Tolna Megyei Népújság, 1968. április (18. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-27 / 98. szám

4 TOT V j WTRGVE1 NÜPTUSUfi íróS. április ffJ Azonnali belépéssel felve­szünk: kőműves, ács, betonozó, előre­gyártó, kubikos és segéd­munkásokat, Herceghalom, Mór, Marton- vásár, Velence, Vértesacsa, Lovasberény, székesfehérvá­ri munkahelyeinkre több éves munkára. Bérezés tel­jesítménybér emelt alap­bérrel, munkásszállást, ét­kezést megfelelő térítés el­lenében biztosítunk. Vidéki dolgozóink részére különélőéi pótlékot és az utazási költség vállalati hoz­zájárulását a jogosultak ré­szére fizetjük. Fejér megyei Állami Építő­ipari Vállalat, Székesfehér­vár, Ady Endre u. 13. sz. (302) Beton- és Vasbetonipari Művek dombóvári telepe fel­vételre keres: gyártó és szállító munkakörbe férfi segéd mun kást kereseti lehetőség 1900,— Ft—2300,— Ft-ig; gépgyártó munkakörbe női munkaerőt — kereseti lehe­tőség: 1800.— Ft—2000.— Ft-ig, öt hivatásos gépjárművezetőt, öt tízéves gyakorlottal rendelkező lakatost öt nehézgépkezelői jogo­sítvánnyal rendelkező autódaru-kezelőt Fizetés megegyezés szerint. ________________________(320) A 12-es feladat nem könnyű. Vagy 20—25 különféle eszközből, szerszámból kell kiválasztani azt a néhányat, ami a ladikkal való átkelés szabvány-felszereléséhez tartozik. Két óra van, mire mindenki végigjárta mind a három „állo­mást” — Domboriban, a dorom- lási és a karászi gátőrháznái kel­lett megoldani az összesen húsz feladatot. Még félórát kap min­denki a számolásra, rajzolásra, majd összeül a bíráló bizottság. A fiatalok megkapják a jól meg­érdemelt ebédet, a dombori ha­lászlét és mire elfogyasztják, a zsűri is kész az értékeléssel. Karászi Kálmán foglalta össze a nap tapasztalatait: Jól vizsgáz­Verseny a gáton A Duna csendesen hömpölyög, a víz messze van a töltés lábá­tól. Semmi jele, hogy mostaná­ban el akarná önteni a környé­ket. A gáton mégis nagy a moz­gás. Ezen a íízkilóméteres szaka­szon — Domboritól Karásziig — most legalább harminc-negyven ember jön, megy, mér, számol. A főszereplő az a tizenöt tagú diákcsoport, melynek lagjai az ország négy vízügyi szakközép- iskolájából jöttek el, összemérni szakmai tudásukat. Most az ő rendelkezésükre áll­nak a gátőrök, kubikosok. Azt teszik, amit a versenyző mond. Hogy mit tesznek — hova illesz­tik a mérőszalagot, a szintező- lécet — azért a diák felel. A versenyfeladat egészen ma reggelig hétpecsétes titok volt. Csak reggel, induláskor kapták meg mind a tizenöten a lezárt bo­rítékot, benne a húsz verseny­feladat listájával. A töltés külön­böző pontjain leszúrt táblák jel­zik, hogy hol, hányas számút kell megoldani. A doromlási gátőr­ház előtti telefonoszlopon talál­ható a 11-es számú tábla. Mint a listából kiderül, itt ideiglenes árvízvédelmi telefonállomást kell létesíteni. A versenyző tenniva­lója: Megállapítani, mi szüksé­ges az ideiglenes állomás léte­sítéséhez. Aki tudja, percek alatt felso­rolhatja a szükséges eszközöket. A 8-as és a 9-es feladat meg­oldása azonban mái- hosszabb időt igényel: A talajvízszint-el- lenőrző kútsor rendeltetését kell meghatározni és megállapítani a talajvízmagasságot. Ezt felvázol­ni abszolút magasságban milli- méterpapírra. Szintezni, mérni, rajzolni kell. Száz méterrel odébb rőzsekazial áll. 10-es feladat: Megállapítani a rőzsekazal tér­— Mi ueu meg az aíKeiesnez: fogatát köbméterben és megbe­csülni, hány kéve lehet a ka­zalban... A holtág túlsó partjára szintező­lécet visz az egyik kubikos. Mint kiderül, az egyik versenyző, Fa- iudy László utasítására. — Miért van erre szükség? — A hetes feladat megoldásá­hoz. Hogy megállapítsam, mi­lyen széles a belvízi csatorna víztükre. — Olvassa el még egyszer a fel­adatot — figyelmezteti az ellenőr — abban az áll, hogy közvetett hosszméréssel kell megállapíta­ni. Éppen azért, mert a feltéte­lezés szerint nem lehet átmenni a túlsó oldalára. A fiatalember ügyesen speku­lált, ha a túlsó partra szintező­lécet állít, csak belenéz a műszer­be és két szám felolvasásával megállapítja, milyen széles a csatorna. De ha nem lehet át­menni, az más. — Akkor hogyan csináljam? — Az már a maga dolga. Úgy látszik, gyorsan kapcsolt Mert negyedóra múlva már az innenső parton állíttatja fel a kitűzőrudakait, „kémleli” a mű­szert, számol. Hiszen fehet mér­ni, háromszögeléssel is. A szög- függvény-táblázat használata már meg van engedve... — Vigyek még egy evezőt is? — Magának nem kell? — Kan- csár Ágnes, az egyetlen leány- versenyző kérdezi Felker Antal gátőrt. — Hogy mit visz, a maga dol­ga. Én csak felírom és ellenőrzőm hogy sikerült-e átkelni a túlsó partra. Kiss Pál bajai fiatalember lett az első, Faludy László pedig a második. Emlékplakettet, okleve­let és pénzjutalmat kaptak. tak a fiatalok. Valamennyiből ki­váló vízügyi szakember lesz. Az első helyezett az elérhető maxi­mális 25 pontból 21,5-öt szerzett, de a tizenötödiknek., is tizenhá­rom pontja van. A négy szak­középiskola közt a bajaiak sze­repeltek a legjobban — az első és a második helyezett a bajai iskola tanulója, a harmadik a nyíregyházié. Azt már a hely­beli szakemberektől tudjuk meg, hogy a Tolna megyeieknek sincs okuk a szégyenkezésre, hiszen második lett a tolnai Faludy László, Szabó János pedig, a bor- révi gátőr fia. ötödik. «) Adrogopollusz hirtelen elkapta az ellenfelét. Galamb aggódva érezte, hogy túlerővel áll „zemben: AdrOjOpollusz karjai mintha már­ványból volnának. Máris kapott egy ütést alul­ról az állkapcsára, hogy elszédült, de vaktá- l>an rögtön lesújtott egy borogütéssel, és sze­rencsére talált. A görög megtántorodott egy pillanatra ... Nekihátrált a hordóknak és ug­rásra készült. Szakállas arca rosszindulatú vi- gyorra torzult, és ... Az egymásra halmozott hordók tetejéről, hogy, hogy nem, talán mert a nagy test oda dőlt. egy kisebb, kéthektós a fejére eseti, cs | kásává lapította a koponyáját... A katonák néhány másodpercig ámultán álltak. ... Troppauer ezalatt leguggolt a nagy hor­dók mögé, mert ba kitalálják, hogy ö billen­tette le Adrogopollusz fejére a kéthektóst, abból nagy baj lehet. — Most legalább.... megtanultad ... — utánozta a részegek hangját Galamb —. hogy parancsolgass a légionistáknak ... Szájharmonikája rázendített a kedvenc dalra. Énekeltek és ittak. Némelyik más edény híján a sapkájával mérte a rumot. Senki sem törődött Hildebrandttal és a corvéeval... Spoliansky, Troppauer, Minkusz, Pilotte meg a többiek nem mertek inni. Hiszen ott ül Galamb a lépcsőn, harmanikázik, de az ölében egy nagy altiszti revolver. Fél hét volt. és a század már elázott. Hihetet­lenül nagy mennyiségű rumot ittak ... .. . Battista és Latouret megkötözve hevertek egymás mellett. Körülbelül tisztában voltak a sorsukkal, hallották a veszett kurjongatást... Egyszer csak szép kettős sorban néhány katona jött feltűzött szuronnyal. Elől Troppauer és Pilotte egy-egy kályhacsőszerű lángszóróval. Ga­lamb vezette őket. Gyorsan elvágta mindkét al­tiszt kötelékét. Latouret felugrott. — Nyomorult söpredék ... — Ha befejezte, öregem — mondta csendesen Galamb —, szóljon, mert még sok dolgunk van. Vagy nem volna kedve gorombáskodás helyett átvenni az őrjárat vezetését, és lefogni a lázadó­kat? — 236 — Mialatt ezt mondta, mindkét altisztnek átadott egy-egy revolvert. — Mi ez? — kérdezte bután Battista. — Ha nem kötözzük meg magukat az előbb, akkor kijöttek volna az udvarra nagvképűs- ködni. és a lázadók mindkettőjüket megölik. Pedig szükségünk van két jó altisztre, ha egyik- másik kissé öregszik is már... — fordult La- touret-hez. — A lázadókat lefegyvereztük, de ők nem tudnak róla. Felfeszítették a depót, ki- ititáik a rumot, és alig állnak a lábukon. — Ha ez igaz... Harrincourt... akkor nem szégyellem magam . .. hogy néha sajnáltam . . . amikor nyúzták... i Már alig állt a lábán egy-egy katona, amikor a nehéz lépték döngve közeledtek kintről. Az ajtóban megállt az őrjárat. Két lángszóró me­redt rájuk, amj magában véve elég aljhoz, hogy pillanatok alatt halálra pörköljön mindenkit a pincében. Szuronyok szegeződlek a lázadókra. Néhány részeg ámultán látta, hogy eltűnt a fegyvere. ... Tíz perc múlva lelakatolták a pince ajta­ját, és a lázadók ott feküdtek a földön, szoro­san megkötözve... A goumier-khez olyan hirte­len nyomultak be lövésre kész fegyverrel, hogy ezek nem is gondolhattak ellenállásra Gyorsan megkötözték őket. A három foglyot, akik nem csatlakoztak a lázadó csendőrökhöz, eloldozták. Ezek is fegyvert, kaptak. Bénid Tongut még ide­jében kilépett a hátsó ablakon... Az erőd egy elhagyatott részén felkapaszkodott' a mellvéd­re. . Kötél volt nála ... — 237 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom