Tolna Megyei Népújság, 1968. április (18. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-09 / 83. szám
1968. április 9. TOLNA MEGYEI NEEŰJSAC s A vízrendezés, a talajvédelem új feladatai Nyilatkozik Berecz László, a koppányvölgyi társulás elnöke A Koppányvölgyi Vízrendezési és Talajvédelmi Társulás megalakulása, 1959—60 óta jól szolgálta a mezőgazdaság fejlesztését; a vízievezető rendszerek felújítása, val, kitisztításával, a társult termelőszövetkézetekben végzett talajjavítással, és még több más fel. adattal. A társulás idei és jövőbeni tervei már az eddigieknél is kiterjedtebb tevékenységgel számolnak. Ezekről a tervekről beszélgettünk Berecz Lászlóval, a társulás elnökével. — Tehát, milyen feladatokra vállalkozik a jövőben a társulás? — Felülvizsgáltuk az eddigi munkát, és így jutottlink olyan elhatározásra, hogy az eddigi te- v lység kereteiből ki kell léptű. .i. Ehhez él kell mondanom, hogy területünk vízrendszere hármas érdekeltségre tagozódik: a vízügyi igazgatóság kezelésében lévő vizekre — mint a Kapás, a Koppány —, a közös érdekeltségű vízfolyásokra, amelyeket a társulás kezelésébe utalt a VÍZIG, és az üzemek kezelésében lévő vízfolyásokra. Ez utóbbiakkal az előző években nem tudtunk foglalkozni, most viszont az a szándékunk, hogy ezeket, az üzemi vízfolyásokat is kezelésbe vegyük,, és öt éven belül, minden termelőszövetkezetben, állami gazdaságban rendezzük. — De ezúttal már nem csupán az árkok tisztítására korlátozódik a munkánk — mert nem elég csupán a belvizeket levezetni, az árkokat tisztítani, hanem magába foglalja komplex vízhasznosítási tervek, rendszerek kidolgozását is. — Mi lesz tehát a sorsa az elvizcsedett területeknek? — Mint mondottam, nem elég az adott területről a vizet levezetni hanem utána a területet hasznos: lani is kell. Ilyenformán lesz olyan terület, amelyen az öntözésre teszünk javaslatot, 20—80 holdas víztározókból. Ahol pedig erre lehetőség adódik, ott halastavat kell létesíteni, vegyes hasznosítással .,, — A vízlevezetés után többféle lehetőség nyílik a visszanyert területek hasznosítására. A szétszórt, 3—4 holdas réteket a lehetőség szerint tömbosítjük, öntözéses rét-legelő táblákat alakítunk ki. Ennek során művelési ágváltozások is lesznek; mintegy nyolctíz százalékkal növekszik a szántóterület a feltörésekkel, amelyeken zöldtakarmányt lehet termel, ni. Ugyanakkor kisebb szántóterületeket füvesíteni kell, a lege- tőtáblák kialakításához. — A köztudatban úgy él, hogy ezek az árterületek kitűnő termőtalajok, tehát nyom. ban hasznosítani lehet? — A gyakorlat mást mutat. A Kapos, a Koppány mentén vagy elláposodott a terület, vagy any- nyira el iszaposod ott az erózió következtében, hogy a hun'uszréte- get vastag agyagréteg fedi —például Értény mellett A természetes talajélet regenerációja ezeken a területeken csak öt-hat év múlva következne be; viszont a mezőgazdasági üzemek érdeke, hogy mindhamarabb hasznosítsák. Újabb és újabb szántással, majd altalajlazítással úgy le lehet rövidíteni ezt az időt, hogy a harmadik évben a legelőt újra lehet telepíteni. — Ez az elképzelés hogyan valósul meg a gyakorlatban? — Még az idén megkezdődik, a Koppány völgyéből kiindulva Koppányszántón, Értényben, Nagykónyiban, Páriban. Koppányszántón lehetőség nyílik 200 hold rét és négyszáz hold szántó öntözésére, részben a Koppányból, részben víztározóból, Nagykónyi- baji 300 hoLd rét, és nyolcszáz hold szántó, Értényben 300 hold rét és 400 hold szántó, Páriban 300 hold rét és 600 hóid szántó öntözésére, — Elegendő lesz-e ehhez a Koppány vízhozama? — A vízgazdálkodás, a tározók, a műtárgyak megépítése arra irányul hogy a téli, tavaszi vizeket felfogja, tehát nem csupán a természetes vízhozamra alapozunk. Ozorán például a szarvasmarhatelephez közel, az érmelléki árok egyik mellékágán épül mintegy 30 holdas tározó, amely egy öntözéses takarmánytermesztö forgóhoz kapcsolódik. Azonkívül a vízgazdálkodás nem merül ki az öntözésben. Emellett olyan, talajvédő gazdálkodást kell folytatni, amellyel vissza lehet tarlaní a csapadékvizeket. — A társulás korábban foglalkozott talajjavítással. A jövőbeni tervekben ez a munka hogyan szerepel? — Területünkön eddig 3200 holdon történt talajjavítás, a hagyományos módszerekkel, és hozzáteszem, elég nagy költségekkel. Most azt az utat keressük, amelyen ezt a munkát olcsóbbá lehet tenni. — Egyébként, ha a tervekről beszélünk, akkor ezt is el kell mondanom, hogy a jövőben jóval több munkát végzünk saját kivitelezésben, mert eddig általában csak tervet készítettünk, megrendelők voltunk mert nem rendelkeztünk a szükséges gépekkel. Most a közgyűlés jóváhagyta azt az elhatározást, hogy egy éven belül beszerezzük a legszükségesebb gépeket. Például kotrógépet, hogy az eddig végzett felújításokon túl a karbantartást is elvégezhessük a vízlevezető rendszeren. Azonkívül szükségünk van árokásó gépre. A szovjet külkereskedelmi képviselettel már levelezésbe kezdtünk, egy, rézsűt is készítő árokásó gép megvételéről. Azonkívül két DT—75-ös traktort is akarunk vásároOmi, megfelelő munkagépekkel — szkrépemel, tolólappal, vakonddrénezővel — együtt. Tehát nemcsak tervezést, műszaki tanácsadást vállalunk, hanem műszaki kivitelezést is. *— A műszaki tanácsadásban lesznek-e új kezdeményezések? — Igen. Egyelőre négy termelőszövetkezetnek nyújtunk talaj- védéhfní tanácsadást, összesen tízezer hold szántóra terjed ki ez a vállalkozás, minimális díj ellenében ■vállaltuk tápanyag-visszapótlási terv készítését. Mérésekkel táblánként és növényenként számítjuk ki a. felvehető tápanyagtartalmat, szerves-, zöld-, nitrogén-, fcáE- és foszforműtrágyában, a hatóanyagot pontosan meghatározva, a talaj vízgazdálkodása és az átiagos évi csapadék- mennyiség alapján. Sajnos, ez évben többet, kapacitáshiány miatt nem tudunk vállalni. Bt. Laboratóriumban A Kölesdi Sajtüzem termékeinek világszerte jó hírneve van. Ez a többi között a laboratórium jó munkáján is múlik. A képen Vörös Jánosné savfokellenőrzést végez. Bakó Jjené VISSZHANG Hozzászólás „A Tolna megyei patriotizmusról“ című cikkhez A könyveknek megvan a maguk sorsa. Nyilván az újságcikkeknek is. A Tolna megyei patriotizmusról írott március .31-i cikk egy fontos kérdést tudatosít, tisztázó vitára indít. Remélem sokunkat. A cikk — írja a szerző — követ dob egy állóvízbe. Én enneX az állóvíznek — értsd: a mi patriotizmusunk pangó helyzetének — rajzát egészíteném ki véleményemmel. Szekulity cikke eleve ismertnek feltételezi a tolnaiság, vagy ha úgy tetszik, a szekszárdi szellemiség meghatározását, ezzel nem is foglalkozik külön. Pedig az lenne a tulajdonképpeni izgató kérdés: mi is ez? A táj adottságaihoz a termelésben alkalmazkodó értelmesség? Az érzék, amellyel az itt lakó nép a kanalat fogó keze ügyébe jó ízeket helyezett? Az a díszítési forma, amely a sárközi szőttesben örökítette meg magát? Az életigenlésnek az a módja, amely mindjárt meglátja az újban a jót és hagyományaival összhangban tudja alkalmazni élete formálásában? Megtestesítője Babits, akinek költészetében olyan jól visszhangzott e táj üzenete is? Vagy Illyés, aki e táj gondolatait olvasta s leírta azt. amit csak az ő avatottsága tudott megértem, hogy az értés közösségét teremtse nekünk? A kisvárosnak az a bizalmas közvetlensége, amely nemcsak városképi benyomás, hanem abban is jelentkezik, hogy a vonatról lelépő utast már rögtön az állomásnál értékeivel fogadja a múzeumban? Nyilvánvaló, hogy mindez együtt és kölcsönhatásban is cl tolnaiság vagy Szekszárd szellemisége. A cikk, természetének megfelelően, e szellemiség hatásfokának növelésére intézkedéseket sürget. Elmarasztalja a közömbösséget, amely a táj értékeit sem veszi észre egyáltalán vagy idejében. Bíráló kedve mögé oda lehet sorakozni, ha tisztázzuk, hogy mindaz, aminek megvalósítását sürgeti: felépítmény, megjelenítése valaminek, amit elsőrendűen kell ápolni és fejleszteni. Mert kétségkívül igaz, hogy a Tolna megyei patriotizmust létesítményekkel jobban is lehet és kell szolgálni, de már maga ez a tény, nem mutatja-e, hogy éppen ezzel a tápláló szellemiséggel van valami baj? Az igazán-élmény, a tudatosság, valamilyen módon kifejezésre js törekszik. Helyes az a látás, hogy minden tolnai rendezvénynek és létesítménynek csak akkor van értelme, ha önmagunkat adjuk. Egészítsük ki azzal, hogy elsőrendűen önmagunknak. Belföldi és külföldi vendégeink így láthatják meg azt a színt, amelyet sajátosan Tolna és csak Tolna képvisel az országban. Minden patriotizmus csak adottságaira építhet. Ez a lehetősége és kiváltsága a miénknek is. GYARMATI GYÖRGY - Váralja Intézkedés a MÉK-nél — cikkünk nyomán Nincs árukapcsolás — Még egyszer a parkrongálásról Három levél, a közelmúltban megjelent cikkeinkre válasz valamennyi. Témájuk különböző, megegyeznek azonban abban, hogy a levélírók egyetértenek a cikkekben felvetett problémákkal. A Baranya—Tolna megyei MÉH Vállalat igazgatóűa ..Lakótelepiről a MÉH-telepre" című cikkünkre reagéSfc. Dr. Széli Gyula, igazgató » következőket írja: „Trösztünk, az említett ügyben, elrendelte a kivizsgálást, amely megállapította, hogy észrevételük valóban helytállóf mivel négy aknafedőt valóban átvert kisátvevőhelyünk cigánygyerekektől. Vállalatunk intézkedett ezeknek az aknafedőknek a haladéktalan \ visszaszármaztatásáról, a károsult vállalathoz. Ugyanakkor a legszigorúbb intézkedést adtuk ki, a gyanús eredetű hulladékanyagok átvételére vonatkozóan. * Reméljük, hogy intézkedésünk folytán, a hasonló jellegéi, esetek elszaporodását megakadályozhatjuk. ’ „Rossz üzleti fogás” címmel Népbolt Vállalat áruforgalmi megjelent kritikai írásunkra osztályának vezetője válaszolt: Greif Antal, a Tolna megyei „A kritika jogosságához nem fér kétség. A vállalat határozott álláspontja, hogy a boltokban semminemű árukapcsolásra, nem kerülhet sor. Az, hogy a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalat részünkre csirkeaprólékot csak úgy hajlandó szállítani, ha. mell- és combhusokat is átveszünk, nem jelentheti az ilyen kényszermegállapodások hátrányos következményeinek áthárítását a fogyasztóra. A fentiekről a boltvezetőt kioktattuk, és szigorúan megtiltottuk, hogy a jövőben értékesítés közben árukapcsolást alkalmazzon Tucsni László a „Szépül lók elleni védekezéshez. svezSzekszárd” című cikkben em- zel mintegy kiegészíti a meglített parkrongálókról ír. Né- jelent Írást hány tanácsot ad a parkrongá„Nem mindent lehet az úgynevezett parkrongálók számlájára Írni. A parktervek ugyanis olyan alapvető tényezőket nem. vesznek, figyelembe, amelyek végül is csak a parkrongálásokhoz vezethetnek. Így például a lakók bútoraikat nem fogják az úttestről a lépcső- házba szállítani, hanem a bútorszállító kocsik állnak a lépcsőház bejáratához. A gyerekeknek vs mozgási tér kell. Minthogy a tervezők —r legalábbis egyelőre — nem gondoskodtak játszótérről, az úttesten fognak labdázni és a parkba beesett labdájukat nem. fogják a füvön hagyni. A Csokonai utcában, ahol a kertváros és a Tarcsay Vilmos utca felé nagy gyalogosforgalom bonyolódik le, s mindez egy keskeny járdán, teljesen felesleges volt olyan széles rózsakertet kialakítani, mert a szélét minden valószínűség szerint le fogják taposni. És végül egy javaslatot: ha már a város nagy költséggel parkosít, akkor javasolom, hogy a neveletlenek és a szórakozottak számára jelölje meg a parkosítást fehérre és pirosra festett cövekekkel és húzzon ki köztük drótot. Ha más nem, ez vissza fogja tartani majd a Mártírok terén is a gyalogosokat attól, hogy torony iránrt közlekedjenek és belevágjanak a parkosításba, éppen ott, ahol kényük-kedvük tartja. Szerintem a legfontosabb azonban az, hogy meg kell tanítani az embereket közlekedni. Ebben nyújthatna, segítséget a rendőrség szigorúbb helyszíni bírságolással.' Maga is? Én is! Mi mindannyian egy helyre megyünk. Hová? Csak egy címet mondunk és ön rá fog jönni: „Szekszárd, Béla tér i. Itt van a Tolna megyei Lapkiadó Vállalat hirdetésfelvevő Irodája. Tartson velünk! Hirdessen a Tolna megye! Népújságban!”
