Tolna Megyei Népújság, 1968. április (18. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-07 / 82. szám
B TOLNA TVTFCYFT NTPÜJfiAO «68. április % Ha csak egy mód van rá, mindig felkeresem a szerkesztőségeket, hógy kollegákkal beszélgethessek. Ezt tettem a minap is. Bementem a Country Life című angol mezőgazda- sági hetilap szerkesztőségébe, ahol beszélgetés közben az egyik Icollega elővett két levelet. Mindkét levélnek története van. Mindkét levelet ugyanaz a hölgy írta. Az egyikben azt kérte a szerkesztőségtől: írják meg, hogy hány tyúkhoz kell egy kakast tartania. A szerkesztőség válaszolt: elég, ha tíz tyúkhoz egy kakast tart. Postafordultával ismét levél érkézéit á hölgytől. Tömören csak ennyit írt: „Egy szavukat sem hiszem. Válaszuk férfiakra jellemző nagyképűség!’’ Lehet, hegy ez nagyképűség, de akkor mit szóljon az ember annak a svájci polgármesternek a felhívásához, aki gyermekeket akart elhelyezni magánszemélyeknél. Megírta a felszólítást, amely így hangzott: „Aki gyermeket akar, jelentkezzen a polgármesternél, és közölje, hány fiúra vagy lányra tart igényt." Nem tudom hányán jelentkeztek, sőt azt sem tudom, hogy a polgármester miként elégítette ki az igényeket, azt viszont tudom, hogy Amerikában még a betörőknek is dol- gozniok kell. Éppen nemrég történt, hogy három állig fel- fegyverzett New York-i bandita behatolt egy külvárosi benzinkút irodájába, leütötte a kútmestert és segédjét, majd feltörte a kasszát. Mivel kevés pénzt találtak a kasszában, az ájult embereket levetkőztették, gúzsbakötve bevitték őket egy kamrába, azután egyenruhájukat felöltve teljes órán át szolgálták ki az üzemanyagért megálló autósokat, hogy valami pénzt mégis hozzon a vállalkozás. Nálunk ilyen még nem történt. Nálunk a betörők legfeljebb a gondolatáig jutnak el annak, hogy ahová betörtek az egy munkahely — de az már eszükbe sem jut, hogy ott dolgozni is kellene. Egyébként, ha őszinték akarunk lenni, akkor meg kell mondani: van egy pár ilyen gondolkodású ember a nem betörők között is. Viszont olyan ember már nincs nálunk, mint amilyennel Milánóban találkoztam, öt csak az utcán láttam, a feleségét viszont a bíróságon, amikor éppen előadta a panaszát. A férjére panaszkodott. Azt mondta: a férjének különös rögeszméje van. Azt képzeli magáról, hogy ő egy nagy ember, és ezért minden este órákig tartó előadásokat tart neki. Ha aztán a szónoklat után úgy találja, hogy a felesége nem tapsol kellő lelkesedéssel, 24 órára bezárja a fürdőszobába. Különös ember. Ilyen ember nálunk soha sem volt. Méghogy a fürdőszobába zárja... Javában tart mindenütt a világon a futballszezon. És vannak helyek, ahol a nézők még nem pártoltak el a labdarúgástól. Nemrég találkoztam például egy skót ismerősömmel, aki nem kevesebb, mint százötven kilométert gyalogolt, hogy megnézze kedvenc labdarúgó-csapatának mérkőzését. — És látta? — Már nem volt erőm átmászni a kerítésen. Nekem meg arra nem volt erőm, hogy végignézzem két magyar csapat mérkőzését a televízióban. Mi tagadás, elszunnyadtam. A feleségem ébresztett fel. — Ébredj, már tizenkettő van! — Kinek a javára? A mérkőzés végeredménye 0:0 volt. Nem mulasztottam semmit. Sőt, még nyertem is. Álmodtam. Azt álmodtam, hogy Szekszárdon, Magyarországon először előadták a „Szimfónia a söröshordóról’’ című művet, amelyet a kaliforniai egyetem professzorai komponáltak. Két hétig tartózkodtak a sörgyárban és magnetofonszalagra vették az összes hallható zajt. És ezt a müvet Szekszárdon nyáron játszották el. A közönség elégedett volt, mert ha sört nem is kapott, legalább a sörgyár zaját hallhatta. Ilyen műveket kellene előadni. Meg olyanokat, amelyek a munka zaját adják vissza. Én hallottam egy ilyen művet. Méghozzá az angol televízióban. Rolf Libermann szimfóniája volt ez, amit a mester 1S6 Írógépre komponált. A hagyományos hangszereket írógépek, sokszorosítógépek, számológépek, távírógépek. pénztárgépek helyettesítették. Csodálatos volt az összhang. Még a pénztárgépek sem fogtak falsot, mint ahogy az nálunk elő-eiőfordul. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: 5 millió voltos atomgyorsító készül Debrecenben Beszélgetés dr. Szalay Sándor Kossuth-díjas akadémikussal Az ATOMKl kis Korunk egyik leggyorsabban fejlődő tudományága az atommagkutatás, amelyre a fejlettebb országok nemzeti jö/edelmük számottevő hányadát költik. Magyarországon két intézetben folyik atommagkutatás: Budapesten a Központi Fizikai Kutató- intézetben és Debrecenben a Magyar Tudományos Akadémia Atommag Kutatóintézetében (ATOMKl). Meglátogattuk Debrecenben az ATOMKI-t és az ottani munkáról tájékoztatást kértünk az intézet igazgatójától, dr. Szalay Sándor Kossuth-díjas akadémikustól. — Az ATOMKl viszonylag szerény méretű és csupán 130 fős létszámmal dolgozó Intézet — mondotta. — Már régen szerettünk volna egy 5 millió Voltos elektrosztatikus típusú atomgyorsítót építeni, ötéves tervünkben most kaptunk rá beruházási fedezetet és jelenleg a fejlesztési munkáknál tartunk. — A Van de Graafí típusú atomgyorsítón már több mint egy évtizede végzünk eredményes kutatómunkát a maximálisan elérhető 2 millió Volt ere jéig. Rengeteg tapasztalatot szereztünk és a berendezés nagy szerepet játszott az egyetemi fizikusképzésben. Ez a berendezés egy terem közepén, a meny- nyezetre felfüggesztett gömbön állította elő a kétmillió Volt feszültséget. Hogy az ötmillió Voltot üzembiztosán tudjuk kezelni a gyorsítót egy nyomásálló acéltartályban kell elhelyeznünk, amelyben csaknem 20 atmoszféra nyomású gáz biztosítja a szigetelést az elektromos átütés ellen. — Külföldi tapasztalatok alapján építettünk egy tartály (tank) típusú gyorsítót A gyorsító modelljének felépítése során is jelentkeztek már azok a technikai nehézségek, amelyek a nagy generátornál fokozottabban várhatók. Az egyik legnagyobb probléma a nagyfeszültséget kibíró gyorsító cső elkészítése. A kerámiai anyagok — például a porKarcagi Üveggyár egyik üvegfélesége kiválónak bizonyult. A kis gerterátor modelljét a tudományos vizsgálatok szolgálatába állítottuk: mesterséges atommag átalakítási folyamatokban vizsgáljuk az atommag finomabb szerkezeti tulajdonságait. — Közben dolgozunk a nagy generátor fejlesztésén, amelyet 3 méter átmérőjű, körülbelül 9 méatomgyorsító modellje. zünfc el. Ez igen nehéz technikai feladat, amelynek megoldásán dr. KoltáY Ede a fizikai tudományok kandidátusa vezetésével, gyorsító osztályunk dolgozik. Ha a generátor minden tekintetben beváltja a hozzáfűzött reményeket, akkor a hazai atommag- kutatás jelentős mértékben előrelép, — mondotta befejezésül dr. Szialay Sándor akadémikus. Hal