclésröl addig nem beszélhetünk, amíg például a bonyhádi szálloda büféjében egy dolgozó délben tejeskávét rendelt és az eladók úgy néztek rá, mintha a szálloda ezüst evőeszközkészletét kérné. Népújság 3 1938. május 17.
