Tolna Megyei Népújság, 1968. április (18. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-11 / 85. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPŰJSÁG, 1968. április 11. Áz üdülési főszezon előtt „ütközet" beutalóért —- A vállalatok kezdeményeznek — Tizennyolcezren külföldre Néhány hónap választ el az üdülési főidénytől Érthető tehát, hogy megélénkült az érdeklődés az' üdülési lehetőségek iránt. Ezekről beszélgettünk a SZOT illetékeseivel. — A fő üdülőidényig még hát­ralévő időt arra használjuk fel, hogy maximálisan felkészüljünk a döntő nyári „ütközetre” — mondta Bölcsföldi Tibor, a Szak- szervezetek Országos Tanácsa üdülési -főigazgatóságának szer­vezési főosztályvezetője. Bár furcsán hangzik az „ütkö­zet” szó, mégis igaz. Hiszen leg­többen a 2—3 kánikulai hónap­ban akarják kivenni a szabadsá­got, s a beutalókért elsöprő ro­hamot indítunk a szakszervezeti üdülési felelősök ellen. — Hazánkban egész esztendő­ben tart az üdültetés, összesen 246 üdülő áll a szervezett dolgo­zók rendelkezésére — folytatja a főosztályvezető. — Amikor vala­mennyiben teljes az üzem, tehát a főidényben. 14 ezren élvezhe­tik az üdülést egy turnusban. A nyári idényüdülők, amikor ta­valy elbúcsúztatták az utolsó vendégeket, azonnal fogadták a tatarozó brigádokat. Egész télen megfeszített munka folyt. Las­GYÁR- ÉS GÉPSZERELŐ VÄLLALAT KERES VIDÉ­KI SZERELÉSI TERÜLETEI­RE csőszerelő, hegesztő, lakatos, kovács, villanyszerelő szakmunkásokat vasipari ismeretekkel ren­delkező gyakorlott raktári kiadókat. A külszolgálatra vonatkozó összes juttatásokat biztosít- iuk. Másodhetenként szabad szombatot tartunk. Jelentkezés személyesen, vagy írásban, Budapest, VI. Paulay Ede u. 52. személy­zeti főosztály. (101) san végére érünk a felújítások­nak és otthonossá tesszük az üdülőket. — Ebben az esztendőben hány szakszervezeti tag üdülhet? — Még asak előzetes adatok állnak rendelkezésre. Eszerint kétszázharmincezer felnőtt dol­gozd és ötvenezer gyermek kap­hat idén beutalót. Ez a szám 10 ezerrel több, mint az elmúlt évben, de ha fi­gyelembe vesszük, hogy 1967- ben mintegy 50—60 ezerrel emel­kedett a szervezett dolgozók szá­ma, akkor ez is meglehetősen kevés. Különösen családos és gyermeküdültetés iránt fokozó­dik az érdeklődés. Ezért szüksé­ges lenne új üdülők építése. — Van is sok ilyen kezdemé­nyezés — teszi hozzá Bessenyei József főosztályvezető-helyettes. — A vállalatok önállóan is épít­keznek illetve bérelnek üdülte­tési célra épületeket. így saját erőből és a SZOT-üdültetés ke­retében összesen mintegy fél­millió dolgozót juttathatunk ked­vezményes pihenéshez. — Mennyit fizet a beutalt? — A teljes költségnek mind­össze 25 százalékát téríti meg. Az állam és a szakszervezet vál­lalja magára a költség 75 száza­lékát. ~r Milyen üdülési lehetőségek lesznek az idén? — Hazánk legszebb tájai vár­ják a beutaltakat. S ezenkívül az idén 18 ezren utazhatnak ked­vezményes külföldi üdülésire. A legszebb szovjet, NDK. lengyel, jugoszláv, bolgár, osztrák, cseh vidékekre kaphatnak beutalót. Végezetül a beutalók elosztása iránt érdeklődtünk... — Ez az idén még fontosabb, mint c-ddig volt. Differenciáltan kell elosztani a beutalójegyeket. Feltétlen előnyben kell részesí­teni azokat a dolgozókat, akik kitűnnek a munkában. A Szak- szervezeti Tanács Elnöksége ha­tározatot hozott, hogy egymást követő esztendőben ugyanazon dolgozó nem kaphat a főidény­ben beutalójegyet. Ezzel az in­tézkedéssel még igazságosabbá akarjuk tenni a beutalójegyek elosztását — fejezte be Bölcs­földi Tibor. R. I­Tanulmányok Tolna megye I. kötet A megye történetírásának nagy állomásához érkeztünk: nyomdá­ba került a Tanulmányok Tolna megye történetéből I. kötetének kézirata.. Hogy ennek jelentőségét felmérhessük, mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy Wo- sinszky könyve óta, vagyis a múlt század vége óta ilyen értékes mű nem jelent meg a megyéről. Felkerestük dr. Puskás Attilát, a Tolna megyei Levéltár igazga­tóját, a kötet szerkesztőjét, s be­szélgettünk a műről. — Milyen előzmények után készült el a Tanulmányok Tolna megye tör ténetéből? — Azzal kezdeném, hogy Tolna megye történetének megírása több mint 120 évvel ezelőtt felvetődött, de mindmáig megoldatlan kérdés. Az 1840-es években Augusz Antal alispán szervezett egy társaságot a monográfia megírására, de e munka a szabadságharc és az utána következő események miatt félbe maradt. Az 1885-ös törvény- hatósági bizottság ülésén határo­zat született arra, hogy elkészít­tetik a megye monográfiáját a honfoglalás 1000. évfordulójára. Ennek eredményeként megjelent 1896-ban Wosinszky munkája, a Tolnavármegye Története I. és IX. kötete. Ez elsősorban a honfog­lalás előtti időket tárta fel, a szo­rosabban vett 1000 éves történet megírására Kämmerer Ernő tör­ténész kapott megbízást, ő azon­ban nem jutott tovább a hatal­mas mennyiségű adat összegyűj­tésén. A 30-as évek közepén dr. Holub József pécsi professzor kezdeményezésére a megye múlt­járól tanulmánysorozat kiadása kezdődött meg. Ezt a vállalko­zást a II. világháború szakította félbe. A megyei múzeum 1962-től megjelenteti a Múzeumi Füzetek­et, amelyek a múzeum tevékeny­ségéről adnak számot. A megyei monográfia azonban ma is csak cél, szándék. A Tanulmányok Tolna megye történetéből egyrész­ről ennek a megyei monográfiá­nak az előkészítése. A megyei monográfia azonnali elkészítésé­ről beszélni egy kicsit irreális lenne, mert annak a feltételei nincsenek meg. Azt előbb meg kell alapozni az ilyen tanulmá­nyokkal. Úgy tervezzük, hogy a mostani első kötet után újabbakat jelentetünk meg a következő években, mindegyikben alaposan feldolgozunk néhány részterüle­tet, s majd körülbelül egy évtized múlva erre alapozva foghat hoz­zá egy munkaközösség a megyei monográfia megírásához. E könyv ennyiben tehát része egy nagyobb távlati célnak, a több mint egy évszázada vajúdó monográfia megalapozásának. — A közvetlen cél? — Elmondani a ma emberének egy csomó olyan dolgot megyénk történetéből, amit eddig nem, vagy alig ismertünk, tudtunk, hogy abból tanulságot meríthessünk a ma és a holnap társadalmi prob­lémáinak megoldásához. Ezzel kívánjuk elindítani a modem tu­dományos alapokon álló megyei helytörténeti munkát. A szocia­lista világfelfogás ragaszkodik a múlt valós feltárásához, s a nagy emberek sokszor céltudatosan el­ferdített, misztikus ábrázolása helyett .elsősorban a tömegek múltját, harcát kívánja bemutat­ni. Ezeket az elveket kívánjuk megvalósítani akkor is, amikor a ma emberéhez szólunk, akkor is, amikor a megyei monográfiát ké szítjük elő, s ezeknek a gondola­toknak kívánjuk megnyerni a me­gyében mindazokat, akik helytör­téneti dolgokkal szeretnének fog­lalkozni, vagy foglalkoztak eddig is, több-kevesebb sikerrel. — Mit tartalmaz az első kötet? Mivel az anyag mir a nyomdában van, azt hiszem ez már nem titok. — Válaszként íme a tartalom­jegyzék: dr. Gyugyi János: Elő­szó, dr. Puskás Attila: Bevezetés, ifj. Szakály Ferenc: A szekszár­di konvent hiteleshelyei és okle­véladó tevékenysége 1526-ig, dr. Szilágyi Mihály: Tolna megye kereskedelme a töfökök kiűzésé­től 1848-ig, dr. Horváth Árpád: A Tolna megyei 1848-as szabadság­harcosok nyomában, dr,. Puskás Attila: A forradalom érése Tolna megyében az I. világháború alatt, dr. Fehér István: Politikai küz­delmek Tolna megyében a II. vi­lágháború végén. A lektori mun­kát nagy hírű tudományos ku­tatók végezték, s figyelemre mél­tó, hogy az egyes tanulmányok­ról külön-külön is igen jól véle­kedtek, hiszen ezért javasolták azok megjelentetését is. — A megye illetékesei támogat­ják-e megfelelően ezt a nagyon ne­mes törekvést? — Mint szerkesztőnek, az a tapasztalatom, hogy e törekvé­sünk a megye illetékeseinek a legteljesebb támogatását élvezi Kevés javaslat valósul meg olyan gyorsan, mint ez. Az egész elgon­dolás tavaly vetődött fel, s a megyei tanács azonnal intézke­dett a megvalósítás érdekében, biztosították a kiadáshoz szüksé­ges 100 000 forintot is. Tulajdon­képpen e gyors, határozott intéz­kedésnek köszönhető, hogy a kéz­irat már a nyomdában is van. Hadd idézzek egy részt az Elő­szóból, amelyet Gyugyi elvtárs, mint a megyei tanács vb-elnök- helyettese írt: „Tolna megye múltjának, történetének megírá­sa régi adóssága a megyének. Ezért támogattuk és támogatjuk a megyei levéltár kezdeményezé­sét, a megye helytörténeti kuta­tóinak lelkes törekvését, amely­nek eredményeként e kötet meg­jelenhetett. E kötet megjelenése nem befejezése, inkább kezdete egy nagy munkának.” — Időközben decentralizálták a le­véltári hálózatot. Ezek az intézmé­nyek a korábbi központositottsáu helyett tanácsi hatáskörbe kerültek. Ez a szervezeti intézkedés hogyan befolyásolta a könyv megjelenését? —- Nagyon kedvezően. Ha nincs ez az átszervezés, nem valószínű, hogy már nyomdában van az anyag. A tanácsosítás nem pro­vinciális megkötöttséget eredmé­nyezett — mint egyesek vélték —, hanem gyorsabb, hatékonyabb in­tézkedéseket. — Mikor kerül a könyv a bol­tokba? — A nyomda a tavasz végére vállalta az elkészítését. — A példányszám? t — Kétezer — fejezte be nyilat­kozatát dr. Puskás Attila. A Kölesdi Téglagyár férfi és női dolgozókat KERES FELVÉTELRE. Munkásszállást és ebédet az üzem biztosít. ________________________(121> — A szakaszvezetőnek jelenti, hogy derék­szíj nélkül jött át az udvaron. Rompez! Kobienszkinek már sok kellemetlensége volt azért, mert ez a légionista még itt lábatlanko- dik. Értette