ácsi Dezső celán — erre a célra nem . a legtökéletesebbek, de szerencsére a tér magas acéltartályban helyeMágneses szívvizsgálat A Szovjetunióban a voronyezsi politechnikai és orvostudományi főiskolán új, a szív rendkívül gyenge mágneses terének mérésén alapuló diagnosztikai módszert dolgoztak ki a szívvizsgálat számára. Ily módon számos olyan tünetet mutatnak ki, amelyek az elektromos szívvizsgálat során nem jelentkeznek. A magnetoksr- diográf nak nevezett műszer konstruktőreinek ki kellett küszöbölniük a földmágnesség, valamint a különböző ipari berendezések és vezeték zavaró hatásait, ami igen bonyolult feladatot jelentett. Ez a műszer nem szünteti meg az elektrolcardiográf használatát, sőt, azzal párhuzamosan alkalmazható. A szívdiagnosztl- kai elemzés a két műszer adatainak összevetése alapján végezhető el, a korábbiaknál sokkal nagyobb pontossággal. Szuperszónikusolc cseppfolyós metánnal Az amerikai kutatók kísérletileg bebizonyították, hogy szuperszonikus repülőgépeknek cseppfolyós metángázzal való üzemeltetése mintegy 30 százalékos tel- jesíttnénynövekedéssel jár, s ez a közvetlen üzemköltségeket 36 százalékkal csökkenti. A metángáz előnye, hogy égéskor nem képződik füst, megszűnik a kokszlerakódás és a tüzelővezetékdugulás. Egy hal, amely csomót kö El tud-e olvasónk képzelni egy halat, amelynek négy szíve van, szeme viszont nincs, amely hónapokig elél táplálék nélkül, és csomóba tudja kötni önmagát? Nem? Pedig van ilyen hal. Neve nyálkás angolna, vagy vakhal, a mélytengeri halak csoportjába tartozik. Külseje jelentéktelen, húsa a gumihoz hasonló, s ezért nem vonzó halászzsákmány sem az ember, sem a tengeri ragadozók számára. Annál inkább érdekli azonban a természettudósokat, mivel ez a halfajta a gerincesek legalacsonyabb fajához tartozik. Szervezeti felépítése és életmódja csak az utóbbi időben vált ismeretessé. Húsz fajtája van, ezek közül talán a legérdekesebb a csendesóceáni vakhal. Teste 25—40 centiméter hosszú, a tenger mélyén él 20—300 méter mélységben. Mélyen az iszapba fúrja magát, a homokos részeket elkerüli. Ritkán eszik, mivel testében nagy zsír- tartalélcai vannak, anyagcseréje pedig igen lassú. Egy amerilcai természettudós hét hónapig tartott akváriumban egy nőstény vakhalat táplálék nélkül, és az ennek az időszaknak a végén ikrákat rakott le! Mint neve is mutatja, ennek a halfajtának nincs szeme, csak két fényérzékeny pigmentfolt a fejér. A látás érzékszervét a különlegesen ■ fejlett szaglóérzék és az érzékeny tapogatók pótolják. Amikor megéhezik. 1dbi'ijik er. iszapból, s a vízben úszva fejét önmagán lassan jobbra, balra ingatva a szaglászó kutyára hasonlít. Ha zsákmányt észlel, nyílként suhan előre, körülfogja áldozata testét, és éles nyelvével feldarabolja a húsát. Áldozatának fojtogatása közben testét csomóba is köti rajta, hogy még halálosabb legyen a szorítása. Vérkeringési rendszere szintén különös. Szíve a kopoltyújában helyezkedik el és munkáját <*■ vénákban levő „pótszivek’’ segítik. A négy szív más-más ritmusban dobog, ugyanis a vakhalnak nincs szimpatikus ideg- rendszere, amely belső szerveinek működését irányítaná és ellenőrizné. Ellenálló valamennyi fertőző betegséggel szemben. A természettudósoknak nem sikerült ennek a különleges immunitásnak okát megállapító:' (Magyar- Szó)
