Tolna Megyei Népújság, 1968. április (18. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-25 / 96. szám
4 TOLNÁ MEGYEI NEPŰJSÁO 1968. április 23. Az ablak néha megzörren A kórház előtt, a látoga- tásra gyülekezők, időzött volt öregasszony is. Úgy érkezett, ahogy a vidékiek többsége, autóbusszal, szatyorral, falusias ünneplőben. Az, hogy egyedül kellett az utazásra vállalkoznia, csekély, meghatározhatatlan jellegű szorongást ugyan kiváltott belőle, de azért nem látszott nyugtalanság rajta. Egykedvű érdektelenséggel sodródott a tömeggel, és végül eljutott a betegágyhoz, ahol talán várták, de legalább is tudták, hogy kicsoda és honnan jött. A szegényes, vontatott szóváltás jólesett mégis az öregasszonynak, egy kicsit ismét úgy érezte, családban van, és személye fontos. Később a beteg felkelt, kimentek a folyosóra, és elváláskor még egyszer megköszönte a birsalmasajtot, amelynél már előbb megegyeztek, hogy a nagy szemű ringlófa helyére került fa terméséből készült. Az autóbusz-állomáson tudta meg, hogy nincs elég pénze a hazaúthoz. Derűs. kora tavaszi délután volt, elindult gyalog. Ha nagyon elfárad, útközben még mindig felülhet a buszra, ahonnan már futja is talán pénze hazáig. A több órás gyaloglás kimerítette. Érezte, hogy számításával baj van. Faluja még messze, buszokkal már nemigen találkozik, esteledik. A község, amelyben most járt, hosszú főutcájával végtelennek tűnt, pedig még a következőig el kellene jutnia, ha jól emlékszik, a dombhát mögött nincs messze. Már az első házaknál próbálkozott. Neki egy istálló- sarok is jó lenne, kis szalmán elvackölódni, reggel aztán világosban folytathatná az utat. Nem keltett bizalmat. Fáradtságtól, szégyentől zavaros motyogása rideg elzárkózást váltott ki. Eszter, Ágival a hetedik házban lakik hátul. A bizonytalan áblakzörrentésre lettek figyelmesek. Az öregasszony elismételte megcsappant reményét az istállósarokról, ahol esetleg valami állat is volna, mert hideg az éjszaka. Nem tudhatta, hogy Eszter háztartása fás- és lomkamrává fokozta le az egy lutri istállót, amelyen már sem ajtó, sem ablak. A szoba, a kis konyha és a használatos fekhelyek lehetőségei is szegényesek. Hanem Angela átjöhetne ide aludni, a nénit nála lefektethetnénk. Itt azonban közbeszólt a szomszéd ház gazdája, akinél Angela albérlő, hogy ő ugyan be nem engedi a házába, kislánya nagyon fél az idegenektől. Elmegyünk a ianácsházara, nem lehet, hogy a néni végül is útszélre kerüljön éjszakára. Jaj, ő nem akar hivatalos embert meg rendőrt, nem jár tilosban, csak igen megfáradt és le szeretne pihenni. Előszedte személyi igazolványát is. Eszter már tudta, hogy az öregasszony nála marad. A padlásról a rozoga vaságy felállítható a konyhábon. De az ágyneművel baj lesz. Az öregasszony félreértve a megjegyzést, könnyes szemmel hajtogatta fel alsószoknyáit, hogy ö azért tisztán öltözködik. A szomszédoknak közben voltak megjegyzéseik: Tanár néni, ez nem mond igazat, vigyázni kell, már több helyről kidobták, vannak, akik ismerik. biztosan tolvaj. Eszter felkerekedett kedvét ez nem rontotta. Angélával félretették aznapi sérelmeiket, pezsgőt hozattak a kocsmából. Ez igen jóféle bor, állapította meg a néni. Az asztaltól, ahol evett, persze nem a korty pezsgőtől, hanem a fáradtságtól képtelen volt felállni, csak hosszadalmas, kétoldali támogatással. TV em tudott elaludni. A ’ televízió végeztével, amikor Angela hazaindult, még mindig mocorgott, és megjegyezte, szép volt a műsor, jól kihallotta a szobából. Kiságyában Ági ekkor már mélyen aludt, de reggel első szava a néni volt, és mélységesen csalódott, hogy már nem láthatja, mert korán elutazott. SCULTÉTY ZOLTÁN építészmérnök „Ezt a határozatot váriak” Megannyi tanácskozás új■■I liinmiiiM sagcikk temaja volt már a szekszárdi szőlővidék rekonstrukciója. Most, hogy elkészült az erózióvédelmi program, és kezdődnek a földmunkálatok, az elképzelések nagy lépéssel jutottak közelebb a megvalósuláshoz. De minden tárgyaláson ott lebegett kimondva- kimondatlanul valamiféle bizonytalankodás is, méghozzá éppen az egyik alapvető kérdést illetően. A program szerint a szőlőhegy hasznosítása, rekonstrukciója háromféle tulajdonformán alapszik: állami gazdasági, termelőszövetkezeti és egyéni. A programból kitűnik, hogy a rekonstrukcióra szánt területnek körülbelül egy- harmada csak kézi művelésre alkalmas, ezért a nagyüzemek sem tartanak rá igényt. Ez a hányad mintegy 800 katasztrá- lis hold, tehát semmiképpen sem lebecsülendő. A jelenlegi állapot szerint a nagyüzemi területeken virágzó szőlőkultúra van, a kézi művelésű területek már vegyesek. Az 1000 holdat meghaladja például az olyan kézi művelésű szőlőterület, amelynek fenntartása nem gazdaságos, a szőlőparlag pedig közel 400 hold. A hatvanas években több helyen felújították a kézi művelésű szőlőterületet, néhol új telepítéssel is találkozhatunk, de mivel nem volt rekonstrukciós, illetve erózióvédelmi program, a tulajdonviszonyok is rendezetlenek voltak, nem is következett be olyan termelési biztonságérzet, ami a megindult kipusztulást akár csak meg is állítotla volna. Nem véletlen, hogy a tárgyalások központjában éppen a termelésnek ez a biztonsági oldala szerepelt, akár közvetve, akár közvetlenül.. ' A rekonstrukciónak tulajdonképpen két alapvető feltétele is van: az egyik a gazdasági, ez a pénz, a másik a társadalmi, ez pedig a termelési biztonság. Az anyagi oldalról már tavaly megírtuk, hogy a pénz különböző forrásokból biztosított, a társadalmi feltételekről azonban sen- ,kd semj tudott egyértelmű és határozott dolgokat mondani, az álláspontok többsége arra korlátozódott, hogy kellene, szükséges lenne, de a hogyan, a mi módon már csak bizonytalan megfogalmazásokban szerepelt. Amikor felvetődött, hogy munkás kertszövetkezetet kellene kialakítani, mert nagy igény mutatkozik iránta, mindjárt odalopakodott az egész gondolatot bizonytalanná tevő tény: „De ez csak akkor megy, ha évtizedekre garantálni lehet a termelési biztonságot. Anélkül szőlőtelepítéshez nem fog senki — érthetően.” A kertszövetkezeten kívüli háztáji területekkel kapcsolatban ugyanez vetődött fel. Olyan területet pedig nem tudott adni senki, amelyikre biztosítani lehetett volna ezt a, több évtizedes garanciát. Ezért mindmáig nincs is kertszövetkezet Szekszárdon, de az egyéb kézi művelésű területek állapota is változatlan. Amikor évekkel ezelőtt felvetődött, hogy ilyen termelési biztonság csak akkor lenne megteremthető, ha hosszú lejáratú bérleti szerződés alapján lehetne kiadni a területeket, vagy pedig kisparcellákban eladni telekkönyviig. Ez nagyon kézenfekvő volt. Egyrészt azért, mert az vitathatatlan, hogy a népgazdaságnak nagy szüksége lenne arra, hogy e területek is teremjenek, másrészt pedig azért, mert ha nincs ilyen dokumentált garancia, senki sem telepít. De éppen itt jött a bizonytalankodás: Vajon ez helyes lenne? Mit szólnak hozzá fönn? Nem vezet ez kiskapitalizálódáshoz? Nem megy ez a nagyüzemek rovására? Nem konzervál ez olyan viszonyokat, amelyeket éppen felszámolni akarunk? Á program 32 időközben meg- —nmí jelent földtörvény és a Gazdasági Bizottság határozata, amely néhány hete látott napvilágot, egyértelműen eldöntötte a vitát, választ ad a bizonytalankodóknak. s megfelelő alapot ad az eddig nélkülözött, de alapvető termelési biztonság fokozatos megteremtésére. íme egy idézet a Gazdasági Bizottság határozatáról szóló hivatalos közleményből; „A Gazdasági Bizottság a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és az építésügyi és város- fejlesztési miniszter együttes elő. terjesztése alapján határozatot hozott egyes állami tulajdonban lévő külterületi földek eladásáról, illetve haszonbérbe adásáról. A földtulajdon és földhasználati viszonyok továbbfejlesztése indo. kolttá, egyes gazdasági és társadalmi igények kielégítése pedig szükségessé teszi, hogy a községek, városok külterületén az olyan állami tulajdonban lévő földeket* amelyek területi elhelyezkedésük* terepviszonyaik miatt mezőgazdasági nagyüzemi gazdálkodásra nem alkalmasak, megosztva értékesíteni lehessen, s ezeket az állampolgárok személyi tulajdonként megszerezhessék.” Amint Kaposi István, a városi tanács vb mezőgazdasági osztály- vezetője is. Orbán János, a MÉSZÖV mezőgazdasági osztály- vezetője is mondta, pontosan ez a határozat hiányzott, hogy fokozatosan megalapozhassanak egy megfelelő termelési biztonságot* és megkezdhessék a fejlesztést e területeken is. Mellesleg érdemes azt is megjegyezni, hogy a magánosok termelési biztonságának! a megteremtése sok tekintetben segíti a nagyüzemek terveinek a megvalósítását is (földcserék stb.) Áz eladással hasznosítható ■■nannBB területeket 200—400 négyszögöles parcellákra osztják, s a rendelkezés szerint ilyet azok vásárolhatnak, akiknek a már tulajdonában lévő földterület a megvásárolni kívánttal együtt nem haladja meg a 200— 400 négyszögölet. Ez tehát már nagyságánál fogva sem eredményezhetne valamiféle kapitalizálódási folyamatot. Ugyanakkor a nagyüzemektől sem vonja el a munkaerőt, mert ilyen kis parcellát elsősorban a munkások, hivatalnokok vásárolnak, tehát tulajdoniképpen munkaerő hasznosul. Közellátási szempontból pedig nem mindegy, hogy hányán mennek a piacra és boltba csemege- szőlőért. borért, és hányán termelik azt meg a saját háztájiban. De viszonyíthatjuk a háztáji hasznát a családok jövedelméhez is. ez is azt igazolja, hogy a helyi párt- és állami vezetők egyaránt joggal mondják a Gazdasági Bizottság határozatáról „Ez* vártuk”. BODA FERENC Madge odahajtotta a fejét Galamb vállára, és . ez megsimogatta. így álltak. Mindketten arra gondoltak, hogy olyasmiről beszélnek, ami nincs: az óra titka megoldhatatlan. Az ágy alatt recs- csent valami. Pencraft magához tért, de moc- cani sem tudott.. .A konyha kertjéből felhallatszott, amint egy dézsa vizet önt ki valaki. Álltak egymással szembeni A forró délutáni csöndben most messze hangzóan egy lövés dörrent. — Kezdődik! — öltözzön arab suhancnak. ajkkor biztonságban\van ... Nekem rohanni kell. — De... Gyorsan magához ölelte a lányt, megcsókolta, és elrohant, — 229 — Battista és Latouret gépfegyvereket vittek fel az irodába. Battista jött előbb, és ledobta terhét a földre. — Miért nem hozatja egy legénnyel? — kérdezte Finley. A káplár nyugodtan felnézett. — Nincs megbízható. Most Latouret jött. Ö talált megbízható katonát. Ez még szomorúbb volt. Egy legény segített neki. A hülye Kréta. Az egész helyőrségben egyetlen embert mertek használni: egy elmebeteget. Vigyorogva ledobta a gépfegyvert, és szalutált. A szeme eszelősen mozgott, és a két mély ránccal a szája mellett olyan volt az arca, mint valami bohóc-lárva. Az egyetlen katona Aut-Taurirtban. akivel még rendelkezni mertek. Vigyorgott és lihegett. Most már tisztában voltak a helyzettel. Finley szánakozva szólt oda az utolsó hűséges közlegénynek: — Itt az ajtó mellett van egy pad, ülj le, fiam, és gyújts rá. — Alázatosan jelentem. .„ Mire? — Egy cigarettára. — Jelentem: miféle cigarettára? Mert a közlegénynél nincsen cigaretta. — A szomorú esemény dacára Finley elnevette magát. Adott egy cigarettát Krétának. — Vedd le, fiam, a falról az imok szuronyos puskáját. Nem kell poszton állnod. Ülj csak szépen, de ha valaki engedély nélkül akar belépni, azt nyugodtan lődd le. Értetted? — Körülbelül... Vigyorogva, peckesen távozott az egyetlen megbízható közlegény Aut-Taurirtból: a hülye Kréta! — Nem lehetne — kérdezte Gardone, miközben remegő kézzel cigarettára gyújtott — megkísérelni ... a főkolomposakat... összefogdosni, megakadályozni... — 230 — Eldördült a lövés. — Már késő — mondta Finley... A trombitás alarmot akart fújni, de kiverték kezéből a kürtöt. — Nem kell! Hagyd abba! Elég volt! Adrogopollusz, a görög birkózó, és Bénid Tongut. a csendőr Hildebrandt főkolomposai voltak, és most a békétlenikedők zömét összegyűjtötték az udvaron úgy, hogy az elősiető katonákat közrefogták. Valamennyi elkeseredett, halálosan fáradt, ideges ember, legtöbbje beteg is... Már hat óra volt, és utolsó hévvel tombolt körülöttük a sivatagi hőség. Hildebrandt felállt egy padra: — Emberek! Elég volt a Szaharából! Nem akarunk a sivatagban megdögölni. Kitörünk a rabokkal együtt, aikiket éppúgy pusztulásra ítéltek itt, mint bennünket! Rövidesen megérkezik segítségünkre sok harcossal a szokota törzs, és elvezet valamennyiünket egy titkos átjárón angol területre. Ezért birtokunkba vesszük az erődöt. hogy ne lőjenek innen ... Befejezi« a beszédet, és elszánt léptekkel a törzsépület felé indult. A katonák ordítoztak. .. .És hol volt Galamb? Hol volt Latouret, Battista és a többiek? Mikor eldördült a lövés. Latouret és Battista az irodához vezető lépcsőházban voltak. Az őrmester elővette revolverét. Battista is. Ebben a pillanatban valaki hátulról elkapta a kezét, és kicsavarta a pisztolyt. Ugyanez történt Battis- tával ás. Galamb. Troppauer. Spoliansky és Nadov lefegyverezték őket. — Megkötözni! — mondta Galamb. — Rajta, Spoliansky! — 231 —