ő jól a kapitányt, és hogy Galamb még élt, az igazán nem az altiszt jóakaratán múlott. Dühtől eltorzult arccal hallgatta végig Ga­lamb jelentését, azután ez a torzulás átment egy állati vigyorgásba. — Hát mast majd elbánok veled. Huszon­négy óra en crapaudine... Latouret őrmester a kapitányhoz ment: ez a büntetés még két. és fél órára is tilos _ volt. Huszonnégy óra, ezen a vidéken, voltaképpen — 196 — kínhalált jelentett Nem vállalhatta a felelős­séget A kapitány azonban nagyon lehordta: — Itt nem vagyunk a hadtápnál! Itt külön­leges viszonyok vannak, és sok minden szabály- ellenes. De másképp nem megy. Latouret ment a fogolyért. Ez már a munka­ruhába öltözve várta ... és... vigyorgott! — Harrincourt! Huszonnégy órát kap en cra­paudine. Meg kell mondanom, hogy ezt nem nekem köszönheti ... És ha ... Mit vigyorog! Maga barom! A huszonnégy óra alatt tízszer is meghal! „Csak egyszer add, Uram Isten, végre. Csak egyszer” — imádkozott magában Galamb, és ha­tározottan boldog volt. Vitték az őrségre. A kapu melleti őrházban laktak a goumier-k is. Spoliaskyt, a gróf urat verte éppen az altiszt egy derékszíj csatos vé; gével. — Te kutya! Elaludtál az őrségen? Te piszok... te.. j Engem büntet meg a hadnagy úr, te nyo­morult.., te alszol? Gyengébb fizikumú ember a trópuson sokszor ájulásszerűen elalszik étkezés után. Hiába min­den, ez az álmosság leküzdhetetlen. Spoliansky vérző arccal bukott a földre. — Ezt a Spoliankyt kössétek a másik csirke­fogó mellé két órára. Az en crapaudine középkori büntetés. A bo­kát és a csuklót megkötik, azután a hason fek­vő ember hátán addig húzzák, amíg a kéz- és lábfejek összeérnek. így lökik be egy letakart verembe. Érezte, hogy a feje tele van vérrel, és a szíve vadul kalimpál, ahogy hason fekszik a veremben. — 197 — Mellette a szerencsétlen Spolianskyt kötötték meg. A napon ötven fokon felül volt, ami a Szaharában nem ritkaság. A vermet lefedték ponyvával. Szörnyű hőségnek kell lenni itt fél órán beiül. Hm... a vér már lement a fejéből, és a szíve is egész rendesen dobog. Mégiscsak órák kelle­nek majd hozzá, hogy így meghaljon ... — Harrincourt... — nyögte Spoliansky — én ;.. nem bírom ki... két óráig... — Ugyan menjen! Két óráig akár pikétet is lehet így játszani. Szájharmonikáról nem is szólva. — De ... nekem tágult aortám van.;. — Hát minek jön a Szaharába, ha ilyen elő­kelő? Ne mozogjon lehetőleg, mert akkor las­sabban kering a vér, és nem szorítja úgy el a kötél. — Maga ... miért mozog... akkor? — Mert én szeretnék meghalni... A meleg már kezdett megsűrűsödni a ponyva alatt, és a két ember kilégzésétől megrekedt széndioxid még halálosabbá tette az izzó nyomást. A ponyva mintha fűtött kályha oldala volna, úgy ontotta rájuk a perzselő for­rósé got, és nem engedte át a visszasugárzó hőt. — Harrincourt..; lihegte a másik — hallgas­son meg... Nem akarom a sírba vinni... amit tudok... Meg kell mondjam ... ki vagyok.. t — Gárdatiszt és elkártyázta, vagy őrgróf és megölte. Oly mindegy ... — Én állami ember voltam ... — Miniszteri tanácsos? — Nem ... Hóhér... — Tessék? — 198 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom