Tolna Megyei Népújság, 1968. április (18. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-04 / 80. szám
fOLHA h\ Eb t ti. NEPUMB J£í v C ; r, I. XVIII. évfolyam, 80. szám ARA: X FORINT Csütörtök, 1908. április 4. Szabadságunk 23 éve irta: Halmai János, az MSZMP Tolna megyei VB tagja, a Dombóvári Járási Pártbizottság első titkára ät épünk évezredes történelme JV során hányszor és hányszor ^ ragadott fegyvert szabadságának védőmében, vagy elveszett szabadságának visszaszerzéséért. Nemzeti függetlenségünk, önállóságunk kivívásáért, tíz és tízezer hazafi ontotta vérét a török, vagy német megszállók elleni harcokban. Népünk történelmének dicső. szakaszához tartozik Kossuth katonáinak 1848-ban függetlenségért, szabadságért vívott harca. A szabadságért, a proletáriátus hatalmáért vívták harcukat. Kun Béla — a Magyar Tanácsköztársaság katonái. Ez utóbbiaknak, a belső ellenség mellett, a külföldi reakcióval is meg kellett küzdeni. Az összefogott reakció erősebbnek bizonyult, mint ezen idők forradalmi csapatai. Minden forradalmi megmozdulást kegyetlen terror követett. De népünk vágyát a szabadság iránt nem tudta megtörni sem az 1848-at követő Bach-korszak, sem a lovas- tengerész kivégző osztagainak vérgőzös orgiái, mely népünk, munkásosztályunk legjobbjait gyilkolta halóidra. Hiába tobzódott a Gestapo és magyar ügynökei, a pártja áltál vezetett mun- Icásosztaly harcát szabadságáért, nem tudta megakadályozni. 1944 decemberének első napjaiban Bétától Felsőnyékig, Dombóvártól Dunaföldvárig felszabadult megyénk a fasiszták uralma alól. S 1945. április 4-én már. népünk által nagyon várva, az utolsó német fasiszta katona is elhagyta hazánkat. Ezzel megnyílt a lehetősége sokat szenvedett, rtépünknek, hogy — a hatalmat megragadva, — most már saját hazában, maga építse, erősítse szabadságát. Ez a rég várt szabadság, melyért annyi vér és könny hullott a múltban, melyért egy baráti nagy nép fiai is oly sok életet áldoztak. — valósággá vált. A szovjet harcosok értünk hullatott drága vérével született és lett a miénk a szabadság, örök hála és dicsőség ezért a szovjet népnek és katona fiainak. A szörnyű csata végén, melyet az első proletárállam fiai vívtak saját és más népek szabadságáért, a történelem legbarbá- rabb rendszerével, a német fasizmussal szemben, szabadságunk első hajnalán mit láthattunk? Mi várta népünket évezredes vágyánál! elérése első napján? Az uralkodó fasiszta feudál- burzsoázia nemzetvesztő politikája következtében örökül hagyott számunkra egy elpusztult országot: fel perzselt hajlékokkal, romba dőlt városokkal, szétdúlt családi tűzhelyekkel, a gyárakban kifosztott műhelyekkel és munkapadokkal, üres pályaudvarokat, felrobbantott hidakat, megszántatlan és mag nélkül hagyott földekkel, néma iskolákkal és bezárt, vagy a háború sebc- sültjeivel túlzsúfolt kórházak fogadták az első igazi szabadság it. Í gy is, — ilyen rongyosan, szegényen is — örömmel vállaltuk ezt a szabadságot, melyet most már a kommunista párt védelmez és ápol a mi drága hazánkban is! S azóta a munkásosztály pártja fogalmazza meg minden új és újabb tervünket, s további céljainkat, a szocializmus, a kommunizmus elméletével és gyakorlatával. Ez indítja gazdaságaink dübörgő gépeit a föld és a levegőég meghódítására. Ennek a pártnak a vezetésével biztosítottak a békés körülmények, melyek között nyugodtan pihenhetünk mosolygó családunk körében, s szebbé, jobbá, műveltebbé is ez biztosítja a módot és alapot. Ez a párt szervezi, vezeti szabadságunk sok-sok győzelmét! Huszonhárom óv alatt a munkás, a paraszt, az értelmiségi, a dolgozó kisemberek ezred a párt vezetésével meg tudták teremteni a szabadság számára is a világos, meleg' lakhelyet és otthont a mi hazánkban, — a mi megyénkben is! Hogy milyen ország és milyen megye volt addig a miénk? „Tej- jel-mézzel folyó Kánaán”, mondották valamikor sokan a mi országunkra, de erre a megyére is. Valójában: az úri dölyf, az igazi elmaradottság, a szegénység, a mezítlábas — éhe® — rongyos munkás- és parasztgyerekek és szellemi sötétség megyéje volt Tolna megye is. Mezőgazdaságában: a tájra és az emberi agyakra, szívekre nehezedő, mindent elfojtó latifundiumok, a nagybirtokok világa, melyet az irgalmat nem ismerő csendőrszurony védett jogos tulajdonosától, a néptől. Megyénkben a termőföldből az Eszterházy hercegnek 61 ezer. a papoknak 19 ezer, az Apponyi grófoknak 8 ezer hold jutott „csupán"’. A többi ékről nem is beszélve. Zöld Mártonnak Nyéki- puszta és Csikó major, a megye másik felében egy másik „nagyságos uraságnak” Mászlony és Nasztány puszták teljes birtoklása, míg a dombóvári tüskepusztai kastély kertjében egy grófi csemetének Alaszkából repülőn hozott jegesmedve szolgált játékszerül. S hogy mi jutott akikor cserébe Tolna cselédeinek 'és mezőgazdasági földönfutóinak? A hajnali három órától éjfélekig, a látástól vakulásig tartó járom és iga az úri földeken és istállókban, gyermekeiknek meg a kispásztorkodás és a tbc, s a tudományokból esetleg a 4—6 elemi. Ipar? Mindössze 4—S kisebb t.őkésvállalkozás, elsősorban Bonyhádon, Tolnán, Simontor- nyán és Dombóváron. S ez az ipar is a tőkés kizsákmányolás valamennyi szükségszerű velejárójával: az éh bérrel (például 1937-ben 50 pengőt keresett havonta a Bonyhádi Cipőgyár munkása. munkásnője pedig 28 pengőt! Tizenhat-húsz fillér órabérért dolgozott a bátaszéki vasúti pályamunkás), egészségtelen és piszkos műhelyekben, napi 10 —12 órai munkaidővel — a társadalmi és közéletben pedig „munkás, ku&s!'’ elmélettel és gyakorlattal. Egészségügy és oktatás megyénkben? E vonatkozásban is messzemenően „élvezhettük” a magyar feudal-kapitalizmus „áldásait”; így például a kórhazak és a szervezett, valamint az ingyenes betegápolás és gyógyítás hiányát, a megye több mint 18 ezer analfabétájának szellemi tudatlanságát, a középfokú és felsőfokú tanintézetek hiányát, de e kis számú meglévőknek is a munkás- és parasztgyermekeik előtt bezárt kapuit. Ezért kellett hát szabadságunk első óráiban évében és évtizedében a mi megyénkben is a néphatalmat megteremtenünk. A jövőt a leghi vatottabbakra bíztuk, azokra, akiket a legmélységesebben és legkirívóbban érintettek az 1945. előtti társadalmi igazságtalanságok: a munkásokra, a parasztokra, a haladó forradalmi értelmiségre. Ezek legjobbjai az eltelt huszonhárom esztendő alatt, mint ahogy az országban általában — megyénkben is megmutatták, hogy „'élni tudtak a szabadsággal”. Ezek a vezetők továbbra is jól és gondosan sáfárkodnak a dolgozó emberek legnagyobb és legcsodálatosabb produktumával : a tervezett és céltudatos munkával, s az ebből fakadó minden anyagi és szellemi javakkal. A céltudatos szervezés a^pért helyes politikája következtében egyre nagyobb lendülettel, széles társadalmi rétegeket mozgósítva folyik hazánkban, a szocializmus teljes felépítéséért indított munka. Az épitő munka kohójában mind erőteljesebben bontakozik ki népi nemzeti egységünk,. Ennek az összefogásnak a munkásparaszt szövetség az alapja. C sak így — s csak ezek alapján változott, változhatott meg az ország, benne a mi megyénk helyzete is. Csak a párt vezetésével, a néphatalom és az érte lüktető mindennapi munka alapján tudtuk és tudjuk megszüntetni országunk, s vele együtt megyénk minden régi elmaradottságát, káros betegségeit, a tudatlanságot. Az elmúlt években így ás ezért épülhetett Szekszárdon mérőműszergyár, Tamásiban az Orion - üzem, s Dombóváron a kesztyűgyár és magtisztító vállalat. De ezért az a sok és jelentős rekonstrukció is régebbi ipari üzemeinkben. Megyénkben a nagymértékben megindult (de még korántsem elégséges!) lakásépítés is a munka társadalma, a szocializmus építőinek javát, életkörülményeit szolgálja. S máris szép jelenünkön túl mindinkább ezt fogja szolgálni egyre ígéretesebb j.övőnk: az építendő atomerőművel Paks mellett éppúgy, mint a közeljövőben átadásra kerülő modem, kilencemeletes dombóvári kórházzal. Mindez népünk, rendszerünk erejét, életrevalóságát igazolja. Dokumentálja egyben az ország vezetésének azt a tudatos tevékenységét, mely hazánk tervszerű fejlődését, szabadságunk védelmének erősítését szolgálja. (Folytatás a 2. oldalon.) Felszabadulási ünnepségek a fővárosban A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa hazáink felszabadulásának 23. évfordulója alkalmából szerdán délelőtt koszorúzás! ünnepséget rendezett a Szabadság téri szovjet hősök emlékművénél. valamint a Hősök terén, a magyar*’hősök emlékművénél. A koszorúaási ünnepségeken megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyufa, Nemes Dezső, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai. Kürtszó harsant, amikor Boson czj Pál, az Elnöki Tanács elnöke Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter kíséretében a térre érkezett. A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után megkezdődött a koszorúzás. Szovjet és magyar vezetők táviratváltása A felszabadulás évfordulója alkalmából L. Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, N. Podgomij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke és A. Kosidgin. a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke táviratban üdvözölte Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát, Losonczj Pált, az Elnöki Tanács elnökét és Fock Jenőt, a minisztertanácselnökét. „A testvéri Magyarország dicső ünnepén megelégedéssel állapítjuk meg, hogy pártijaink és népeink között a kapcsolatok, amelyek az őszinte barátságon és a sokoldalú együttműködésen alapulnak, állandóan fejlődnek és erősödnek" — írják a szovjet vezetőik. Kádár János, Losonczi Pál és Fock Jenő táviratában hangsúlyozza: „Népünk e nagy ünnepén a tisztelet és megbecsülés őszirí te érzésével fordulunk a Szovjetunió felé, nagyra értékelve önzetlen barátságát, pártjaink, kormányaink és népeinik évről évre erősödő és fejlődő együttműködését.” Kállai Gyula beszéde Hazánk felszabadulásának 23. évfordulója alkalmából szerdán este a Magyar Rádióban és Televízióban Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. az országgyűlés elnöke mondott ünnepi beszédet. Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az évforduló alkalmából eredményes munkájuk elismeréséül kitüntetéseket adományozott. A Munka Érdemrend arany- fokozatát 108-an, a- Vörös Csillag Érdemrendet pedig nyolcán kapták meg. A Munka Érdemrend ezüstíokozatát 603-an, bronz- fokozatát 380-an kapták. A fegyveres testületéi! 81 tagját Kiváló szolgája tért érdemrenddel tüntette ki az Elnöki Tanács. A kitüntetettek egy csoportjának Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke szerdán délben, az Orszápház kupolamamokában adta át az érdemrendeket. A kitüntetettek között volt dr. Kurták Ernő, az iregszemcsei Délkelet-Dunántúli Kísérleti Intézet igazgatója, aki a Munka Érdemrend aranyfokozatát kapta. Husek Rezső, a szekszárdi zeneiskola igazgatója a Munka Érdemrend ezüstfokozatát. Véghelyi Miklós, a zeneiskola tanára a Munka Érdemrend bronz- fókozatát kapta. Kitüntetésüket a Művelődésügyi Minisztériumban vették át. Szerdán az Országház delegációé termében művészeket tüntettek ki a Magyar Népköztársaság kiváló, illetve érdemes művésze címmel. Az ünnepségen megjelent Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, II- ku Pál, művelődésügyi miniszter, a Politikai Bizottság póttagja és Aczéi György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Szerdán a Fészek-klubban művészeti díjaikat adtak át. * .A/
