Tolna Megyei Népújság, 1968. április (18. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-28 / 99. szám
Kádár György gobelin-terve és Antal Károly nagyméretű Körösi Csorna szobra a XI. magyar képzőművészeti kiállításon. Apollinaire és az érthetetlen költészet Két hete'fáj a fogam. Kell eh- ' hez magyarázat? Ha hideget ' eszem, sajog. Ha meleget eszem, I sajog. Ha cigarettázom, sajog. | Ha lélegzetet vedfcek, sajog. Ha beszélek, sajog. Egyszóval akkor szűnik csupán a fájdalom, ha becsukott szájjal hanyattfekszem az ágyon. Úgy elviselhető. De mivel ezt enyhén 1 szólva ritkán tudom megtenni, rászántam magam, hogy elmegyek a fogorvoshoz és kihúzatom. Ä gondolatot- tett követte és egyik délután elmentem. A belső vívódás, ecsetelése nem tartozik ide, mindenesetre talán a fogfájósoknak nem kell magyaráznom, milyen hősi cselekedet volt ez részemről. A várószobában többen ültek. Általában valamennyien ködös, nehéz tekintettel néztek maguk elé. Az ajtó nyílására felemelték a fejüket és végigmórtek. Majd az egyikük megszólalt: — Most van itt először? — Igen, kérem — feleltem engedelmesen —, s remélem utoljára. — Húzás? — kérdezte egy másik beteg, ötven év körüli nő, aki türelmetlenül cigarettázott. — Szeretném, hetek óta fáj. — Hátulsó fog? — szólt közbe a harmadik, alacsony, kopaszodó ember, nyitott szájában alig lézengett egy-két fog. Szemmel Bérivel József: FOG Midőn az első világháború kitalálnia, hogy a szerző mily ér ^ után az izmusok áradata élőn- téket, jelentést tulajdonít nekik, láthatóan 'nein""először" van' itt. j_7 -• * - *- 1 csak bólintottam. tötte az irodalmat, azt hittük, azaz — hogy úgy mondjuk — hogy e zűr az egyetemes felfor- ultraszimbolista volt. De ő re- dulás következménye, káosz az mete-magányban írt, minden irodalomban is, bomlástünet és közlésvágytól szűzen, s ha Huys- egyben útkeresés. Tudtuk, persze, mans különc-korában fel nem hogy az új irányzatok és isko- hívja rá a figyelmet, mint kálók mind egy-két évtizeddel előbb löncöknek való különc költőre, keletkeztek, ám — úgy véltük — tón haláláig ismeretlen marad, már akkor is egy hanyatlóban Verseit így is csak negyvenöt levő korszak szüleményeiként, s éves korában adta ki negyven a háború csak forrpontra heví- fényképezett példányban. tette erjedésüket, mint a láz a AvoUinaire azonban telies lappangó betegség csíráit; utána AVouinavre azonoan teljes csillapodásnak, leülepedésnek kell következnie Á történtek iaazolni na9y Jrancia formabontó festők, következnie. A történték igazolni pi Derain, Braque nyomdlátszották ezt a hitet, a kuoiz- . _■____________ mus, dadaizmus szimultanizmus, hirdetve igakonstruktivizmu's, aktivizmus és ? “ „ mH teoréma-bábálta .rod.« “Srt ZSSbt'koSl O««1“» kívzbtkapcsolíia: tugal9*SHÄr Ä.TÄJS& sä pen a szürrealizmus es az exp- « ökerei Heinéig Whitressziomzmiis tartottak magú- „ r . . kát, nyilván, mert a valóság ele- y ,^Vulnak vissza. rormai ’ _ _ ____1, __ kulockodesem atut az erzesek v en anyagából ragadtak fel valamit, ami csak az ő eszközeikkel emberi igazsága és a képzelet keresetlen, spontán csapongása. — Na, magát sem irigylem — vette vissza a szót az első. — Nekem háromszor kezdte el az egyik hátulsó fogamat, csurgott rólam a verejték, azt hittem, fel sem állok többet a székből. — Injekcióval? — szólt közbe megint a kopasz. — Mit ér az? Elmegy annak az ereje. , — És még ráadásul külön fájdalom — kontrázott a néni. — Amíg összeszurkálják az ember száját, ki is húzhatják a fogát. Szívem hirtelen nagyon hevesen kezdett dobogni, s éreztem, hogy a fogamból, lassan, de felismerhetően „kiáll” a fájdalom. — Van egy ismerősöm — szólt közbe valaki. — Azt is beültette az orvos fogat húzni. Míg elfordult a fogóért, az ismerősöm megszökött. Nem bírta idegekkel. — Hát jó idegek kellenek hozzá. az biztos. — Magának vésni kell? — Vésni? Nem, nem tudom ... — szeppentem me'?. — Azt hiszem, nem kell vésni. Különben is mi az, hogy vésni? — Az? Aláfeszítenek a fognak egy kis rudat, aztán egy kasszájában apró fehérség, amelyen átütöttek a vérfoltiok. — Húzás volt? — kérdeztem. A páciens bólintott. Szólni nem tudott, csak nézett keservesen. Meg akartam kérdezni, fájt-e, de elég volt az arcára nézni, és bennem már valami iszonyatos félelem támadt. Felálltam és elkezdtem fel-alá járkálni a várószobában. Közben biztattam magam: nem szabad itthagyni, ha egyszer eljöttem, ki kell húzatni. — Pótolni nem kell magának? — Nekem? Hát... azt akartam, hogy a kihúzott helyett tegyenek másikat. — Akkor köszörülni is fognak? — Mit csinálni? — Köszörülni. Olyan érzés, mintha az ember fejét darabokra fűrészelnék, és állandóan ott érzi az ember a szájában az égést. Mintha égetnék. Megálltam. Hirtelen szemem elé vetődött néhány kép régi történelemkönyvekből, amelyek az inkvizíciót ábrázolták. Aztán megint az jutott eszembe, biztosan csak el akarnak rémíteni, nem is olyan fájdalmas az egész. Az orvos kiszólt: — Húzatni akar valaki? — Igen... — szólaltam meg gyámoltalanul. — Szeretnék. — Na jöjjön, beadom az injekciót. összeszorítottam a fogam és beléptem. Azt hittem, a halál következik. * Egy hét múlva megint' ott ültem a várószobában. Magam elé bámulva ködös, nehéz szemekkel. Az ajtón egyszer egy fiatal nő lépett be, idegesen, arcára szorított zsebkendővel. Leplt egy szabad helyre. — Először van itt? — kérdeztem. A hölgy bólintott. — Húzás? Megint bólintott. — Na, magát se irigylem. A nő nagy ijedt szemekkel nézett rám. És én elkezdtem ecsetelni a foghúzás borzalmait, és nem volt semmi lelkiismeretfur- dalásom. Igaz, akkor, amikor nekem húztak, egy cseppet sem fájt az egész, de igy utólag, egy hét múlva 'mégis azt hiszem, hogy nagyon fájt, és az én esetem egy egészen rendkívüli eset volt. Mások is belekapcsolódtak a beszélgetésben és néhány perc múlva a fiatal hölgy olyan fehér volt, mint a halott. Ült magába- roskadva és látszott, hogy remeg a szájaszéle. Tabi László : Előkelő dolog volt UMezhM EUr,iota»*«- nbbii köz, ún tak program nélkül, míg a többi ín -iT keni ormában raizolt izmusnál előbb született meg az IS Kepjormaoan rajzolt .7 „ *„7 verseket, ami a bizánci dekadens emelet, mint a mu. Bennmara- , , i , 7, dúsuk bizonvítia hoav történelmi Soltészét találmánya volt, s amit aasuk oizonynja, nogy történelmi a barokk felújított. Az esőről erők működnek az irodalom által , , 7 , .., ,7 , . — is, s arról tanúskodnak hogy a rt. verset például hulló ewwza- páccsal utogetik. Csillagokat lat iátszmu nem ért véaei a kor lak alaklaban szedette ki, másik j az ember. még nem számolt le önmagával. %a^úLó'n folton mKfe' u Mtagának VÉStek mál’? ~ Ahogy a második világháború az sbZl kerdeZtem naiVan' elsőnek hatványozott folytatása ’flevZn uTz ftö “S:t Mr is, midőn az elméleti az elcsitultunk látszott impulzu- ,,, . , sok, legtöbbnyire a szürrealizmus ektarsai felesküdtek, mar reg ’ - - elmerültek a feledésben. programok, amikre ő és nemzeés az expresszionizmus gyűjtőnevei alá foglalva, minthogy kalapjaik alatt minden kötetlen megnyilvánulás elfér. Igaz, hogy az ősöreg egzisztencializmus váratlanul kitört koporsójából és eget kért, de úgy tetszik, valódi életképesség híján, máris visszatérőben van megérdemelt sírja felé, s nyomában a strukturalizmus iparkodik teret hódítani. Nem kétséges: még mindig átmeneti korban élünk, melyben a bomlás és a kibontakozás elemei keverednek kibogozhatatlan kuszasággá. Ennek az átmeneti korszaknak elején és élén áll Guillaume Apollinaire neve, s a. halála (1918) óta eltelt fél évszázad csak megerősítette irodalomtörténeti pozícióját. (Ehhez minálunk Kassáké hasonló.) Származására nézve lengyel volt, eredeti neve Kostro- wiczki, 188Ö-ban született Rómában, de Párizsban élt, ez lett igazi hazája. Mint francia katona harcolt, IS 16-ban rokkantán tért tússzá, s két évre rá meghalt, tehát meg sem érte a káoszt. Ö volt az első „érthetetlen” költő, mármint szántszándékkal, programszerűen az. Mert Mallarmé már egy emberöltővel az ő fellépése előtt megteremtette a poé- sie pure-t, a tiszta költészetet, ám igazi franciához illőn matematikai modorban: k*l ’eményei olyanok. mint érv- • >,'iebrai képlet, a szavak bennül\ mint ® j betűjegyek, s az olvasón-ak kell 1 VÄRKONYI NÁNDOR — Nekem? Négyet. Mondhatom magának, nem gyerekjáték. Borzasztó. Éreztem, hogy lassan kezdenek összefolyni előttem az alakok, homályos köd borít mindent. Akkor nyílt az ajtó. Kedves mosollyal kísért ki a fogorvos egy beteget. A beteg CSERHÁT JÓZSEF: Sorbnnállás vigaszért Odakint a „minden csínyre friss” hónap repültet madarat, csak a világ siratóasszonya ül a sötétben, nem a kifelé figyelő, hanem a halálba mélyen belehalló aki a háború alagsorában úgy érzi: magára maradt. Elhagyta már a kitartó házőrző eb is: a félelem. De ez a kedves, zabolátlan, ez a tréfákra igen fogékony, hajlamos idő megfogta kezét; vezeti, húzza, kifelé, ahol a hajnal nem ismer határt, kenyérszagot megszimatolva remegnek az aprópénzú fák. Ennyire csak egyszer kapható vigasznak a tavasztól a szó és ami táplál: akármi. A bimbók illatos olajkúlja nem apadt ki. Csobogja, hogy érdemes a sorba beállni: igen mélyről a romok alól, műgonddal hajt az örök fű — leköti bennünk a sivatagot. Somosné, pontosabban: a szép Somosné, még pontosabban: a még mindig szép Somosné valamelyik nap heves főfájással tért meg otthonába a Hulladék Gumiból Export Gyermekjátékokat Előállító Kisipari Szövetkezetből, ahová mint bedolgozó bevitte volt a bedolgozott bedolgokat. Levette Belgiumból származó gyíkbőr cipőjét, melyet egy azóta disszidált barátnője révén valamelyik futballistától vásárolt még tavaly, levetette selyemruháját, melyet egy távoli rokona hozott még tavalyelőtt egyenesen Párizsból, levetette páratlanul áttetsző nylonharisnyáját, melyet egy régi jó barátja küldött Brazíliából, s levetette végül természetesen perion kombinéját is, melyet egy török kereskedelmi utazótól vásárolt egy intim belvárosi cukrászdában, még három évvel ezelőtt. Ezek után egy valódi angol szappannal lemosta orcájáról a valódi holland, rúzst, melyet Bécsben vett még ősszel, amikor egy társashajóval ott járt. Ezt követőleg gyorsan ágyba bújt, mert a hideg rázta. Minthogy reggelre sem lett jobban és meglehetősen magas láza volt, orvost hívott. Az Jcörültekintően megvizsgálta, s miközben porokat írt, így szólt: — Asszonyom, önnek ázsiai influenzája van. Holnap újra eljövök. Somosné tehát magára maradt ázsiai influenzájával, s vegyes érzések kerítették hatalmába. Bár a feje még mindig hevesen fájt, s a reggelit — melyet a közben megérkezett Terus néni elkészített — jórészt otthagyta, valami csendes büszkeség járta át egész valóját. A lapokban már többször is olvasott erről az ázsiai influenzáról, de eddig még senkitől sem hallotta, hogy ez Pesten is előfordult volna. Eszébe jutott, hogy olvasta: Európában eddig csak Franciaországban tűnt fel az ázsiai influenza,, s a. tengeren túl. Kanadában észleltek néhány esetet. S íme, most talán elsőnek az országban ő kapta meg. Van ebben valami előkelő, valami stílusos, s habár a feje csaknem úgy fáj, mint egy közönséges magyar influenza esetén fájna, azért a közérzete valahogy mégis más, tagjai jóval zsib- badtabbak ée. vaui. mines érdekes, az orrát egyáltalán néni kell fújnia. Milyen ügyes, célszerű újdonság! Délben némi örömmel állapította meg, hogy a porok, amelyeket bevett, mitsem használtak. No, persze — gondolta. magában — magyar porokkal nem lehet külföldi influenzát gyógyítani, s minthogy most már nem lehetett kétsége afelől, hogy szervezetét valóban importvírusok támadták meg, telefonált a barátnőinek, s eldicsekedett a dologgal. Kinek legyen ázsiai influenzája, ha nem Somosnénak? — kérdezték a barátnők önmaguktól, kissé irigykedve — neki volt először papucscipője, nylonkarórája és szilon esőköpenye is. A házbelieknek Terus néni mondta el, hogy ázsiai influenza köszöntött be hozzájuk. Mindenki tisztelettel nézett a Somos- lakás ablakaira. Hiába, no — mondta a segédházfelügyelő felesége —. protekcióval minden sikerül. Harmadnap felkelt, negyednap elment szokott cukrászdájába, ahol barátnői lelkes örömmel fogadták, — Milyen volt? — kérdezték kórusban. — Gyerekek — felelte Somosné a kávéját kevergetve —. azt nem lehet elmondani. Azt érezni kell.
