Tolna Megyei Népújság, 1968. április (18. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-28 / 99. szám

1968. április 28. TOLNA MEGYEI NEPŰJSÁG „Ha kérni lehet még valamit a rádió, a te­levízió útján az ország lakosságától, én azt kérném, hogy abban a szellemben, ahogy há­rom napon át a Hazafias Népfront kongresz- szusa tanácskozott, minden alkalommal minden fórumot — és ilyen fórum nem kevés van Ma­gyarországon — használjanak fel arra, hogyha úgy látják, hogy az adott szótól eltér az, amit cselekszünk, akár a legfelsőbb szinten, akár lentebbi szinteken, tegyék szóvá, mert úgy tu­dunk rajta segíteni és javítani. Nekünk elha­tározott szándékunk a demokratikus légkör to­vábbi erőteljes fejlesztése, és ehhez a lakos­ság széles rétegeinek állandóan segítséget, ösztönzést kell adniuk" (Részlet a miniszter- elnök rádió- és televíziós nyilatkozatából.) Az önérzet tájai T. bátyám, a felszabadulás előtt soha nem panasz­kodott, pedig lett volna rá oka. sőt többnyire dicse­kedett, holott, ha öntudatos ember, akkor inkább res­tell keddk. Nem volt öntudatos. Szolga volt. Mi­közben térdére ül­tetett, s lovagol­ta tott, bőbgezé- dűen a báró úr­ról mesélt, aki koccintott vele, s azt mondta néki: derék magyar em. bér vagy fiam. Még vállon is ve­regette. T. bá­tyámat az a váll- veregetés szinte kicserélte. Visel­kedése megválto­zott, gőgösebb, rá­tarti bb lett, s ahol tehette, el­mesélte: „A hordályból kihordtuk a szal­mát, a pékvancot beraktuk a mar- haistáUlÖba és ho­zattunk két hor­dó sört. Az egyi­ket az intéző úr fizette, a másikat a banda. Jói si­került az aratás. Estefelé megjött a báró úr is. Az Teljes joggal tarthatjuk T. bá­tyámat elégedett de égy idő óta, átmenetileg rossz közérzetű szö­vetkezeti gazdának, egyetlen „ap­róság”, egy félvállról kiköpött, le­kezelő megjegyzés miatt, hogy „remélem elvtárs elégedett”. Nyilván elégedettek a szövet­kezeti gazdák a szociális és a tár­sadalmi juttatások állandó bővü lésével, örülnek a félig gépesített háztartásoknak, a tévének, a biz­tos kereseti lehetőségnek, a kézi- kasza bukásának és még sok min­dennek, de velük kapcsolatban csak ezekről beszélni annyi, mint­ha Illyés mesteri tolla a Puszták népe megírása helyett a cseléd- világ előnyeit hasonlította volna össze a jobbágyvilág rabságával. * Ha ezt így elfogadjuk akkor a mi emberibb világunkban még indokoltabb többféle aspektusból ismerni azokat az új jelenségeket, amelyek most a „teli has” mellett szülnek rossz közérzetet, közönyt, divatos szóval elidegenedést * Lelkiznek a dolgozók? Embere válogatja. Vannak akiket nem há­borít fel a lekezelés, de ők lelke­sedni sem tudnak. A lelkizők vi­szont lelkesedni is tudnak. Meg­figyelhetjük, mindig készek azo­nosulni a közügyekkel. Ok végzik a társadalmi munkát és szívesen csinálják. De ők simogatták meg nagy szeretettel az Erzsébet-hídat is, amikor elkészült és ők vállal­ják a túlmunkát meg valóban öntudatból, ha kell. a nadrágszíj összébbhúzását is. Amikor tehát tavaly Sz-ben egy üzemavató ün­nepségen a miniszterasszony ki­jelentette, hogy azonnal felkel az SZEKULITY PÉTER intéző jelentette neki hogy ilyen Biztos, tisztes, jómódot adott a szocialista rend- asztaltól, ha nem ültetnek oda . szer de öntudatot is adott hozzá. legalább egyetlen fizikai munkást, kaiakan aratok Fötó: Bakó Jenő akkor ezt nem hatáskeltő pózból még soha nem ‘ tette, hanem — mondjuk ki -r jártak a Katalin-majorhan. Ró- sége nyomban látta rajta: valami elemi politikai érdekbei. lám külön megemlékezett. Van nagyon nem tetszik neki. Bele- itt egy bikaerős ember— mond- rúgott a kutyába, és a kalapot ta rólam — úgy vezeti a ban- bevágta a sarokba. Az asszony dát, mint a kisangyal. Megy elől, faggatta, de délig meg se feni a kastót — Becsaptak talán? A báró úr erre küldött nekem Morgott, ám nem válaszolt, egy üveg vörös bort és később Egyébként nem csapták be. En- lejött. hogy koccintson velem.” nél sokkal rosszabbat csináltak — magyarázta T. bátyám. vele. Szocialista mértékkel mért Meggyőződésem, sokan irigyel- önérzetét rúgták fenéken: le­ték őt, hogy ilyen nagy megtisz- ereszkedtek hozzá. Kint volt a teltetésben volt része. járástól az egyik vezető, aki a Erős ember mind a mai helyi vezetőkön kívül nem be- napig. Növénytermesztő, ezenfe- szélgetett senkivel. A gazdákat lül igazgatósági tag, a Cs-i tér- észre se vette. Tálalás előtt az melőszövetkezetben De újabban elnök odacipelte hozzá T. bátyá- annyira önérzetes, hogy szinte mat a különasztalhoz és bemu- elviselhetetlen. Február második tatta neki. A vendég koccintott szombatján tartották a zársztím- T. bátyámmal, majd szórakozot- adást, s amikor hazaiment. fele- tan így szólt hozzá: „Remélem ________________________________ elvtárs, elégedett?” — mondta, u tána puha kézfogással, elbo- csáj tóttá. — Ezért jött ide? Inkább ne jöjjön. Megvagyunk nélküle is. — motyogta T. bátyám vörösre gyűlt képpel az ajtó előtt és ha­zament. A zárszámadás óta mintha kedvetlenebb, ingerlékenyebb lenne. Néhány nappal ezelőtt egy jelentéktelen megjegyzés miatt, amin máskor mosolygott volna, ezt üvöltötte az elnöknek: „Hall­gasson! Maguk a dolgozót szar­nak nézik.” Ez az igaztalan ál­lítás az elnöknek rosszul esil^i Szentül hiszi, T. bátyámnak a jólét ment az agyára; megbolon­dult. Mire is gondolhatna, hiszen a szövetkezeti gazdák mindegyi­kének megélhetést, biztos és tisztes jómódot adott a nagy­üzemi gazdálkodás, végső soron a szocialista rendszer. De öntudatot is adott hozzá, s .rrői időnfe&jt raegiele^e^ote. Csendes megjegyzések a csendháborítósról Az országgyűlés dúl, s általában, az Lényeges eleme az egyik ülésszalcán köz- emberek életmódját, új rendeletnek, hogy ismert tudósunk. dr. időbeosztását munká- a csendháborítás té- Germanus Gyuia a juk szabja meg. Kel- nyét nem köti idő­belügyminiszterhez lemes-e az éjszakai ponthoz, tehát az is interpellált a városa- munkásnak, amikor csendháborító, aki inkban, bérházaink- alighogy nyugodni reggel, vagy délben ban észlelhető és saj- tért, felriasztja a rá- zavarja lakótársait, nos egyre növekvő dió reggeli frissítője, zaj miatt. A belügy- $ kíváncsi-e a tánc- Emberséges, mind- miniszter az akkori zenei koktél naponta nyájunk érdekében rendelet alapján el- sűrűn ismétlődő adá- született rendelet, sősorban a lakók jó- sára az, aki épp mun- Mert aki képtelen érzésére hivatkozott, kából tért haza? A megérteni szomszéd- s azt kérte, hogy a notórius csendhábo- ia, lakótársa jogát a társadalom maga is rítok ezzel termesze- pihenéshez, a nyuga- segítse a zavartalan, tesen mit se törőd- lomhoz, lakoljon, fi- lármától nem háborí- nek, s a korábbi zesse meg rendbontá- tott pihenőidőt. csendrendelet tulaj- Ahhoz azonban, . - . . , donképpen nekik leed- h°QV valóban érvényt A Helyzet, — le- vezett amikor a tudjunk szerezni a gyünk őszinték — az csendháborítás kéz- rendeletnek, társadal- elhangzott mterpella- detét este ]0 árában m,i összefogásra van szabta meg. szükség. A házbizal­mik figyelmeztessék Az új rendelet a notórius lármázó- (17/1968. sz. kormány- kát. s adott esetben akarjak tuao- rendelet) ms2cm{. a rendőrség se legyen elnéző az éjszaka noen figyelembe ve- nyugalmát bö^,bölé. szi az emberek nyu- sukkéi felzavaró ré­n^galmT™t££u- a'TL- aaa lik, teljes hangerőre neséu A 23' Paragra- Mert ^ másként fús szó szerint ezt nem megy, a kilátás­mondja: ba helyezett szigorú „Aki lakott terű- büntetés nyilván meg­léten, vagy lakó- gondolásra készteti házban indokolat- azokat a rádió- és te- lanul olyan zajt levíziotulajdonosokat, okoz, amely má- éjszakai mulatozókat. sok nyugalmát sér- akik csak saját önző ti, háromezer szórakozásukat nézik, forintig terjedő & nincsenek tekintet­pénzbírsággal sújt- szomszédaikra, ható.” (cs) ció és a rá adott mi­niszteri válasz után nem sokat változott: egyes bérházi lakók nem másul venni szom­szédjaikat, s még kevésbé akarják tisz­beállított rádiók és televíziók teszik időn­ként szinte elviselhe­tetlenné a szomszé­dok életét. Pedig a kölcsönös tapintat és megértés társadalmi érdek is. Nem azonos munkaidőben dolgo­zunk, van, aki akkor tér pihenni, amikor a másik munkába in­mm Ot újszülött közös névadó ünnepsége az üzemben Második alkalommal tartottak tár- tát, Gurbács Andreát, Keller Anti* sadalmi segítséggel megrendezett név- kát, Korvicska Attilát, és MtUczki Csa- adő Ünnepséget a Dombóvári Kész- bát. ty ügyárban. Szombaton délután négy órai kez­dettel kiemelkedő eseményre gyüle­keztek a gyár munkásai, politikai, gazdasági, műszaki vezetői. Ez alka- hen nevezetes iinnenélv él­lommal ötös névadót tartottak az rfí*,VA “ nevezetes ünnepély él- üzemben, a szülők valamennyien a enye1, gyárban dolgoznak. A névadó szülők eskütétele és a Az alkalomhoz méltóan feldíszített helyszíni anyakönyvezés után az üzemi kultúrteremben az úttörők ke- üzem szakszervezeti bizottsága és szöntötték a szülőket, a megjelentő- KISZ-szervezete ajándékokat adott ál két és az újszülötteket: Sztázics Ani- a boldog szülőknek. Az ünnepi ruhába öltözött úttörők, az alkalomhoz illő versekkel és a szertartáson átadott úttörőnyakken­dőkkel tették maradandóbbá az üzem­Kotróval a vízben A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára (Textilmű­vek) felvesz 16—36 éves korig női átképzűs tanulókat Naponta háromszori étkezést térítés ellenében és szállást női munkásszállásunkon biz­tosítunk. Megbízható helyen albérletet is tudunk java­solni. (137) Felvételre keresünk kazánfűtőket, takarítónőket, valamint férfi segédmunkásokat. Jelentkezni lehet a kórház személyzeti irodáján. Megyei kórház. Szekszárd. (293) A kotrógép „de­rékig” áll a víz­ben. Talpából, já­rószerkeze téból semmi sem lát­szik. Csak akkor látni, hogy nem úszik a víz szí­nén. amikor he­lyet változtat. Tóth János veze­tő kotrómester egy-két kézmoz­dulatára lassan megindul a hatal­mas, tizenöt ton­nás tömeg és egy méterrel hátrább áüL — Nem félnek, hogy elsüllyed­nek? — Már miiért félnénk? — Jó kis masina éz, négy éve dolgo­zunk már vele. Eddig még egy­szer sem hagyott cserben beűnrün­— Azaz, egyszer majdnem — teszi hozzá Bóvári Ist­ván beosztott kot­rómester. Mielőtt idejöttünk, Bátáiv _ gkiflllWTWII — Beállók, a vízbe — mondja Tóth János — érzem, hogy iszap van a gép alatt. Megyek befelé, a következő pillanatban már el­lepi a víz a lánctalpakat, sőt ide, az irányi tófűikébe is betör. Ab­ban a pillanatban leállítottam a motort, kimásztam. Nem lettem vizes, mert a hosszú szárú ha­lászcsizma megvédte a lábamat. A csörlősikocsi húzta ki a gépet. Saját motorjával még „rásegíte­ni” se tudtunk. A csörlőst kikö­töttük egy vastag jegenyefához, majd lassan — . miközben erősen meghajlott a jegenye is — ki­húztuk. Az volt a baj, hogy túl­ságosan vastag volt a mederben az iszapréteg. Különben nagyon jó gép ez a szovjet KF— 44-es. In­goványos talajon is lehet vele dolgozni. Lánctalpai 80 centi szé­lesek és 3,80 méter hosszúak. A széles, hosszú talpakon eloszlik a nyomás. Négyzetcentiméteren- kint mindössze huszonkét deka. Kisebb, mint az ember talpának egy-egy négyzetcentiméterére jut. Tehát az ember könnyebben el­süllyed, ha rálép erre az ingová­nyos talajra, mint ez a gép. A KF—44-es a dombori üdülő­telepen dolgozik. A nádgyökere­ket és az iszapot szedik ki vele a part melletti vízbői. Itt lesz — még az idén elkészül — az üdülő­telep harmadik strandja. ^ W

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom